Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám

1990. szeptember 29., szombat

.................

. ■ "i

I

RODALOM-MŰVÉSZET

'kÖRÖSTAJ

Kalcsó József: Kalapos portré

Konczek József:

A dióbarna délutánnak

A dióbarna délutánnak földutat rejtő mélyeit

már eltakarják lusta árnyak, koromsötét és zöld-szelíd

törzsek meg bojtos új hajtások, mint puha és nehéz szövet,

s a ragacsos-hús vadcsapáson jönni látom az őzeket,

az erdőalji rozsvetésben még süt a nap, szokott helyen

megrezzenő fül-felütéssel legelnek együtt csendesen.

Ég, ha dörren, megszokott zaj, még hirtelen vihar előtt

is változatlan nyugalommal állnák a szélborzolt mezőt,

csak a legnagyobb nyári csendben, a feledtető alkonyon

kapkod fejük. Tán puska esetten, s telik vérrel a patanyom?

Benyó Judit:

\

A nyár aromája

Hallom zsiboygását a nyárnak, fellibbenő szitakötők útját követem.

A szél is itt van, bohókásan játszadozik, fácánkakas repül egymagában— a nap büszkén áll a föld felett, a szél megmozgatja a mindenséget, egy pipacs a mellemre száll, mintha a legszebb csókot akarná

feltámasztani!

Mezők élőlényei, vigasztaltok-e engem, hársfák felé veszem utam, a falu végén túl belezuhanok a gabonába— kácsák hápognak valahol.

De jó itt, de jó itt, az országút mentén, az anyaföldön megpihenni!

Végigsimítok egy búzaszálat, ilyenkor csókolnám, jaj ilyenkor agyoncsókolhám estére kelve a világot!

Takarj be búzatakaró,

rejts el és dédelgess;

hiszen most az öledben vagyok—

te nagy égboltozat küldd rám vigasságodat!

Minek keseregjek?

Olyan tiszta vagyok, mint eső után a fenyvesek.

Mint a hold fehérje olyan távoli a nyár aromája, madarak sietős repülése, tücskök ciripelő muzsikája ...

Szabó Lőrinc és felesége levelezése

Kiss György Mihály:

Állati jóslataim

Hatalmas munkát végzett Kabdebó Lóránt, a Szabó Lőrinc-i életmű gondozója, legjobb ismerője. A versekből már ismerjük a sajátos szerelmi háromszöget (Sz. Lőrinc, Mikes Klára, Korzá- ti Erzsébet), s most a levelekből, Szabó Lőrinc és Mikes Klára naplójegyzeteiből mintegy rekonstruálhatjuk magát a történetet, az ihlető forrást, a hétköznapi hátteret is. Ha az mondom, hogy Szabó Lőrincék házassága rossz volt, akkor kegyeletet sértek és pontatlanul is fogalmazok. Itt nem egyszerűen csak arról van szó, hogy a kívülállónak nincs joga ítélkezni. Értelme sincs. Két nagy formátumú, szuperérzékeny ember vívta — egyikük haláláig — azt a harcot, amit a nagy előd- kortárs: Ady „Héja násznak” nevezett. Ennek a harcnak nem lehet „győztese”, csak „vesztese”. Az erősebb egyéniség vagy át tudja vinni az akaratát a másikra — s akkor konszolidált nyugalom van —, vagy nem, mert a partner elnyomásának, megaláztatásának érzi azt, s akkor állandósul a feszültség, akár a kicsinyes torzsalkodás. Tóth Árpád szép sora, gondolata idéződik föl, a csüggedt reménytelenség képe, a lélektől lélekig küldött sugaraké, a párhuzamosan futó, soha nem találkozó lel- kekről. Mindig az az esendőbb vesztes, aki érzékenyebb, aki többet vár a másiktól, mint amit az adni képes vagy akar. Klára esengve kéri, hogy elmondhassa, kibeszélhesse, megmutathassa magát, mert valósággal be akar burkolózni ebbe a szerelembe, kapcsolatba. A férfi, Lőrinc hajlandó is lenne erre, mégis egy idő után riadtan hátrál, egy másik kapcsolatba menekül. A dilemma feloldhatatlan. Biztonságot csak a családi háttér adhat a férfinak, de Klára túl nagy árat kér ezért a biztonságért. Birtokolni

akarja — teljesen, kizárólagosan — a férfit, aki szabad ember, vadásztermészetű. Állandóan úton, mozgásban van a szó szoros és átvitt értelmében is. A gyerek mohó kíváncsiságával utazik, habzsolja a tájak, új emberek, ízek, emóciók élményét. Mindent azonnal földolgoz, elraktároz, lereagál. Olykor magával viszi az asszonyt is, de az nem győzi ezt az iramot, hamar fárad, el is unja. Érthető, hiszen beteg is. Ez, a betegség teszi érzékennyé, ingerlékennyé, sodorja a kétségbeesésbe, öngyilkossági kísérletekbe. Holott a férfi valóban szereti a szerelem ellobbanása után is. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni egyrészt a levelek gyakoriságát (1-2 naponként váltanak levelet!), másrészt azt a részletező precizitást, gondoskodást, amellyel övéiről gondoskodni akar távollétében is. Állandó hajsza ez az élet, Sz. Lőrincé, futás a pénzért, versenyfutás az idővel. Klára szeretné lecövekelni, hogy minden percét ellenőrizhesse. Reménytelen kísérlet egy Szabó Lőrinc formátumú emberrel (de bárkivel is).

A könyvnek (mint minden könyvnek) több olvasata van. Az irodalomtörténésznek csemege, de miattuk akár ki se adták volna ilyen példányszámban. A „civilnek”, azaz minden házasságban élő (vagy az előtt álló) olvasónak más tanulságokat kínál ez a könyv: két lélek pőrére vetkőzése. Hol a csodálat, hol a szánalom lesz úrrá rajtunk, a részvét, amely önvizsgálatra késztet, őszinteségre tanít, toleranciára és önmérsékletre. Mert minden élet (házasság) egyedi, egyszeri; jobb, ha a mások hibáin okulva leszünk úrrá bajainkon, de nem egymáson. (Magvető K.)

Ha napáldozta után kukorékol a kakas, ha porban fürdenek a tyúkok, eső lesz — mondták a régi öregek. A szép idő csalhatatlan jele, ha a keresztes pók kora reggel már a hálója közepén ül, ha viszont sok földigiliszta bújik ki a talajból, hamarosan megerednek az ég csatornái — jegyezték fel elődeink.

A béka, a pióca, a rák időjós képességét, tudományát már ne is említsük, annyira közismert.

Legújabb kutatásaim szerint az általam megíigvelt állatok már nemcsak az időjárásról adnak pontos prognózist, hanem a politikai élet alakulásáról is.

íme!

* * *

Ha a tarisznyás ratatagém karmagyolni kezdi a tapétába bújt lepénypókot:

Torgyán József kisgazda- párti frakcióvezető a Parlamentben megint lekommu- nistázza az SZDSZ- és a Fi- desz-fralkció képviselőit.

* * *

Ha a kokárdás kóborhere szemezni kezd a piperés mirtuszmollyal :

A hétfői áremelések már előző pénteken elkezdődnek.

Ha a jelmezes katalántyúk a tollát berzelgetve cucorká- zik a szemétdombon harso- názó ökörhangyának:

Külföldön megint félreértik és rosszul fordítják Jeszenszky magyar külügyminiszter angol, francia, latin, óhéber és szanszkrít nyelvű nyilatkozatát.

* * *

Ha a ragyás tímárbolha éjszaka befészkeli magát a zacskós manóka bundájába és a melegben fészket rak:

SZDSZ-nyomásra a rendőrség országos körözést ad ki az eltűnt, kámforrá vált, olcsó árakkal dolgozó MDF- piac felkutatására.

* * *

Ha a kódorgó trombitaegér kóricálás közben a si- fonér alatt szemezni kezd a ragyás janicsárhörcsöggel:

Az MSZP kereszténydemokrata frakciója bűnbánó istentiszteleten vesz részt a Kálvin téri református templomban.

* * *

Ha a kapszulás piszketúzok cságatva kakecolja a fészkét őrző kajdácspetyme- get:

Kéri Kálmán honatyát a Duna jegén örökös szószólójukká választják a bolseviz- mus ellen harcolt háborús magyar veteránok.

* * *

Ha az ollótlan öregdinka rákunkorodik egy golyvás ebihalra és murugyálni kezd:

Hámori Csaba MSZP-s honatya és volt MSZMP PB- tag védnökséget vállal a budapesti TIT most ’ induló nyomógombos tanfolyamán.

* * *

Ha a kalapos malagakobra abbahagyja a kuruttyolást és a lóheretáblában kapszulás sármánydarazsakat, fog- dos:

Az SZDSZ budapesti aktivistái aláírásokat gyűjtenek abból a célból, hogy a XIII. kerületi Rajk László utcát a tanács ifjú Rajk Lászlóról nevezze el.

* * *

Ha az ótvaros komornapr- ké a part menti bozótban cságatva bucskázza a harso- názó piperés kanasztapókot:

A létminimum alatt élő öregek a nyugdíjszelvény felmutatása ellenében díjtalanul turkálhatnak az éttermek kukáiban.

* * *

Ha a katéteres mocsári piszketúzok a nedves fűben burákolva harapdálja a tetovált földicucorkát:

Nyugatnémet újságokban az MDF hirdetést tesz közzé, miszerint likőrgyárosok, Havel műveit magyarra ültető műfordítók, szerkesztők és egyéb polgári foglalkozású, dilettáns nagykövetek mellé profi diplomatákat keres. Fizetés megegyezés szerint.

* * *

Ha a háremőrző huszár- kappan napfelkelte előtt csőrét forgatva képiekéi a fiókáit őrző kajdácspetymeg körül:

Az új koalíciós kormány gyakorlatilag is sikeresen továbbfejleszti a pártállam kézi vezérlésű káderkinevezési módszerét.

* * *

Ha a laposan surranó kí- berkobra a folyóparti homokban sötétedés után le- tapperolja a tetovált katrincagyikot:

Az MDF-fel szimpatizáló nyugati történészek rövid időn belül bebizonyítják, hogy George Bush amerikai elnök és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár is a Toldy Gimnáziumban tanulta a történelmet Antall József tanár úrtól.

Horpácsi Sándor

Kalcsó József: Eleki faluvég

Arcok

közelről

Kalcsó József

Olvasgatok egy évtizedes „Arcok közelről”-t Kalcsó József festőművészről. Akkor tűnt fel igazándiból a megyeszékhelyen, a színház előcsarnokában rendezett kiállításon. Vendég volt később az újságíróklubban is, Szegeden, Pesten volt tárlata, 1986-ban pedig egy nagy sikerű Képcsarnok-beli bemutatkozás már egyértelműen igazolta: sok barátja van művészetének, jó időt tölteni a képei előtt, valahogy több lesz az ember, ha tájaival, portréival találkozik. A hangulatok festőjének mondta magát akkor. És most?

— Most úgy mondom már, hogy örömkereső képfestő vagyok, de mondhatnám ugyanúgy, mint akkor, hogy azóta is a hangulatok érdekelnek, az emberi magatartás változásai, az öröm, a jókedv, a szomorúság, a fájdalom. És mindez hogyan jön felszínre bennem, mindezt hogyan tudom átadni azoknak, akik majd a képeimet nézik. Hogyan tudok segíteni abban, hogy a még- inkább felgyorsult világban minden ember észrevegye azt, ami szép. Hogy miért szép egy fűcsomó, egy tanya, egy dűlőút, egy virág, egy arc, egy női test. Hát ennyi, és ha most még többet mondanék, csak a szavakat szaporítanám. Azt tartom ugyanis, hogy egy festő (de másféle művész is) ne beszéljen, hanem alkosson. Az az ő anyanyelve, használja. Maradjon -hű önmagához.

— Rengeteg képet látok itt, kétegyházi műterem-szobád falaihoz támasztva. Hová készül Kalcsó József, akiről mostanában kevesebbet hallottunk?

— Először erről az utóbbiról. Hogy kevesebbet? Lehet. Pedig szinte éjjel-nappal festek. A kecskeméti Horizont alkotóközösséggel van jó kapcsolatom, ők helyezik el a képeimet. Meg a Stílus, Szegeden. Ez az élet törvénye, persze, hogy azért is festek, hogy megéljek. A művészetekből pedig csak úgy lehet megélni, ha az ember majdhogynem robotol. Aki mást mond, nem mond igazat, enyhén fogalmazva.

— Kiállítás? Lesz valahol?

— Az bizony lesz, mégpedig Németországban, Ge- rolzhofenben. Ez az a városka, ahová a háború után sok eleki svábot kitelepítettek. Azóta már jártak itthon, augusztusban hozzám is eljöttek vagy tizennégyen, és akkor került szóba, hogy jó lenne szép eleki, kétegyházi tájakkal meglepni a ge- rolzhofenieket. Harminc képet küldök (hogy én utazom-e, nem tudom), és úgy döntöttem, ha vásárolnak tőlem, a bevétel egyhar.'iadát az eleki közművelődés céljaira adományozom. Tizennégy évig éltem Eleken, ott voltam gyerek, Elekre mindig szívesen megyek.

— Stílusod, látásmódod mit sem változott...

— Nem, mert a realizmusban hiszek, abban, amely az embert kiemeli a minden- napiságból, de nem feledteti el vele a valóság lényegét. Vagy mondjam, hogy az emberben hiszek?

Sass Ervin