Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-28 / 228. szám
1990. szeptember 28., péntek o Nyugdíjasokról nyugdíjasoknak Mi az öröm, mi a sérelem, Janecskó bácsi? Ha Békéscsabáról érkezünk Szarvasra, a vasúti síneken túl, bal kézre találni a város peremén lévő lakónegyedet. Főleg munkások és kisnyugdíjasok élnek itt. Maguk között Szentesi úti telepnek hívják. Békességbe:!, jó barátságban élnek, ismerik egymás örömét, bánatát. Anyagilag nagy áldozatot hoztak azért, hogy járda épült, villany, víz, gáz és szennyvízcsatorna hálózza be az utcákat. Társadalpni munkát is szívesen vállalnak, csak szebb, jobb környezetben éljenek. Kora tavasztól késő őszig minden udvarban és az árokpartokon sok a nyíló virág, az üdezöld dísznövény. Egymással versenyeznek: kinek szebb, tisztább a háza és környéke. Ilyen környezetben él -a Melich u. 15. szám alatt Janecskó Pál és felesége. Bár a csabacsüdi tanyavilágból jött Szarvasra. 1964-ben az ■ elsők között építkezett, és több ciklusban tanácstagként tevékenykedett, önkéntes rendőrként őrködött a környék nyugalma felett, a sportban, társadalmi munkában jeleskedett. Nem csoda, hogy errefelé sokan ismerik, tisztelik. — A csabacsildi tanyavilágban nőttem fel — magyarázza Janecskó bácsi. — Kicsike voltam még, amikor édesanyámat, később édesapámat is elvitte a tüdővész. Árva gyerek voltam, a mostohaanyám és a nagymamám nevelt becsületre, mások iránti tiszteletre és munkára. Ma, 71 évesen is szeretettel gondolok rájuk. Csaba- csüdön nősültem. Vagyonunk a rajtunk lévő ruha volt. Szegények voltunk, de szerettük egymást, tele voltunk ambícióval és munkakedvvel. Iszonyúan sokat dolgoztunk, szépen gyarapodtunk. Tanyán éltünk, később volt ló, tehén, birka, gyöngyös, tyúk és sok liba. A feleségem százával hordta a piacra a sok tejet, túrót, tejfelt, maga köpülte vajat, a hízott libákat és egyebeket. Az Árpád Szálló előtt volt a piac. Janecskónénak állandó vevőköre volt, mert szép és friss árut kínált szolid áron, és nagyon tiszta asszonynak ismerték. — öt gyermeket neveltünk, őket is korán munkára fogtuk. A libalegeltetés mindig a legkisebb feladata volt. Mindegyiknek szakmát adtunk a kezébe, és most tudják becsülni azt, hogy szigorúan fogtuk őket. — Annak idején a Bem Tsz-be léptem be 5 hold földdel, gazdasági felszereléssel, lovakkal. Keserves volt a belépés, imádtam a földet, szépen megműveltem. Fájt a szívem mindenért. A Bem egyesült a csabacsüdi Leninnel. 1964-ben beköltöztem Szarvasra, onnan jártam kismotorral dolgozni Csaba- csüdre. Beletörődtem a tée- szesítésbe, iparkodtam jól dolgozni. Ez a véremben volt. Traktoros voltam, a nyugdíjra 10 évet rádolgoztam, de már mezőőr, vagyonőr minőségben. Ekkor már csak kerékpárral mertem közlekedni. — És a tanácstagság? — Még Csabacsüdön kezdődött, Szarvason . folytatódott. összesen 37 évet szolgáltam a közösség érdekében. Nagyon igazságszerető embernek vallom magam. Mindenki gondját ismertem, közvetítettem a kéréseket, kiálltam a választópolgárok jogaiért, a kötelességünket pedig tudtuk. Velük éltem és éreztem. A tanácsüléseken felszólaltam, közérdekű javaslatokat tettem, bíráltam. Emlékszem, a kegyetlen begyűjtési rendszer- idején a nép nevében könyörögtem: ne vigyék el az utolsó kanál zsírt is a paraszttól, ne söpörjék le a padlást, sokat gürcölnek és közben éhezik a családja. Ezeket jegyzőkönyvbe foglalták. A hatóság nem dicsért meg, de a nép minden ciklusban újra választott. — Időközben voltam tanyásgazda is, amíg felépült a saját házunk. Csabacsüdön eladtuk a tanyát, Szarvason ötezerért vettük a telket, benn á városban ennek többszöröse lett volna. Mi itt nagyon jól érezzük magunkat. A feleségemmel is törődnek a szomszédok és a jó barátok. öt évvel ezelőtt súlyos agyvérzés érte, hónapokat töltött kórházban, idehaza még sokáig forgattuk, etettük. A gyerekek jöttek rendszeresen segíteni. Nagy doktor, a körzeti orvos akkor Is látogatta, amikor nem hívtuk. 'O tanított meg bennünket: mit hogyan csináljunk. Az asszony szeretett kézimunkázni, ma már azt sem bírja. A virágok gondozásával elbíbelődik, de délután már csak pihenésre van ereje. Ebédet hordok a Borostyánból, hét végén segítenek a gyerekek. A szomszédok gyakran átjönnek beszélgetni a feleségemmel, csakhogy jobban teljen az idő. — Több mint fél évszázada élnek együtt jóban- rosszban. Hogy telnek napjaik, mi az öröm, mi a sérelem? — A háztájiból a terményt vesszük igénybe, így évente 5-6 sertést meghizlalunk. Vágjuk, de jut eladásra is. Tartunk aprójószágot, így könnyebb előteremteni az ennivalót. Öröm, hogy szeretnek a gyerekek, az unokák, és segítenek, amiben tudnak. Ami kicsit fájdalmas: 6200 forint a nyugdíjam. Az asszonynak „nem jár”, pedig rengeteget dolgozott. ö csak kiegészítést kap, ezzel együtt 7000 forintot hoz a postás. A mai árak mellett ez nem sok, de amondó vagyok: ennél rosz- szabb ne legyen. — A másik: szennyvízhálózatot építettünk. Magam is sürgettem. Kérvényeztük: csökkentsék, 40 ezer forint 10 évre elosztva az sok. Igaz, hogy 8 ezret elengedtek, de rosszul esett hogy azért nem kaptunk több kedvezményt, mert a környezettanulmányon megállapították: szép a bútor, a szőnyeg, van színes tv, mosógép. Az öt gyermek nevelése és taníttatása mellett rengeteg energiába, időbe tellett, amíg felépítettük, és lassan, szép sorjában berendeztük a házat. Szedetjük a rádiót, a tévét. Járatjuk a Békés Megyei Népújságot és az őszi időket. Most, hogy már nem bírok eljárni dolgozni — megöregedtünk, elkoptunk, itt is fáj, ott is fáj —, azért el-ellátogatok a Lenin Tsz-be, ott vagyok a nyugdíjastalálkozókon. Örülök, ha megkérdezik, hogy vagyunk. Beszámolnak az eredményekről, de elmondják azt is, hol hibáztak. — És a földkérdés? — Vissza nem kérjük, hiszen nem bírjuk megművelni, a gyerekeknek pedig megvan a saját munkájuk. De a föld tulajdonjogáról nem mondunk le. Bérbe adjuk a téesznek. Bevallom, ilyen körülmények között rendkívül jó érzés lesz ismét „birtokosnak” lenni. Nagyon küzdelmes életünk volt, de csak a szépre, a jóra szeretünk emlékezni... Ary Róza Folyamatos a húsexport H békéscsabai állatbetegségek miatt szükség volt az átcsoportosításra A ‘Terimpex szerződései alapján zavartalanul szállítják külföldre a magyar húsárut, az exportnál nincs semmiféle korlátozás az aszály miatt — erről tájékoztatta az MTl-t Avar Attila, a külkereskedelmi vállalat vezérigazgató-helyettese, megerősítve a Földművelésügyi Minisztérium hasonló értelmű keddi bejelentését. A Terimpexnek egyedül az okoz gondot, hogy a békéscsabai állatbetegség következtében valóban szükség volt a kivitelnél átcsoportosításra, tekintettel arra, hogy az importőrök egy része — a fertőzés bejelentése után — óvó rendszabályokat léptetett életbe. Ez szinte országonként különböző mértékű, ám abban egységes volt az álláspont: a Békés megyei térségből, illetve a Gyulai Húskombinátból érkező árut egyáltalán nem fogadják, vagy csak megfelelő ipari előkészítés után hajlandóak átvenni. Ezek szerint Jugoszláviába például a megyéből nem indíthatnak útnak sertéshúst, a leszerződött mennyiséget az ország más vidékeiről biztosítják, a szerződésnek megfelelő mennyiségben. A skandináv országok kötelmeket léptettek életbe, az állat-egészségügyi hatóságok döntése nyomán. Dánia kivételével a többi skandináv ország jelenleg sem fogad sertéshúst, a dán importőrök főzött sertéshúsárut továbbra is vásárolnak és átvesznek a Terimpextől. A külkereskedelmi vállalat értesülése szerint a jövő héten lejár az a türelmi idő, amelyet a fertőzés miatt hoztak külföldön. Az importáló országok szakhatóságai rövidesen felülvizsgálják a korábbi döntéseket, és amennyiben nem látják akadályát az áru újbóli fogadásának, úgy várhatóan rövid időn belül feloldják a magyar exportot sújtó, átmeneti jellegű intézkedéseket, amelyekről különben egyértelmű a magyar szakértők véleménye: igen korrekt módon kezelték a magyarországi helyi fertőzés ügyét. Avar Attila elmondotta még, hogy a Terimpexnek érvényes szállítási szerződé-; se nincs az iraki külkereskedelemmel, így hát nem volt szükség semmiféle korlátozó intézkedésre az ENSZ- határozat kapcsán. Ment az OMÉK, jött a BNV Külföldi üzletkötők a standoknál Alig néhány napja annak, hogy az OMÉK standjait -felszámolták a kiállítók, és helyet adtak a 92. Budapesti Nemzetközi Vásárnak. Ez a rendezvény jellegében más, mint a korábbi, hiszen most az élelmiszer-ipari termékek nem szerepelnek, csupán az ipari fogyasztási cikkeket mutatják be 12 árucsoportban a részt vevő kiállítók. Vajon megyénk üzemei ezen a seregszemlén hogyan szerepelnek, egyáltalán képviseltetik-e magukat? OHKA—3 típusú elektromos fazekas korongozóasztal A „B” szabad területen állított ki az Orosházi Kazángyártó és Építőipari Szövetkezet. Thermopress és Bronswerk kajánok, pillangószelepek és fazekas koron- gozógépek láthatók, mindegyikhez színes termékismertető mellékelve. Árra a kérdésre, hogy nem túlságosan költségigényes-e a különféle prospektusok kiadása, a főmérnök, Jusztin Balázs elmondta, hogy alapkövetelmény a műszaki tájékoztatás. A szövetkezet nem árul zsákbamacskát és a pénzt sem sajnálja a reklámra. A BNV-n öt éve állandó kiállítóstandjuk is van. Csak így képesek helytállni a piacon. Persze, volt kitől tanulniuk. Nyolc éve történt, hogy a törekvő kisszövetkezetre felfigyelt egy nyugatnémet üzletember, aki olcsó és minőségi gyártót keresett agyagipari gépek kivitelezéséhez. Nos, ma már az exportra gyártott korongozó- gépekből, asztalokból, agyag- mángorlókból és kézi agyag- présékből 10 millió forint a szövetkezet árbevétele. . Hazai piacra ezekből keveset értékesítenek. A Kecskeméti Kerámia Stúdiónak szállítanak évi 10 darabot, de volt olyan év is, amikor egyet sem igényeltek. Sajnos, hazánk még nem tart ott, mint a nyugati államok, hogy az iskolák megvehessék, a mintegy 25-50 ezer forintba kerülő agyagipari kisgépeket. A mozgássérültekről pedig ne is beszéljünk. Részükről a jelenlegi viszonyok között szinte lehetetlen a vásárlás. Pedig az elektromos korongozógép használata nemcsak hasznos elfoglaltság, hanem művészetfejlesz- tés és pénzkereseti forrás is lehetne a járóképtelenek számára. A cég karriertörténetében a nyugatnémet kapcsolat valószínű, hogy meghatározó. Ráébredtek árra, hogy termékeik külföldön is versenyképesek. Így már nem számít kuriózumnak, hogy az ipari Thermopress kazánból Etiópiába, a Bronswerkből pedig Angliába exportálnak. És ezeket a kazánokat nemcsak gyártják, de szervizelik is. Talán az így elsajátított üzletpolitikának köszönhető, hogy a szombaton is nyitva tartó tárgyaló megtelt a látogatókkal. És már a megnyitó napján dán, angol és arab üzletemberek érdeklődtek termékeik iránt. * * * A BNV „A” pavilonjában kiállító Szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezetnek még kiterjedtebbek a nyugati kapcsolatai. A bemutatott férfi- és fiúingek, lánykaruhák mind valamilyen módon kapcsolódnak a külföldi piachoz. Tárgyalójukban Janovik Mi- hályné külföldi termeltetésikereskedelmi előadó elővett egy teljesen új terméket, a Seidensticke névre hallgató férfiinget. Nos, a szövetkezet megvásárolta e nyugatnémet áru licencét. Ez és a név- használat joga kiváló minőségre kötelez. Az így gyártott férfi- és fiúingek csak belföldön kerülnek forgalomba. Mindamellett a licen- cet adó megrendelő részére továbbra is készítenek bérmunkában Seidensticke férfiinget, hiszen ez az út vezetett az önálló vállalkozáshoz. Nemcsak a szövetkezet, hanem a vele partnerkapcsolatban álló vietnami vállalat fejlődése is bizonyltja, hogy a nyugati színvonal elsajátítható. A kiállított JT márkájú ingek részben távolkeleti anyagból és a Szirén Szövetkezet műszaki szolgáltatása segítségével Vietnamban készültek. A JT-ingekből körülbelül 3 millió darab jut hazai piacra. Ezek az ingek az első osztályba sorolhatók, sajnos egy hátrányuk azért van, árfekvésük kissé magasabb a többinél. A külcsín, a nedvszívó képesség és a kisebb gyű- rődési hajlam azonban feledteti a borsos árat. A kiállított 'gyermekruhák is külföldi céghez kapcsolódnak. Bérmunkában Franciaország részére készítik, azonban nem a szövetkezet kapuin belül, hanem bedolgozói rendszerrel. A BNV-n a korábbi évekhez képest kisebb volt a ruházati ipar jelenléte. Éppen ezért a Szirén Szövetkezetnek érdemes volt kiállítani. A jól felépített standjukon bemutatott nyugati színvonalú termékek már az első nap olasz és egyiptomi üzletkötőket vonzottak. A külföldi partnerek ajánlata nemcsak a szövetkezet jó hírét öregbíti, hanem növeli a termékek versenyképességét is. Gera Mária Olcsóbb lett a tej... A hír igaz: olcsóbb lett a tej —r de egyelőre csak Zalaegerszegen, ott is csak a kertvárosi Csemege ABC-ben. A helybeliek nagy örömére ugyanis itt állítottak üzembe egy német gyártmányú adagolóautomatát, amely 18 forint 20 fillér helyett három forinttal olcsóbban „méri” a tej literjét. A kisméretű adagolóautomata az előre megvásárolt üvegbe (amit csak egyszer kell megvenni!) pontosan 1 liter 2,8 százalékos zsírtartalmú tejet tölt
