Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-27 / 227. szám
NÉPÚJSÁG 1990. szeptember 27., csütörtök Lesz-e nemzetiségi képviselet az önkormányzatban? Első a közéleti jártasság Nincs nemzetiségi törvény, nincs a hazánkban élő kisebbségeknek parlamenti képviselete. Egyelőre. Van viszont ma már tapasztalat bőven arról, hogy ami nemzetiségpolitika címszó alatt történt az elmúlt évtizedek során, finoman fogalmazva nem vezetett túl sok eredményre. Változák az egész világ körülöttünk, átalakul annyi minden, a nemzetiségi szövetségek megreformálása csak egyetlen „fejezet” az országot jellemző változások közepette. Mindezt egybevetve érthető, hogy- a helyhatósági választások közeledtével erősödik a szándék, az elhatározás: ami néni sikerült a Parlamentben, talán sikerül most. A lakosság nemzetiségi jelöltet indíthat abban a reményben, hogy jogainak, érdekeinek megfelelő képviselője legyen az önkormányzatban. Az igény jogos, a megoldás látszólag egyszerű. De valóban az? — Nagyon nehéz, vagy egyszerűen lehetetlen kezelni bármit, aminek nincs jogi szabályozása — mondta Grósz György, a békéscsabai román közösség vezetője néhány nappal ezelőtt, amikor, arról beszélgettünk, miért fontos számunkra a szeptember 30-ai megmérettetés. — Nemzetiségi kisebbség él a határainkon túl a magyar, és a határainkon belül, a szlovákok, a románok, a németek. Kiderült, hogy egyiket sem tudjuk megfelelően kezelni, a külsőt sem, a belsőt sem. Ott azért nem. mert ütközünk a másik ország érdekeivel, itt azért nem, mert nincsenek kellő anyagi lehetőségek. Az önkormányzati törvény látszólag kedvez a nemzetiségieknek. Gyakorlatilag mi, románok itt, Békéscsabán nem sok esélyt látunk arra, hogy bejutunk, de ki szeretnénk próbálni a törvény adta lehetőséget. — Mi az, ami kedvező, és miért csak látszólag? — Nem kell négy választókerületben jelöltet indítani, csak egyben és viszonylag könnyű megszerezni az előírt egy százalék kopogtatócédulát. Kiszámítottuk, hogy a szükséges szavazat csak akkor jöhet össze, ha a nemzetiségi jelöltünkre nemcsak a románok szavaznak, hanem a magyarok közül is sokan. Ehhez pedig olyan embert kell jelölnünk, akinek van politikai tapasztalata, akit ismernek, tisztelnek. — Vagyis első a közéleti jártasság, és csak másodlagos a nemzetiségi hovatartozás? Elfogadja az önök közössége románnak azt az embert, aki inkább magyar, aki ugyan érti, de nem beszéli a nyelvüket? S egyáltalán mit várnak el jelöltjüktől, ha valóban bejut majd az önkormányzatba, mint a békéscsabai románság képviselője? — Mindenekelőtt azt várjuk, hogy a helyi érdekeket képviselje, az adott közösség javára dolgozzon. A Parlamentben a nemzetiségi képviselet helyett, áthidaló megoldásként felvetődött az etnikai kisebbségek ombuts- man intézménye, ami ázt jelenti, hogy nemzetiségi származású vagy magyar om- butsman (kisebbségi szószóló) képviselné az etnikai csoportokat. A kérdés az, hogy milyen jogosítványai lennének. Egyetlen jogosítványt tudnánk elfogadni, a vétójogot minden nemzetiségi létet érintő kérdésben. E nélkül a jogi biztosíték nélkül a kisebbség ki van szolgáltatva a többség jóindulatának. Egy hetvenez- res városban kétszáz román család kis létszám, mégis az a véleményünk, ha valahol él egy kisebbség, annak a politikai képviselete feltétlenül szükséges az önkormányzati testületben — mondta többek, között Grósz György. Beszélgettünk még. származástudatról,. identitásról, a feltartóztathatatlan assszimi- lációról. a természetes alkalmazkodásról, nyelv- és hagyományápolásról, fennmaradásról és egy újfajta „híd” szerepről. Meg arról, hogy ezen a vidéken évszázadok óta együtt élnek különbőz» népek, nemzetiségek. Ezt a zsúfolt közép-kelet-európai együttélést gyakran az jellemezte, hogy amíg a nagy- politika egymás ellen játszotta ki a népeket, a kisemberek hétköznapjai békében, egyetértésben teltek. Persze sajnos, sokszor megtörtént ennek ellenkezője is. Az otthon- és jövőformálás szempontjából mindenesetre nem lehet közömbös, hogy a társadalmi változások, így a helyhatósági választások is melyik irányt erősítik a mai Magyarországon — és határainkon kívül. N. K. Két áremelés között egy MDF-piac? Magyar Bálint az SZDSZ kondorosi nagygyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) hoz a földhöz a Nagykörúton lakó asszonynak?” Magyar Bálint, aki 1982— 86 között a Szövetkezeti Kutatóintézet szociológus munkatársaként maga is foglalkozott a kulákság problémájával, ezt követően azt a nézetét osztotta meg a hallgatósággal, hogy a valamikori kulákréteg kétharmada mára már a városi közép- osztály sorába tartozik. Ezért sem lenne szerencsés, ha bármilyen örökös — lakhelyétől függetlenül — megkapná szülei, nagyszülei földjét. Kiszámították, az SZDSZ 94 parlamenti képviselőjének összesen 900 hektár föld járna, mondta a szónotf, a kifejezetten városi pártot képviselő honatyák mégsem szorgalmazzák jussuk visszavételét. Végezetül a közelgő hely- hatósági választásokra utalva megjegyezte: tavasszal azért mentünk el szavazni, hogy az egy pártrendszert a többpártrendszer váltsa fel, szeptember harmincadikon pedig arról döntünk, eljutunk-e újra az egypártrend- szerhez. D. L. (Folytatás az 1. oldalról) Andrásfaly Bertalan, a művelődési és közoktatási miniszter a nyár folyamán visszavonta a felsőoktatási intézmények szervezeti és működési szabályzatát, amelyet jó néhány egyetemi, illetve főiskolai vezetés arra használt fel, hogy az intézményeiket legfelsőbb szinten irányító tanácsokból kire- kesszék a hallgatókat. Szerencsére Békéscsabán ez nem vitatéma. — Főiskolánk ettőf a tanévtől kezdve önálló — folytatta beszédét Rózsavölgyi László. — Amikor létrehoztuk a főiskolai tanácsot, abba automatikusan öt, titkos szavazással választott hallgató is bekerült, vagyis a tanácsban egyharmados arányban mi is ott vagyunk. Dr. Földesi Béla főigazgató mindezt a következőkkel egészítette ki: — Bár a főigazgatónak egyszemélyes döntési jogköre is, én a főiskolai tanács véleményének kikérése nélkül semmiben sem határozok. Tízperces hozzászólásában két dologra tért még ki. Mint mondta, rendkívül hátráltató, hogy a felsőoktatási intézmények beadványait a művelődési tárca illetékesei a legtöbb esetben még csak válaszra sem méltatják. Az ilyen tisztviselőket — véleménye szerint — fel kellene menteni a hivatalukból. Ezek után a főiskolai oktatók bérezéséről szólt: — Az én főigazgatói pótlékom 3 ezer forint. A helyetteseimé 1500. A tanszékvezető ezer forintért vezet tanszéket. Meg lehet kérdezni a kőműves segédmunkást, ő mennyi idő alatt jut ennyi pénzhez... * * * A két szarvasi felsőoktatási intézményünkben, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Karán, valamint a Brunsz- vik Teréz Óvóképző Főiskolán nem volt demonstráció a tegnapi nap folyamán. Az intézmények vezetőitől telefonon érdeklődtünk. Dr. Búzás László, az óvóképző főigazgató-helyettese: — Hallgatóink képviselői részt vettek különböző tanácskozásokon, ahol tájékozódtak az országos demonstráció kérdéseiről. Ezeket a hallgatói tanácsunk külön is megvitatta, de nem tartotta szükségesnek. Dr. Hodossi Sándor, a DATE szarvasi karának főigazgatója : — Hozzám olyan kérés érkezett a hallgatók részéről, hogy az iskola autóbuszával többen szeretnének felmenni Budapestre, és ott a központi demonstráción részt venni. Az utazást nem tiltottam meg, de az autóbuszt anyagi okok miatt nem tudtam biztosítani nekik. Helyi demonstrációt pedig nem szerveztek, mondván, úgysem itt dőlnek el a nagy horderejű kérdések. Az egyetemi kar tanácsába, mi is biztosítjuk a hallgatók egyharmados részvételi arányát, bár én személy szerint tartok attól, hogy a későbbiekben mindez érdektelenségbe fullad a hallgatók részéről. Magyar Mária Aranyos Vihogva böngészi a két kamaszlány a kirakatbeli reklámszöveget. „Tök jó, figyeld, 24 karátos bútor!” Mire a barátnője, két rágás között. „Ühüm! Te, az sok, vagy kevés? Az a karát. Ki veszi ezt? Nekem is vehetne egy új farmert!” A zsúrkocsi élökelően csillog a kirakatban. „Aztán mit tolnék rajta? Tán a teát, meg a zsíroskenyeret?” — hárítja el szemrehányóan a kérdést: „Tetszik-e?” az agyonmosott, kinyújtott könyökű szvettert viselő nénike. — „Tőlem elfér, csak a tej ne drágulna folyton!” Nem tréfa, nem félreértés: lehet vásárolni, magyar forintért 24 karátos arannyal bevont bútorokat. „Aki teheti, akinek épp erre van igénye, vegye, miért ne? Igazán szép, elegáns, én is megnéztem odabenn a mintadarabokat. „Az -a baj, hogy sokan csak irigykednek a tehetősebbre, ügyesebbre, ahelyett, hogy magok is igyekeznének!” — fejtegeti, még mindig a kirakat előtt, egy középkorú férfi. Az üzletben szemrevételezhetjük a többi aranyos bútordarabot is: a tévéállványt, a szobainast, a franciaágyat — ez utóbbi 99 ezer 126 forint — a kecses fésülködőasztalkát, a légies fogast, és a többit. Ha nem is hemzsegnek a vevők, van azért rendelés, nem is egy. Bajszos fiatalember vet futó pillantást az árakra: „Éppen meg tudnám venni, ha nagyon akarnám, de minek!? . Inkább egy aranyos szőke...” — th Helyhatósági választások ’90 A szavazatszámlálás Sorozatunk tegnapi részében a szavazólapokról esett szó. Eljutottunk addig, hogy a szavazatszámláló bizottság nyilvántartásba veszi a szavazólapok átadását. Ezután következik a voksolás már megszokott módja; a választópolgár a SZAVAZÓFÜLKÉBEN szavaz, a szavazólapokat borítékba teszi, és a szavazatszámláló bizottság előtt urnába helyezi. Mielőtt még a szavazatszámlálás szabályait részleteznénk, még egy fontos kérdést szükséges tisztázni, nevezetesen : Igénybe vehet-e segítséget az a választópolgár, aki nem tud olvasni, vagy más testi fogyatékossága akadályozza a szavazásban? Igen, ebben az esetben MÁS választópolgár, vagy a SZAVAZATSZÁMLÁLÓ bizottság KÉT tagja segíthet. Ebben az esetben tehát enged a törvény abból a kitételből, miszerint, a voksoláskor a szavazófülkében CSAK a szavazópolgár tartózkodhat. Mi a teendője a szavazatszámláló bizottságnak a szavazási idő leteltekor? A szavazatszámláló bizottság elnöke 18 órakor a sza- - vazóhelyiséget í BEZÁRATJA. Ez nem jelenti azt, hogy AKIK A SZAVAZÓHELYISÉGBEN vagy az előtérben TARTÓZKODljJAK ebben az időpontban, ne szavazhatnának. Ennek [megtörténte után azonban a szavazatszámláló bizottság LEZÁRJA a szavazást. Ezután már NEM szabad elfogadni újabb szavazatokat. Mi történik a fel nem használt szavazólapokkal? Ezeket a bizottság szavazólapfajtánként kötegbe foglalja, és a köteget pecséttel lezárja. Mi á feladata a bizottságnak a választás érvényességének megállapításához? Nagyon fontos, hogy az urnában levő szavazólapokat FAJTÁNKÉNT) számba vegye (emellett az üresen talált borítékokat természetesen figyelmen kívül hagyja). Mielőtt azonban a bizottság felbontja az urnát, ellenőriznie kell aZ urna pecsétjének ÉRINTETLENSÉGÉT. Felbontás után meg kell győződnie az ELLENŐRZŐ LAP meglétéről, máid az urnában levő szavazólapok számát fajtánként össie kell hasonlítania a szavazókörben voksolók számával. Mi a sorsa az érvénytelen szavazatoknak? > A szavazólapok fajtánkénti csoportba sorolása mellett "EL KELL KÜLÖNÍTENI és összeszámlálni az érvénytelen szavazatokat. Az érvénytelenség okát a szavazólap hátoldalára rá kell vezetni, majd a szavazatszámláló bizottság tagjai aláírják. Ezután fajtánként külön kötegbe kell foglalni, majd lepecsételni az érvénytelen szavazatokat úgy, hogy a pecsét megsértése nélkül ne lehessen kivenni vagy berakni egyetlen lapot sem. A kötegekre rá kell írni a szavazólap fajtáját, a szavazókor számát, és a kötegben levő szavazólapok számát. Hogyan összegzik az érvényes szavazatokat? Ugyancsak fajtánként, de ezen belül JELÖLTENKÉNT és LISTÁNKÉNT külön-külön számlálják meg, majd — kivéve a kislistás szavazólapokat — elvégzik a kötegelést. a kötegre jelöltenként és listánként rá kell írni az érvényes szavazatok SZÁMÁT. Hét szűk esztendő után — a nyolcadik (Folytatás az 1. oldalról) gyénként áttekinteni a helyzetet, ezt többször kértük is. Ebben a megyében a normális csapadékeloszlású években átlag 70-80 mázsa kukorica terem egy hektáron, ezzel szemben 1987-ben az átlag 58;74 mázsa. ’88-ban 55,09 mázsa, míg tavaly, viszonylag jobb évben 71,29 mázsa volt a hektáronkénti kukoricahozam. — A kormányzati segély- csomagban meghatározott számítás szerint mennyi gazdaság minősülhet aszálykárosultnak? — Annak alapján 53 üzem. A nem is oly rég jó kukoricaterméséről híres térségben, Orosházán és környékén ma 30-35-40 mázsás hozamokról beszélnek. (A kevés kivétel zömmel az a néhány nagyüzem, ahol mód nyílt az öntözésre.) A szorongatott helyzetbe kerüli gazdaságok közül ezúttal áz Orosházi Üj Élet Tsz-ben érdeklődtünk, al\ol Keresztes Sándor elnök ecsetelte nem éppen rózsás helyzetüket: — Végleges adatokat még nem tudok, hiszen nem fejeződött be a betakarítás, de annyi bizonyos, a korábbi becslésnél is rosszabb a helyzet. Körülbelül 36-38 millió forintos kiesés várható. S ez még, több lenne, ha búzából, borsóból nem sikerül többlettermést elérnünk. A kukoricának a felét takarítottuk be eddig, s pillanatnyilag az átlag 35 mázsa hektáronként. — Miképpen érinti önöket a kormányzati döntés? — Élni kívánunk a földadókedvezmény lehetőségéI vei. — Ez mekkora összeget jelent? — Nyolcmillió-kétszázezer forint az összes földadónk, és ha csak a kukoricát veszem, akkor ott a kedvezmény 800 ezer forint, ha viszont a cukorrépa is beleszámít, akkor azzal együtt már másfél millió forint lehet. Azt nem találom igazságosnak, hogy az előző három évhez, tehát a már aszályos esztendőkhöz képest számít az a bizonyos 15 százalék, ennek a területnek ugyanis nem az a termőképessége, amit az elmúlt három év mutat. Másképpen fogalmazva, az intézkedés azt az időszakot veszi alapul. amikor már segítségre szorult volna a mezőgazdaság. A társadalombiztosítási járulék későbbi befizetési lehetőségével is élni kívánunk. A kedvezményezett hitelről pedig csak annyit: már szeptember elején szükség lett volna rá, hiszen a talajelőkészítéss vetés nem várhat, a következő évet most kell megalapozni. Mindent egybevetve.- az a véleményem, hogy ilyen aszályos időszak után jóval többre számított a mezőgazdaság! * * * Végül a kedvezményes cél- •hitelről érdeklődtünk a Ma- • gyár Nemzeti Bank megyei igazgatóságán, ahol megtudtuk: éppen tegnap ültek osz- sze országos bankközi tanácskozásra a fővárosban a szakemberek, s a legfontosabb témák között feltehetően napirenden szerepelt ez a kérdés is. A héten erre tehát még visszatérünk. T. I, Ki lehet a Skála Kópé? (Folytatás az 1. oldalról) állapításairól Nagy Tibor rendőr századost, a békéscsabai rendőrkapitányság gazdaságvédelmi alosztályvezetőjét kérdeztük. — Tegjnap hajnali 3.10 órakor szólt be egy magát megnevezni nem kívánó személy az ügyeletre. Egy másik bejelentő pedig reggel elmondta, hogy 1 óra 45 perc körül nagy üvegcsörömpölést hallott. A helyszínen természetesen rögzítettük a hátrahagyott használható nyomokat. Azóta folyamatosan ellenőrizzük a szabadlábon levő személyeket, akik szóba jöhetnek gyanúsítottként. Más megyékbe is el-. juttattuk a betörő által elvitt tárgyak jegyzékét, s utánanézünk a lehetséges eladási helyeknek is. Az áru elviteléhez feltétlenül kellett valamilyen jármű is. A Seiko és Citizen karórák mellett jelentős mennyiségű bőrdzsekit, divatos szabadidőruhát, rengeteg máikás farmert és sok minden mást is elvitt a betöréses lopás elkövetője. Az arany tehát megmaradt. Bizonyára tisztában van azzal a város közepén, az éjszakai csöndben is nagy bátran csörömpölő tolvaj, hogy amúgy sem minden arany, ami fénylik — még „karkötőben” sem. * K. A. J. fl választ elfújta a szél?
