Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-03 / 206. szám
.-f» fl rehabilitációs nyugdíjkiegészítésre várni kell Több százezer kérelem jf?» 1990. szeptember 3„ hétfő o flz erdélyi útikönyv kőtelező olvasmány A főiskola kitartása nem ismer határokat Az elmúlt évtizedek során a valamilyen formában jogsérelmet szenvedett állampolgárok közül a kitelepítettek, internáltak és a szovjet hadifogságban levők a jövőben 500 forint nyugdíjkiegészítésben részesülnek. Az erről szóló jogszabály végrehajtása azonban számos olyan hétköznapi problémát hoz a felszínre, amelyek miatt a tényleges megvalósítás hónapokat vesz igénybe. A gólyatáborban nemcsak a főiskolai lét alapjait ismerik meg a hallgatók, hanem egymást is. Jó alkalom erre a játékos sportvetélkedő Fotó: Veress Erzsi A meglehetősen széles körű és részletes tömegkommunikációs tájékoztatás ellenére is számtalan állampolgár keresi fel szerkesztőségünket a megyéből, tanácsot kérvén. Főleg a szovjet hadifogságba hurcoltak, illetve azok özvegyei nem rendelkeznek a jogszabályban előírt bizonyítékokkal, s emiatt könnyen eltévednek a hivatal „útvesztőjében”. A legtöbben odáig eljutottak, hogy bizonyítékok híján hatósági bizonyítványt kell kérniük a Belügyminisztériumtól. S a területileg illetékes nyugdíjfolyósító intézet ezen igazolás alapján folyósítja az 500 forinto.;, illetve az özvegyek számára nyújtott 250 forintot. A Belügyminisztériumhoz címzett kérelmekre azonban sok esetben csak hónapok elteltével jön válasz. Egyik olvasónk például áprilisban adott fel levelet, s a mai napig semmiféle értesítést nem kapott a Belügyminisztérium igazgatási osztályától. Arról, hogy a kérelmek elbírálása miért ennyire vontatott, illetve hogy olvasóink számára e kérdéskörben milyen tájékoztatást tud adni a Belügyminisztérium, dr. Tütös Sándor igazgatási osztályvezetőt, az ügyben nyilatkozatra jogosult munkatársat kérdeztük. — Azon egyáltalán ne csodálkozzanak az érdekelt állampolgárok, hogy választ néhány hónap után még nem kaptak. Ugyanis jelenleg több mint 180 ezer kérelmet tartunk nyilván, s főleg azóta, amióta a volt szovjet hadifoglyok is hozzánk fordulnak, szaporodott fel a munkánk. Van olyan nap, amikor több mint 5 ezer kérelem érkezik hozzánk. Mindenképpen ügyfeleink megértését kérjük, mert minimum négy hónap az átfutási idő. . — Hányán ioglalkoznak a minisztériumban ezzel a hatalmas levélmennyiséggel, egyáltalán tartható-e a négy hónapos átfutási határidő? — Megpróbálunk a lehető leggyorsabban intézkedni. Most azon dolgozunk, hogy a kérelmeket számitógépes nyilvántartásba vegyük. Meg kell mondanom azonban, hogy az adatbevitel sem egyszerű dolog, hiszen előtte minden egyes kérelmet felül kell vizsgálni, s egyeztetni a régi dokumentumokban szereplő nevekkel. Van olyan eset is, hogy valaki — tájékozatlanság, vagy egyéb, nem szándékos okok miatt — két-három kérelmet is benyújtott. Valóban elképesztő mértékű a kuszaság, én azonban mégis remélem, hogy legalább az előbb említett 4-5 hónapos határidőt tartani tudjuk. — Tehát akkor valameny- nyi kérelmező, ha hosszabb várakozási idő után is, de választ kap kérelmére? — Az, aki 1989. augusztus 1-jétől 1990. június 30-ig beadta kérelmét a minisztériumhoz, s kérelme jogosnak bizonyult, azok a személyek visszamenőleg is megkapják a kiegészítő összeget. A folyósítást hivatalból intézzük a nyugdíjfolyósító intézettel. Közvetlen nekik utaljuk át a jogosultak névsorát. A kérelmezők is megkapják a hatósági bizonyítványt, azonban már nekik tovább nincs tennivalójuk. Természetesen azok, akik esetleg kimaradtak, utólag is kérelmezhetnek. Rákóczi Gabriella „A Romániában zajló forradalmi események arra ösztönöznek bennünket, hogy lehetőségeink szerint mi is segítsünk az erdélyi magyarság keserves sorsán. Ezért nagyon szeretnénk, ha az ön támogatásával a Békéscsabai Tanítóképző Főiskolán az 1990—91-es tanévtől kezdődően 50 erdélyi magyar fiatal kezdené meg tanulmányait. A főiskola és kollégiuma kapacitása ezt lehetővé tenné . •. Ügy gondoljuk, hogy a Békéscsabai Tanítóképző Főiskola részben földrajzi, részben nemzetiségi területen való elhelyezkedése miatt alkalmas lenne az új európai—kelet-európai közeledés és együttműködés egyik értelmiségképző központjává válni...” 1989. december 29-én kelt a levél, melyből idéztünk. A címzett az akkori művelődési miniszter volt. A keleteurópai közeledés és együttműködés értelmiségképző központjának gondolata — akkor — nem hatotta meg az illetékeseket, sőt.. Válaszra sem méltatták a békéscsabai kezdeményezést. A tanítóképző azonban nem adta fel a reményt, s létrehozta „A határainkon túl élő magyar tanítókért” alapítványt. A nemes célra hat vállalkozót sikerült megnyerniük. Közben érkezett egy értesítés a minisztériumtól is, melyben arról tájékoztatták a békéscsabai kezdeményezőket: a győri főiskolát bízták meg azzal, hogy az erdélyi fiatalokkal foglalkozzon. (Hogy miért éppen a földrajzilag talán legtávolabb eső intézményt? Erről nem szólt a fáma ...) Azért biztató hírek is érkeztek, egy állami keret létrehozásáról, s arról, hogy ebből jut szűkebb hazánkba. Békésbe is, úgyhogy 30 erdélyi hallgatót mégis— Van fogalmuk, mit vagyunk kénytelenek itt szagolni. ha arról fúj a szél?! — int a szemközti élelmiszerfeldolgozó üzem felé Horváth Pál. Újkígyóson vagyunk, Horváthék takaros családi háza előtt, a Tormási utca 14-ben. Átellenben, a kövesúton túl, voltaképpen két üzem, ami egynek látszik — korábban egy is volt. Most az egyik részben a békéscsabai Áfész élelmiszerfeldolgozó . üzeme csak lehetőségük lesz felvállalni •.. Ennyit a nem éppen zökkenőmentes előzményekről, s a békéscsabai főiskola kitartásáról, melynek eredményeként a múlt hét elején megérkezett a 21 erdélyi és a 9 kárpátaljai hallgató. Mert jöttek Kárpátaljáról is ... Még a nyáron, egy fiatal lány jelentkezett elsőnek, s elbeszéléséből hamar kiderült: ott legalább annyi problémával küzd az oktatásügy, mint Erdélyben. Ekkor döntöttek úgy a főiskolán, hogy felveszik a kapcsolatot az Ungvári Pedagógiai Intézettel, s rajtuk keresztül választják ki azt az öt hallgatót, akik Békéscsabán folytathatják tanulmányaikat. Igen ám, de többen bizonyultak továbbtanulásra méltónak az ottani előfelvé- telin, s a későbbi elbeszélgetések során, mint hitték, így lett a tervezett ötből kilenc kárpátaljai hallgató ... Ezzel persze még koránt- sincs vége, a mindenre elszánt intézmény — talán működik, ahol többek között bélfeldolgozással foglalkoznak — míg a másik rész a P&C Company Osztrák- Magyar Kft.-jé. Ez utóbbi üzemépület előtt, a főbejáratnál frissen kivágott, pontosabban markológéppel kiemelt fenyők. Egyrészüket már legallyazták, néhányat a szomszédos telken elültettek, néhány még sorsára vár. A fák helyét gödrök jelzik, azt pedig, hogy mekkora lehetett a fenyves, munem túlzás a szó — kálváriájának, hiszen megjöttek ugyan az erdélyi és kárpátaljai fiatalok a határon túlról, de nem jött meg az ígért támogatás a határon innenről- Így aztán, hogy mégse maradjanak pénz nélkül a jövevények, az első havi ösztöndíjakat az iskola hallgatói a diákjóléti pénzből előlegezték meg. Emellett hét végén munkalehetőséget kívánnak biztosítani a speciális, nemzetiségi csoport tagjainak, hogy megélhetésüket így is segítsék. Joggal kérdezheti ezután az olvasó, hogy mennyiben speciális e harminc fiatal képzési programja? Nos, erre is választ kaptunk a főiskolán. Mint elmondták, a hallgatók itt-tartózkodásuk első hetét követően — ezt a néhány napot Gyomaendrő- dön, a gólyatáborban töltötték —, egyéves intenzív képzésben részesülnek. Ügy kell elsajátítaniuk a tudásanyagot, hogy egy esztendő után otthon katedrára tudjanak állni. A pedagógiai stúdiutatja néhány ott heverő törzs: némelyik lehetett 3-4 méter magas is. — Ez a fenyves tisztította a levegőt, hát most ezt is kivágták! — Horváth Pál hangjában indulat vibrál. Vajon miért? A kft. irodájában Ruck János üzemvezető kínál' hellyel. Nem éri váratlanul a kérdés — amint mondja, tulajdonképpen számított is rá. — Az osztrák fél kívánta elsősorban, hogy látszódjék az üzemépület. Azt mondták. miért dugjuk el az üzemet. ne takarjuk az épületet. amely előtt az osztrák partner nyugati üzemeihez hasonlóan tervezett és épített parkot kívánnak létesíteni. Arra törekednek ugyanis, hogy valamennyi üzemük megközelítően egyforma képet mutasson, beleértve az épület falfestését, és a parkot is. A most kivágott fenyves egyébként nem tervszerű fásítás eredménye volt, mindenképpen ritkítani kellett volna már. Személy szerint egyébként sajnálom a fákat. Amikor egy korábban itt működő leányvállalat igazgatója volmokat ezért erre a néhány hónapos időszakra sűrítették, csakúgy, mint azokat a t- dnivalókat. melyekkel eddigi tanulmányaik során nemigen találkoztak, fgv külön hangsúlyt kap tematikájukban a magyarságismeret, a kárpátaljai, illetve az erdélyi művelődéstörténet, Ke- Ict-Európa története, és ;>ó néhány más témakör. Nem véletlen, hogy az erdélyi, illetve a kárpátaljai útikönyv egy lesz a kötelező olvasmányok között, hiszen a szülőföld ismerete elengedhetetlen majdani hivatásuk gyakorlásához. Itt-tartózkodásuk után még nincs vége „megpróbáltatásaiknak'’, hisz kétéves levelező képzés következik. A tanulást konzultációk segítik, s emellett a mindennapi szakmai problémák megoldásában mindkét országban lesz egy-egy szak- felügyelő, akik az ottani magyar iskolázásban kulcsszerepet vállalnak, s mint ilyenek, segíteni tudják ifjú kollégáik szárnypróbálgatásaitMivel államközi szerződés még nincs, így — remélhetően nem sokáig — még tisztázatlan, hogy hazájukban elfogadják-e majd az itt szerzett diplomát, vagy sem. A békéscsabai főiskola illetékesei mindenesetre bíznak abban, hogy nem hiábavaló a „gyorssegély” — ezt a kurzust még ennek nevezik —, és a tanítóhiány nem nehezíti majd a kinti magyar Iskolák működését. Természetesen a pedagógusképzést a jövőben is az ukrán, illetve a román kormány feladatának tekintik, s hosszú ‘ávon csak olyan szakokra várják a határainkon túl élő magyar fiatalokat — számítástechnika, közgazdasági ismeretek, gyógypedagógia... —, melyek ott nem indultak be igazán. N. A. tam, azért nem vágtuk ki, mert nem volt láb alatt. A fenyvest átadtuk a szomszédban működő áfész feldolgozó üzemnek, és amit tudnak, átültetnek. Ismét az utcán állunk, próbáljuk számbavenni, mennyit is ültettek át a szomszédos telekre, de bizony nem valami sok az, ami a kivágott 49 fenyő közül megmenekült. — Az fáj a leginkább, hogy nem mindegyiket telepítették át. szerintem csak a 10-15 százalékát — dohog Horváth Pál, s vele együtt értetlenkedünk mi is azon, hogy ha már így kell lennie — az ugyanis tény, a kerítésen belül a gazdának joga van rendezkedni —, akkor is miért most, augusztus végén nyúltak a fenyőkhöz, és miért nem ültettek át többet? S végül adódik még egy kérdés, bár a választ ' kibogozni ma már nehéz lenne: artnak idején, amikor az üzemet idetelepítették, közvetlenül szembe a lakóházakkal, vajon miért nem ültették körbe szakszerűen erdősávval? (tóth) Fotó: Veress Erzsi Minden piac vevő II biotermelésé a jövő Nemrégiben hazánkban rendezték meg a Biogazdálkodók Világszervezetének VIII. Nemzetközi Tudományos Konferenciáját. A világ majd mindén részéből képviseltették magukat a témával foglalkozó és támogató gazdasági, tudományos és kereskedelmi intézetek vezetői. A résztvevők ellátogattak az ország különböző részeibe, különösen olyan helyekre, ahol már hosszabb ideje foglalkoznak a biogazdálkodással. Így felkeresték a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátot is, ahol dr.Papp Tibor vezérigazgató-helyettes köszöntötte a vendégeket, köztük a Dél-Koreából, Nepálból, Dániából, Brazíliából, Indonéziából, Szenegálból’, Kanadából, Bolíviából és Svájcból érkezett szakembereket. Itt elsősorban a bio- sertés-tenyésztést tanulmányozták. Ezt követően a Gyulai Húskombinátba vezetett útjuk, ahol Zám András ve. zérigazgató kalauzolta végig a nagyüzemben a vendégeket. Egyebek mellett elmondta, hogy a Mezőhegyesről származott biosertéseKet itt dolgozzák fel, belőlük húst és húskészítményeket gyártanak. Azért is irányult e termelési ág felé a figyelem, mert Nyugat-Európa, de világszerte egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg eziránt. Gyulán két éve kezdődött ez a bioprogram a me- zőhegyesiekkel együttműködve. Az idén már kétezer sertést vágnak le, illetve dolgoznak fel ezzel a módszerrel!, de megvan a lehetőség arra, hogy már hamarosan évi 15 ezerre növelhető ez a mennyiség. A tájékoztató után a vendégek megkóstolták az itt készült biokészítményeket, ahol a delegáció egyik tagja, prof. Long Mao Kim, egy szöuli bankár érdeklődött behatóan lehetséges üzleti kapcsolatok iránt. B. O. Vándorfenyők és társaik, avagy Merről fúj a szél Újkígyóson?