Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám

VCÖRÖSTÁJ■

SZÜLŐFÖLDÜNK

1990. szeptember 22., szombat

Mikszáthnak igaza volt

A Sárréten középkori eredetűek

Beszédes helyneveink

Tallózás a reformátuskovácsházi olvasókör múltjában

„Egy még nem is nagyon megsárgult krónika után írtam ezeket a dolgokat, amint következnek. Annyira biztosak és hívek az események egyes fővonalai, hogy a neveket se tartom szükségesnek megváltoztatni, és semmi cirádát, írói arabeszket nem teszek hozzá. Az, aki a naplójában feljegyezte e történetkét, sohase szokott hazudni másoknak se. Hát még saját magának minek hazudott volna. Igaz )fiát minden sor. Miért rontsam el nem igazra?” (Mikszáth Kálmán)

Az áiLl ebben a naplóban, hogy ,milyen volt a kulturális élet, a közművelődés egy alföldi kisközségben, Refor- má tuskovács házán 1884— 1897 között. Fekete-szürke csíkozású, bekötött füzet fekszik előttem, mely tartalmazza a kézzel írt jegyző- könyvéket. Az elsőt 106 évvel ezelőtt, a füzetben lévő utolsót, 93 éve írták. Szó szerint igaza van Mikszáthnak a bevezető sorokat illetően, hiszen ezen jegyzőkönyveik lapjai alig-atig sárgultak meg, de olvasásuk helyenként nehézkes, a tinta elhalványul, a lapok töredeznek, a füzet kötése szétesőben. A lapokra írt krónika azonban igaz. Igazi kultúrtörténeti história, mely híven tükrözi egy kis faluközösség legjobbjainak szellemi törekvését, élni, művelődni akarását. Nagy kár, hogy a megelőző évek jegyzőkönyvei nem kerültek elő, éppúgy, ahogyan a későbbi évek jegyzőkönyvei is hiányoznak.

KÜLÖN KRÓNIKÁT

lehetne írni arról, hogy a jegyzőkönyvgyűjtemény hogyan maradt meg az utókornak. Egy mozgalmas forradalmi századvég, két világháború, melyből egyik rendszermúlással járt, egy háborúval felérő forradalom után, számtalan iratselejte- zés, papírégetés után — e jegyzőkönyvek mégis itt vannak. A címben is jelzett évszámok között 14 év telt el, s a 14 év alatt 77 jegyzőkönyv készült. A legkevesebb az alapítás, illetve az újjáalakulás évében, 1884. szeptember 1., a legtöbb 1888. évben: tizenkettő. A többi években a jegyzőkönyvek szarna 2 és 11 között volt. A jegyzőkönyvek száma a kör tevékenységétől, a vezetőség és a tagság aktivitásától, nem kis mértékben anyagi lehetőségüktől függött.

1884. szeptember 21-én készült az első jegyzőkönyv, melyből megtudhatjuk, hogy a kör nem megalakult, hanem az alapszabály szerint 29 fővel újjáalakult. Ideiglenes elnöknek egyhangúlag Tálas Istvánt választották meg. Határoztak arról, hogy a könyvtár részére a Budapest című lapot elő kell fizetni. A könyvtár fejlesztésére december 26-án, karácsony második napján bálát kell rendezni. Arra a bort Aradról kell hozatni, 11 Ft- ért literjét. A zenészek a helyiek legyenek, Veres István prímás vezetésével, akik este 6 órától reggel 6-ig muzsikáljanak. A bálát a kinevezett iskola termében kell megtartani. A báli belépő: magános férfinak 70, magános nőnek 35 krajcár, férfi és nő együtt 1 forint.

1884—1889. évente 2-3 bálát rendeztek. Ezek bevételéből, valamint a tagok évi 1 forintos tagdíjából tartotta fenn magát a kör. A bálákat minden évben aprólékos gondossággal, pontossággal rendezték meg. Minden esetben előre meghatározták, megbízták a különböző felelősöket (borbeszerzőket, pénztárosokat, ellenőröket, borkihordókat, mai megnevezéssel felszolgálókat, zenészeket).

A KÖNYVTÁR

fejlesztésére, működésére nagy gondot fordítottak. Üjabb és újabb határozatokat hoztak az évek során a könyvtár működésével kapcsolatban. Mint már említettem, előbb 48. órás kölcsönzési határidőt határoztak meg. Ezt később úgy módosították, hogy vasárnaptól vasárnapig lehet kivinni a könyveket. Aki viszont hét nap múlva nem vitte vissza, az 2 forint késedelmi díjat fizetett. Aki a körből az újságot engedély nélkül elvitte, az első esetben 10, a második vagy további esetekben 20 Ft késedelmi díjat volt köteles fizetni. A könyvtárból viszont a 10 napnál régebbi újságokat 48 óra időtartamra kikölcsönözték.

1889. január 1-jén a kör újjáalakulása alkalmával elnöknek Nagy Károly református lelkészt választották meg. Azt a Nagy Károlyt, aki hallatlan kitartással és szervezőkészséggel, országos gyűjtéssel, az egyház támo- gafásával, s a hívek adakozásával felépítette a köríves stílusú templomot, s azt 150 válogatott rózsafával ültette körül. Akkor úgy belsőleg, mint külsőleg ez volt a környék legszebb és leggondozottabb református temploma. Nevéhez fűződik a papiak építtetése. Ezen szervező tevékenysége mellett jelentős irodalmár volt, akinek számos elbeszélése és verseskötete jelent meg. A Népművelési Kör elnökévé való megválasztásával igen jól képzett, nagy tudású ember került személyében a kör élére.

Megválasztása után, az első köri közgyűlésen nagyszabású beszédet tartott, melyben kérte a tagokat, hogy sűrűbben és rendszeresen járjanak el a közgyűlésekre, hogy azokon közös szavazással megfelelő határozatokat hozhassanak a kör érdekében. Bizottságot szervezett a kör pénztárának ellenőrzésére, s megállapították, hogy 1889-ben a kör bevétele 264,60 forint, kiadása 238,60 forint, készpénzállománya 26 forint volt. Javaslatára megvizsgálták a kör .címtábláját, melynek felirata nem egyezett az alapszabályban elfogadott névvel.

KÖZGYŰLÉSI

HATÁROZATOT

hoztak arról, hogy a kör minél több olvasnivalót (könyvet) vegyen. A könyvek beszerzése legyen a kör fő feladata. Ennek érdeké-' ben évente bálákat rendeztek, s a bevételből könyveket vettek. Nagy Károly elnök személyes példamutatással járt elöl, mikor 11 könyvet ajándékozott a könyvtárnak. Köztük a saját kiadásban megjelent verseskötetét, a Világtörténet, az Élet utai, Hitbajnokok és vértanúk életrajza, Szuezig és vissza, a Toldi című köteteket.

Intézkedtek arról, hogy a kört idegenek ne látogathassák. Majd Jassik Lajos, volt 1848-as honvéd őrmester javaslatára új zászlót szereztek bel mert a régi elron- gyolódott. Ugyanakkor gyászlobogót is vettek a kör részére. A Kossuth Lajos iratai című könyv beköttetésé- ről, s a hiányzó négy kötet megvásárlásáról határoztak. Közben a kör helyiségét Babó István, majd Kiss Lajos házába helyezték át.

Nem lehet pontosan megállapítani, hogy az újonnan alakult Munkáskor vagy az ismét jelentkező pénzügyi nehézségek miatt, de 1891 végére a tagok magatartása miatt úgy nézett ki a helyzet, hogy a kör további működése vagy fenntartása lett a főkérdés. Ezért Nagy Ká- , roly, a kör elnöke „Felhívás Ref, Kovácsháza község lakosaihoz”, majd „Felhívás Ref. Kovácsháza tisztelt polgáraihoz!” körleveleiben arra kéri a község lakóit-: a Népművelődési és Olvasókört továbbra is tartsák fenn és működtessék. Javasolta, hogy a kör tagjai három osztályba soroltassanak be, úgymint alapító, pártoló és rendes tagok.

1892. szeptember 17-én Nagy Károly a községből való eltávozása miatt lemondott. A lemondást a közgyűlés tudomásul vette, s a volt elnökétől meleg köszönő szavak tolmácsolásával búcsúzott. Ugyanezen közgyűlés egyhangú közfelkiáltással elnöknek Jassik Lajost választotta meg, aki 1848-ban honvéd őrmesterként harcolt a szabadságharcban. Jassik Lajos elnöklete alatt az egylet egyik kiemelkedő * tevékenysége volt, hogy 1892. október 18-án, ünnepélyes keretek között emlékeztek meg Kossuth Lajos születésének 90. évfordulójáról.

1894 ELEJÉN

a közgyűlés elnöknek Lengyel János tanítót választotta meg. Ezen időtől kezdve a március 15-ei ünnepséget délelőtt istentisztelettel kezdték. Majd a körben hazafias szónoklat és dalok hangzottak el — s az ünnepséget társas vacsora zárta. Elhatározták, hogy a felolvasási esteken nem lesz kötelező belépti díj, mindenki annyit fizet, amennyit akar. Lengyel János elnök javasolta, hogy a kör bocsásson ki 200 darab egyforintos sorsjegyet, melyen megveszik Jókai Mór 50 éves írói jubileuma alkalmából, díszkiadású, ösz- szes műveit. A sorsjegyeket kisorsolják, s a nyertes köteles lesz a könyveket 20 forintért a kör könyvtárának adni.

1894. április 12-én a kör gyűlésén mély fájdalommal bejelentik, hogy meghalt Kossuth Lajos. Ez alkalomból határozatot hoznak, hogy Kossuth halálának évfordulójára minden évben gyászünnepéllyel emlékeznek, s hogy a Kossuth-szoborra gyűjtést rendeznek.

1894 decemberében a kör 10 éves fennállásának jubileuma alkalmából zártkörű táncvigadalmat rendeztek. 1894—1897. évek között a jegyzőkönyvek új, említésre méltó dolgot nem tartalmaztak. A korábbi éveknek megfelelően minden évben újraválasztották az elnököt és a vezetőséget. Minden évben megrendezték a március 15-i ünnepséget, bálákat, majálist és felolvasóesteket. Tagokat vettek fel és zártak ki. Az utolsó rendelkezésre álló jegyzőkönyv 1897. április 4-én készült. A kör tovább működött, de jegyzőkönyvek nem kerültek elő. Több esetben került sor a vezetőség említésére — nevek nélkül.

Balogh György

Készül a kapanyél

A bükkaljai település arról volt nevezetes, hogy kapacs kaszanyéllel látta el az Alföldet. Mindenféle fából való szerszámot szállítottak a parasztember számára. Ezek egy részét ma sem lehet nélkülözni, ráadásul ók az évszázadok óta bevált anyagból és formában készítik. A Tóth família ma is ebből él. Ifj. Tóth Lajos már nem a vásárokban, hanem az Erdei Termék Vállalaton keresztül értékesíti a sok-sok szerszámnyelet. Bár gépekkel felszerelt nagy műhelye van, a kaszanyél megalkotásához édesapja öreg műhelyét és faragószékét használja.

MTI-fotó: Kunkovács László

A török hódoltság után. részben újra települő megyénk községeinek határában még ma is élő (sajnos, egyre nagyobb fogyatkozásban) földrajzi helynevek vannak. A helyneveink egy tekintélyes része, főleg a Sárréten és peremvidékén, még középkori eredetű. A

XVIII. században irigylésre méltó gazdagságban éltek a lakosok ajkán és tudatában. Bizonyító példa erre alább idézett két levéltári forrásunk is.

1779-ben a vármegye tisztikarának tagjai a helyszínen ítélkeztek és eljártak Szeghalom és Vésztő egyik határvitájában. A következőkben idézzük az iratot: „Min- denik a’kik jelen voltak e végett Szava és állítása Sze- ! rént, a Dió ér tartatik Fás

I

és Mágori puszták között valóságos határnak, de mivel azon érnek folyásán és neve megtartásán a Szeghalmiak a Vésztőiekkel meg nem egyezhettek, a’kik a Néhai Fási Helységet lakták, úgy- í mint Sánta Mihály, Marti I Mihály, és Szathmári Sámuel mostani Körös Ladányi Lakosok előttünk yallot- : ták, és mutatták, hogy hol a ; Dió ér hát... Fási részről jövő Bik ér... Bik ér közi ... Bik ér közi hát... Dió ! ér hegyi... Biki Dombra reá menvén, annak napkelet felől való végén, mind a néhai Fáson lakók, mind a

I Szeghalmiak és Vészinek, mondották lenni határt melly különbözteti Vésztőt, Fást és Mágort, amint is | ezen Határnak valami homályos nyoma, annyival is inkább mivel tégla darabok voltának mintegy felül benne, mintegy igaznak látszatott.” Zsíros Balogh Mihály „letett hite után vallotta, hogy ifjú szolgalegény korában midőn ezen határt akkori Tekintetes Nemes Vármegye Esküttye Ribiczay Pál és Méltóságos Uraság Szeghalmi Ispánnya Kállai Mihály Uraimék ujjitották, volna, ezen határban ő hordotta Gazdája Szekerén a Téglát, a’mint a tégla darabok mostanság is megmu- tattyák ezen határnak ... megújítását.”

Zsíros Nagy János szeghalmi, Tóth Pál körösladá- • nyi lakosok pedig azt vallották, hogy „valaha Fás helységben egyikük tsürhés, másikuk tsordás lévén ...” szabadon legeltethették állataikat a „Dió hegyentúli laposon ...”. Megállapították, hogy a határjeleket a „Dió éren lévő róna irántában a laposig .. elrontották. Ezen I határjeleket, megújították és I „tizenkét* hantsokolást végeztek ...”. Kevesen tudják ma már, hogy a róna azt jelentette, hogy egy nagyobb vízbefolyásban, mely kákával, sással, náddal volt benőve, volt egy nagyobb tiszta víztükör. A háncsok pedig kisebb mesterséges földhányást jelentett, ezekbe a hancsokokba, azok tetejére vagy beleásva, néhány tégladarabot helyeztek, hogy évek múlva is beazonosíthatók legyenek.

Következő forrósértékű iratunk abból az alkalomból készült 1794-ben Vésztőn, hogy némely malmosgazdák és más gazdák elhatározták, hogy árkok ásásával nagyobb mocsarat lecsapolnak szántóföldi hasznosítás céljából. Idézzük az iratot, hogy annak hangúlatáha beleélhessük magunkat: „Mi alább nevezett Vésztő Helly- ségnek Bírái és Lakosi ezen Levelünk rendiben meg es- merjük bizonyittyuk, és ad- gyuk tudtukra mind mostaniaknak mind pedig ezután Következendőknek azoknak akiknek illik hogy: Minek- utánna Helységünkben

alább megnevezett Némely becsülletes Lakosok a’ Mtsá- gos Uraság engedelmiből arra adták volna magokat hogy határunkon lévő iszonyú rémségeknek és posványok- nak Árkok által lejendő mind Malmaiknak javára, mind az Hellység, s Következésképen az Mtságos Uraság jövendőbeli hasznára szolgáló letsapolásokban munkálkodnának, mellyek által némi nemű képpen löl- deket is származtatnának...”

A munkálatok helyének és irányának leírásakor itt is „zamatos” helyneveket írtak le: „Kis róna gáttya”, „Kapás István Foka”, „Marhás Ferentz Malma”, „Bene Halma”. Ezen a vidéken idős emberek még ma is a fok elnevezésen pzt értik, hogy bizonyos élővízfolyásokba torkolló kisebb erek, ásások kiszélesedett torkolattal érik el a főmedret.

Hallottam már kiszáradt holtágat is foknak nevezni. A fokok többnyire a kiáradt Berettyó és Körösök vizét vezetik vissza és időszakosan van bennük víz.

Nem haszontalan időtöltés hát régi írások • búvárlósa, mént igen sok néprajzi, gazdasági, helytörténeti, földrajzi adat kerül elő belőlük. A nyelvészet hasznáról nem is kell(ene) külön szólni. Megközelítőheg rekonstruálni lehet a környezetben élő közösség mindennapi eletet, gazdálkodási viszonyait és rendszerét.

Cs. Szabó István

Kevesen tudják ma már, hogy a róna mit jelentett...