Békés Megyei Népújság, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

% BÉKÉS MEGYEI A HAZA MINDEN ÉLŰIT NÉPÚJSÁG 1990. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT POLITIKAI NAPILAP Ara: 5,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 205. SZÁM Becsöngettek... Üj tanév elején a beköszöntőket visszatekintéssel szokták kezdeni, és statisztikákkal: hány új iskola épült, mennyi tantermet adtak át, ezt és amazt felújították... Szóba ke­rül a tankönyvellátás helyzete is. Nevetséges lenne, ha az idén is hasonlókkal kezdenénk. Valójában a kiindulás 1946 lehetne. A forint bevezetésé­vel összekapcsolt bérrendszer, amely a pedagógusok fizetését az 1938. évi húsz (!) százalékában állapította meg. Azzal kellene folytatnunk, hogy képesítés nélküli nevelőket állí­tottak a katedrákra. Utána következhet a körzetesítés, ki­váltképpen annak a hetvenes években tetőzött második hulláma, amely a legkisebb falvak alsó tagozatos iskoláit is — tanítóikkal együtt — magával sodorta. Szólhatnánk az elhibázott tantervi reformokról, a megváltó tanítási módsze­rekbe vetett gyermeteg hitekről, arról az illúzióról, hogy részenként megújítható a magyar oktatásügy.^ Ám maradjunk a legfrissebb fejleményeknél! Elvi viták és sok-sok sürgetés után az előző kormány áttért a fejkvó­tás alapon történő normatív finanszírozásra. Már tavasszal kétségbeesett segélykiáltások érkeztek főként a mezőgazda- sági vidékekről: a legszikárabb költségvetés szerint is ok­tóberre, novemberre csődbe jutnak az óvodák, általános is­kolák. A közvélemény nyomására és zajos egyétértésével meg­szűnt a kötelező oroszoktatás, és elkezdődtek az orosztaná­rok átképzését kísérő anomáliák. Majd következett az új művelődési és közoktatási tárca megegyezése a hitoktatás­ról az egyházak képviselőivel, s annak ingerült fogadtatása, a sajtóviták, majd új egyezség, a második megállapodás. Eközben az oktatási-nevelési intézmények körül is moz­golódtak a pártok, szervezkedtek a szülők. Minden valami­revaló politikai csoportosulás oktatáspolitikai koncepcióval (tervezettel, programmal, tézisekkel) rukkolt elő; valóságos számháború kezdődött arról, hogy 8 + 4-es, 4 + 8-as, 6 + 6- os legyen-e a magyar iskolaszerkezet. Iskolaszékek születtek, iletve már csirájukban vetélodtek el. Egyik helyen nevelőtestület váltotta le igazgatóját, más -helyeken be sem töltötték az Igazgatói posztokat. És most jelent meg a sajtóban a Pedagógusok Demokratikus Szak- szervezetének indítványa, miszerint lehetőleg már október­ben az iskolaigazgatókat vessék bizalmi szavazás alá a tan­testületek. . . Mit mond a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. Óva int a megalapozatlan döntésektől. Azt mondja: meg kell óvni az iskolákat az ötletszerű intézkedésektől! Vajon nem tudják-e a főhivatalban az illetékesek^ hogy a társadalmi változásök iméhében már rég megérlelődött az egész oktatási rendszer gyökeres megváltoztatásának szük­ségessége és igénye? Tudják, ám hozzáteszik: az oktatási rendszer napi működtetéséhez is hiányoznak a feltételek. Ezért most csupán azt ajánlják a minisztériumban: csak olyan változásokat vezessenek be az intézmények, amelyek­hez helyben megteremthetők a személyi és a tárgyi feltéte­lek. i ■ A megújulási törekvések még nem álltak össze egy jól megalapozott stratégiai programmá. Az új tanév kezdetén kimunkálatlan a kormányzati és a helyi önkormányzati ok­tatáspolitika, valójában nincs működőképes intézményrend­szer. Üj oktatási törvényre lenne szükség. Csakhogy még nincs új oktatási törvény, ezért csupán rendező elvekre futja. . Alapvető elv az, hogy az iskola nem válhat a politikai harcok színterévé. Rendszerváltás ide vagy oda, még érvé­nyesek a hatályos jogszabályok. Jogsértő például az igaz­gatók rögtönzéses leváltása, ám az ,is, hogy a szabályosan lefolytatott pályázatok után, a nevelőtestületek egyétértésé- 'vel sem neveznek ki új igazgatókat. Ugyanakkor már most érvényesülnie kell annak a követelménynek, hogy a vezetői megítélés mércéje kizárólag a szakmai teljesítmény. Ám tudjuk, hogy a parlament időközben módosította az 1985-ös oktatási törvényt. Kimondta, hogy az iskolák fenn­tartása jnár nem állami monopólium. A magániskolák in­dítását a helyi tanácsok engedélyezik, csakhogy nem tisz­tázták, a költségekből mi hárul az államra. Ezért a mai kormányzat nem vállal semmiféle garanciát. Pontosabban: ha az engedélyező állami feladatokkal is megbízza az isko­lát, megkapja a költségvetési törvény szerinti „normatív” finanszírozást. És hiába volt hangos a sajtó a jelenlegi iskolaszerkezettől eltérő nyolcosztályos gimnáziumok, illetve hatosztályos alap­iskolák programjától, nincs pénz a központi forrásból egyik­re sem. Változtatni lehet, ha a megújulás nem az állami költség- vetést terheli. Vállalkozhat az iskola, nyújthat külön szol­gáltatást a szülők pénzéből, saját leleményéből. Megszűntek azok a korlátok is, amelyek a kötelező óraszámok felhasz­nálásában kötötték meg az iskolaigazgatók kezét. Az isko­lák maguk dönthetnek arról, hogy mit lehet beszámítani a pedagógus kötelező óraszámába, -mit kell külön díjazni — csak "jgyen rá az intézménynek pénze. Egyetlen fillérbe sem kerül — egy új rendelkezés módot ad rá —, hogy az iskola elismerje a másutt szerzett nyelv­tudást. Az a középiskolás, aki közép- vagy felsőfokú nyelv­vizsgával rendelkezik, mentesül a tanulás, a vizsga, az érett­ségi kötelezettsége alól az adott nyelvből. A minisztérium valamennyi iskolatípusban visszavonta a történelem, a tár­sadalomismeret, a -bevezetés a filozófiába tárgyak tanterve- it, és megszünteti a szakközépiskolák politikai gazdaságtan tantárgyát, helyette a közgazdaságtant vezeti be. Sovány a mérleg? Türelem, csak türelem... Az iskola­rendszert nem lehet szanálni, a gyerekek nem kaphatnak munkanélküli-segélyt. Igaz ugyan, hogy a türelem véges: becsöngetnek, kicsöngetnek. De -nem ok nélkül, és nem idő előtt. Miksa Lajos Az flntall-kormány első száz napjának értékelése A Magyar Köztársaság miniszterelnökségének sajtóirodá­ja pénteken eljuttatta az MTI-hez a kormány első száz napjának rövid áttekintését. A szabad választásokkal Magyarországon nem kor­mányváltozás, hanem rend­szerváltozás történt. Törté­nelmi feladat, hogy az el­nyomó és általános leromlást okozó államot, polgárainak boldogulást adó hazává épít­sük át. Példátlan nehézsége­ink ellenére biztató, hogy tö­rekvéseink egybeesnek a nemzet ébredő tettvágyával és a környező országokban, sőt az egész világon zajló fo­lyamatokkal. A koalíciós kormány az el­ső időszakban hármas célt tűzött maga elé. El akarta végezni a kormányzati irá­nyítás szervezeti, működési rendjének átalakítását; a nemzetközi kapcsolatok új (Folytatás a 2. oldalon) Megnyílt a 71. OMfK Pénteken a kőbányai vá­sárvárosban megnyílt a 71. Nemzetközi Mezőgazdasági, Élelmiszer-ipari Kiállítás és Vásár (OMÉK). A BNV fel­lobogózott főterén az alka­lomból rendezett ünnepsé­gen jelen volt a hazai tár­sadalmi, politikai és gazda­sági élet számos kiemelkedő képviselője, továbbá az OMÉK-on részt vevő külföl­di vállalatok több vezetője. Megnyitó beszédet Göncz Árpád köztársasági elnök mondott. Hangsúlyozta: hazánk fej­lődésében, népünk boldogu­lásában a mezőgazdaság meghatározóan fontos szere­pet tölt be. Nemzetgazdasá­gunk egykori sikerágazata napjainkban a pusztító aszállyal és az átalakulással járó gondokkal küszködik, ám sok a felszínre hozható lendítő erő is- Ezek azonban csak akkor érvényesülhetnek igazából, ha az ágazat elfo­gadható áron és jó minőség­ben jut hozzá a kiállításon is látható hazai és külföldi bio­lógiai anyagokhoz, műszaki eszközökhöz, technológiák­hoz, valamint a tudományos világ kínálta legkorszerűbb ismeretekhez és módszerek­hez. A köztársasági elnök a to­vábbiakban a mezőgazdasá­gi kiállítások, vásárok sze­repét, jelentőségét méltatta. Ennek során emlékeztetett arra, hogy a vásárok orszá­gos méretűvé tételéért gróf Széchenyi István tett a leg­többet; éppen 160 esztendő telt el azóta, hogy a leg­nagyobb magyar országos rangra emelté a mezőgazda- sági vásárokat és kiállításo­kat. (MTI) A gyűlölködés szelleme a palackban maradi Marosvásárhely „átvészelte” a nehéz napot Marosvásárhelyen a már­ciusi tragikus események óta kulcsszó lett a Vatra. A baráti beszélgetésekben szinte mindig felbukkan a szervezet neve. A magyarok többsége tart a nacionalista Vatra Romaneasca-tól. Soha sem tudni, hol, kire, csap­nak le. A várost egy vicc járja be. de az emberek szívből nem tudnak a poén­ján nevetni. A furfangos ta- lálóskérdés így hangzik: „Mi az? Kicsi, zöld és megvéd a Vatrától?” A választ a többség egyből fújja: „Az útlevél”. Mivel a Vatrának Vásár­helyen van az országos köz­pontja. és a márciusi esemé­nyekért — a vandál pusztí­tásért, az emberi életek semmibe vételéért — to­vábbra is a magyarokat okolják, csak. az alkalmas pillanatra várnak, amikor hangot adhatnak naciona­lista véleményüknek, a ma­gyarság ellen fordulhatnak. Erre a II. Bécsi döntés 50. évfordulójánál Jobb lehető­séget keresve sem találhat­tak volna. KI épít gátat Magyarország és Románia közé? Bár, szinte egész Romá­nia gyászolt augusztus 30- án, a jólértesültek váltig ál­lították, hogy ha valahol el­fajul a békés megemléke­zés. az Marosvásárhely vagy Kolozsvár lesz. Így hát fo­tós kollégámmal szerdán ne­kivágtunk a hosszú útnak, (Folytatás a 2. oldalon) Előtérben a helyi közösségek érdeke Hz SZDSZ politikai magatartása a helyhatósági választások előtt —Beszélgetés Kis János elnökkel Közeledve a helyhatósági választásokhoz, a pártok egyre-másra fogalmazzák meg elképzeléseiket a helyi önkormányzatokról. Napja­ink másik fontos belpolitikai eseménye: letelik az a 100 nap, amelyet mint türelmi időt kért az Antall-kormány a közvéleménytől és az el­lenzéktől. A közelmúltban Békés megyében járt Kis János, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke. Vele beszélgettünk a legnagyobb ellenzéki párt stratégiájáról, terveiről. — Annak idején, amikor a parlamenti választások eredményeit értékelték, ön azt nyilatkozta a televízió­nak, hogy a Szabad Demok­raták Szövetsége tanult a kampány tapasztalataiból, és más taktikát alkalmaz a jö­vőben. Változik-e pártja po­litikai magatartása a hely- hatósági választások előtt? — A helyhatósági válasz­tás gyökeresen más feladat, mint a parlamenti képvise­lőválasztás volt. Ügy ítél­jük meg, hogy a parlament elsősorban a pártpolitika színtere. A helyhatóságban is óhatatlanul szerepét kell, hogy kapjanak az országos pártok, de elsősorban a te­lepülés egészének az önkor­mányzatát kell kialakítani. Ezért a szabad demokraták, ahol csak lehetséges, támo­gatják azokat a párton kí­vüli jelölteket, akiket jó szakembernek, és a közös-* 6ég jó képviselőjének tar­tanak. Törekszenek arra, hogy együttműködjenek a nem párt jellegű helyi szer­veződésekkel, hagyomány- őrző egyesületekkel, környe­zetvédő, vagy kulturális szervezetekkel. — Milyen instrukciókat adnak a vidéki települések SZDSZ-szervezeteinek? — Nagy, a szervezeteink önállósága, s ez a helyható­sági választásokkor még in­kább előtérbe kerül. Pestről ebbe nem lehet beleszólni. Azt tanácsoljuk: mindenek­előtt a Fidesszel keressék a koalíció lehetőségét. Ezen­kívül működjenek együtt azokkal a nem párt jellegű szerveződésekkel, amelyek a helyi közösség érdekét szí­nesebbé, demókratikusabbá tehetik. — önök a Parlamentben sokat küzdöttek egy átfogó önkormányzati tört íny meg­alkotásáért. Egy kérdést ki­ragadva: hogyan képzeli el az SZDSZ az önkormányzati tulajdont? — A törvény sem az ön­kormányzati tulajdonról, sem az önkormányzatok egyéb jövedelemforrásairól nem rendelkezik, ami rend­kívüli módon egyoldalúvá teszi. Csak azért volt elfo­gadható ilyen részleges for­májában, mert ellenkező esetben a régi tanácstörvény alapján kellett volna a hely- hatósági választásokat meg­rendezni. Mi megkötöttük azt a kompromisszumot, hogy most csak az alapvető intézményi keretekre és a választás rendjére vonatkozó szabályokat alkossuk meg. De éberen fogunk ügyelni arra, hogy az önkormányza­tok tulajdonlása, amellett működésük egyéb gazdasá­gi alapjai kielégítő törvényi rendezést kapjanak- T — A földkérdés SZDSZ-es megítéléséről sokat hallot­tunk. Am az egyházi birto­kok visszaadásáról keveseb­bet. Mi erről a véleményük? — Szerintünk az egyhá­zaknak hozzá kell jutniuk működésük anyagi feltételei­hez. Ez jelentheti bizonyos régi tulajdonok visszaadá­sát is, de azt gondoljuk, hogy az eredeti egyházi tu­lajdon visszaadására első­sorban ott lehet szükség, ahol ennek szimbolikus je­lentősége is van. Például egyházi iskola, vagy kolostor esetében. Általában a meg­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents