Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-09 / 186. szám
1990. augusztus 9„ csütörtök Megfogalmazni a repülést — Mit diktál a mai világ? A megfigyelés: „tiszta forrás” Nemzetközi bemutatán a szeghalmi rajz tagozatosok munkái A szeghalmi sorrend: megfigyelés, rajzi ötlet, saját technikai megoldás, önálló gondolat Júniusban ' a helybeliek mellett a békéscsabai országos vizuális konferencia résztvevői is látták a szeghalmi Sebes György Általános Iskola rajz tagozatos tanulóinak kiállítását. Nemsokára, októberben ezek a tablók Budapesten szerepelnek nemzetközi szakmai gárda előtt. Akik hivatásuknál fogva vizuális kultúránk sorsát egyengetik, felfigyelhettek a szeghalmi gyerekek országos és megyei szerepléseire, pályázati díjaira. „Gyönyörű és hihetetlen” — irta a vendégkönyvbe egy, a békéscsabai konferencián részt vevő rajztanár ez évi kiállításukról. És valóban, a rajzok, a festmények színvonala meghökkentő, mert nem jellemzőek az általános iskolákban megszokott „alkotásokra”. A tárlatról nem véletlenül írták a dicsérő szavakat. Bár az évi munkát összegző kiállítás már bezárt, az iskolával szomszédos ifjúsági' házban, amely helyet ad az óráknak és a műhelymunkának, igazi elmélyültségre valló képeket, ügyes szőtteseket, hímzéseket láttunk. Az iskolai csoda mozgatója Völgyéül Attiláné rajztanár, aki 1985-ben az Országos Pedagógiai Intézet kísérleti tananyagához csatlakozva válogatta össze az iskola négy párhuzamos negyedik osztályából azt a 26 tanulót, akikkel ötödiktől a tagozatos oktatásra vállalkozott. Újszerű volt az emelt óraszám és a kiegészítő műhelymunka bevezetése. A megyei hagyományokhoz kapcsolódva az iskolában a 6zövés mellett döntöttek. A Csaba Szőnyegszövő anyagot adott — és ad a mai napig —, a mezőberényi asszonyok egy éven át mutatták az alapvető fogásokat, szövőszékekkel a békéscsabai és békésszentandrási üzemek siettek segítségükre, a Kner Nyomdából papír érkezett. Ülj le és figyeld meg! — ez a rajz tagozaton az alapelv. Mikorra valaki órákat képes eltölteni különböző formák tanulmányozásával, megváltozik a rajzoláshoz való hozzáállása: igényes lesz a munkája, és elöbb- utóbb eljut gondolatai önálló megformálásáig. A foglalkozásokon a technikai megoldások menet közben kerülnek szóba, a fogalmak szinte maguktól ragadnak meg. A kíváncsiság, s ebből később a mesterségbeli megalapozottság, adódik. Ki rajzolja, ki festi, ki papírból ragasztja a madarat, igyekszik megfogalmazni a repülést. Más ez valóban, mint az órán mindenkinek egyformán fedőt rajzolni. „Párhuzamok a rajztanításban" — volt a kiállítás címe, amelyen össze lehetett hasonlítani, honnan hová jut el elsőtől nyolcadikig valaki. Közben az iskola is próbálkozott a folyamatosság megteremtésével. Mára minden évfolyamon van rajz tagozat. A verbuválás az óvodában kezdődik, s akinél ügyes a kifli, az alma, azt hívják. Persze arra is szükség van, hogy ha a szülő úgy gondolja, ideadja gyermekét.. Előfordul, nagyobb a hajlandóság, mint a tehetség, de ez nem akadálya a rajz tagozatra járásnak. A tanárnő szerint akiben van akarat, sok mindent megtanulhat. Még többet is, mint némely ígéretnek látszó. A fejlődés különben sem töretlen, szinte senkinél. Nem művészképzés a tagozat célja: se több, se kevesebb, mint a rajzolni tanítás, a képzőművészeti fo- . galmak megismertetése. Hogy végső soron mire jó ebbe ennyi időt ölni? A kiválók megtalálásán, felkarolásán túl — de nag/ szükség van erre a kulturális centrumoktól távol! — Völgyesi Attiláné azt tapasztalta, a rajzolás, amely kemény munka, szorgalomra, pontosságra nevel. A Sebes György iskolában az új tanévben újfajta helyet szánnak a rajztanításnak: az első osztály a nép- művészeti hagyományokkal is megismertet. A gyerekeket furulyázni tanítják majd, néptáncot is tanulhatnak, rajzórán pedig a tárgyi művészetet dolgozzák fel. Ötödikben a történelmi, művészettörténeti, zenei és rajzismereteket az eddiginél rendszerezettebben akarják átadni. A műhelyekben többet szeretnének plasztikákkal foglalkozni, persze ehhez értő munkatárs kellene, csakúgy, mint a nyomdászathoz és a kosárfonáshoz. — A mai világ azt dikr tálja, hogy az ember minél több dologhoz értsen — ösz- szegezte törekvésüket a tanárnő —, mert a tudás mindig kamatozni fog... A rajz tagozatosok tudása pedig, a kiállítás vendégkönyvébe írottak szerint máris kamatozott. Lehet, hogy az októberi nemzetközi tehetségkutató konferencia is nagyra értékeli a megfigyelésekre épülő „tiszta forrás” általános iskolai gyakorlatát? Mindenesetre már az is elismerést jelez, hogy megyénkből a békéscsabai Szabó Julianna rajztanár tűzzománcai mellett a szeghalmi gyerekek rajzait küldik Budapestre. Egy tabló az alsósok képzőművészeti nekirugaszkodásaiból A nenő felvételét Kiadatlan versek A vésztői tanácselnök esete Sinkával Egy Sinka-fénykép nem sokkal a végső búcsú előtt Szabó Pál. Erdei Ferenc. Németh László. Veres Péter. Féja Géza ... Nem soroljuk tovább a Vésztő-Má- gori szoborparkban elhelyezett szobrok alanyait. Az elképzelés nemes volt: emléket állítani az alföldi népi íróknak. Nyolc alkotás elkészült, már csak Kovács Imre és Sinka István s2»b- ra hiányzott a sorból. Ez utóbbit tartotta talán legfontosabbnak — ha egyáltalán lehet ilyen rangsort állítani — Komáromi Gábor, a vésztői tanács elnöke. Hiszen nem véletlen, hogy Sinkáról nevezték el az új művelődési házat, s az sem véletlen, hogy eddig két kötet megjelenésén gyámkodott a helyi tanács. Már a harmadikat is tervezték. És itt megszakadt a folyamat. Előbb a hiányzó szobrokról (így Sinka szobráról is) mondott .le Komáromi Gábor, aztán a kötet megjelenéséről. Legalábbis egyelőre... — Kezdjük talán az elején! Az elmúlt év szeptemberében fogadta el a végrehajtó bizottság, hogy a tanács gondozásában érdemes lenne kiadni egy újabb Sinka-kötetet. A döntést követően dr. Medvigy Endrét — aki a korábbi, „Meg- zendült az erdő” című kötetet is szerkesztette —, bíztuk meg a munkával. Arról a háromszáz, még kiadatlan Sinka-versről volt szó, mélyet „Könny és felhő” vagy „Nagy utakról hazatérve” címmel terveztünk kiadni. Tárgyaltam Sinká- néval is. szóval már semmi akadálya a kézirat elkészültének. — A nyomdai munkálatok mégsem kezdődtek el. A július 19-i, vb.-ül és írásos anyagából, mely a lejárt határidejű végrehajtó bizottsági határozatok végrehajtásáról szólt, legalábbis ez derül ki. Hogy miért? Idézem tovább: „...egyrészt a tanács pénzügyi gondjai miatt, másrészt az országban végbemenő tanácsoknál várható változások miatt.” E megfogalmazás, úgy érzem, kissé szűkszavú. — Igen. A költségvetésünkről csak annyit: hétmillió forinttal kevesebbet kaptunk, mint amennyire igényünk volt. De ezt még valahogy meg tudtuk volna oldani. A fő ok, amiért ' a könyv kiadása lelassult, s amiért a szobor nem készülhet el, a rendszerváltásban keresendő... — Megmagyarázná, mire gondol? 1 — Mikor már úgy tűnt, összejött a pénz... Mikor a megyei tanács is jelentős támogatást adott volna, egy kerékasztal-tárgyaláson az egyik parlamenti párt helyi képviselője szó szerint így fogalmazott: „L ejáródott kommunista vezetőknek ál-' Ütöttünk szobrot Mágoron Ekkor rájöttem, itt most valami baj van. itt most nem szabad vitatkozni és nem szabad erőltetni sem a könyv kiadását, sem a szobrot, talán majd egyszer... az új önkormányzat befejezi ezt a munkát. Az. hogy a kézirat elkészül, már eredmény. — Miért tekinti ennyire szívügyének, hogy Sinka Istvánra emlékezzenek a vész- tőiek? — Volt idő, amikor elkezdtem a Sinka-emléket élesztgetni, óvatosságra Intettek a pártbizottságon. Igen! Mikor a parazsat más elfújta volna, én inkább tüzeskedtem, mert úgy gondoltam, s máig is ezt vallom. hogy ez nemzeti ügy. Talán nekünk Is részünk van abban, hogy a múlt év második felében Sinka posztumusz-díjat kapott. A televízió tervez egy vésztői forgatást is, felidézve Sinka itt töltött éveit. De hogy a kérdésére válaszoljak: Meggyőződésem, hogy a szegénységet senki nem tudta úgy megírni; mint ő. Ráadásul soha nem adta el magát. Volt, hogy nem volt mit ennie, mégis gerinces maradt, a legnehezebb idődben is. — Akkor manapság tudunk csak igazán tanulni tőle! Érdemes hát legalább a már megjelent Sinka-kö- teteket kézbe venni! Nagy Ágnes Identitászavar — Jó estéket adjon az Isten! Megbocsásson az úrelvtárs, hogy hatalommal visszaélve zaklatom, de'mit keres itt ké, ső éjjel a postafiókban? — Csak úgy sétálgatok, járkálgatok magamban, unom már a sok Napfényt, inkább igy éjszakának idején szoktam kirándulni. Különben gombaszakértő vagyok, több tanulmányom jelent már meg külföldi szaklapokban. Jelenleg azon fáradozom, hogy megértsem a gombák szavát! — Akkor miért nem az erdőben mászkál, miért a főpostán a páncélszekrény körül7 — Tudja, egyes különleges petiészgdm- bák úgy viselkednek, mint áz éji vad. Pénzszagra gyűlnek. — Nézze, én nem vagyok feltörekvő vidéki értelmetlenségi, csak egyszerű rendőr. De azért nem szép magától, hogy hülyének néz! — Igaza van. Ne haragudjék, ha most nem részletezem az általam fölfedezett gombafajták szakmai leírását, elég any- nyit mondanom: nekem sikerült először leírnom a csernobil-gombát, pedig az előzőleg megtalált hirosima-gomb^ért majdnem Nobel-dijat kaptam. — Maga reménytelen eset. Nem szegyein magát, egy kétdiplomás főtörzsőrmestert akar palira venni?! — Távol álljon tőlem, mint gömbérzék a magyar labdarúgóktól! — Árulja már el, barátikig, mindig szerszámosládával és villanyfúróval szokott felfedező útra indulni? — Korántsem. De ma olyan érzésem volt, valami különlegeset találok, s ezért meg kell próbálnom a dolgok mélyére hatolni! Ehhez kellenek a szerszámok. Biztonságot adnak. — Nem volna mégis biztonságosabb egy zárkában? Ha szépen megkérem, bekísérne az őrszobára? Persze nincs szándékomban szabad magyar leikébe gázolni, állampolgári jogait sértegetni még annyira sem. Ott is lelhet sok tanulmányozni válót, ígérem. — Engem nem lehet tőrbe csalni. Ne menjek mindjárt a szingszingbe? Maguk azt hiszik, hogy még a régi átkos rendszerben élnek. Azoknak az időknek hál’ Istennek már legalább két hete vége! — Ha ellenkezik, más módszereket leszek kénytelen alkalmazni. t — Verni akar? Rúgdosnl? Sejthettem volna, hogy csak őrült szadista járkál éjnek évadján a városi posta alagsorában. Akit alantas ösztönök és nem magasztos tudományos célok vezérelnek. Segítség! Segítség! — Ne üvöltsön, eszeveszett ember! Ki akarta bántani magát? Idecsödit valami őrjáratot, s rajtakapnak, amint rajtakaptam itt magát. Akkor aztán repülök az ál* lásomból. Legyen könyörületes. Nekem gyerekeim vannak. — Na jól van, ne féljen. Ez egyszer futni hagyom a főtörzs urat, mert ilyen őszinte volt hozzám. Meg aztán; jogállamban élünk mindketten. Nem igaz? Novák Béla Dénes Sz. M.
