Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-08 / 185. szám

1990. augusztus t,

o

izmuk-fiit*apja. Első felesége — akitől négy gyermeke maradt — meghalt. Második házasságából ez idáig tizenkét gyermeke származik. A legidősebb Phillip 19, míg az ikrek, Sussan és Stephan» négy hónaposak.

— Már négy évvel ezelőtt szerettük volna ezt az utat bejárni. Akkor nem engedtek be bennünket Kelet- Európa ezen középső részébe — mesél a tiszteletes úr angolul. Fia, Phillip segít a fordításban.

— Gyönyörű Magyarország — és szépek, kedvesek az emberek. (Mit mondjak? Jólesnek szavai, még akkor is. ha csupán az udvariasság mondatja vele!) — Hirdetjük Isten igéjét, a szere- tetet, s szeretnénk, ha megértetnénk azt is, hogy minden eladható és megvehető a világon. csak a lelkünk nem! A pénzt hajszolják,, szeretik az emberek, itt is, mint bárhol a világon! A pénz imádásában, a testi örömök hajszolásában megfeledkeznek a lélekröl, a szeretetről. Jézus mondta, nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével, mely az ő szájából ered.

— Önökkel sok a gyermek. Hogyan tanulnak?

— Dániában az alsó iskola kilencéves. Tanulnak út- k őzben, és otthon vizsgáznak.

Bekukkantunk egy-két lakókocsiba. Susan édesdeden alszik. Stephanie a kispárnával játszik. A lakókocsik összkomfortosak. Fürdőkád, mosógép és mosogató ép- penúgy megtalálható itt, mint az angol WC. A gye- . rekek emeletes ágyakon alszanak, míg a szüleik — abban a lakókocsiban legalábbis, amit én láttam — gyönyörű, fehér franciaágyon. Milyen is lehetne a kocsik bútorzata? Természetesen skandináv stílusú.

— Miből tartják fenn magukat? — jut eszembe a végén feltenni a nem is elhanyagolható kérdést.

— A hívők adományaiból.' Ök segítenek a világ minden részéből.

Búcsúzóul egy közös fotóra kérem a lelkész családját. Készséggel tesz eleget a kérésnek. Csak az egyik kisfiú all nehezen kötélnek.

Minden szépet és jót kívánva búcsúzom. Legyen szerencsés útjuk, hitük szerint!

Béla Vali

DániábélJeruzsálembe

Minden eladó, csak a lélek nem...

Ördögből angyal (is) lehet?

(Folytatás az 1. oldalról)

A lelkész házaspár és néhányan a gyermekek közül

Közben megérkezik Phillip Noer. Magas, mosolygós, jóképű szőke gyerek. Nógatás nélkül üi le, hogy tört magyarsággal elmondja, honnan hová tartanak, és miért?

— Édesapám evangélikus lelkész, 13 éve járja a világot.

— Ő most nincs a táborban?

— Elment telefonálni, szeretné megtudni. bemehe- tünk-e Romániába, tudja, a kolera miatt.... de jön mindjárt... Szóvá! ezzel a húsz lakókocsival, hét traktorral, 7 teherautóval és 5 személyautóval —, amit itt lát, öt család, harminc tagja járja Európát. Dániából, Anglián, Belgiumon. Hollandián, NSZK-n. Ausztrián, Olasz-, Görög- és Törökországon keresztül. Bulgárián és Jugoszlávián át érkeztünk Magyarországra. Hogy pontosabb legyek, csak a többiek, mert én egy évet Szegeden töltöttem. így aztán arra is volt

Susan és Stephani«

időm, hogy a József Attila Tudományegyetemen előadásokat hallgassak. Érted? — kérdezi gesztikulálva, hiszen nem biztos abban, hogy idegenes kiejtésű mondataival jól megmagyarázza. amit akar. Bólintok, és ő folytatja:

— Így érkeztünk Békéscsabára. Nagyváradon egy hónapot töltünk. aztán a Szovjetunión keresztül Jeruzsálembe szeretnénk eljutni, a kereszténység bölcsőjéhez.

Beszélgetésünk közben megérkezik Phillip édesapja. Öszhajú, kedves férfi. 53 éves. 16 gyermek édesTetőzött Gyulán a „vártetöügy”

(Folytatás az 1. oldalról)

rendelkezünk, sőt, nehéz lenne meghatározni, hogy mely időpontot tekintsük mérvadónak. Azt tehetjük csupán, hogy az 1500-as években kialakult épület tömegén belül, szigorúan az építészeti feltárás eredményeire alapozva, az egykor lehetséges látványt alakítsuk ki. A tornyon korábban is volt a jelenlegihez hasonló tető, s gondolom mindenkr számára nyilvánvaló, hogy a vár lakórészeit is valamilyen tetőnek kellett fednie. Ez utóbbiakat olyan tetővel látjuk el, amely kívülről nem változtatja meg a vár közismert képét. Az udvarról szemlélve viszont érzékeltetni kívánom, hogy egy komplett, lakott, gótikus várkastélyban jár a látogató- Az elmúlt évtizedekben kívülről megismert vártömeget egyedül a korábbi állapotokhoz ' visszatérő toronyfedés bontja meg, de úgv látszik, ma már ez is sok. Pedig minden helyreállítási terv, amely a várral foglalkozik, valamilyen sátortetővel, sőt egy korabeli metszet alapján kupolával számol.

— ön a külső várfal helyreállítását is megtervezte. Azzal együtt egészen másként hát a toronytető látványa is. Miért nem ismertették meg a lakossággal a terv egészét?

,— Korábban is felajánlottam, hogy mutassák be Gyulán a makettet és a rekonstrukcióval kapcsolatos fotómontázsokat Ez sajnálatos módon, valamiért mindeddig elmaradt. Most is csak azt tudom ajánlani: ha van bemutatásra alkalmas hely valamely bolt kirakatában, az említett anyagot szívesen rendelkezésre bocsátjuk.

— Mikor kezdenek a belső tér helyreállításához?

— Remélem, hogy még szeptember előtt. Minden faanyag rendelkezésre áll, talán csak a fűrészelés halad egy kicsit lassabban a vártnál.

— Szükségét látja-e annak. hogy részletesen megindokolja építészi elképzeléseit?

— Az OMF tervtanácsa jóváhagyta a tervet, a városi tanács építésügyi hatósága pedig kiadta rá az építési engedélyt. Ezek után már a tervnek kell önmagáért beszélnie. Az építés jelenlegi fázisában a rendelkezésre álló anyagiak mértékéig juthatunk el a megvalósítással: kialakítjuk a vár teljes tetőzetét, de remélem, hogy előbb vagy utóbb tervem egésze — így a most földben rejtőzködő három méter magas külső várfal feltárása és felújítása is — valósággá válhat- Az OMF szegedi kirendeltségének van egy gyulai művezetősége. Bízom abban. hogy még hosszú időre munkát ad nekik a gyulai vár felújítása — válaszolta Móga Sándor.

Kiss A. János

A teljes tik el

rekonstrukció makettje. Az első ütemben csak a belső vár tetőszerkezetét készíIsti

Mostanában egyre többször eszembe jut Isti, a szolnoki színházi rendező, akinek a hetvenes évek vége felé kedvelt szórakozása volt Szegeden a riasztópisztollyal való lövöldözés. Sokan őrültnek hitték, amikor vadnyugati kalapjában hangos pufogtatások közepette utat vágott magának az egyetemi klub' előtt ácsorgó tömegben. Mi, tejfölösszájú és agyonkonszolidált diákok, meg csak néztük: mi baja lehet ennek az embernek?

Pár évre rá megint hallottam Istiről, egy átbeszélgetett éjszakán. Időközben kiderült: még könyv is jelent meg róla és barátairól, amatőr színjátszókról, egykori szegedi diákforradalmárokról (lásd Budapest—Szeged, 1973. március 15.), nem is egy. Nyakig benne voltunk az aczéli „kultúrpolitikában”, hát előbb-utóbb mindig odajutottunk ki, hogy kit, mikor és miért tüntetett el a színpadról, s késztetett vándorútra a mosolygós öregúr. Mesz- sze volt tőlünk, és mégis féltünk tőle. Persze, nekünk még riasztópisztolyunk sem volt, csak a hitünk önmagunkban és megmaradt tisztességünkben. Azokért meg akkoriban nem sok mindent adtak.

Mint ereklyét hordoztuk magunkkal, és adtuk tovább a kitartásra buzdító, ragyogó helyzetelemzéseket tartalmazó szamizdat-irodalmat, de Isti szelleme mindig ott magasodott fölöttünk. Számunkra ő testesítette meg a farradakniságot, és ráadásul vidéki volt. így jóval közelebb állt hozzánk, mint a Galamb utcai fiúk, a fővárosban.

Ám telt az idő, s egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy nekünk szinte már semmi sem fontos — Isti sem. Belerokkanva a megváltoztathatatlanba, átvege- tálituk napjainkat, egyszer-kétszer még megpróbáltuk visszahozni elveszített illúzióinkat, hogy aztán minden bánatunkat sörbe meg borba fojtsuk. Ma már közhely: a mókuskerékben szaladgáló magyar értelmiségi sajátos létformájává vált az egy helyben maradva menekülés, büdös kocsmák kopott asztalainak döngetése. Kinek vol- * tunk mi akkor fontosak?! Még a mellettünk ülő melósoknak sem, akik — az értelmiségi-ellenes hangulatnak bedőlve — ráadásul gyanúsan is méregettek bennünket.

Nem tudom, már nem emlékszem rá, ki bízott akkor közülünk abban, hogy még életünkben összeomlik a neosztálinista rendszer. S az evangélium mégis megjött, hamarabb, mint bárki is remélte. Emlékszem, egyszerre örültünk és ingattuk a fejünket: MDF á la Pozsgay? Még emlékszem a békéscsabai tizenhármakra, a „Téglára”, ahol az MSZMP és a KISZ képviselőinek jelenlétében tartottuk meg a fórum első ülését, és előttem van a Magyar Demokrata Fórum első országos vidéki értekezlete (1988. október 1., Szeged) is, amelyen a politika, a kultúra és oktatás nemrég még kádárista szerencselovagjai mellükön MDF-es kitűzővel pompázva hallgatták Csoóri Sándort, Lezsák Sándort és Fekete Gyulát.

Lám csak, egyesek mennyire siettek akkor, most meg hogy húznák, halasztanák az időt, annak teljesítését, amit megígértek pár hónappal ezelőtt. Nem csoda, ha még a kevéssé megtisztult sajtó is felhördül ennyi tétovaság láttán. (Igaz, ki tudja már, mi miért történik ebben az országban!) Hisz honatyáink és honanyáink a legfontosabbal való foglalatoskodást, a gazdasági bajok kezelését hagyták holnapra. Aztán. Emlékeznek még rá, mekkora port kavart fel áprilisban (nóta be ne, a választási kampány során!) a Springer-botrány? Nekünk, vidéki újságíróknak, akkor minden bizodalmunk a parlamenti döntésben volt. Nos, azóta annyi történt, hogy történelemtanár vezette ad hoc sajtóbizottságunk tagjai véget nem érő szellemi párbajokat és pártharcokat folytatnak, ahelyett, hogy a helyszínen tanulmányoznák a kérdést.

És most itt megállók, tisztelt olvasóim, mert meg kell állnom. Ma, amikor nem kis erők várnak ugrásra készen arra, hogy visszafordítsák a történelem kerekét, nem célszerű a kormányellenes ség amúgy kellemes pózában tetszelegni.

Csak, engedelmükkel, elgondolkoztam egy kicsit. Egy kalapos emberkéről, ki kétségbeesésében egykor riasztó- pisztollyal próbálta szétlőni látsza/tforradalmiságunkat.

— Dányi László

Koordinációs bizottsági ülést tartott az MSZMP békéscsabai szervezete

Az elmúlt napokban Békéscsabán. Kendra János elnökletével tartotta ülését az MSZMP városi koordinációs bizottsága. A városi vezetés először értékelte az elmúlt népszavazást. Megállapították, hogy a kevés szavazó ellenére valójában nem volt vereség. Július 29-én a vasárnapi népszavazás eredményéről. helyesen fogalmazva eredménytelenségéről az elmúlt időben sokan és sokféleképpen kifejtették az álláspontjukat, magyarázták az okokat. A népszavazás rosszul választott időpontja feltehetően szándékosan időzített volt. Más országokban az ilyen intézkedést egyenesen tiltja a törvény, a mi Parlamentünk mégis ellentmondó intézkedést hozott A választópolgárok többsége nyári szabadságon, külföldön, vagy éppen hétvégi munkán tartózkodott. Az emberek elvesztették a kedvüket. a politika iránt mindinkább elfásultak. Az egymillió szavazó azért mégiscsak jelentős politikai tényező. A szavazók 87 százaléka igennel voksolt.

A következőkben a jelenlevők a hasznos viták után megalakították a választási irodát. Majd megbeszélték a soron következő feladatokat. Szóltak a helyhatósági „ választásokról. A városi koordinációs bizottságnak- is részt kell vállálnia az ön- kormányzati választási munkákban. Megfelelő helyismerettel rendelkeznek a párt- alanszervezetek tagjai. Javasolni és választani tudnak a különböző posztokra tehetséges embereket. A baloldali beállítottságúak ösz- szefogása segítheti a választási munkák eredményességét. Mintegy 30 jelöltet kell kiválasztani, javasolni képviselőnek az önkormányzatba. Ezért alapos felmérő- ■’vizsgálatot kell végezni — állapították meg a jelenlevők. Szóba került Kéri képviselő úr rosszul sikerült parlamenti felszólalása is. Egyöntetű volt a vélemény, hogy az nem nagyon tükrözte a népek békés egymás mellett élésének, a jószomszédi viszony megőrzésének a szándékát. Back Gyula