Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-07 / 184. szám
1990. augusztus 7, kedd KiUláslalan i»*i? Egy farmercsalád kálváriája Rekkenő hőségben indulok Kakas Gáborék Gyula város széli tanyájára. A hűs árnyat adó öreg fák között megbúvó tanya udvarán három hatalmas komondor hű- söl. Az idegen autó bugása sem zavarja nyugalmukat. Oldalt, a hatalmas karámban 25-30 fejőstehén lustálkodik. A borjak és növendék marhák kissé élénkebbek, mert jőttünkre egy-kettő kíváncsian dugja ki fejét a rácsok mögül. A több évtizedes, viharvert tanya mellett két öreg MTZ traktor, s jó néhány használt munkagép jelzi, hogy itt a gazda önellátó, nem szorul gyakran a szomszédra. Nem egyszerű a kézi etetés A Kakas házaspár már várja jöttünket, hiszen az utóbbi napokban igencsak felborult a tanyasi hétköznapok nyugalma portájukon. S hogy a háziakkal együtt fogad bennünket a gyulai parasztszövetség megbízottja, Faragó János és a helyi kisgazdapárt elnöke, dr. Gyarmati Sándor, az arra enged következtetni, hogy a vihar •hullámai már régen kiléptek a családi kör szűk medréből. — Ha ilyen kilátástalan marad a helyzetünk, ha a tejtermelőkkel továbbra is azt csinálhat a tejcsamokos és a csarnokot üzemeltető termelőszövetkezet, amit akar, akkor abbahagyjuk az egész termelést. Minden állatot felszámolunk — mondja a háziasszony. — Földünk, eszközünk, állatunk, minden együtt van, csak már reményünk nincs — fűzi tovább az asszony szavait keserűen a férj. A család felháborodása érthető, hiszen az elmúlt hónapban két alkalommal minősítette a gyulai tejipar savanyúnak, illetve csupán takarmányozásra alkalmas tejnek a Gyulai Munkácsy Termelőszövetkezet tejcsarnokából szállított árut. S mivel az egész tétel megsa- Vanyodott, ennek ódiumát valamennyi kistermelőnek viselnie kell, függetlenül attól, hogyan kezelte saját termékét. Különösen a Kakas család vesztesége jelentős, hiszen naponta 200-220 liter tejet termelnek, s ez csupán 10-12 forintos áron számolva is, több mint 5 ezer forint árbevétel-kiesés. — Sokan azt hiszik, hogy bennünket, állattartókat felvet a pénz, pedig nincs kérem itt se színes tévé, se Video, se egyéb flanc. De miből is lenne? Minden pénzünket takarmányba, földbérletbe, eszközökbe fektettünk. Tíz év óta a tehéntartásból élünk, de ilyen kevés haszonért, mint amennyit a jelenlegi tejárak hoznak, soha nem dolgoztunk — magyarázza a kistermelők nem éppen rózsás helyzetét Ka- kasné, majd fia, Gábor, aki szintén ebből él, hozzáteszi: — Nem volt egyszerű az elmúlt években önállóan gazdálkodni, mert ha valaki a téesztől készen vásárolta a takarmányt, az biztos, hogy ráfizetett. Földet kellett bérelni, s megtermelni a takarmányt, hogy maradjon némi haszon. Csakhogy! A környező nagyüzemektől lehetetlen volt legelőhöz, kaszálóhoz jutni. A szántóterületeket is minimum 10 ezer forintért adták' bérbe hektáronként. Mi például évekig kényszerültünk arra, hogy Üj6zalontán, 60 kilométerre a tanyától, termeljük meg állatainknak a takarmányt. Most abban bízunk, hogy könnyebb lesz a helyzetünk a várható új földtörvény után. — De hiába lesz meg minden feltételünk a termeléshez — mondja elbizonytalanodva a férj —, ha nem tudjuk eladni, amit megtermelünk, vagy az átvevők monopolhelyzetüknél fogva elkótyavetyélik a legjobb minőségű terméket is. Nagyon félünk, hogy a parasztok termékeinek értékesítését nem vállalja fel senki igazán a jövőben sem. S hogy félelmüknek van némi alapja, azt igazolni látszanak az elmúlt napok hirei is, miszerint akadozik a bízómarha-felvásárlás, gond van a baromfiszáilítá- soknál, de például a májliba- termelők legtöbbjétől is fillérekért veszik át a korábban jól megfizetett exportcikket. Minden bizonnyal addig, amíg a hazai feldolgozó és kereskedelmi vertikum számára nem lesz zsebbemetsző kérdés az, hogy mennyit és milyen minőségű árut termel a kis- és nagyüzemi termelő, addig a problémák csak halmozódnak. Félő az is, hogy az akadozó szállítások, a nyomott árak, a felhalmozott készletek olyan feszültségforrások hordozói a magyar élelmiszer-termelésnek, amelyek bizonyos fokú levezetése nélkül könnyen megkérdőjelezhetik a folyamatos termelést. Ami viszont levezethető, sőt könnyen elkerülhető, azokat a konfliktusokat célszerű nem felvállalni. Jó példa erre Kakas Gáborék esete is, amely még a mai napig is folytatódik apró bosz- szúállások, személyes sérelmek, sértődések miatt. — Megfogadtam az uramnak, nem mondom el, mert még jobban kitolnak velünk, de csak nem bírom ki. Amióta mertem szólni a csarnokban az elveszett 5 ezer forintomért, azóta csak 3,3 fokos a tejem, pedig hivatalosan is 4 százalék a zsírtartalom. A Munkácsy Tsz vezetői is félvállról vettek. Pedig én úgy gondolom, annak a csamokosnak, vagy annak az üzemeltető termelőszövetkezetnek igenis kötelessége kiszűrni azokat a termelőket, akik gondatlanul bánnak a tejjel, s nem pedig mindenkit egyformán büntetni. De miért is figyelne oda, hiszen nem érdeke. A csamokosnak ugyanannyi a fizetése, a szövetkezet pedig ugyanannyi pénzt kap a tejipartól — jegyzi meg az elkeseredett termelő, aki tudja, hogy nincs jogorvoslat. Sőt annak árán mor\dja el véleményét, hogy holnap esetleg eltanácsolják a napi 250 liternyi tejével együtt a csarnokból. Arról is szól a fáma, bár a kistermelők szerint az atyaúristen sem tudja bebizonyítani, hogy a szövetkezet elhasznált hűtőberendezése mondta fel a szolgálatot két alkalommal is, s ez az oka, amiért a termelők 13,20 forint helyett 1 forintot kaptak a keservesen megtermelt tej literéért. — Mondják, építsünk magunknak csarnokot, szervezzük meg közösen az átvételt — mondja a háziasszony azok javaslatát, akik pénztárcájukon aligha érezték a minőségromlást. — De miből? Honnan legyen nekem még erre is pénzem? Jó, ha annyit össze tudunk gyűjteni, hogy. abból korszerűsíthetjük az épületeket és a fejőberendezést. Itt a 28 férőhelyes istálló tervrajza — teszi le az asztalra a szakszerűnek éppen nem mondható tervdokumentációs anyagot. Csak reménykednek, meg félfüllel hallották, hogy némi hitelre is számíthatnak, ha tervrajzot készíttetnek. Ám a rajzok mellett nincs költségvetés, s az éjt nappallá téve dolgozó jámbor parasztcsalád a tanácsi ügyintézők azon üzenetét is elhiszi, miszerint az önkormányzati választások befejezéséig a hitel kérdésében semmit nem lehet intézni. Soha nem hallottak arról, hogy világbanki hitelforrások már most rendelkezésre állnak a különböző pénzintézetek megyei fiókjánál a mezőgazdaságban vállalkozni szándékozó családok számára. De honnan is tudnák? Kinek is jut eszébe informálni azokat ' a kistermelő családokat, akik számára mint egy falat kenyér, olyan nagy szükség lenne a kedvezményes hitelre, a korszerű technológiára. Mert mát Kakas Gáborék is elfáradtak, elmúlt az az idő, amikor a háziasszony két és fél óra alatt kézzel megfejte a 15-20 tehenet. — Ha elkészülne az új istálló, ahol már külön tejgyűjtő ás lenne, ahol nem kellene villával almozni a jószágok alá, s nem kellene kézzel kihordani a takarmányt, akkor a lányomék segítségével akár 100 darab marhát is tartanánk. De hát ez az elképzelés most úgy tűnik, halott dolog. Ha be- lefullasztanak a saját zsírunkba, ha nem lesz, aki bennünket, kistermelőket felkaroljon és megvédjen, akkor nemcsak nekünk, hanem azoknak a fiataloknak is elmegy a kedve a gazdálkodástól, akik hajlandóak felvállalni ezt a nehéz munkát. Mert azt remélem mindenki tudja, hogy a paraszti élethez, még ha jövedelmező is, hit és megszállottság kell. Hát legalább ezeknek ne vegyék el a kedvét a munkától. Mert akkor csak magunknak termelünk, de mi lesz azokkal, akik a városon élnek? — sorolja fenntartásait a Kakas család. Búcsúzáskor sem tudok sok vigasztaló szót mondani. Mert nem tudni, hogy eladósodott, a rendszerváltás gyötrelmei között vajúdó országunk képes lesz-e rövid időn belül arra, hogy valóban életteret teremtsen a vállalkozóknak. Rákóczi Gabriella A jóízűen falatozó állatok még nem tudják, lesz-e fedél a fejűk felett PotA: Kován Erzsébet Épflsink benzinkutat Knndaresnn Na, most légy okos, Domokos! (I.) Na, most légy okos, Domokos! — a gyerekkori hec- celődés jut eszembe, amit akkor mondogattunk egymásnak, ha „ellenfelünket” megoldhatatlan helyzet elé állítottuk. És persze legbelül nagyon jól tudtuk: a pácból nincs menekvés, a kelepcéből „ép bőrrel” kilépni nem lehet- S az idők mélyéről miért pont most bukkan elő az emlék? Mert — ha teljesen más horderejű szituációban is — azok a hajdani érzések kavarognak a fejemben. Talán csak annyi változott azóta, hogy egy, s mást túlélvén, eredendő optimizmusom megkopott. Rájöttem, vannak helyzetek, amelyeknek eleve nincs pozitív vagy negatív kicsengésű megoldása! Fel a mélyből A kondorosi benzinkút története tulajdonképpen már összeállt bennem. Csak papírra kellene vetni a résztvevők gondolatait, érzékeltetni a kapcsolatokat, a csárdájáról híres település közhangulatát, avagy az ott is mindig „susogó fák” ártó megjegyzéseit, a zümmögő „méregdarazsak” fullánkjait, egyszóval mindazt, ami a ’— hétköznapi — történet kapcsán, ürügyén (?) feltör a mélyből. Mondom, már „csak” mindezeket papírra kellene vetni, hogy a szerény igényű írásból végre kiderülhessen a „nagybetűs igazság”. Csak hát a benzinkút kapcsán figyelmeztet emlékezetem okos Domokosra ... ! Jankovics Mihály kisiparos nem mindennapi elhatározásra jutott, magánvállalkozásba kezd, benzinkutat épít Kondoroson, családi alapon: — Május elején Nyugat- Európában néztünk szét öcsémmel, hogy használható ötleteket „lopjunk” a ben- zinkútépítéshez. Szüléinknek van három és fél hektár földjük a szövetkezetben,, így elvileg az építési területtel nem lehet nagy gondunk- A téeszelnök első megkeresésünkkor kijelentette: nincs akadálya annak, hogy valahol a 44-es főút mellett megkapjuk a földet, hiszen a falunak szüksége van a kútra. No. de hol legyen? — vetődött föl. Először a Mráz bekötő útnál, az egyes gépparkkal szemben fekvő részt néztük ki magunknak. Egyidejűleg megbízást adtunk egy szegedi üzletkötőnek, hogv vegye fel a kapcsolatot az Esso. vagy a Schell multinacionális cégekkel. Belváros csapás — Ment minden betyáro- san, mint a karikacsapás, De még a mesékben is eljő legalábbis a kezdetekben, ama ominózus pillanat, fordulópont, amikor felüti fejét a gonosz, és rosszra fordulnak a dolgok ... — A szándékunkat be kellett jelenteni a községi tanácsnak, az első fokú építési hatóságnak. A tanácselnök biztatott, sőt. arról beszélt, hogy lehetnénk partnerek. — Az előbbi, negatív fordulatra vonatkozó megjegyzésemet akkor visszaszi- vom, hiszen annak még csak később jön el az ideje... — Várjunk egy kicsit, tudniillik megkérdeztem Mokran Mátyás elnök urat, hogy miben lehetnénk partnerek, mi családi vállalkozásra gondoltunk. Felajánlotta, hogy az új liget mögötti részen építsük meg a benzinkutat, ott, ahol a Kondoros Kft. kamionparkolót, kempinget és szervizet akar felhúzni. Ez igen, gondoltam magamban, mert sokkal jobb hely, mint a Mráz bekötőnél ievő, ráadásul kölcsönösen nagyobb forgalomra számíthatnánk. De néhány hap múlva kiderült, hogy Mokran Mátyás támogatása csak abban az esetben érvényes, ha a kft. 59 százalékkal részesedik a benzinkút beruházásából is! Erre nem számoltunk. Azóta áll minden. — Több kérdést illenék tisztázni. Az egyik: miért nem valósítják meg a családi álmot az eredeti helyen, illetve mi — ki — ez a Kondoros Kft., hogy így el tudja venni egy kisvállalkozó kedvét? ízűi polgármester — Menjünk sorjában. Időközben kisült, hogy a bekötő útnál 5-6 millió forinttal többe kerülne az építkezés a járulékos költségek miatt. A kft.-ről a legtöbb kondorosi csak annyit tud, hogy a tanács 40 százaléktel van benne, a többin két magánember osztozik. Ügyvezető igazgatójuk a tanácselnökünk. Úgyhogy szerintem itt van a probléma kulcsa, Mokran a kft.-n keresztül akarja érvényesíteni érdekeit velünk szemben! Gondolom, ezért írtam hiába neki levelet, válaszra sem méltatott- Pedig külföldi partnerünk is lenne, megoldódott a hitel- felvétel, rendelkezésünkre áll(na) a beruházás fedezete!- Persze — most már — valami kft.-s terv ugyancsak előkerült benzinkútépítésre, veszni látszik a reményünk. — Megérteném én önt a nagy várakozásban, ha nem éppen ma élnénk, amikor az azonnali lépéskényszer az életben maradást jelentheti! — Higgye el, nem tehetünk mást. Várunk a választásokig, hátha majd új polgármesterünk lesz, aki nem akadályozza, hanem segíti mindazokat, akik munkával akarnak egyről a kettőre jutni! Lovász Sándor (Folytatjuk) Vizkarlátozások a Duna-kanyarban A kánikula miatt csaknem megkétszereződött a vízfogyasztás a Duna-kanyarban és Gödöllő környékén, emiatt 21 településen rendelt el a Dunamentl Regionális Vízművek vfzkorlá- tozást. A helyzet Dobogókőn és a solymári üdülőövezetben a legkritikusabb, ahol már akadozik az ellátás, a nap egyes szakaiban szárazak maradnak a csapok, a csökkent nyomás miatt a magasabb pontokra nem Jut fel a víz. Itt és a többi érintett településen, egyebek mellett Vácon, Dunakeszin. Verőcén, Fóton, Gödöllőn locsolást é* autómosási tilalmat rendeltek el a hatóságok. A tanácsok és a vízügyi szakemberek járják az utcákat, s a tilalom megszegőit ?-3 ezer forintos bírsággal sújthatják. A tapasztalat szerint azonban a helyhatósági választások előtt a tanácsi tisztviselők nem szívesen vállalkoznak e népszerűtlen feladatra, ezért sok helyen úgy oldják meg a kérdést, hogy a kölcsönös megegyezés alapján a szomszédos településeken végzik az ellenőrzést. A vízmüvek szivattyúi mindenütt teljes kapacitással működnek, az ügyeleti rendszert la megerősítették, hogy hiba esetén azonnal Intézkedni lehessen. Ezekben a napokban 150 ezer köbméter vizet szolgáltatnak, az átlagos mennyiség kétszeresét. Az utánpótlás elapadásának veszélye szerencsére nem fenyeget. a Duna vizszlntje az elmúlt napokban 20 centiméterrel még növekedett la.
