Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
ikÖRÖSTÁJ EXKLUZÍV 1990. augusztus 4., szombat o Londoni képes levél „Az angolul beszélő népek ” A BBC nem állam az államban — mondják a magyar osztályon Harmincöt másodperc múlva kezdődik a napi főadás önkéntelenül is egyik gyerekkori emlékem jutott eszembe, amikor a Temze partján az Alwvych felé először ballagtam, a félkör alakú, rövid utca közep/s táján, az India- és a Kanada-ház közt található Bush-házba, a BBC Világszolgálat székházához. Remélem, gyorsan kiderül alább, hogy nem mindenáron ’56-ról akarók előhozakodni történettel, de kétségtelen az összefüggés ... Akkor októberben — de később is — a mi utcánkban is sokan hallgatták a rádiót, hiszen a forradalom hírei vidékre nehezebben jutottak el. Nem mindig ugyanazt hallottuk persze, s gyakran vita támadt, melyik rádió- állomásnak adjunk hitelt. Ilyenkor apám ezzel zárta le a vita fonalát: „Az angol rádió is bemondta ... azaz, igaz!” — A BBC-nél kezdettől fogva alapkövetelmény ez, mármint az igazmondás. Az angol rádió tekintélye, jó hírneve, szaixihihetősége azon az eltökélt szándékon és napönta tanúsított igyekezetén alapszik, hogy elfogulatlanul és pontos tájékoztatást adjon a világ híreiről — ezt tartja a legfontosabbnak bevezetőül elmondani Sándorov Péter, a magyar osztály egyik helyettes vezetője, aki valamennyi munkatársával egyetemben több alkalommal is kellemes szívélyességgel kalauzolt a London szívében és nyolc emelet magasban található néhány szobányi „Magyarországon”. Rögvest hozzáteszi azonban: valóban nagy tekintélyt kölcsönöz a világon mindenütt, ha újságíróként kiejtik a bűvös mondatot. „A BBC-től jöttem”, ám az mindezzel együtt is igaz, hogy a BBC egyik osztálya sem állam az államban. Á magyar sem, miután szerves része a kelet-európai részlegnek. Abszolút önállóan dolgoznak, de sohasem téveszthetik szem elől azt sem, hogy az angol külügyminisztériumot, illetve a kormányt is képviselik. Erre akkor utal Sándorov Péter, amikor arról érdeklődöm, végül is „menynyire magyar rádiósok” itt a Bush-házban, ahol a lengyel, a cseh és szlovák kollégák a közvetlen szomszédaik, 6 talán nem véletlen, hogy a napi, este 7 órakor befejeződő magyar adás után ez következik: „Volá London! London hív!” Mi persze maradjunk a magyar osztályon. A szerkesztőségi szobák, úgy tűnik, a világon mindenütt egyformák. Számítógép vagy telex előtt válogató szerkesztők, a mindig legsürgősebb anyagot diktáló kollé- ,gák, kis- és nagyüzenetekkel érkező, majd távozó titkárnő. Az íróasztalokon alkotó rendetlenség, üres, vagy csak félig kiivott kávéspoharak, a faliújságon fontos hirdetések, arrói például, hogy „...a Független Magyar Kezdeményezés hívott fel Pozsonyból, új sajtófőnökük Horváth Gabriella, telefonjuk...”; vagy arról, hogy „Taxit lehetőleg az előző nap, de aznap mindenesetre reggel kell rendelni...” „A pesti tudósítót, Farkas Csillát a 1133- 084-en lehet hívni”. A legszembetűnőbb feljegyzés, „Laughter tears and teamwork”, vagyis: könnyekig nevetés és csapatmunka”. A nagyszoba közös naptára az Űj írásból való, de túl ezen is, számtalan magyar kiadvány, lexikon minden pol-' con — s ez még nem is az archívum... A nem túl modem számítógép előtt két diktálás közt a napi szerkesztő, Neményi Ninnon elmondja, hogy a világszolgálat aznapi soktucatnyi kommentárja közül válogatják ki a legfontosabbnak tartott anyagokat, ezek többnyire gerincét képezik minden műsornak. Ezeket aztán a folyosó túloldalán lévő saját, kis stúdiókban felolvassák, de ő például lehetőleg mindent élőben szeret elmondani, ahogy még „rádiószerűbb”. Ezek az anyagok a világ minden tájáról érkeznek, a saját (!) tudósítóktól. Nagyon fontos híreket, eseménybejelentéseket nem is használnak fel mástól, de ilyenkor az is fontos, hogy egy másik, megbízható angol hálózat által is megerősítsék. * * * Hat óra lesz hat perc múlva, már majdnem mindenki lent van a 34-es stúdióban (késő este a 39-es- ben). Hatkor felhangzik a legnagyobb angol zeneszerző, Henry Purcell fúvósmuzsikája, s ahogy „leúsztatja” Janett, az angol technikuslány, Liptai Sára konferál: „Itt London... élz angol rádió magyar adását hallják!” Ezen a napon is a főbb hírek szerepelnek az élen, majd a műsorismertetés, aztán a részletes hírek, utána a Panoráma. Arról, hogy bontják a Kelet- és Nyugat- Berlin közötti, angol nevén Cheok Poin-t Charlie átkelőhelyét, Mengistu etióp vezető sarokba szorított helyzetéről, arról, hogy Angliában valóban szabad-e a sajtó? A nyelvlecke már a 32. résznél tart. Számunkra is rendkívül érdekes lehet, amit Sándorov Péter tolmácsol az angol 6ajtó egyik cikke alapján, vagyis Nagy-Britanniában szabad a sajtó, de vajon mindent szabad-e a szabad sajtónak? Ron Gerver írásából kiderül, hogy egyre többet foglalkoztatja a parlamentet is; valamiféle kereteket kellene teremteni a sajtó számára, főként az egyén jogát védve, hiszen nem egy példa akad, hogy semmitől sem visszariadó újságírók halálba (jobb esetben idegösszeomlásba) kergettek „szenzációs”, ám hamis cikkeikkel sztárokat, köztiszteletben álló személyiségeket. Valamit tehát tenni kell... de hogy mit, egyelőre nyitott kérdés. „Az angol sajtó és a magánélet. Londont hallják.” — ez már ismét a műsorvezető hangja, mellyel egy blokkot zár le. Olykor becsúszik egy- egy baki — még Janett is felszisszen, de mindenki tudja, csak nyugalom, nyugalom! Heckenast László érkezik, ő is élőben olvas fel egy kommentárt, de érdekesebb, amit ezután mond. Ugyanis ő az első magyar fecske, aki hivatalos munkavállalási engedéllyel hároméves időszakra a BBC munkatársa lett. „Óriási megtiszteltetésnek érzem munkámat, körülbelül negyven pályázó közül választottak ki. Két éve végeztem, angol általános nyelvészet szakon. Otthon is dolgoztam külsősként a rádióban, a Da- nubiusnál és az angol szekcióban, de itt igazi mélyvízbe kerültem április 1. óta. A legszembetűnőbb az az óriási háttérbázis, amely az itteni munkát elősegíti, és nagyszerű, hogy mindenki mindent csinálhat. Már jómagam is szerkesztek, szóval a felelősség és a lehetőség együtt jár." Úgy tetszik, néhány fogalom éles nyomatékot kap a BBC háza táján. Hitelesség, pontosság, felelősség. Amint már az előzőekben érintettem, nem napjainkban váltak követelménnyé. A BBC egész történetét jellemzik. Mikor is kezdődött ez a tiszteletre méltó rádiós történelem? „Lapozgassunk” most a hangarchívumban. „Halló, itt London. Magyar híreket adunk a londoni rádióból” — ez volt a legelső mondat, amely a kétszeri mély üstdobhangsor után 1939. szeptember ötödikén elhangzott magyar nyelven, alig több mint egy évvel azután, hogy az első idegen hyelvű — arab — adást bekonferálták. Az angol kormány kívánságára ezzel ellensúlyozták, hogy a harmincas évek végének egyre súlyosbodó politikai és világválsága közben, egyre erősödött a német nácizmus és az olasz fasizmus fenyegető veszélye. Lengyelország lerohanása után lengyel, román, cseh, görög, szerb és búr nyelven kezdtek műsort sugározni, napi 15 percben. * * * A háború után a szerkesztők szándékosan nem foglaltak állást a kusza magyar belpolitikai helyzetről, annál jobban törekedtek a kulturális kapcsolatok erősítésére. Nyelvlecke pedig már- 1946-tól volt. Abban az évben „fogadták” Nagy Ferencet Gyöngyösi Jánost és Rákosi Mátyást. 1947: egy hónap alatt 6001 levelet kaptak, ebből 6 bal-, 8 jobboldali elhajlással vádolta az osztályt, a többi reálisnak ítélte... 1952: államellenes cselekménynek számit a BBC hallgatása otthon, az adót pedig zavarják. Egyre többen zárkóztak el az otthoniak közül a nyilatkozástól — féltek. Az ötvenes években mellesleg nem buzdították semmiféle ellenállásra a magyarokat otthon — ellenkezett volna az alapelvvel —, maradt hát a csengőfrász éveire a gyilkos humor. Számtalan érdekesség kínálkozna még, de itt fejezzük be a visszapillantást és adjuk át a szót Szente Péternek, az osztály jelenlegi vezetőjének, aki egyre többet utazik Pestre. Most is onnan érkezett és egy általa is „töréspontként” megjelölhető kezdeményezésről számol be: — Már a nyolcvanas évek elejét is nagy változásként. éltü]c met), számos kiváló ellenzéki író volt a vendégünk, vagy például az írók ominózus közgyűléséről szerintem mi tudósítottuk a legvalóságosabban a magyar hallgatókat. A közelmúltban pedig a nagy pártok képviselői szólaltak meg rendszeresen adásainkban. Ma. már ez nem annyira kuriózum, hiszen otthon is mindent elmondhatnak ... Ami távollétemet illeti, most már végső stádiumában van egy magyar újságírók részvételével rendezendő továbbképző tanfolyam szervezése, öthetes kurzusokban érkeznének kollégák, tanulmányozva az angol rádiós-tévés műhelyekben — döntően a BBC-nél —, főként azt, hogy a többpártrendszerű szisztémában milyen kérdésekkel kell megbirkózniuk döntés- hozatalkor a szerkesztőknek. — Jó, hogy ez szóba került. Nos, említsen példát az önök gyakorlatából egy ilyenre, s ha már itt tartunk: milyennek látja a mai magyar sajtót? — A téma nehezen meríthető ki rövid idő alatt, de egy példa segít. Nemrég, amikor az MDF és az SZDSZ azt a bizonyos paktumot megkötötte, mi az első este Schöpflin György profesz- szort. a londoni egyetem szláv—kelet-európai tanszékének vezetőjét interjúvoltuk meg. Am, eléggé pesz- szimista volt, nagyon kritikusan szemlélte, ezért másnap a BBC egyik politikai analitikusa elemezte a helyzetet Ez az „egyensúlyra” való törekvés egyébként is fontos, állandó jellemzője munkánknak. Ami a kérdés másik felét illeti, nos, nem vagyok elragadtatva a magyar sajtótól. A prominens vezetők egy-egy munkalátogatásáról olyan terjedelemben és olyan formában számolnak be, mint a kommunista rezsim idején. Aztán sok problémát látok az egyensúly megteremtése körül is. Szóval a magyar sajtó még nagyon messze van attól, hogy megüsse az európai színvonalat. * * * Egy rádióadásnak többnyire szerves része a zenei szolgáltatás is. A BBC magyar adására ugyan nem jellemző a sok zene — a Pál Iái Péterrel együtt zenét szerkesztő Gálfalvi Erzsébet mégis joggal büszke a „Hangfestőre”, amely vasárnap délelőttönkénti másfélórás műsor, a dzsessz- és popzene rajongóinak. Számos törzshallgatójuk is van, nemrégiben pedig a tatabáSándorov Péter, az egyik osztályvezető-helyettes nyai hallgatóktól kaptak kedves ajándékot. „Fontosnak tartom a sztárok mögötti, vagy még sriníe sehol sem hallott együttesek, előadók szamainak bemutatását" — mondja Gálfalvi Erzsébet, miközben, mintegy bizonyítékul felteszi a lemezjátszóra Mary Coughlan: Man of thé world című nagyszerű dalát. hát igen, hány ezer ilyen, a Világfihoz hasonló dalt írnak naponta a zenei világ központjában. ahol ugyanazon a héten, egymástól 200 méterre koncertezik a Rolling Stones és Prince . . . Lassan búcsúzunk, de többen is. kérik: Zsuzsikát feltétlen keressem meg. Az archívum vezetője angol, s náluk lett „magyarrá”. Amikor Susan Hargreavesnek bemutatnak, szinte ezzel köszönt: Áh! Ismerem a maguk újságját, először cserélték le a fejlécükről a jelszót, s írták fel a Kölcsey- idézetet! Elő is veszi a „magyar hivatalnokok” feliratú dossziét. Dr. Árpási Zoltán nevén, egyelőre ceruzával áthúzva, én segítek Susie- nak, kit írjon helyére... Az archívum rendkívül precíz, s nem kételkedem benne, a BBC-nél többet tudnak rólunk, mint hinnénk! Susie rendkívüli egyéniség, a magyar nyelvet akkor kedvelte meg, amikor a győri származású professzora verte az asztalt, ha rosszul hangsúlyozta a magyar szavakat. Eddig 22-szer járt Magyar- országon, legjobban Erdély kapujában érzi magát magyar földön. „Nagyon élveztem a Népszabadság „vo- naglásáit-hullámzását” most az átmeneti időszak alatt. Különben a BBC-nél a Magyar Nemzet az első számú magyar lap, kár, hogy a mai napig pontatlanul érkezik^ de megtalálható a többi napilap lefűzött példánya is. „Tudja, rendkívüli izgalommal figyeltük a magyar átalakulást, főleg a kezdetet- Találgattuk, ki áll az élre? Aztán hamar kiderült, az egyház és a szakszervezet — mint Lengyelországban — nem lehet. Ki más lehet akkor, mint az ifjúság! — és megnyugodtunk, jó kezekben kell, hogy legyen a jövő.” Észre sem vesszük, majd éjfélig nyúlik beszélgetésünk, amely egyben a magyar osztályon tett látogatásom végét is jelenti. Már csak egy kérésem van a kollégákhoz: segítsenek hozzá egy rövid telefonbeszélgetéshez; haza. Sajnos, ez nagy gond. A szerkesztőség színesbőrű gépírónője pár éve éjjelenként órákig beszélt Jamaicában élő szüleivel, s ezt a számlát még a BBC sem nézte jó szemmel. Azóta „lekapcsolták” az interurbán vonalakat. Lám. azért van, amiben a BBC is hasonlít ránk . . . Pál Miklós szerkesztő Fábián István . A BBC magyar adásai:' hétfőtől péntekig reggel fél 7- kor és fél nyolckor 15 perces, este 7 őr’kor egyórás, 23 órakor 3 4 órás műsor. Szombaton a foműsorban a heti Kerekasztal, amely időszerű témával foglalkozó stúdióbeszélgetés, szakértők részvételével. Vasárnap reggel fél 8- kor angol lapszemle, 11 órától pedig Hangfestő. Va- i *” lamennyi adás a 231 méteres közép- és a 49 cs 31 méteres rövidhullámon fogható. Részlet az archívumbői A szerző felvételei
