Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
1990. augusztus 4;, szombat > n Vidám Színpad vendégjátéka a várszínházban Egy bohózat, vagy mást akarunk? A házmesterkirálynő Marie (Csala Zsuzsa) és a szegény kishivatalnok Crochard (Bö- röndi Tamás), valahol a második felvonásban A parlament kandallóinak nyugalmazott orvosa, Bertin (Csákányi László), az ö kisleánya, Odette (Simorjay Emese) és a szép- reményű vőlegényjelölt, Kodier (Csonka András f. h.) még az első részben, amikor ... Fotó: Kovács Ercsébet Olyan nagyon sokat nem tudni a zenés bohózatról, melyet Vaszary János fordított egykor egy Praxi nevű sikerszerző yrtól, és amelyet darab ideje játszik a Vidám Színpad, részemről nem ismert sikerrel. Hogy aztán évadot záró előadássorként a Gyulai Várszínház színpadára is felmerészkedett, betudható a közkeletű hagyománynak, miszerint „nem dőlnek ösz- sze a hatszázéves, történelmet sugárzó falak” attól, ha némi sikamlósság és bohóság is közéjük kerül, habár ezidén csak elébük, hiszen köztudott, hogy a vár újabb és gyors restaurálásra szorul, és ennek okán kiszorult a színpad is a várudvarról a Kerecsényi kapu elé. Nem illik itt arról magyarázni, hogy ki volt a kapu névadója, hogy mi is történt ott (ahol most a színpad „terül” el) 1566-ban, mert az is egy dolog, meg Praxi úr zenés bohózata is egy, Hölgyeim, elég volt! címmel. A csütörtök esti bemutató (rendező: Pethes György) kellemesen indult, mintha a kánikula is alábbhagyott volna és a szúnyogok is máshová váltottak jegyet. E két lényeges körülmény volt felvezetője a Vidám Színpad előadásának, melynek első felvonása a remény jegyében telt el, hogy franciásan szórakozunk és magyarosan jókat nevetünk a történeten, mely arról szól, hogy egy szegény kishiva- talnokot megtréfálnak a kollégái, újságcikket jelentetve meg arról, hogy a nevezett kishivatalnok. Crochard milliárdokat örökölt. Nos. a szó, hogy „milliárdos”, egyből működésbe lép, jönnek számolatlariul a nők, jönnek a feltalálók és a tőzsdeokosok, jönnek a főnök urak is, akik beosztottjuk milliárdosi jótulajdonsága nyomán a Becsület- rendre való felterjesztéstől sem riadnak vissza. De hát mindez az 1930-as években történik és Franciaországban, ki gondolná a legelején, hogy itten és mostan, Magyarországon is jókat lehet derülni rajta, mert olyan ez a sztori, mintha Pesten, Szegeden, Győrben, netán Békéscsabán esett volna meg. Mint említettem, az első felvónás igencsak jól és kellemesen zajlik, habár hirtelen azt is gondolhatja a néző, hogy a Szomszédok című teleregény egyik folytatásába csöppent, hiszen nemcsak a főhős, Crochard az ismerős (Böröndi Tamás) *a Szomszédok-beli iskolából, hanem vannak még jó páran mások is; néhány jelenet után azonban Praxi, a szerző veszi át a kormány- rudat, és tovább hajózunk Crochard történetén, aki álmilliárdosként felkavarja a teljes környezetét. Nem tudni miért, de az előadás második részében mintha egy másik csapat jönne ki a színre: az addigi koncentrált, figyelmes játék egyszeribe cseppfolyóssá lesz, szétfolyik, a szereplők hol érthetetlenül hadarnak, hol érzékelhetően le nem irt szövegeket kezdenek, mondani, egy esetlen rohangálássá (mert kérem, rohangálni színvonalasabban is lehet!) alakul át az egész, és nem biztos, hogy a bohózat szabályai szerint. Ez a felvonás amolyan vidéki hakni színvonalára esik. és hiába tűnik ki Böröndi Tamás emberfeletti erőfeszítése a némi egyensúly ék arányérzék fenntartására, az egész valahogy méltatlanul leül, és — nagy baj. bizony! — az is előfordul. hogy unalmassá válik. No, majd a harmadik felvonás, reménykedik a kedves néző, de "csalódnia kell. Ebben a rendőrségen játszódó részben is folytatódik a második hangulata, olyannyira, hogy többen a színen a (privát) nevetéstől alig tudják tovább mondani a szövegei* két, még jó, hogy ritkán tévednek. De azért: van egy-két alakítás, amire vissza lehet emlékezni, hogy jó volt, ezek között is első helyen a végig alázattal (igen, bohózatban is lehet!) játszó Böröndi Tamás a példa, leiskolázva az egész csapatot abban a feladatban, hogy azért a Gyulai Várszínházban játszani nem akármi, hogy miként is kell hátán hordania egy szétesni mozduló előadást, hogy a bohó- zati szerep is szerep azért, és nem elég évtizedes ma- nírokkal operálni. Böröndi jól is énekel (volt egy pár jó szám is ebben a bohózatban), jól is táncol (koreográfus: Széky József) és ha ő nincs, nem tudom, mi lesz az előadással. Pedig nagy nevek játszották, hogy színházat játszanak: Csala Zsuzsa, Horváth Gyula, Verebéig Iván, Csákányi László és mások. Azt hiszem, megkérdőjelezhető: kel-e ilyen stílusúi befejezés egy várszínházi évadban. A kassai polgárok. a Kakuk Marci után? Mégis inkább egv másik szabadtérre jobb egy efféle bohózat. Ellentmond ennek egy másik darabcím: A Lilla villa titka. Emlékeznek? Akkor nem mondtuk azt, hogy túl harsány az évad befejezése és színvonalban sem éppen illő. De ezt megfontolni már nem a kritikus dolga ... Sass Ervin Megalakult a Napóra Lap- és Könyvkiadó Kft. A nyár derekán a Népújság hasábjain már hírt adtunk arról, hogy a Békéscsabai Városi Tanács irodalmi, művészeti és népismereti folyóirata, a Napóra ez év tavaszán megszűnt. A tanács ugyanakkor javasolta a folyóirat (jogi és gazdasági önállósággal rendelkező) vállalkozásként való további kiadását. A vállalkozás létrehozásáért dr. Hatvani Dániel volt főszerkesztőt jelölték ki felelősnek. ' Néhány nappal ezelőtt levél érkezett szerkesztőségünkbe, amely tudatja, hogy a Napóra ősszel újraindul. A levél eljutott a Békéscsabán élő és dolgozó alkotókhoz is, azzal a kéréssel, hogy augusztus 3-án jöjjenek el egy közös műhelybeszélgetésre. A tegnapra esedékes ösz- szejövetelen Hatvani Dániel felesége, Skultéti Ibolya ismertette a pauza alatt történteket. — Mindenekelőtt elnézésüket kérem, hogy a férjem helyett magam beszélek — mentegetőzött —, de ő két nappal ezelőtt váratlanul kórházba került... Ezután bejelentette, hogy megalakult a Napóra Lap- és Könyvkiadó Kft., amelynek ügyvezető igazgatója Hatvani Dániel, cégtársa pedig Skultéti Ibolya lett. A vállalkozás immár bejegyezve, hárommillió forinttal készen áll a Napóra újbóli megjelenésére. — Természetesen azért is hívtuk most össze az alkotókat, hogy mondják el ötleteiket, mi mással lehetne még piacképessé tenni ezt a vállalkozást, hiszen dotációra nem számíthatunk többé — zárta összefoglalóját Skultéti Ibolya. Túl sok ötlet azonban nem hangozhatott el, hiszen a számos meghívott közül csak néhány alkotó jelent meg ezen a megbeszélésen. M. M. Amerikát nem tudta összehozni — Keramikusmííhely a Thurzó utcában „Hz agyag nem tisztel senkit” Azt beszélik róla, hogy örökmozgó. Hogy százféle mesterséget űz, és hogyha a maga igazát védi, mindig mindenkivel vitába száll. Tele van ötletekkel, olyan ember, akinek nemcsak az esze és a szája jár gyorsan, de a keze sem lustálkodik. Pre- kop János Keramikus, a Békéscsabai 9. Számú Általános Iskola rajz-földajz Szakos tanára mosolyogva hallgatja a mások által róla alkotott véleményeket, de nem tiltakozik. — Egyet lehet vele érteni — mondja végül. Ezek után nem is- titkolom tovább, azért leptem meg az iskola fazékasműhelyében, hogy munkásságáról, mindennapjairól egy kis keresztmetszetet adjunk a Népújság olvasóinak. Jelezve, hogy megértett jövetelem célját, bólint, majd a „munkaruhája” miatt szabadkozik, ami egyetlen rövidnaprágból áll: — Tudja, közben égetek is kemencében, és rettenetes a hőség! Ebben teljesen igaza van, mert míg odakinn 35 fokos a kánikula, addig a műhelyben talán a tojás is megfőne a levegőben. Fotóalbumokat mutat. Tele - vannak különféle kerámiatárgyakat ábrázoló színes képekkel. Vázák, virág- és gyertyatartók, teáskeszletek, fűszertartók szebbnél szebb variációi sorakoznak előttem. A róluk készült fotók pedig egyenesen profimunkára vallanak. Ezt szóvá is teszem. — Igen, hát a fotózást is meg kellett tanulnom — mondja —, ugyanis rettenetesen fontosnak tartom a kapcsolatteremtést. Ha ide- oda utazom, nem vihetem magammal az egész műhelyt, , az albumokat viszont igen. így aztán akárhol já- rok-kelek a világban, keresem az ismeretségeket, itt is. ott is megmutatom ezeket a katalógusokat. Sose lehet tudni ... Hiszen nemcsak megcsinálni kell a krámiá- kát, de eladni is. Az elmondottakból úgy sejtem, egy világot járt emberrel hozott össze a sors, ő azonban tagadóan rázza a fejét: — Sajnos a pénz nagyobb úr nálam, úgyhogy sokat nem utazom. Ezen a nyáron például New Yorkba volt egy meghívásom, de minthogy az útiköltséget nem tudtam összehozni, ki kellett hagynom. Szerencsére ez nem jelenti azt, hogy ne ismernének a világ túloldalán. Ha nem megy személyesen, levelek, pályázatok vagy a külföldi sajtó útján próbálok kapcsolatokat teremteni. Hatalmas dosszié kerül az asztalra, tele újságkivágásokkal és a szakmával kapcsolatos egyéb dokumentuAz „Ég és Föld között” című kompozíció ez év tavaszán az amatőr művészek kiállításán díjazást kapott. Ez a „Lebegés”-sorozat első darabja, amit az ejtőernyős, a sárkányrepülő és a Zeppelin figurái követnek majd mokkái. „West meets East in art and design” (Nyugat találkozik Kelettel a művészetben) — mutatja az angol Western Gazetta című lap egyik nagybetűs híranyagát, amely a békéscsabai 9-es iskola tanulóinak egyik kiállításáról szól. — Tíz éve tanítok ebben az iskolában — magyarázza —, ebből úgy hatodik-hetedik éve vezetek egy kis kerámiaszakkört. Az iskolától ezt a műhelyt kaptuk, egy körülbelül százezer forintot érő elektromos kemencével. Ezenkívül fedezik a rezsinket is. Szóval ami az erejükből telik, mindent megadtak ... A mondat hangsúlyából érzem, valamit még mondani akar. Rákérdezek, jól sejtem-e? — Talán csak annyit — válaszolja —, hogy ettől függetlenül mi egy önállóan gazdálkodó szigetecskéje vagyunk az iskolának. Nagyon szeretem csinálni ezt a szakkört, mert úgy érzem, ezen keresztül 6ok hasznosat tudok nyújtani a nebulóknak. Az agyag nem tisztel senkit, a technológiákat pontosan be kell tartani, ez pedig fegyelemre nevel. Amikor piacra visszük az árut, a gyerekek a legfontosabb köz- gazdasági fogalommal, a kereslet-kínálat viszonyaival ismerkedhetnek meg a gyakorlatban. Az eladás megköveteli a választékos beszédet, a jó fellépést stb. Annál pedig nincs csodálatosabb érzés, ha valakinek megveszik a munkáját... Száz szónak is egy a vége, szeretem csinálni, de ugyanakkor mindez roppant időigényes vállalkozás is. Az alapanyagot beszerezni, a szállítást elintézni, az OTP- ben sorban állni, éjszakánként a kemencénél ügyeletet tartani, kiállításokat rendezni, pályázatokat írni — vagyis szinte minden feladat rám vár. Ezáltal viszont a saját alkotótevékenységem szenved csorbát... Prekop János azért ettől függetlenül tele van újabb ötletekkel, tervekkel: — Egy fatüzeléses kemencét, szeretnénk építeni, amelyben fekete kerámiát lehet előállítani... A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon fontos az áru csomagolása, így' az elkövetkezendőkben csomagolástechnikát is akarok tanítani. Azután jó lenne összehozni egy nemzetközi rajzkiállítást... És végé-hossza nincs a terveknek! Utoljára meg is kérdezem, mi ad erőt mindezekhez, merthogy valami átlagon felüli energiáról van szó, az nem vitás. íme a „recept” Prekóp-módra: — Kell hozzá egészség, egy meleg családi háttér és alkotókedv ... Magyar Mária A kedvenc díszítőkerámiák egyike: A kórus Fotó: Kovács Erzsébet Az cgctőkemencc előtt Prekop János
