Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-25 / 199. szám

1990. augusztus 25., szombat

II KUlügyminlszlériumba kérették Románia nagykövetét

Tomaj Dénes külügyminisztériumi államtitkár-helyettes pénteken a Külügyminisztériumba kérette Simion Popot, Románia budapesti nagykövetét és kifejezte a magyar kormány mély aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a második bécsi döntés 50. évfordulóját egyes romániai szélsőséges csoportok provokatív, magyarellenes megmozdulásokra kívánják felhasználni. Kifejezésre juttatta a magyar kormány azon elvárását, hogy a román kormány határozott és hatékony lépéseket tegyen a tervezett szélsőséges akciók megelőzésére, s szavatolja a romániai magyarság jog-, vagyon- és életbiztonságát, rámutatva arra, hogy a sovén szervezetek tevékenységének megtöréséből származó minden következményért a román kormányt terheli a felelősség. Tomaj Dénes átadta a román nagykövetnek a Magyar Külügyminisztérium e kérdéssel kapcsolatos nyilatkozatát.

R Magyar Külügyminisztérium nyilatkozata

II rendszer vagy a hatalom változik?

A Külügyminisztérium pénteken az alábbi közleményt juttatta el a Magyar Távirati Irodához:

Hírek érkeznek arról, hogy az 1940. augusztus 30-án aláírt, úgynevezett II. Bécsi Döntés 50. évfordulóját egyes romániai szélsőséges csoportok provokatív tüntetésekre kívánják felhasználni, elsősorban Erdély többségében magyarlakta vidékein. A magyar kormány és az egész társadalom úgy véli, hogy a történelmi események értékelését el kell választani a naoi politika ké>- lseitől, és különösen , nem kívánatos, hogy a tudományos publicisztikai viták terheljék a közép- és kelet-európai új demokráciák egymás közötti kapcsolatait. A Magyar Köztársaság kormánya reméli. hogy Romániában is hasonló következtetésre jutnak. és a különböző pártok. szervezetek tartózkodnak minden ‘olyan megmozdulástól. amely nehezíti térségünk népei megbékélését.

Az utóbbi időben külföldön visszatérően nyilvánosságot kapott az a teljességgel megalapozatlan vélekedés. hogy Magyarország a fönnálló európai határok erőszakos megváltoztatására törekszik. A szabadon megválasztott magyar Ország- gyűlésnek az 1920. június 4-én aláírt Trianoni Békeszerződésről tett nyilatkozata maga is megcáfol minden ilyen értelmű állítást. A Magyar Külügyminisztérium összhangban a Parlament határozatával és a kormány korábbi megnyilatkozásaival — ismételten leszögezi, hogy Magyarország tiszteletben tartja az érvényes nemzetközi szerződéseket, nem törekszik a határok erőszakos megváltoztatására. nem veszélyezteti szomszédai biztonságát. Az 1920-as és 1947-es békeszerződések következtében kisebbségi helyzetbe került magyarok sorsa iránt, érzett felelősségérzetet senkinek sincs oka és jogalapja ellenséges szándékú törekvésnek minősíteni. Magyar- ország mindent megtesz azért, hogy eleget tegyen a területén élő nemzeti kisebbségek igényeinek.

Ugyanakkor semmilyen formában nem kifogásolja, hogy a szomszédos államok támogassák a magyarországi nemzeti kisebbségek politikai és kultúrális törekvéseit. sőt egyenesen kéri tőlük ezt.

A Magyar Köztársaság

korrekt. baráti viszonyra törekszik minden szomszédjával és ezzel is első kívánja mozdítani a szabaddá vált országok bekapcsolódását az egységesülő, közös értékeket magáénak valló Európába.

Körülzárt kuvaiti nagykövetségek

A Kuvaitban működő nagykövetségek bezárására vonatkozó iraki .ultimátum lejártának napján, pénteken, kora délutánig hét külföldi képviseletet — köztük a magyart — iraki katonák közrefogtak, minden jel szerint az evakuálások előkészítéseként.

A Közel-Keleten sugárzó rádiók híradása szerint a magyaron kívül a brit, a norvég a svéd, a japán, a nyugatnémet és a román nagykövetségről van szó. Az Egyesült Államok képviseletéről a jelentések nem szóltak. Ügy tudni, hogy a közrefogott nagykövetségek kommunikációs vonalai működnek.

A Kuvait annektálásából következő iraki ultimátum határideje eredetileg pénteken éjfélkor járt volna le, az utolsó pillanatban azonban a megszálló iraki hatóságok szétválasztották a világ országait, eszerint az európaiaknak 23100 órakor, az amerikaiaknak 24.00-kor kell elhagyniuk képviseleteiket. Az adott időponttól kezdve Irak nem ismeri el a Kuvaitban levők diplomáciai státusát, -a diplomaták éppúgy foglyai lesznek az iraki hatóságoknak, mint a Kuvaitban maradt külföldi polgári személyek.

A zsarolást pénteliig dek-_ laráltan több, mint húsz ország visszautasította, az újabbak között van Jugoszlávia, Szenegál, Thaiföld, az arab országok közül Egyiptom és Szaúd-Arábia. Jordániát illetően ellentmondó közlések voltak forgalomban pénteken.

A nyugat-európai államok diplomatái úgy határoztak, hogy együtt, egy követségi épületben várják be az iraki intézkedést.

Általános vélemény szerint az ultimátum lejártát követő iraki lépések meghatározóak lesznek a Kuvait lerohanásából származó öböl menti válság további kimenetele szempontjából.

(Folytatás az 1. oldalról)

Horn Gyula, az MSZP elnöke:

— A Szocialista Párt nem elsősorban az eredményességet kéri számon a kormányon, mert száz nap alatt nem lehet csodákat művelni. Arra azonban elegendő lett volna ez az idő, hogy a kormány hiteles, reális kibontakozási programot tárjon a társadalom elé. Tudatában vagyunk annak, milyen nehéz örökség várt az új kabinetre, ugyanakkor a tapasztalatok szerint megle- • hetősen sok időt pazarokéi, mindenekelőtt azzal, hogy szakmailag n^m megfelelően előkészített törvénytervezeteket nyújtót be az Ország- gyűlésnek.

— A Németh-kormány radikális lépéseinek is köszönhető, hogy az ország fizetési és kereskedelmi mérlege kedvezően alakult. A piacgazdaság kiépítésének szükségességével tehát az MSZP egyetért. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a koalíciós kormány teljesen figyelmen kívül hagyta a piacgazdaság szociális elemeit. E tekintetben a koncepció körvonalai sem láthatóak, sőt, a társadalmi feszültségek növekedésével kell számolni. Mint minden átalakulás idején, ezúttal is elkerülhetetlen az infláció. Ez azonban ma nem elsősorban radikális gazdasági lépések, hanem jórészt a rossz irányítás következményeként jelentkezik, felvetve a kormányzat felelősségét.

— A humán szféra területén is számos meggondolatlan lépést tett az Antall- kormány, példaként említhetem többek között a hitoktatással összefüggő megnyilatkozásokat, amelyekben végül is az illetékes tárca visszakozásra kényszerült. Ide tartozik a B-listázás kérdése, s egyébként is észrevehető, hogy felerősödött az a tendencia, amely _szerint nem a szakmai alkalmasság, hanem a párttagság alapján döntenek egyes posztok betöltéséről.

Orbán Viktor, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője:

— A száz nap értékelésekor azért érezhetünk csalódottságot, mert a kormány azt ígérte, hogy a száz nap elteltével letesz a Parlament elé egy részletes programot. Hiszen amint Antall József hivatalba lépésekor meghirdette, az csak a kormány- program irányelved elnevezést viselő fogalmazvány volt. Most azért nehéz a századik nap előtt nyilatkozni, mert a kormányok minden országban nagyon ravaszak, és szeretnek a 98. vagy a 99. nap>on előállni valamiféle titokban előkészített részletes programmal. Tehát nem tudhatjuk* hogy néhány nap múlva nem lesz-e egy ilyen anyag, amit hirtelen megismertetnek a közvéleménynyel, az előzetes ígéreteknek megfelelően. Egyelőre azonban még körvonalait sem látom egy ilyen programnak. Hallok, olvasok nyilatkozatokat, de átfogó programot nem látok.

— Mindezen túl, ha kifejezetten elvi szempontból vizsgáljuk az eltelt időszak kormányzati működését, és azt boncoljuk, hogy valóban demokratikus - kormányzást és demokratikusan parlamenti rendszert eredményezett-e az első szabad választás, akkor azt kell mondanunk, hogy alapjaiban valóban demokratikus berendezkedés jött létre.

— Most, a száz nap elteltével egy másik jelenségre is fel kell hívni a figyelmet, s ez nem más, mint a kisgazdapárt földprogramja. Itt ugyanis felvetődik egy nagyon fontos elvi kérdés: nevezetesen, hogy az MDF meghirdetett egy választási programot, amelynek föld- koncepciója gyökeresen eltért a kisgazdapárt elgondo»- lásaitól. Tehát az MDF most a választópolgároknak tett választási ígérete ellenére a maga koncepciójával szöges ellentétben álló törvénytervezetet készül a Parlament elé terjeszteni, illetve egy ilyen törvénytervezetre vonatkozó megállapodást látszik megkötni. Márpedig ez

egy olyan jelenség az új magyar demokráciában, amire ez idáig nem volt példa: egy nagy párt — ráadásul a kormánykoalíció gerincét alkotó párt — nyilvánosan megszegi a választóknak tett egyik legfontosabb ígéretét.

Birkás János, a Kereszténydemokrata Néppárt társelnöke:

— A koalíciós kormány elmúlt 100 napja kifejezetten sikeres volt, akkor is, ha a közvélemény ezt nem érzékeli, az ellenzék pedig megkérdőjelezi. Miközben a kormány — a Parlamenten keresztül, ha törvényhozási tapasztalat és gyakorlat híján is — biztosította a rendszerváltást megszilárdító intézkedések jogi feltételeit. az ellenzék türelmesnek nem nevezhető magatartást tanúsított vele szemben. Kíméletlenül bírálta a kormányt, és ígéretével ellentétben nehezítette a törvényalkotói munkát. Ennek ellenére sikerült- megnyitni az utat a közvetlen, helyi néphatalom kibontakozása és gyakorlása előtt.

Annak ellenére, hogy a kezdő és kevés tapasztalattal rendelkező kormánynak sok hasonló, előre nem látható akadállyal kellett megbirkóznia, az ország javát szolgáló sikereket is elkönyvelhet. Ilyen például külpolitikai aktivitása. A jelenlegi kabinet változatlanul profitál a Németh-kormány határnyitó politikájából fakadó következmények sikereiből, jól sáfárkodva a kedvező feltételekkel.

Igaz, a társadalom nem vádolható türelmetlenségéért. A közvélemény kedvezőtlen alakulásában azonban kétségtelenül közrejátszik, hogy a kormánykoalíció vezető ereje, élén a miniszterelnökkel, nem tudott megfelelően koordinált együttműködést kialakítani partnereivel. Így a közvélemény csak a koalíció elmosódott képét látja, ugyanakkor az ellenzék indokolatlan és türelmetlen hangvételű politikája erőteljesebben befolyásolja a véleményformálásban.

Hogyan érintik az olajárak Magyarországot?

Fegyverbazár az öbölben

Csütörtök este a nemzetközi olajpiacokon egy hordó kőolaj ára majdnem 32 dollárra szökött. Irak augusztus 2-án, támadta meg Kuvaitot, s alig több, mint 3 hét alatt a kőolaj ára közel 50 százalékkal ugrott meg. Ez az áremelkedés, párosulva a háborús hangulattal. felforgatta a világ legnagyobb tőzsdéinek árfolyamait is. Megindultak a spekulációk a várható recesszióról — no meg arról, hogy hol lehet a felső határa az olajárnak. A helyzet alakulásától függően a szakértők még a hordónkénti 50 dolláros árat sem tartják kizártnak. Irak és Kuvait a konfliktus előtt a termelés közel 20 százalékát produkálta — ez a mennyiség most kiesett. Ha a háború „felforrósodik’', kétséges lesz a szaúdi olaj- termelés sorsa is. Ráadásul Szaúd-Arábia máris kénytelen visszatartani finomított kőolajtermékeinek jórészét hadicélokra, egyebek között az amerikai haderő üzemanyagellátására.

A kérdés kikerülhetetlen: mennyiben érinti ez a helyzet Magyarországot? Minden tekintetben — és pedig keményen, ha nem is a közeli jövőben.

Az igazi kérdés valójában az — s ez izgatja legjobban szerte a világon a gazdasági szakembereket —, hogy a Kuvait elleni iraki invázió nyomán kialakult helyzet meddig húzódhat el, meddig tarthat a bizonytalanság kora.

A hetvenes évek olajárrobbanása idején a kormány . és a párt vezetői kitartóan ismételgették, hogy „hozzánk”, a „szocialista világba” a válság soha nem gyűrűzhet be. Hát begyűrűzött. Akkoriban azzal érveltek, hogy a KGST szilárd alap, az olcsó szovjet kőolaj még szilárdabb. A „be-* gyűrűzés” szó azóta fogalom — egyebek között az inkompetenciára utal, s arra is, hogy manapság minden „begyűrűzik” mindenhova — előbb vagy utóbb. A hetvenes években ugyan nem a kőolajárakon gyűrűzött be a válság, de nyilvánvaló. hogy a világpiacon minden egyszerre drágább lett az importért jóval többet kellett fizetni.

Most pedig, hogy Magyar- ország a piacgazdaság felé vett utat és egyre több szállal kötődik a világpiachoz —. s közben a Szovjetunió, amellyel jövőre már dollárban kereskedünk, csökkentette magyarországi kőolaj- szállításait — botorság lenne hinni, hogy Magyarország mindebből kimaradhat. Nemrég már vásároltunk dollárért kőolajat: azért a pénzért ma feleannyit kapnánk.

A helyzet sajátossága, hogy az árakat nem az olajhiány verte fel, hanem a háborús pszichózis, a bizonytalanság és a kérdőjel: hogyan alakul a helyette- síthetetlen nyersanyag, a kőolaj kitermelésének jövője? A piacon ugyanis egyelőre nincs olajbiány — szakértők szerint a világ soha ekkora: készletet még nem halmozott fel —, s arra is van lehetőség, hogy a többi olajtermelő pótolja az iraki és a kuvaiti olajat. Az OPEC néhány tagországa — a kisebbség —, főként Szaúd-Arábia, szeretné csillapítani a felbolydult piacot, és újabb árrögzítésre, a termelés növelésére törekszik. A kisebbség ugyanis a stabil világgazdasági helyzetre épít — ennek pedig egyik alapvető eleme a reális, kiszámítható kőolajár. De az OPEC már nem a régi, a többség be akarja söpörni a mannaként hulló olajdollárokat ...

*' A megoldás azonban amúgy sem .az OPEC kezében van: mégha egyöntetűen megegyeznének is egy alacsonyabb árszintben, amíg az Öböl menti konfliktus hullámverései nem csitulnak, addig a válság- hangulat — s nem az OPEC — irányítja az árakat.

Magyarországnak szembe kell néznie ezzel a helyzettel. Nehezen megjósolható, hogy az Öböl menti válság meddig húzódik el. Ha huzamosabb ideig, akkor megváltozott gazdasági környezetben élünk majd — feltehetően drágább benzinnel, tüzelőolajjal, szőkébb költségvetéssel, és szűkebb Importlehetőségekkel, a fizetési mérleg várható alakulásáról már nem is szólva.

Ali, bármelyik oldalon harcol is az öbölben, egy dologban hasonlít ellenfelére: Kalasnyikovval lő, miközben szovjet és kínai tankok készítik elő számára a terepet. Helyzetét köny- nyítik a brazil gyártmányú rakétás egységek, az amerikai tüzérségi lövegek, a francia föld-föld rakéták, a csehszlovák gránátok, a délafrikai aknák, és az egyiptomi páncélöklök. Szép kis nemzetközi csapat!

De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy csak most vált ilyen fegyverbazárrá a Közel-Kelet. Az árufeltöltés még a hetvenes évek eleién, az arab—izraeli háborúk során, a libanoni .polgárháború kirobbanásakor kezdődött. Kivált a szovjet és az amerikai fegyvergyárak kényeztették el a mindig kéznél lévő hadakozó- kat.

A vásárlók listájának élén Irak és Szaúd-Arábia áll, a most farkasszemet ftézö két állam. A nyolcvanas évtizedben a fejlődő országoknak eladott mintegy 300 millió dollár értékű fegyver csaknem egyharma- dát ez a két ország vásárolta fel. Iraknak jól jött a külhoni segítség az Iránnal folytatott háborújában, a szaúdiaknak pedig a térségben korábban az olaj segítségével kiverekedett vezető szerep megtartásához kellett némi katonai háttér.

A szellem végül is kiszabadult a palackból, túllőttek a célon az amerikaiak és a szovjetek is. A fegyverszállítmányaikkal nemcsak rezsi meket tartottak- tartanak fenn. Az egykori fő célországok mára önálló fegyvergyártó sorokat, egész iparágakat hoztak létre e jövedelmező üzletre. Rájöttek, hogy nem jó dolog sokáig függeni a nagyhatalmaktól, ezen a téren sem. Brazília például igen fejlett harckocsigyártó-sorokat, valamint repülőgépgyárat hozott létre, India óriási hadihajókat és tüzérségi löve- geket épít, Dél-Afrika, Dél- Korea. Argentína és Kína ugyancsak jeleskedik valamelyik területen.

És mit tettek eközben a nagyhatalmak? 1978—79-*

ben ugyan megpróbálkoznak megalkudni a hagyományos fegyverek elterjedésének megakadályozásában, de az afganisztáni szovjet bevonulás véget vetett ezeknek a tárgyalásoknak, mutatva: milyen -korlátái vannak e törekvésnek. Pontosabban mennyire korlátlan úr már a piac, és mennyire tehetetlenek a mind nemzetközibbé váló fegyverkereskedelemmel szemben. Ha ez igaz, márpedig igencsak nehéz cáfolni, akkor egyáltalán nem nehéz megjósolni: hamaro- sabb újabb válság elé nézünk, pedig még a mostaninak sincs vége.

Gyermek géppisztollyal, Etiópiában is. Kalasnyikov géppisztollyal felszerelt eritreai kisfiú sétál a romok között, a Masszava kikötővárostól’mintegy 80 kilométerre északnyugatra fekvő városban. A területet az Eritreai Népi Felsza- badítási Front tartja ellenőrzése alatt, ezért gyakran támadják a kormányhadsereghez tartozó légierők