Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

1990. augusztus 18., szombat NÉPÚJSÁG Sevardnadze és Genscher a német egyesítésről Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter és nyu­gatnémet kollégája, Hans- Dietrich Genscher pénteken Moszkvában jelentős előre­haladást ért el a német egyesítés külső feltételeiről szóló egyezség kidolgozásá­ban. Mindketten úgy ítélték meg, hogy, a szeptember 12- én Moszkvában esedékes moszkvai 2 plusz 4 találko­zón sikerülni fog parafáin!, sőt talán aláírni az erről szóló záródokumentumot. A két miniszter közös saj­tóértekezletén Sevardnadze kijelentette: a záróokmányt „elvben előkészítették’’, bár egyelőre nem oldottak meg minden problémát. A záródokumentumot még a két német kormány kép­viselői írnák alá, de már az egységes Németország par­lamentje ratifikálná és a második világháborúban győztes négy hatalom tör­vényhozásának is jóvá kell hagynia. A ratifikálással szűnné­nek meg e négy hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia — Németor­szág fölötti jogai s állna helyre a német szuverenitás. Genscher jelezte: a hosz- szú távra szóló, nagy — gazdasági, kereskedelmi, mű­szaki-tudományos és kultu­rális — együttműködési szerződés kulcselemeit még szeptember 12-e előtt — Helmut Kohl kancellár és Mihail Gorbacsov elnök kö­zötti levélváltásban — szán­dékoznak rögzíteni. Hausmann nyugatnémet gazdasági miniszter még e hónapban tárgyal szovjet kollégájával egy átfogó gaz­dasági együttműködési meg­állapodásról. BSZP-kongresszus: szeptember 22-én BSZP A Bolgár Szocialista Párt XXXIX. kongresszusa szep­tember 22-én ül össze — határozott a BSZP főtanácsa csütörtökön késő este véget ért kétnapos üléíÍTK Egy másik döntése szerint Petar Mladenov. volt köztársasági elnök újra a főtanács el­nökségének tagja: tagságát áprilisban államfővé válasz­tása miatt függesztették fel. Ismeretes, hogy a párt- kongresszus eredeti határ­ideje november volt, a pár­ton belüli radikális reforme­rek azonban kezdettől fogva követelték annak előrehozá­sát. hogy az ősszel esedékes helyhatósági választásokon már egy valóban megújult párt indulhasson szocialista színekben. E követelés hatá­sára előbb októberre, most pedig szeptember végére hozták előre a kongresszust. Az ez idő szerinti bolgár kormányzó párt tanácskozá­sa népesnek ígérkezik: min­den 650 párttag delegál egy küldöttet, s a pártnak jelen­leg is 800 ezret meghaladó tagsága van (valamivel több, mint 200 ezres a csökkenés az év eleje óta, a kilépők száma azonban ennél sokkal több, minthogy sok új ta­got is felvettek az elmúlt hónapokban). A Duma szo­cialista lap pénteki jelenté­se szerint a küldöttek kivá­lasztásánál arra is töreked­nek, hogy a különféle plat­formok, áramlatok, frakciók arányosan képviseltessék ma­gukat. Pártszakadást a jelek sze­rint továbbra sem kíván egyik irányzat sem, a kon­zervatívok és a kompromit­táltak távozását azonban igen. A szakadás elkerülése mégsem teljesen bizonyos, egyebek közt például azért, mert sokan kerültek szembe a vezetéssel, amiért az tá­mogatta Zselev ellenzéki ve­zető államfővé választását. Űrhajó­isszekapcsolás Péntek reggel, moszkvai Idő szerint 9 óra 26 perckor össze­kapcsolódott a „Progress^ M—4” szovjet teherűrhajó a „Mír” űr- komplexummal. A két űrobjektum a fedélzeti automatikus berendezések se­gítségével közelítette meg egy­mást, és kapcsolódott össze. A manővereket a Míren dolgozó két szovjet kozmonauta, Genna- gyij Manakov és Gennagyij Sztrekalov, valamint a földi irá- nyítóközpont ellenőrizte. A ..Progress? M—4” az űrál­lomás öíszekötőfolyosója felőli oldalon kapcsolódott hozzá az űrkomplexumhoz. A teherűrha­jó üzemanyag-utánpótlást, élel­miszert, vizet, műszereket és postát vitt az űrkomplexumra. A ^szovjet hírügynökség jelen­tése szerint a Mír fedélzeti be­rendezései normálisan működ­nek, a két kozmonauta jól érzi magát. Kiképzési megállapodások II kuvaiti magyar kolónia felkészül az indulásra A kuvaiti magyar kolónia tarra készül, hogy — a ko­rábban ismertetett elképze­léseknek megfelelően —au­gusztus 19-én elindul Bag­dadba — válaszolt az MTI kérdésére pénteken késő délután Herman János, a Külügyminisztérium szóvi­vője. A szóvivő ismertette az evakuálást szervező tárca­közi bizottság Külügyminisz­tériumban tartott pénteki ülésének döntését. A ma­gyar lépések tervezését ne­hezíti a gyorsan változó ira­ki helyzet — mondta. A Ku- vaitbarf élő magyarok az öt bérelt busszal indulnának az iraki fővárosba. A magyar diplomácia mindent megtesz annak érdekében, hogy to­vábbi, Jordániába vezető útjukat biztosítsa, s az eh­hez szükséges engedélyeket megszerezze. A magyar fél kész arra is, hogy' ha a ko­lónia együtt nem juthat át a határon, akár több cso­port számára szervezze meg a hazatérést. Herman János egy Jordániából származó információra hívta fel a fi­gyelmet: a jordán—iraki határon eddig még csupán néhány európai polgárnak sikerült átkelnie. Egyes ke­let-európai országok kuvaiti kolóniái már elindultak ha­zafelé, vannak, akik közülük Bagdadban várakoznak és •több csoport már a jordán határ közelében tartózkodik. Minden rendelkezésünkre álló hír arról tanúskodik — fejezte be a szóvivő —, hogy a Kuvai.tban és Irakban tartózkodó magyarok bizton­ságban vannak, egészségesek. Az NDK hadseregének még mindig vannak érvé­nyes kiképzési megállapodá­sai arab országokkal, illetve a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel, s most is fo­lyik például iraki és líbiai tisztek kiképzése — közölte pénteken Bonniban a nyu­gatnémet védelmi minisz­térium szóvivője. A minisz­térium „munkakzintű” meg­beszéléseken felszólította Berlint, hogy a kiképzési megállapodásokat mihama­rabb mondja fel. A szóvivő „jogilag tisztázatlannak” mondotta, hogy az NDK és az NSZK egyesülése után az NDK hadserege álltai kötött Külügyi arcbivum A szovjet kormány megköny- nyitette a kutatók számára a külügyminisztérium archívumá­ban őrzött diplomáciai doku­mentumokba való betekintést. A pénteken nyilvánosságra ho­zott kormányrendelet értelmé­ben ugyanis harmincéves határ­szerződések milyen mérték­ben őrzik meg érvényüket. A nyugatnémet védelmi minisztérium ugyancsak pénteken jelentette be, hogy a Bundeswehr ezentúl ösz- szekötő csoportot tart fenn a keletnémet védelmi és le­szerelési minisztériumban. Pénteken látott napvilágot az a hír is, amely szerint folytatódnak a Szovjetunió által elhatározott csapatki­vonások az NDK-ból: leg­közelebb, valószínűleg a jö­vő hét végén, Neuruppinból (Potsdam megye) indulnak vissza a Szovjetunióba a ka­tonáik. idő lejárta után, bizonyos kivé­telektől eltekintve, automatiku­san megszűnik a külügyi archí­vum dokumentumainak titkossá­ga. Kivételt a „különösen fon­tos államérdekeket érintő ira­tok, valamint azok a dokumen­tumok jelentenek, amelyek nyil­vánosságra hozatala alapvető emberi és személyiségi jogokat sértene” — hangzik a szovjet kormány pénteken ismertetett rendelete. A Ceausescu család tíz éven át fegyvereket adott el Az amerikai kormány egy évtizeden át vásárolt titok­ban korszerű szovjet fegy­vereket Ceausescu két fi­vérétől, akik az összeg egy részét a család svájci bank­számláira utaltatták át. A The Washington Post vasár­napi szenzációs leleplezései szerint a CIA Románia mellett a VSZ összes többi országának korrupt politikai és katonai vezetőitől is vá­sárolt szovjet fegyvereket az elmúlt évtizedben. Az amerikai lap szerint az az 1979-től tavaly decembe­rig tartó titkos akcióban a CIA több mint 40 millió dol­lárt fizetett ki a román dik­tátor két fivérének: Marin Ceausescunak, aki országa bécsi kereskedelmi képvise­letét vezette és Ilié Ceauses­cu altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettesnek. A ki­kötés az volt, hogy az ösz- szegek 20 százalékát a Ceau- sescuk titkos svájci bank­számláira utalják át, a töb­bi pénz a Romtechnika ne­vű vállalathoz került. Az elmúlt évtizedben az amerikai hírszerzés hozzáju­tott egy sor igen korszerű, szovjet gyártmányú hagyo­mányos fegyverhez, s a ro­mánok mellett kapcsolatai voltak a VSZ valamennyi, többi tagállamának „legfel­sőbb katonai vezetésében” — írta terjedelmes beszá­molójában a tekintélyes amerikai lap. Washington összesen több mint 250 mil­lió dollárt fizetett ki szov­jet hadianyagért lengyel, magyar, csehszlovák, NDK- beli és bolgár kapcsolatok­nak, „befolyásos személyi­ségeknek a hadseregben és a pártvezetésben”. A»> lap a többi ország vonatkozásá­ban nem nevezett meg sze­mélyeket, de hírszerzési kö­röket idézett, amelyek sze­rint a VSZ-országok vezeté­se mélyen korrupt volt, ide­ológiai meggondolások nem játszottak szerepet. Romániából és a többi ál­lamból a CIÁ hozzájutott a rendkívül korszerűnek tar­tott ,.Silka” légvédelmi rend­szerhez, rakétavetőkhöz, lé­zeres célzóberendezésekhez, repülőgép-hajtóművekhez, biológiai és vegyi hadvise­lésre használt eszközökhöz. 1987-ben sikerült megsze­rezni a legkorszerűbb szov­jet harckocsit, a T—72-est. Az utóbbi szállítását először a Ceausescu-páros ígérte, még 1980-ban, de kikötöt­ték: a kért 15 millió dollá­ros ár 20 százalékát előre helyezzék számukra letétbe a svájci számlákon. Emellett ígéretet kaptak az amerikai kormánytól, hogy amennyi­ben az ügy kipattanna, me­nedéket adnak nekik. Ez az üzlet azonban végül nem a románokkal sikerült. A titkos svájci számlákat Panamában vagy Liechten­steinben bejegyzett álcégek nevére nyitotta Nicolae Ceausescu egy munkatársa, bizonyos Stalian Octavian Andronic, aki rendszeresen járt Svájcba és elosztotta az összegeket a Ceausescu csa­lád számlái között. A fegyverüzleteket az amerikai kormány közvetí­tők révén bonyolította. Ez adott lehetőséget arra, hogy elkerüljék a törvénysértést, mivel tilos illegális üzletek­ben jutalékot fizetni külföl­di állampolgároknak. A köz­vetítők személyére, nemze­tiségére a lapértesülések nem utalnak, csak arra, hogy a román fegyverszál­lítmányok Konstanca kikö­tőjéből indultak és más 'or­szágok, „köztük p Szovjet­unió közel-keleti szövetsé­gesei”, díjazás fejében iga­zolták, hogy a (CIA által megvásárolt) hadianyag ná­luk kerül felhasználásra. Amerikai hírszerzési kö­rökben felbecsülhetetlen ér­tékűnek minősítik a román akció eredményét, hiszen a kapott korszerű szovjet ra­darokat felhasználhatták például az új, a radar szá­mára „láthatatlan” B—2-es amerikai bombázó kifejlesz­tésénél. Amerikai részről soha nem feltételezték ideo­lógiai meggondolásokat a románok magatartása mö­gött, „egyszerűen személyes mohóság volt” — idézte a hírszerzés egy volt magas­rangú képviselőjét a lap. (Ismeretesen az amerikai kormány ugyanebben az év­tizedben azzal az indoklás­sal ápolt jó kapcsolatokat a Ceausescu-rendszerrel, hogy Bukarest a Szovjetuniótól független külpolitikát követ — a tud. megjegyzése.) Marin Ceausescu, aki 17 éven át volt országa bécsi kereskedelmi képviseleté­nek vezetője, igen diszkré­ten bonyolította a fegyver- üzleteket, a képviselet épü­lete helyett bécsi kávéhá­zaikban. Marin Ceausescu is­meretesen még december­ben, Bécsben felakasztotta magát. Ilié Ceausescu, aki többek között szélsőségesen magyarellenes ’,hadtörténé­szi” munkáiról volt hírhedt, letartóztatásban van Buka­restben. Szolzsenyícin nem fogadta el a megajánlott állampolgárságot Alekszandr Szolzsenyicin Notoel-díjas emigráns fró nem fogadja el szovjet ál- 1 hm polgárságának minap be­jelentett helyreállítását — közölte az Amerikában élő író felesége. Natalja Szolzsenyicin egy­ben hazugnak nevezte azt a szovjet parlamenti tisztvi­selőt, aki korábban azt kö­zölte az újságírókkal, hogy Szolzsenyicin elfogadta a szovjet állampolgárságot. Gennagyij Cseremij, a szov­jet törvényhozás állampol­gári ügyekért felelős osz­tályvezetője az Izvesztyijá­nak nyilatkozva jelentette ki ezt, Szolzsenyicin asszony azonban a Reuter brit hír- ügynökség érdeklődésére hangoztatta: sem vele, sem férjével, semmilyen formá­ban nem léptek eddig kap­csolatba a szovjet hatóságok. Hozzátette: a maguk részé­ről nem is tervezik, hogy bármilyen kapcsolatfelvételt kezdeményezzenek Moszkvá­val. Alekszandr Szolzsenyicint 1974 februárjában toloncol- ták Nyugatra, néhány hó­nappal a Gulag-szigetcso- port című könyv nyugati megjelentetése után. „Viadalittas” franciák A bikaviadal híveinek és ellenzőinek heves kampány­küzdelmével kezdődött meg a napokban Franciaország­ban az idei „fiesta” szezon,. A bikaviadalok egyre nép­szerűbbek a gall kakasok földién, az utóbbi tíz eszten­dő alatt megduplázódott, évi 120-ra nőtt ezeknek a ren­dezvényeknek a száma. Ta­valy 600 ezren voltak kíván­csiak „élőben” a bikák ha­lálára. avagy szebben szól­va, az igazság pillanatára. A viadalok francia rajongói nemzeti szövetségbe tömö­rültek, hogy védelmezzék a látványosság létjogosultsá­gát, az állatvédő mozgalmak pedig mind hangosabban kö­vetelik előbb a viadalok ter­jedésének megakadályozását, majd pedig végleges betil­tását. A bikaviadal természete­sen a déli szomszédból ér­kezett francia földre, Í853- ban III. Napoleon spanyol születésű feleségének sürge­tésére. 1951-ben a francia kormány törvényben szabá­lyozta a látványosságot, ki­mondva: azokban a városok­ban folyhat tovább bikavia­dal, amelyekben már hosz- szú hagyománya van. Ezzel Franciaország déli vidékére korlátozódott a torreádorok és bikák küzdelme. A het­venes években alig gyarapo­dott Franciaországban a via­dalkedvelők tábora,, ám a nyolcvanas évek közepétől töretlenül duzzad létszámuk. A rajongók zömmel fiatalok, köztük sok az értelmiségi. Nagyobb teret kapott a bi­kaviadal a televízióban is. A mind népszerűbb Canal Plus rendszeresen összefog­lalót ad a viadalok „leg­szebb” pillanatairól, s így toboroz újabb nézőket az arénák lelátóira. A viadal­hívők szövetségének elnöke szerint azonban túl drágák a jegyek. Az átlagár 175 frank, a közönség egyharma- da viszont nem éppen jó­módú, évente 10 ezer frank­nál kevesebb a jövedelme. A jegyárak igazolni tűnnék az állatvédők és bikaviadal-el- lenzők érvelését, miszerint a véres mészárlásnak nem sok köze van a francia hagyo­mányokhoz, a legfőbb nép­szokás ugyanis a déli vidé­keken is pénzszerzés. A via­dalok iránt azok „mecéná­sai” mesterségesen támasz­tottak igényt, üzleti megfon­tolásból — mondják' a bika­pártiak. A viadalokat jogi szem­pontból nem annyira a fran­cia állatvédők, hanem az Eu­rópa Parlament részéről fe­nyegeti veszély. A képvise­lők ellenzik a „haláldélutá­nokat”, s 1992 után az in­tegráció elmélyülésével vár­hatóan nagyobb hatalmuk lesz beleszólni a francia ügyekbe is. A francia „via­dalittas” közönség azonban egyelőre inkább csak attól fél, hogy az arénákban nem lesznek elég harciasak a bi­kák. Zsirálbébi az amszterdami állatkertben. Anyja, Grena biz­tatja az alig egynapos Adet, hogy bátran nézzen a fényké­pezőgép lencséjébe 1990. augusztus 1-jén, az amszterdami állatkertben. *A kis Ad megszületése teljesen megdöbbentet­te az állatkert személyzetét, mert nem tudtak arról, hogy Grena terhes. Ezzel együtt a 70 kilogrammos, 1 méter 70 centiméter magas zsiráfbébi jól érzi magát... * Telfifotó

Next

/
Thumbnails
Contents