Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-16 / 192. szám
1990. augusztus 16., csütörtök o Háromszázmillió forint árvízbiztonsásra A Körkövizig az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb beruházásának befejezése előtt áll. Még 1975-ben kezdődött meg az országhatárnál a Fehér-Körös bal oldali töltésének megerősítése azért, hogy az egyre sűrűbben jelentkező és egyre maHogyan csökkenthető a magyar államadésság? Az államháztartás a bank- rendszerrel szemben jelenleg már több, mint 1300 milliárd forinttal tartozik. Hagélmayer István az MTI munkatársának elmondotta : véleménye szerint semmiképpen sem lehet megoldás, ha az adósság- csökkentés kiadásai a folyó költségvetést terhelik. Az államháztartás adósságának csökkentése ■ azért fontos, mert évente a költségvetésnek — a viszonylag alacsony kamatokkal számolva is — 60-70 milliárd forintot kell fordítania kamatköltségek kifizetésére. Kézenfekvő, hogy az államadósság csökkentésében szerepet vállaljanak azok a vállalatok, amelyek hozzájárultak a nagymértékű tartozás kialakulásához. Ezeknek az állami vállalatoknak a vagyona az elmúlt 40 esztendő során — a juttatott állami támogatások révén—, jelentősen bővült. így, amikor sor kerül privatizációjukra, indokolt, hogy az ebből származó állami bevétel egy részét a tartozások csökkentésére fordítsák. De egyéb intézkedések is szükségesek az államháztartás helyzetének rendezésére. Jelenleg ugyanis szabályozatlan az, bogy a GE>P-hez (bruttó hazai termék) viszonyítva mekkora lehet az államháztartás eladósodása. Rövid időn belül, ezt is szabályozni kell.. Az sem helyénvaló, hogy a tartozások finanszírozására az állam 7 százalékos kamatozású magyar nemzeti banki hitelekhez jut. Ilyen körülmények között nem tükröződik reálisan, hogy mennyibe is kerül az államháztartás nagymértékű hiányának finanszírozása, s ez nem ösztönzi kellőképpen a kormányt a megoldás keresésére. Ezért fontos, hogy ezt a kérdést a készülőben lévő jegybanktörvény rendezze* s a jogszabályt még az idén a Parlament elfogadja. Ugyancsak lényeges a kedvezményes kamatozású lakáshitelek ügyének rendezése. gasabbra tornyosuló árvizek ellen a töltés megnyugtató biztonságot nyújtson. A beruházást több ütemre tervezték, azzal, hogy egészen a Hármas-Körös torkolatáig építik meg. Jelenleg az utolsó szakaszon. Köröstarcsa és Mezőberény között dolgoznak a gát erősítésén, amelyre az idén 40, összesen pedig — a másfél évtized alatt — 300 millió forintot fordítanak. A töltéserősítéssel -párhuzamosan egy új vízkivételi hely épül a volt boldisháti helyett, amelynek kapacitása többszöröse lesz a réginek, és elegendő öntözővizet biztosít a környékbeli — a me- zöberényi. köröstarcsai és csárdaszállási — termelőszövetkezeteknek. Két), szövés: B. OAkkor és most Talán hatéves lehettem, amikor először találkoztunk, a Balaton akkor csodaszép volt, óriási élmény. A nyugodt, méltóságteljes víztükör, esténként az aranyhíd, az északi part hegyei, a déli csendes, békés utcái, kis családi villái már az első nyáron annyira tetszettek, hogy sokáig nem vágytam máshová. A „magyar tenger” még évekig a TENGER-t jelentette nekem, s nem zavart, hogy mesélték, vannak igazi kék tengerek és sokkal magasabb hegyek, szebb tájak is. Persze nem csak a látványtól volt olyan kedves az alföldi gyereknek a másfajta táj. A Balaton volt a vakáció, az egész nyár, a szabadság, a pihenés, a nagy családi együttlélek helyszíne, mivel közeli rokonaim laktak ott. Akkor még éllek a nagyszülők, nekik bőven volt szabadságuk, akkor még gyerekek voltunk, és körülöttünk a felhőtlen, gondtalan nyár. Akkor még nem nekünk kellett a nyaralás anyagi részével foglalkozni, és észre sem vettük az idegenforgalmi célpont árnyoldalait Vagy nem, is voltak még olyanok? Bizony eltelt három évtized azóta, és a világ, benne a Balaton környéke is, nagyon sokat változott. A nagyszülők meghaltak, mi felnőttünk, a hozzánk tartozó felnőttek sajnos, megöregedtek, és megöregedett a Balaton is. Megöregedett, megkopott, elhasználódott, több szempontból a hátrányára változott a TÓ. Csend és nyugalom helyett zsúfoltságot és tülekedést talál a nyaraló még ebben a tavasszal előre elsiratott és azóta rendszeresen veszteségesnek kikiáltott szezonban is. A békés kis családi villák helyett hivalkodó palotákat, ahová erőszakosan berángatják a jól fizető vendégeket, ahol nem a rokonok nyaralnak együtt, a tulajdonosok inkább a garázsba húzódnak meg, csak minél több pénzt vasaljanak be a kuncsaftokon. S természetesen kemény valutában, mert aki nem abban fizet, legfeljebb megtűrt személy, mindenképpen csak másodrendű állampolgár lehet a Balatonnál. Örömmel látom persze a fejlődést, a városiasodást, az ízléses üzleteket, az árubőséget, a gazdagabb országokban megszokott kínálatot, választékot. Hiányolom viszont azt az egykor még legendás hírű, de mára ugyancsak megkopott, joggal megkérdőjelezhető vendégszeretetet, amellyel gyakran pótolható akár a gazdagság, akár az összkomfort, vagy éppen a természet varázsa. S hiányolom a rendet, a tisztaságot, az igényességet, a törődést, amikor étterembe vagy boltba megyek. Ezen a nyáron a kosz, a por, a rendetlenség, a nemtörődömség zavart legjobban a Balaton környékén. A tartós kánikula csak a fürdőzőknek kedvezett, a tájnak, a növényzetnek egyáltalán nem; a kiégett, kikopott fű, a portengerré változott strand sokak pihenését megkeserítette. S ha az ember szóraját vagy étvágyát akarta csillapítani, könnyen előfordult, hogy attól is elment a kedve. Egyrészt a csillagászati árak miatt, másrészt viszont azért, mert a legtöbb büfé, falatozó pultja, környéke elviselhetetlenül koszos, rendetlen, elhanyagolt és gysztustalan. Arról nem is beszélve, hogy lépten-nyomon becsapják a vásárlót, hogy semmi más nem fontos, csak a gyors meesazdagodás. a féktelen rablás. Lehetőleg különösebb befektetés, ráfordítás, szakértelem és emberség nélkül. t Szegény Balaton! Megszállták azok, akik kihasználják, * szabad prédának tekintik. Szépségét nem látják, nem is szeretik. így van ez már hosszú évek óta. Aki meg szereti — szerette —, sajnálja és mi mást tehetne, legfeljebb elkerüli. Akkor, amikor először találkoztunk, boldogan töltöttük ott az egész nyarat. A Balatonból sosem volt. elég. Most egyetlen hét bőven elég volt. Niedzlelsky Katalin Nagycsaládosok vezetőségi ülése II libák Gyulán is terítékre kerültek A gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban kedd este ismét összeültek a Békés megyei nagycsaládosok egyesületeinek képviselői, hogy megvitassák az utóbbi hetekben felgyülemlett, főként a segélyszállítmányok elosztásakor felmerült problémákat. Kocsisné Pomucz Rozália, a helyi egyesület szervező ügyvivője, bevezetőjében ismertette, hogy Gyulán kiértesítések alapján kapják meg a rászorulók a ruhaneműt, majd már-már elszabadulni látszottak az indulatok, amikor Wagner Sándor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megyei megbízottja vette át a szót. Mint elmondta, Békéscsabán eleddig vajmi kevés sikert hozott a személyi igazolványok bemutatására épülő elosztási rendszer, és szinte semmit sem tudnak tenni azokkal az emberekkel szemben, akik többször is beállnak a sorba. A pafázs hangulatú, olykor veszekedéssé, egymás túlkiabálásá- vá fajult tanácskozás során ugyanakkor többen is kifogásolták: miért nem lehetett alaposabban megszervezni például a libák szétosztását? Arról is szóltak, hogy esetenként oda is kimegy az értesítés, ahol — finoman szólva — nem szegények laknak, s felmerült az is, Gyulán mindenképpen felhőtlenebbé kell tenni a családsegítő szolgálat és a nagycsaládosok egyesülete közötti viszonyt. Ezt követően Dankó Istvánná, a békéscsabai „Len- csési Nagycsaládosok Egyesületének” vezető ügyvivője egy, a Népújságban augusztus 2-án megjelent Wágner- nyilatkozat tartalma ellen emelt szót, s nyíltan feltette'a kérdést Wágner úrnak: „Miért fenyegetted meg korábban bírósággal az egyik nagycsaládos asszonyt?” Ezután, ha lehet, még feszültebbé vált a hangulat, s csak akkor oldódott fel, amikor Szász András (Mezőbe- rény) számot adott arról, hogy miképpen „happolta el” városa és Csorvás a békéscsabaiak, illetve gyulai-t ak orra elől a nemrégiben kamionon érkezett szállítmányt. Szavai után Wágner Sándor azon meggyőződésének adott hangot, hogy a jövőben remélhetően jobban segíti majd a nagycsaládosok egyesületeinek működését dr. Futaki Géza ország- gyűlési képviselő, aki maga is nagycsaládos, mi több, tagja az egyesületnek. Végül az ülés résztvevői — Magosi Sándor (Gyula), javaslatát elfogadva — megegyeztek abban: a nagycsaládosok szeptember 8-án szombaton, délután 3 órakor a megye településein demonstrációt tartanak, avégett, hogy felfigyeljenek gondjaikra, igen nehéz helyzetükre. (dányi) Zsebesek,reszkessetek! „Fogyókúrán” a békéscsabai piac (Folytatás az 1. oldalról) kapitányságtól kapunk’ támogatást — tokija meg Balta János. Szeged átköltözött Mi is történt valójában? A szegedi példán okulva, no meg a környéken lakók jogos nyomására a tanács elhatározta* hogy a jövőben igyekeznek, normális, mederbe terelni a piacot a rendőrség segítségével. Valóban tarthatatlan állapotok uralkodnak ezen a néhány ezer négyzetméteren. Egyik kolléganőm, aki e területen lakik, például arról beszélt, hogy szerdán és szombaton a reggeli órákban csak azért kel föl a család korán, hogy a garázsból idejében, mielőtt eltorlaszoilják a kijáratot — kiállhassanak. Nos, erre eddig szüksége is liehe-' tett, ugyanis egyre inkább úgy tűnik: a Szegedről „kiszorított” nemzetközi piac áttette székhelyét Békéscsabára. > kávétolvaj kiutasítva — Harminckét rendőr teljesített szolgálatot. Három teljesen szabálytalanul parkoló gépkocsit elszállítottunk, olyanokat, amelyek kapubejáró elé álltak, illetve nagymértékben akadályozták az áruszállítást, közlekedést. Valamennyiről fotó, illetve videofelvétel készült, hogy megelőzzük az „üres” reklamálásokat. Tulajdonosaiknak nem lesz olcsó mulatság, ugyanis csak a szabálysértés miatt 2000 forintot keli leszurkolniuk, s további ezer forint a szállítás és tárolás költsége naponta. Ugyanakkor több száz szabálysértést követtek el más autósok, valamennyien figyelmeztetésben részesültek. Szombaton ismét ott leszünk a piacon, de akkor már nincs bocsánat, súlyosabb büntetést is kiszabhatnak rendőreink — kaptuk a felvilágosítást. De további „eseményeket” is följegyeztek a kapitányságon. öt zsebtolvajlásról szereztek tudomást, ebből kettő kísérlet volt. Négy gyanúsítottat — román állampolgárokat — előállítottak, ezek közül volt, akit tetten értek, bizonyságot nyert zsebtolvajlásuk, s így azonnali hatállyal megvonták tartózkodási engedélyüket. Sőt, egy nőt its kiutasítottak az országból!, aki kávét lopott. — Nem a piacot akarjuk megszüntetni, hanem normális állapotokat kell teremteni — vallja Bánfi Ádám, a városi tanács osztályvezető-helyettese, aki ugyancsak részt vett a keddi ülésen, ahol elhatározták a piaci „rendteremtést”. — A helyi lakosok a tűréshatárra értek, a vezetőket többször fölkeresték, ezért döntött a tanácselnök a rendteremtés mellett. Sajnos, igazi kulturált helyet kialakítani nem tudunk egyrészt az anyagiak hiánya miatt, másrészt az is nagy 'kérdés, meddig lesz ennyire nyitott a határ, illetve meddig éri meg a csencse- lőknek átjárni hozzánk portékáikkal? Vámmeutes tűzhely Hogy meddig, nem tudni. De nemcsak az „átjáró” csencselők okozzák a problémát. Ugyancsak érdekes jelenség: ha valaki a Gyula felé vezető út mentén megáll kedden, illetve pénteken délután érdekes jeleneteket láthat. Hazai és külföldi rendszámú autók lepik el a környéket. Arról is beszélnek: ilyenkor gazdát cserélnek bizonyos árucikkek. Például egy magyar honpolgár áthoz Romániából egy tűzhelyet, amely ott 2500-3000 lei (itthon 15-20 ezer forint), természetesen „szívességből”, némi hálapénzért, jutalékért, itt visszaszolgáltatja eredeti tulajdonosának, aki a piacon megjelenik veié. A román polgár nem biztos, hogy áthozhatja a határon, mi megtehetjük, hiszen ötezer forintig „vámmentesek vagyunk”. És ugye a kinti ár számit... Jávor Péter Szemét, bűz, zsúfoltság. Talán ezután megszűnőben.,. Fotó: Veress Erzsi
