Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-15 / 191. szám
H f 1990. augusztus 15., szerda Talpunk alatt mozog a föld Kisgazdálkodjunk okosan! Mintegy tíz éve, agrárdiplomákkal a zsebemben, magángazdálkodó vagyok, zöldséghajtással foglalkozom. Amerikától Hollandiáig sok fejlett és fejletlen ország mezőgazdaságát személyesen tanulmányozhattam, rendszeres kapcsolatom van nyugati világcégekkel. Pártonkívüli voltam és vagyok is. Mint magángazdálkodót, senki sem vádolhat elfogultsággal, ezért szeretném közreadni tapasztalataimat, meglátásaimat — természetesen nem elvetve a mezőgazdasági privatizációt: földosztást, vagyonnevesítést, földvisszaadást, föld- eladást — és jelezni annak nehézségeit, elhamarkodott megvalósításának várható következményeit. Egy volt tanáromtól tanultam, hogy a saját tulajdonban művelt és a közös művelésű föld között olyan különbség van, mint az édes szülő által és intézetben nevelt gyermek között. Ma már kevesen vitatják, hogy a kisebb farmok — megfelelő feltételek mellett — eredményesebben működhetnek, mint a kolhoz típusú termelőszövetkezetek. Természetesen nagy hiba, súlyos igazságtalanság volta kollektivizálás, a föld elvétele a parasztságtól, de ezt a 40 évet nem lehet meg nem történtté nyilvánítani. A ikisgazdálkodás feltételeinek biztosítása előtti, elhamarkodott privatizációnak is katasztrofális következményed lehetnek az élelmiszertermelésre. A privatizáció üteme tájegységenként változó lehet, jobb földeken rátermettebb, vállalkozó szellemű emberek és kedvező hagyományok, előzmények esetén reális lehet a magángazdaságok azonnali kialakítása, az ország nagyobb részére azonban nem ez a jellemző. Bizonyos intenzív, munkaigényes tevékenységet (mint pl. állattenyésztés, zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés stb.) szintén eredményesebben lehetne kisgazdaságokban művelni. De az ország kenyerét biztosító gabona- termesztést, az állattenyésztés takarmánybázisát jelentő kukoricatermesztést stb, még jó pár évig valószínűleg nagyüzemileg kell folytatni. A kisfarmok megálmodói vajon tudják-e, hogy manapság a nyitott agrárolló — a mezőgazdasági termékek árának és a gépek, felhasznált anyagok árának, különbsége — a parasztok kizsákmányolása miatt leromlott, egészségtelen tanyák, ahol nincs villany, folyóvíz, fürdőszoba, szemételszállítás, bekötőút, telefon a legnemesebb termelési szándék is kudarcra ítélt lehet. Sok paraszt a tejeskannákat biciklivel viszi a csarnokba. Elterjedt a kézi kaszálás. Sajnos, a szórakozás szinte egyetlen lehetősége az országosan jól kiépített kocsmahálózat. Ezek a körülmények a parasztokat és főleg azok gyerekeit elűzték a tanyavilágból, a „földtől”. Az elmúlt 40 év alatt elmaradt egy paraszti generáció kinevelése, ezt most hirtelen pótolni nem lehet! Ha az a paraszti réteg — valamilyen csoda folytán fiatalon élne —, akinek a kezéből 30 évvel ezelőtt kiütötték az eke szarvát, akkor sem lehetne ma a kisgazdaságokat gyorsan életre kelteni, ugyanis a tudományok fejlődése a mezőgazdaságot sem kerülte el. A biotechnológia (génsebészet, a növénynemesítés. a meriszté- maszövet-tenyésztés, stb.), a növényvédelem, talajtan, a mikroelektronika a gyakorlatba is bevonult. A jövendő kisgazdáinak tehát „mindenhez” kellene érteniük, ami viszont egy 4-5 éves gazdaképző hálózat megvalósítását igényelné. Az iskolát végzettek már fogadni tudnák a számítógépes szaktanácsadási rendszer információit. A gazdálkodás elhivatottságot igényel, egy átlagfarmer mindenhol többet dolgozik, mint egy munkás, ezért a nem paraszti származású fiatalok képzése kevésbé eredményes, és jelentős fluktuációval kell számolni. A felnőttek tanfolyamokon való képzésének sikere is kétséges! A jelenlegi agrárszakemberek (az elzavarásra ítélt „zöldbárók")- vázát képezhetnék a szaktanácsadási hálózatnak. Az agrárfelsőoktatásnak is figyelembe kellene vennie a magángazdálkodás igényeit. Ha azonnal beindulna a gazdaképzés, akkor mintegy 5 év múlva a privatizáció legfontosabb feltétele — a személyi— biztosítva lenne. A másik fontos feltétel maga az 5-10 hektáros farm, összkomfortos, pincés lakóépülettel, műhellyel, tejházzal, istállókkal, melléképületekkel, gépekkel, öntöző- berendezéssel, bekötőúttal, s egy ilyen létesítmény inkább 10 millió forintba kerülne, mint a felébe. Természetesen feltételezve, hogy a termőföldet térítés nélkül „adják vissza”. A farm megvalósításához azonban még 5-10 millió forint 10 százalékos kamatozású kölcsönre is szükségé van egy családnak (jelenleg az Agrobank 34, az OTP 28 százalékos kamattal folyósít mezőgazda- sági hitelt), így várhatóan csak a kamatteher évi 500 ezer-egymillió forint körül van, amit nem • valószínű, hogy a farm nyereségként a kezdeti időszakban képes kigazdálkodni. De fontos feltétel az agrárolló szűkítése. Az ígérgetések ellenére az energia-, árak, gépek, eszközök árának emelése miatt ez a mutató egyre kedvezőtlenebbé válik. A kereskedelem, a felvásárlás évek óta „maffia”- szinten van, a nagybani piac országos hálózatát kiépíteni a jelenlegi út, telefon, telex, stb. lehetőségek mellett i illuzórikus. Az exportlehetőségek fejlesztése, az exportjog kibővítése nagyon fontos, azonban a fejlett országok szigorú élelmiszertörvényeinek (növényvédőszer-maradék, nitrátszint, minőség, stb.) csak jól képzett farmerek tudnának eleget tenni. Jelenleg legfontosabb lenne a privatizáció feltételeinek megteremtésével, a mintafarmok beindításának támogatásával, fokozatos privatizációval és jól működő nagyüzemek segítésével a mezőgazdasági termelés folyamatosságát biztosítani. dr. Beliczai Géza magán terjnelő A vállalkozás kockázat is... Körültekintés, megfontoltság nélkül több százezer lehet a tanulópénz — Kitől érdemes szaktanácsot kérni? Napjainkban egyre erősebb az egyéni vállalkozás kényszere. Van, aki bátran él a lehetőséggel, az út néha mégis rögös, sőt, tapasztalat nélkül rendkívül kockázatos. Itt van például H. B. esete, aki egész családja pénzét fektette be egy jövedelmezőnek ígérkező vállalkozásba. Csakhogy, a jól induló beruházás a tanácsi igazgatás kerekein fennakadt. A család szeszfőzde létesítésére nem kapott építési engedélyt, A felhasznált pénz és az elfecsérelt munka sajnos, holt tőke. Mi történt valójában? A — Engedély nélkül ho- vállalkozást élénkítő gazda- gyan mertek belevágni öz ságpolitika csak szólam ma- jpiikezésbe? radt volna? Esetleg a helyt _L ___________ t anacs a regi mechanizmus szerint, a bürokrácia útvesztőivel gáncsolja a kisvállalkozókat? — kerestük fel érdeklődve H. B.-t Orosházán, belvárosi lakásában. — Az államigazgatási eljárásban egy jogász ismerősöm képviselte az. ügyet, de ez sem vezetett eredményre. Legutóbb a Földművelésügyi Minisztérium élelmiszeripari főosztályához fordultunk, ők azonban csak a szeszfőzde üzemeltetésével foglalkoztak. Így a valódi problémánk nem oldódott meg — kezdte történetét magyarázva H. B. — Tehát nem az üzemel- tetéssel van gondjuk? — Dehogyis. Azzal minden rendben lenne. Csakhogy az Orosházi Városi Tanács V. B. műszaki osztálya utólagosan nem ad építési engedélyt, a lakásunk mellett felépített szeszfőzdére. — A házunk mellett már korábban is létezett egy melléképület. Ezt alakítottuk át szeszkifőzésre. K. S. tervei •alapján a múlt év végén. Gyorsan be is szereztem egy modern, új technológiai rendszerű gépsort. H. B. egy 60 négyzetméteres nagyságú épületbe vezet. Itt lenne az iroda, a szeszraktár, a főző- és finomító helyiség, az előkészítő és töltő részleg. A kifőzdében 500 literes cefrefőzőüst és 300 liter űrtartalmú fi- nomítóüst a kapcsolódó szerelvényekkel körülbelül 60 százalékos készültségre vall. Az udvaron vízmedence és „víztorony”. — Honnan jött az ötlet, hogy a ház mellett építsenek szeszfőzdét? — Nagy volt a porta, hát miért ne használtuk volna ki. A megrendelőknek is jól jön, ha nem kell a város végébe kutyagolniuk a cefrével. Egyszóval mi is, és a kuncsaft is jól jár. Tudja, régóta szeszfőzdés akartam lenni, ennek érdekében Budapesten egy kéthónapos szeszfőzdevezetői tanfolyamot is elvégeztem. Gyakorlati oktatásra pedig Kecskemétre mentünk. Itt, a Sallaiék szeszfőzdéjében láttam egy szupermodern berendezést. amely abszolút szagtalan. Innen jött az ötlet. Ha szagtalan, miért ne lehetne akár a házunk mellett is? Én laikus úgy gondoltam, csak az engedélyezésen múlik, és azt úgy is megadják. — Mennyi pénzt fektetett a vállalkozásba? — Az épület átalakításán kívül eddig úgy 800 ezer fo- • rintot. A berendezések egy részét a Dunántúlról hozattam, a többit kisiparosokkal csináltattam. Most pedig úgy tűnik, kútba esik a vállalkozásom, mert az Orosházi Városi Tanács műszaki osztálya nem ad az épületre utólagosan építési engedélyt. — Ha jól értettem, önök az engedélyt már az épület átalakítása és a berendezések beszerzése után kérték? — Annyira bíztunk benne, hogy minden simán megy. Hiszen előzetesen a városi Köjáltól és a Békés Megyei Állategészségügyi Állomástól környezettanulmányon itt járt néhány szakember és nem emelt kifogást a létesítmény ellen. A városi tanács viszont éppen a Köjál álláspontjára hivatkozik, mondván, ezer méter védő- távolságon belül nem lehet szeszfőzdét üzemeltetni. Ki érti ezt? — De ha jól tudom, nem nyugodott bele 'az engedélyezést keretem elutdsitáíáw?---------------------------------------------— A városi tanács határozatát megfellebbeztük a megyei tanács vb műszaki osztályán. Sajnos, az álláspontjuk most sem változott, pedig a megyei Köjál véleményét is megkérték. Az I. fokú határozatot azért hagyták helyben, mert bűzös, szagos tevékenység esetén, lakóépületektől, iskoláktól az 1000 méteres védőtávolságot be kell tartani. — Ha az üzemeltetési mod abszolút szagtalan és kornyezetbaráT, aklőnf úgy vétem, nincs szükség a ~hat ározatban előirt 1000 métér védőtávolság betartasára. — A városi tanács azzal érvelt, hogy a cefre szállításánál és a slempielhordás- nál, valamint a kifőzésnél kellemetlen szag keletkezik, amely vonzza az apró rovarokat. És ez nem megengedett a városközpontban, a lakóházak, az iskolák, az élelmiszerüzleteik közelében — mondja, miközben töprengve latolgatja a következményeket. — Ha nem kapjuk meg az építési engedélyt, el kell adnunk ezt a lakást is. Még az a szerencse, hogy a szeszfőzde berendezése szétcsavarozható és máshol is felállítható. Ha minden kötél szakad, a város szélén veszünk egy házat, és ott nyitnánk szeszfőzdét. Csak az ismételt utánjárástól tartunk. De még mindig bízunk. A Földművelésügyi Minisztérium véleménye ellenére sem adjuk fel. Megpróbálkozunk felülvizsgálati kérelemmé* élni a ihegyei .tanács titkárához. Hátha egyszer valaki megérti, mi a város javára cselekszünk, és az ilyen vállalkozókat segíteni kell. Gera Mária A kifőzőhely több mint egymilliót ér, de hoz-e hasznot? Fotó: Kovács Erzsébet Toyota Corolla második a népszerűségi listán. A Toyota 1966-os Corolla modellje bizonyult az eddigi második legnépszerűbb autóm odellnek a világon, a Volkswagen bogárhátúja után. A japán autógyár bejelentette, hogy június végéig 15 040 200 darab készült el ebből az autóból, vagyis 33 ezerrel több, mint a Ford híres-nevezetes T-modelljéből. Japánban 4, a szigetországon kívül pedig 13 telephelyen gyártják. A Corolla redkívül népszerű Japánban, ahol 1986 óta vezeti az eladási statisztikát, de jól ismerik másik 150 országban is." A külsőleg hagyományos kinézetű autót általában 1500 köbcentis motorral szerelik fel. Jelenleg már a hatodik generációjának gyártása folyik. A hír nem szól arról, hogy vajon addig tervezik-e gyártani a Corollát, amíg meg nem döntik a bogárhátú 40 milliós rekordját? Mi Eegyen a marhákkal? A szarvasmarha manapság a magyar élelmiszer-gazdaság állatorvosi lova. Ez Így jóllehet egy statisztikai képzavar, de a valóságnak sajnos meglehetősen hű képét adja: a szarvasmarhatartás és mindenekelőtt a tejtermelés gondjai ezekben a hetekben sosem látott méreteket öltöttek. A sorozatos, drasztikus tej- és tejtermékár-emelés hatására az elmúlt években először megtorpant, majd főleg az idén jelentősen visszaesett a .fogyasztás. A háromszáz forint relé közelítő sajtárak, a viszonylag olcsó margarin, mint az igen drága vaj helyettesítője, no meg az Ízesített tejtermékek csillagászati ára drasztikusan visszavetette a termékek forgalmát, i5-25 százalékos csökkenést Jeleznek a forgalmazók. A mind nagyobbra duzzadt készleteket az év első felében még többé-ke- vésbé sikeresen küldték határainkon túlra, lMO-ben a tavalyinál csaknem hetven százalékkal több tejterméket exportáltunk. Csakhogy most mintha minden összeesküdött volna a tejtermelők ellen. A vaj és a tejpor világpiaci ára sosem látott mélyponton van. Az európai piacon meg kell küzdenünk többek között a keletnémet eladókkal is, akik a gazdasági unió következtében eladhatatlan vajhegyeikkel ugyanazokat a potenciális vevőket, például a Szovjetuniót ostromolják, akiket ml is meg szeretnénk hódítani. A szovjet piacon egyébként verhetetlen a Közös Piac, amelynek magasan támogatott tejtermékei szinte leheteUenné teszik a konkurencia bejutását. Állítólag az EK a jelenlegi igen nyomott világpiaci ár alig feléért adja a vajat a Szovjetuniónak. A túltermelés tehát nemcsak idehaza, hanem a világpiacon is mind nagyobb ellensége a hazai tejtermelőknek. Mindehhez most kapják a szerintük övön aluli ütést: a kormány a költségvetési folyókúra részeként a tavalyi ötven százalékos exporttámogatás-csökkentés után az idén további 40-60 százalékos dotációcsökkentést határozott el. A tejtermelők szerint ez az egész ágazatot veszélybe sodorja, és máris elkerülhetetlennek látszik az egyébként is fogyó szarvasmarha-állomány drámai csökkenése. A tejtermelők természetesen az állami támogatás — legalábbis az exporttámogatás — fenntartását követelik, s hivatkoznak a nyugati példákra, nevezetesen, hogy sehol sem teszik ki a piac közvetlen romboló hatásának ezt az érzékeny ágazatot. Ebben az érvelésben minden bizonnyal van racionalitás, valóban hiba lenne azt feltételezni, hagy a szabad piac magyarországi térnyerése egyet jelenthet a mindenfajta beavatkozás nélküli — történelmileg meghaladott — piaci automatizmusok valamiféle helyreállításával. Ez, különösen a mezőgazdaságban, épp az agyontámogatott Közös Piac szomszédságában, elképzelhetetlen. Am az is elképzelhetetlen, hogy a magyar mező- gazdaság — különösen a rendkívül drágán és pazarlóan működő gazdaságok — a termelés ésszerűsítése, a felesleges költségek kíméletlen lefaragása nélkül, mintegy biankó csekket kapjon a fennmaradásához szükséges állami támogatásról. Igaz ugyan, hogy a szarvas- marhatartás egyensúlyát köny- nyű megbontani, és nehéz újra helyreállítani, de az is biztos, hogy ez az egyensúly nem jöhet létre a jelenlegi indokolaUanul magas és a piac által el nem ismert költségek mellett. P. E.
