Békés Megyei Népújság, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-14 / 190. szám

1990. augusztus 14., kedd Mit mutat a „gazdasági barométer” Békésben ? A cégbíróság adatai szerint A gazdasági életet megmozgató változások még va­júdnak, születésüktől hetek, hónapok, de lehet, hogy évek választanak el. Ennek ellenére napról napra újabb gazdasági társaságok jönnek létre. A Békés Megyei Cég­bíróságon Királyné dr. Nagy Judit bírónőtől arról ér­deklődtünk, milyen változást mutat a gazdasági társa­ságok száma a megyében. Nincs nyugalom a nyugtaadás körül Egy többé-kevósbé szabad — Az eddigi tapasztala­tokból kitűnik, mindenki a legbiztonságosabb, számára legkedvezőbb formát igyek­szik megtalálni. Bizonyíték erre, hogy a megyében kor­látolt felelősségű társaságból 1988-ban még csak 4, 1989- ben 96, viszont 1990 első fél­évében már 179 a cégbíró­ságon nyilvántartott. A fele­lősségvállalás szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy egy-egy tag csupán a bevitt törzsbetétje erejéig felelős, vagy pedig — például a gmk (gazdasági munkaközös­ség) esetében — az egész va­gyonával felel a társulásért. Talán ezért is alacsony a gmk-k száma, hiszen 1990 el­ső félévében csupán 72 a be­jegyzett — kezdi a bírónő a tájékoztatást. A valamikor népszerű, vállalkozói kocká­zatot nem hordozó gazdasá­gi munkaközösségek átala­kulását ugyanis törvény írja elő. Többnyire ezekből ala­kulnak a gmk-k és a jogi személyi felelősség vállalá­sával működő társaságok is. Valószínűleg ez utóbbi nem is a legkedvezőbb forma, hi­szen itt továbbra sem önálló a gazdasági társulás, mert az anyavállalaton belül nagy­üzemi garanciával működ­nek. Például 1989-ben 96 ilyen vállalaton belüli társa­ságot tartottak nyilván, szemben az 1990-es évvel, amikor is az első félévig csupán 5 került bejegyzésre. Ez is mutatja, hogy a gaz­dasági társaságok mindin­kább a nagyobb önállóságra törekszenek. Egyébként az alapításhoz a társaságok ese­tében legalább két személy szükséges. A kft.-nél pedig egy fő is elegendő, viszont a minimum törzstőke 1 millió forint, s emiatt általában több ember hozza létre. — 1990. január 1-jptöl tör­vény írja elő a vállalatok, szövetkezetek kötelező be­jegyzését is ... — Ez idáig 192 szövetke­zetét és 50 állami vállalatot jegyeztünk be. A munka még teljes egészében nem készült el, mert ez kissé hosszadal­masabb eljárás, mint az újon­nan alakuló gazdasági tár­saságok esetében (gmk, kft. stb.). Természetesen ez utób­biaknál is csak akkor tart­ható a gyors bejegyzés, ha az alapítók a társasági szer­ződést, vagy az alapszabályt ügyvéd, jogtanácsos közre­működésével, a jogszabá­lyoknak megfelelően készí­tik el. A cégközlönyben köz­zétételért, a formától függő­en 5-15 ezer forintot fizet­nek a társaságok. — A gazdaság mely terü­letén működik a legtöbb ön­álló társaság? — Megyénkben vezet a ke­reskedelmi, szolgáltató ága­zat. Véleményem szerint or­szágosan is hasonló a ten­dencia, hiszen ebben a szfé­rában voltak és vannak hiá­nyosságok. De az is igaz, hogy itt remélnek néhányan gyors meggazdagodást. 1990. június 11-étől törvény adta lehetőség az is, hogy kis mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteket alapíthat 15 fő, a termelőszövetkezet köz­gyűlésének jóváhagyásával. Természetesen az idő rövid­sége és a készülőben levő földtörvény miatt ilyen jel­legű szövetkezetekről még nem tudunk beszámolni. A cégbíróság feladata egyéb­ként a gazdasági társulások­ban bekövetkező változások nyilvántartása, így a felszá­molási eljárásoké is. Eddig a megyében 5 esetben került sor ilyen „akció” megindítá­sára, melyet a jogszabály szerint a hitelező kezdemé­nyez az előírt 38 napos tü­relmi idő után, vagy a cég képviselője köteles kérni ab­ban az esetben, ha a kint­levőségei nem fedezik a tar­tozását. Sajnos a kisszámú esetből kitűnik, az adósok ügyes gazdasági manővere­zésekkel fedezni tudják a tartozást. — Egyre hosszabban kí­gyózik a sorban állók, az egymásnak tartozók sora. Vajon mikor robban a bom­ba? — A gazdasági élet álló­vize lassan, de megmozdult. Ezt a mozgást érzékeltetik az 1989 első félévében alig, a második félév második felé­től szinte rohamosan alaku­ló gazdasági társaságok. Egyértelmű, hogy a kedve­zőbb törvényekkel fokozni lehetne a vállalkozási ked­vet annak érdekében, hogy a gazdasági élet valóban el­mozduljon a holtpontról. T. Zs. országban aligha képzelhető el olyan parlamenti vagy kormányzati döntés, amely­nek egyformán örül minden állampolgár. Nem kétséges tehát, hogy a július elsejé­től a magánszektorban is kö­telezővé tett nyugtaadás egyeseknek szimpatikus in­tézkedés, mások elhibázott lépésnek tartják. Valószínű­leg az a célravezető mód­szer, ha az intézkedés ere­deti célkitűzéseit a megva­lósítás módszereivel és a várható végeredménnyel egy­bevetve alkotunk ítéletet a manapság sokat szidott-vita- tott intézkedésről. Ki mennyit nem vall be? Az intézkedés bevallott célja az volt, hogy felszínre hozza az eltitkolt jövedelme­ket. Az adóhatóság az ön­adózás alapján bevallott és az állami statisztika adatai alapján számított összegek egybevetésével mintegy száz- milliárd forintra teszi azt a bevételt, amit a magánszek­torban eltitkolnak. Márpedig az eltitkolás manapság aránylag egyszerű és ve­szélytelen, hiszen az adózás alapja az önbevallás, a ha­tóságnak pedig nemigen van kapacitása azt ellenőrizni. Az egyetlen megoldás a köny­velő funkciókat is ellátó pénztárgépek használatának elrendelése — vélték a pénz­ügy gazdái. A törvényalkotók, hogy könnyítsenek a vállalkozók terhein, s ne zsebből kelljen nekik megvásárolni a 70 ezer forint körüli áron kap­ható gépeket, létrehozták a pénztárgép-technikai bizott­ságot. Ez döntött arról, hogy mely géptípusok nyugtáit fo­gadják el hitelesnek, azok a vállalkozók pedig, akik ilyen gépeket vesznek bizonyos összeghatárig levonhatják a beszerzési árat a fizetendő forgalmi adójukból. Minden a parlamentre tartozik? A nyugtarendelet bírálói — leginkább az érintett vállal­kozók — elsősorban azt sé­relmezik, hogy őket adócsa­lással vádolják — jogtala­nul. Szerintük a láthatatlan jövedelmeket nem a bejegy­zett ipari kereskedelmi te­vékenységet folytatóknál kel­lene keresni. Az előbbi meg­állapítást pro és kontra ne­héz minősíteni, mindeneset­re a jelenlegi bevallott kis­kereskedői és kisiparosi be­vételek arra utalnak, hogy e vállalkozói réteg több mint kétharmada a létminimum közelében vagy az alatt él. Amit azért a köznapi ta­pasztalat nem igazán tá­maszt alá ... Ami pedig a valóban lát­hatatlan jövedelmeket illeti, abban is csak részben van igazuk a nyugtacsapdába esetteknek, hiszen egy réteg — a seftelők, valutázók, üzérkedők — törvénytelensé­gei nem adnak felmentést egy másik rétegnek hasonló dolgokra. Alaposabbnak lát­szik az a kritika, hogy a nyugtakötelezettségbe be­vontak és az alóla mentesí­tették köre túlságosan is ön­kényesen van megállapítva. Sokan nem értik, miért a kormány feladata eldönteni, melyik üzletben kell, me­lyikben nem kell géppel könyvelni és számlával iga­zolni a vásárlást. Mi indo­kolja, hogy ha a lakásomon akármilyen nagy értékű munkát végeztetek, arról nem köteles nyugtát adni a mester, s nem vezet-e kor­rupcióhoz, hogy egyedi ki­vételezési lehetőségek, egye­di mentességek kérhetők az adóhatóságnál. Reménysugár a vevőnek A nyugtaügy nemzetgazda­sági összefüggéseit ismerők szerint még nem biztos, hogy ez olyan nagyon jó üzlet lesz a költségvetésnek. A kedvez­ményes pénztárgépvásárlás lehetőségével ugyanis sok ál­lami és szövetkezeti üzlet is élni fog, hiszen ezt 1995-ig az államkassza terhére tehe­tik. Egyes becslések szerint az eltitkolt bevételek napvi­lágra kerüléséből remélt mintegy 10-15 milliárd forint 6-8 milliárdos többlet adó­bevételt jelent. A másik ol­dalon azonban máris mint­egy 60-80 ezer igényelt pénz­tárgéphez. Szó, ami szó, ha ez így igaz, valóban nem so­kat nyer a költségvetés. A nyugtaügynek van még egy, kevéssé feszegetett ösz- szefüggése. A fogyasztói ér­dekvédelem szemmel látha­tóan mindinkább háttérbe szorul, a szabad piac a la­kosság nagy tömegei számá­ra egyelőre szabad rablás­ként jelenik meg. A kötele­ző nyugtaadás némi remény­sugár, hiszen amiről papírt kell adni, azt talán mégsem lehet bármennyiért adni. Ugyanakkor talán szerencsé­sebb lett volna, ha a szám­laadás szabályozásába job­ban belevonják a magánvál­lalkozók érdekvédelmi szer­veit is. Egy sor ma vitatott kérdés — például a mente­sítések dolga — szélesebb kö­rű egyetértéssel rendeződött volna, s a kiskereskedők, kisiparosok saját szerveze­teik közreműködése révén ma inkább magukénak érez­nék a végeredményben köz­érdeket szolgáló intézkedést. P. É. Nyugdíjasokról nyugdíjasoknak Aki az életre nevelte A parasztságnak tartaléka még van, türelme már nincs Parasztfórum Izsákon Ritkán hallani olyan, ra­jongásig szeretett tanítóról, akiről még a háta mögött sem tesznek megjegyzéseket, nem adnak gúnnynevet a ta­nítványok. Csupa szépet és jót hallottam Fejes Ferencné Péter Éva csorvási nyugal­mazott tanítónőről. Kíváncsi voltam, hogy milyen egyéni­ség, hogy lopta be iránta való szeretetét a kisdiákok szí­vébe? A Hunyadi utcában lakik, régi, vályogfalú parasztház­ban, egy pedagógus házas­párral megosztva a portát. Az udvaron rengeteg nyíló virág, szőlő, ribizli, gyü­mölcsfa, egy elkerített sarok­ban meghitt zug kerti fote­lekkel. pihenőül. A kétszo­bás lakás falát „majd ki- dönti” a rengeteg könyv; ra­gyogó tisztaság fogad, és egy vidám, jókedélyű asszony, a ház úrnője. — Mivel lehet a gyermekiélek­hez közel kerülni a pedagógus­nak? — Szeretettel, megértő tü­relemmel — vallja a tanító­nő. — Ne feledjük el soha, hogy mi is voltunk csintalan gyermekek. Én pedagógus­családból származom. Taní­tottak a szüleim, a nagy­apám és a dédnagyapám is. Azt mondták; magatartásod legyen példás, a gyermeket szeressed, és ne sajnáld a fáradságot, a gyermek meg­hálálja. Mindig büszke vol­tam a tanítványaimra, akik eljutottak Csillebércre és Zánkára is jutalomként. Jár­tunk közösen kirándulások­ra. Soha nem hiányoztam a tanítási órákról. Nekem mindenem volt az iskola. Először, másodszor, harmad­szor ... — Csorváson született? — Nem, de nekem Csor- vás a hazát jelenti. A hábo­rús években Erdélyből me­nekültünk, és édesanyám itt kapott állást. Amikor befe­jeztem az iskolát, én is ide jöttem tanítani. Ez az első és utolsó munkahelyem. Na­gyon megszerettem a becsü­letes, munkaszerető csorvási népet. Nem tudnék innen el­menni sehová. — Legszebb emlékei? — Az a közel negyedszá­zad, amikor a felső tagozat­ban a lányok gyakorlati fog­lalkoztatása volt a tantár­gyam. Mezőgazdasági jelle­gű iskolánkban takaros kis kertünk is volt. Örömmel kapáltak, gyomláltak a gye­rekek, és jóízűen ették a sárgarépát, karalábét, amit maguk termeltek. Aztán volt műhelyünk, ahol sütöttünk, főztünk, befőtteket raktunk el. Volt 8-10 varrógépünk. Megtanítottam őket a varró­gépek kezelésére, szabásra, varrásra. Életre neveltük a lányo­kat. Megtanulták, hogyan kell teríteni, hogy jóízű le­gyen a falat, hogyan kell vi­selkedni társaságban és az utcán. A recepteket — ami­ből sütöttünk — hazavitték. Minden fáradtságot elfelej­tettem, amikor az utcán meg­állítottak a szülők: tanító néni kérem, jól sikerült a kislányomnak megsütni azt, amit az iskolában tanult. Tessék újabb recepteket ad­ni. Nagy kár. a csorvási szü­lők is így látják, hogv ezt a tantárgyat hivatalból be­szüntették. — Nyugdíjban nyugalomban? — Erről szó sem lehet. Ki sem bírnám. Nem szabad az emberi kapcsolatot megszün­tetni, mert az egyenlő a ha­lállal. Én erre jó előre felké­szültem. Díszítőművészeti szakkört vezetek. Szeretek kézimunkázni, és erre má­sokat is megtanítani. Ezért vállaltam, hogy elvégezzem a szakkörvezetői tanfolya­mot. Legalább 15 tájegység hímzését ismerjük és művel­jük. Jókedélyű, derűs asz- szonvok. Szinte családias a nebulóit mi összejövetelünk. Munka közben megvitatjuk a csa­ládi és az országos esemé­nyeket. Samu Mátyásné — aki 10 éve a szakkör tagja — köz­beszól : — A tanító néni ragyogó­an vezeti a szakkört. Rend­kívül türelmes. Így aztán jól megtanuljuk a hímzés forté­lyát. Nagyon büszkék va­gyunk arra, hogy nemcsak megyei, de országos verse­nyeken is szép sikereket ér­tünk el. Ahány darabot be­vittünk a kiállításra, azt a zsűri mind-mind elfogadta. Nyári szünetet tartunk, szep­temberben újra kezdjük, mégpedig abban a tante­remben, ahql a tanító néni a nebulókat oktatta. Megtar­tottuk az év végi „banket­tet”. mint az iskolások. Min­denki hozta a maga sütötte süteményt. Jó volt a hangu­lat. a tanító néni rengeteg virágot és köszönő szavakat kapott. Várjuk, hogy ősszel folytassuk. A „tanító néni” nem tudja meghatódottság nélkül hall­gatni az elismerő szavakat. Aztán az elfoglaltságára te­relődik a szó, mi a kedvenc témája? — Ajaj. ez nehéz kérdés. Imádok tanítani, olvasni, kézimunkázni, sütni, főzni, virágot gondozni, az embe­rekkel foglalkozni, gondjaik megoldásában segíteni. Én optimista vagyok, ebben a nehéz gazdasági helyzetben sem esek kétségbe. Ha min­denki a maga munkaterüle­tén teszi, amit kell, talpra áll hamarosan ez az ország. Annyit hadd mondjak még el: ragyogó tantestület volt a mienk. Szerettük egymást, torzsalkodás nem volt, min­denki jó érzéssel jött a mun­kahelyére. Ma is megbecsü­lik a nyugdíjast, ha hívnak, mi megyünk, barátok va­gyunk a fiatalokkal is. Ary Róza Parlamenti törvény mond­ja ki, hogy a termelőszövet­kezetekbe történt belépés semmis. A vállalatvezetők­höz hasonlóan a mezőgazda- sági szövetkezetek vezetőit is kötelezze a kormány a lemondásra. Egyebek között ez hangzott el az Izsákon rendezett vasárnapi paraszt­fórumon. Az eseményen részt vett és felszólalt a Pa­rasztszövetség több országos vezetője, köztük Gerbovits Jenő főtitkár, tárca nélküli miniszter is. A nagygyűlésen a Függet­len Kisgazda-, Földmunkás.- és Polgári Párt egyik helyi vezetője állítását izsáki pél­dával igazolva cáfolta azo­kat a nyilvánosság elé ke­rült értékeléseket, amelyek szerint az egykori földtulaj­donosokat nem érdekli a föld, nem kívánják jussukat visszakapni, a felszólaló vé­leménye szerint az igazság az, hogy a parasztok meg­torlástól tartva kérelmeiket félnek benyújtani a terme­lőszövetkezeteknél. Izsákon például a téesznél mindösz- sze 5-6 igénylő jelentkezett, hozzávetőleg 160 katasztrális holdat kértek vissza. Ugyan­akkor, mivel a független kis­gazdapárt kérdőívet küldött ki az érintetteknek, az ide beérkezett, aláírt nyilatkoza­tok alapján máris több mint 300 család, 5000 holdat meg­haladó igénylését tartják nyilván Kifejtette továbbá, hogy a Parasztszövetség, amely a földtulajdon vissza­adásának élharcosa volt és maradt, tisztában van azzal: a paraszti érdekek soha nem látott összecsapásával fog járni az egykori tulajdono­sok, illetve örököseik reha­bilitációja. A föld visszaadá­sa a harcok ellenére is el­kerülhetetlen. A feszültsé­geket azonban nagymérték­ben enyhíteni lehet az érin­tett gazdák megegyzésével. Figyelmeztetett arra, hogy a földtulajdon-rendezés a tennivalóknak csak első lép­csője. Elengedhetetlenül szükség van a kormány előtt a parasztság egészének érde­keit védő Agrárkamarára. Olyan érdekképviseletre, amelybe — mint számos nyugati gazdaságban — kö­telező belépnie annak, aki gazdálkodni akar. Cserébe viszont a kamara köteles megvédeni tagjai jogi és gazdasági érdekeit szaktaná­csokkal vagy úgy, hogy he­lyettük eljár a különböző ügyekben. Saját parasztban­kot is ki kell építeni. Ezzel kapcsolatban a Parasztszö­vetség már megkezdte a tár­gyalásokat a takarékszövet­kezetek illetékeseivel. Lakótelep, kőlovasok és lézerpuska — anno 1990 Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents