Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-07 / 158. szám
!Vcöröstáj■ EXKLUZÍV 1990. július 7., szombat Falujából hozta magával a nemzetiségek iránti megértést Márki Sándorról nevezik él az aradi magyar líceumot Bár Aradnak számos iskolája révén megvannak a maga jellegzetes hagyományai, a mostoha történelmi körülmények, s mindenekelőtt a török hódoltság miatt a városnak nem voltak névről elnevezett évszázados magyar kollégiumai, gimnáziumai. Űj hagyományokat kell teremtenünk, s így vetődött fel, hogy a minisztéi6 lehet mondani. A valóság azonban az, hogy az egykori főgimnázium 1918-ban román tannyelvű állami líceummá alakult, s Moise Ni- coara neves román kultúr- ember nevét vette fel. Az új román közoktatási törvénynek megfelelően az aradi római katolikus egyház felépítette tehát a maga magyar tannyelvű felekezeti iskoláA békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanárai és diákjai 19.r>6. október 6-án Aradra látogattak és megkoszorúzták a vértanúk emlékművét. A fotót Kenderes. István tanár úr készítette riumhoz felterjesztett, ősztől újra beindítandó magyar tannyelvű középiskola a városhoz szervesen kötődő neves személyiségtől kapja új elnevezését. Mint a volt magyar középiskola 32 éven át folyamatosan működő történelemtanára, feladatomnak törtöm, hogy pár szóban ismertessem e számos jól képzett hallgatót szárnyrabocsátó intézmény történetét. Egyesek szerint iskolánk az 1872-ben alakult aradi királyi katolikus főgimnázium utóda. Így ját, mely 1922-ben kezdte meg tevékenységét. A két háború között azonban viszontagságos sorsa lett. Elvesztette nyilvánossági jogát, mely azt jelentette, hogy tanulói idegen bizottság előtt voltak kénytelenek vizsgázni, ami a nehéz anyagi körülmények mellett az iskola elnéptelenedéséhez vezetett. Ráadásul szüntelen zaklatások közepette, a háború alatt még az épületét is lefoglalták, s a tanítás szerteszéjjel folyt a szülők áldozatkész segítsége mellett. A történelem közbeszólt A háború után az intézmény újjáéledt, párhuzamos osztályai indultak be, s az 1948-as tanügyi reform után Magyar Vegyes Líceum néven működött, kiváló tanári gárda irányítása alatt. 1956- ban, mikor nagy reményekkel telve fogadtuk a békéscsabai gimnázium tanári karát és diákjait, akiket vendégül láthattunk, vártuk a változást, de a történelem ismét közbeszólt. E nehéz hónapokat mégis átvészeltük, az Iskola teljes létszámmal és párhuzamos osztályokkal működött tovább, a tanítás színvonala is folyamatosan emelkedett. A nagy válságot az 1959- es esztendő hozta, amikor is központi intézkedés során egyesítettek a helyi 5-ös számú román középiskolával, oly szerencsétlen módon, hogy az I—VIII. osztályokat áthelyezték, s az iskola immár két tannyelvű osztályokkal és erős esti tagozattal csak mint felső tagozat működött, 3. számú középiskola néven. Kezdetben a két tannyelvű intézet tagozatai arányosan oszlottak meg. Tiszta szívvel állíthatjuk, hogy súrlódásmentesen és testvéri szellemben. Közös ünnepségeink, kirándulásaink, sportrendezvényeink valóban megmozgatták mindkét tagozat diákjait, szülői közösségét. Bár az évzárókon, szülői értekezleteken egyre gyérült a magyar szó, komolyabb megrázkódtatásra, érdemleges feszültségre nem került sor. Arra ébredtünk, hogy... Az újabb válságot az 1976 —1977-es tanév jelentette, amikor a Ceausescu-diktatú- ra ismét tanügyi átszervezést 'hajtott végre, mégpedig az iskolák ipari profilt kaptak, s a kulisszák mögött úgy rendezték a dolgokat, hogy az iskola egyik napról a másikra megszűnésre lett kárhoztatva. Ez a nyilvánvalóan soviniszta mesterkedés a józan ítélőképességű román értelmiségieket is felháborította, s így egyéves kihagyás után (amikor is a 10. osztállyal megszűnt volna a magyar tagozat), az iskolát a Román Államvasutak Középiskolája mellé csatolták, s így néhány évig mechanikai profillal működött. Az elméleti líceumok folyamatos leépítése révén végül is az iskola kőolajipari profilt kapott. Ez volt a végső tőrdöfés, mivel az illetékes minisztérium ugyan annyi osztályt adott volna, amennyihez tanulót biztosítunk, de csak fiúknak, illetve rendkívül kevés lánynak. A profilt mindig úgy állapították meg. hogy a továbbtanulásra gondoló tanulók elmenekültek ettől az intézménytől, különösen azután, amikor a végzetteket kötelezték, hogy a szondák mellett dolgozzanak, s nem adtak felmentést ahhoz, hogy másutt helyezkedhessenek el. így ébredtünk három évvel ezelőtt arra, hogy egyetlen magyar osztály sem indulhatott be. Áldozatos szűr lök erőfeszítései nyomán két évvel ezelőtt megint sikerült egy I. osztályt beindítani, s ez tavaly is folytatódott. Ennyit a múltról. A decemberi forradalom után nagy reményekkel tekintettünk előre, új elképzelésekkel, álmokkal, s intézményünk feltámasztása érdekében megmozdult az RMDSZ helyi szervezete, a szülők, s a tanári kar. Ennek eredményeképpen terjesztették fel a minisztériumhoz a javaslatot, hogy az aradi egykori magyar tannyelvű elméleti középiskola újból megnyissa kapuit, s felfejlődjöp egykori szintjére. Reméljük, hogy elképzeléseink valósággá válnak. Az új intézménynek nevet is kell adni. Hosszas tanakodás után a választás Márki Sándorra, a neves történészre esett. ' Kétegyháza szülötte Mi indokolja, hogy az újrainduló aradi magyar tannyelvű középiskola Márki Sándor nevét viselje? Nemcsak sokoldalú és termékeny történetírói munkássága, hanem mindenekelőtt kilencéves aradi működése miatt esett rá a választás. Nem találunk a múlt század végi Arad tanügyi és művelődési életének egyetlen oldalát sem, melyben mozgósító és alkotó módon ki ne vette volna a részét. Kétegyháza szülötte, 1876. december 12-én szerezte meg tanári diplomáját, s a következő évben kinevezték az aradi királyi katolikus főgimnáziumhoz tanárnak. Kétségtelen, hogy ez idő tájt az említett főgimnázium az ország egyik legkorszerűbb iskolája volt. Itt tanított többek között Jancsó Benedek, Goldis János, a román akadémia tagja. Márki teljes odaadással kapcsolódik be a korszerű történettanításba. Fő szempontja a történelmi gondolkodás kialakítása. Arra törekszik, hogy a tanulók teljes összefüggésben értsék meg a történelmi folyamatokat. Szelektív tanítást igényel, keresi a tárgyak közti kapcsolatokat. Tevékenységére a központi hatóságok is felfigyelnek, s az 1885-ben tartott történészkongresszuson Márkit bízzák meg a középiskolai történelemtanítás problémájának előterjesztésével. Ez alkalommal terjedelmes beszámolót tart, melynek keretében nagyjából kifejti nézeteit. Vegyes lakosságú faluban született, s így gyermekkorából magával hozta a nemzetiségek iránti megértését. „Amely tanárban vagy tanítóban van érzék az igazság iránt — szögezte le —, lelkesedésében soha sem lesz olyan túlságos, hogy tanítványaival nemzeti ünnepet ülvén, nem magyarokat sértsen." Nekünk, aradi magyar pedagógusoknak különösen aktuális szavak ezek, mert az elmúlt évtizedekben fordított előjellel, bizony gyakran nagyokat kellett nyelnünk. Tanító, író, publicista De maradjunk Márki aradi kapcsolatainál! A mai nemzedékek aligha töTtják már számon tanári működését. Sokkal inkább lapozgatják kétkötetes megyei monográfiáját és többen ismerik az oly sokat vitatott Dó- zsa-életrajzát, melyet úgyszintén Aradon szerkesztett nyomdakész állapotba. Ta-, nári működése mellett az aradi Orczy—Vásárhelyi Könyvtár őre. E minőségében írja meg, s 1881-ben közli is a bihari román írókról szerzett könyvét. Az aradi Kölcsey Egyesületnek is egyik alapító tagja, s több éven át titkára. A Kölcsey Egyesület keretében Márki elsősorban helytörténeti előadásaival hívta fel a figyelmet alaposságára, s az együtt élő népek közös múltja iránti érdeklődésére. Mikor 1886-ban elhagyta Aradot, a Kölcsey Egyesület nevében Dömötör László meleg szavakkal búcsúztatta leikés pártolóját. „Nem tudom, nem sértem-e meg az érdemes távozónak ismert szerénységét akkor, ha jelentésemben hangsúlyozni fogom azt a veszteséget, melyet távozása okozott. Hogy miképpen kell egy eszméért lelkesülni, ha annak érdekében síkraszálltunk, hogy. miképpen kell mindig résen lenni minden körülménnyel szemben, s hogy kell az odaadó lélek buzgalmának képét rányomni mindenre, mi annak az eszmének diadalra jutását érinti, s fáradalmat nem ismerve, a kishitűséget bátorítva, az ellentéteket kiegyenlítve, hogy kell az ármány és sötétség fegyvere ellen küzdeni szívós kitartással és tántorithatatlanul, ebben dr. Márki Sándor olyan nagy mesterünk volt, hogy ha valóban hálás tanítványainak fogunk egykor bizonyulni, az egyesület minden körülmények között fenn fog állani" — mondotta Dömötör László. Márki Aradról történt távozása után is szoros kapcsolatban maradt mind az Orczy—Vásárhelyi Könyvtárral, mind a Kölcsey Egyesülettel, mind az aradi sajtóval. Egyébként is elve volt, hogy a tudós nem zárkózhat be a szaknyelv szűk keretei közé, handln a tudományos kutatás eredményeit a publicisztika útján a széles olvasótábor felé is tolmácsolni kell. Erről tanúskodik száznál több tudományos jellegű cikke, melyet az aradi Alföld és más publikációk hasábjain tett közzé. Mikor 1884 október 2-án a Kölcsey Egyesület gyűlésén Jancsó Benedek felvetette a megyei monográfia megírásának kérdését, nyilvánvaló volt, hogy a kétkötetes történelmi rész megírása Márki feladata lesz. Bár Márki Budapestre távozott, a feladatnak eleget tett, s 1892-ben az első, 1895-ben a második kötet is megjelent. Adatbősége máig is nélkülözhetetlenné teszi e két kötetet, nemcsak a helytörténészek, hanem az országos értékű kutatók számára is. Márki szerénységére vall, hogy fantasztikus adatbősége ellenére sem tekintette művét véglegesnek. „Talán sikerült megalkotnom azt a keretet, melyben Arad múltjának kutatását az eddiginél több sikerrel lehet folytatni" — írja a monográfia második kötetének előszavában. — „Könyvem egyikmásik része máris alkalmat szolgáltat hozzászólásokra, eltérő megjegyzésekre. Magam örülnék a legjobban, ha munkám fölkelthetné a kutatók érdeklődését.. Márki kétkötetes aradi monográfiájának legértékesebb részei a mai kutatókat is annyira érdeklő gazdaság- történeti fejtegetései, mely- lyel végigtanulmányozza egy szorosabban zárt tájegység mezőgazdaságának, iparának, kereskedelmének részleteit. továbbá a széles paraszttömegek életének és mozgalmainak elemzése a közművelődés, tudomány és képzőművészetek helytörténeti problémái. E soruk keretében aligha vállalkozhatunk Márki egyéb érdemeinek ecsetelé- sére. Ügy véljük, aradi termékeny működése elegendő indokot biztosít ahhoz, hogy az újrainduló aradi magyar tannyelvű középiskola az ő nevét viselje. Dr. Kovách Géza Eleki harangláb Fotó: Kovács Eritébert Elek 1232-től szerepel az oklevelekben Trianon után az egykori Arad megyéből az eleki járás nagyobbik része Békés megyéhez került. Elekre és a szomszédos falvakra, Med- gyesegyházára, Medgyesbod- zásra, Almáskamarásra, Nagykamarásra, Lökösházá- ra, s az ide tartozó pusztákra (Kiskakucs, Nagykakucs, Jánosház, Bánkút stb.) vonatkozóan azonban sok adat található az aradi állami levéltárban. Márki Sándor közismert kétkötetes, Arad vármegyét felölelő monográfiájában szintén sok adatot sorol fel az említett helységekre vonatkozóan. Márki adatai szerint Elek már 1232-től kezdve szerepel az oklevelekben. 1495-ben 48 jobbágycsalád lakja, ekkor a Czibak család birtoka, 1508- ban a Dóczyaknak is van itt jószága, ezt követően a Varga, Jugay, Zólyomi, Bornemissza és Pászthóy családoknak is van 'részbirtoka. 1561-ben viszont a gyulai várnak adózik. A török hódoltság alatt a Nadányiak birtokaként említik, kik 1644-ben Tisza Istvánnak adják zálogba. A végnélküli harcok alatt azonban Elek elnéptelenedik, s 1717-ben a Haruckern család kapja, kik elzász-lotha- ringiai és würtenbergi telepesekkel népesítik be. A XVIII. századra és a XIX. század első felére vonatkozóan az aradi állami levéltár több összeírást, s egyéb iratot őriz ma is Elekkel kapcsolatban. Ezek közül az 1746-os „dícával” foglalkozunk részletesebben. Ezeket a dicácat 1940-ben dr. Ciuhandu Gheorghe román nyelven közölte, anélkül azonban, hogy elemezte volna. Értékét elsősorban a telepítés utáni évek gazdasági helyzetének pontos adatai biztosítják. Az összeírás szerint a községben 53 család lakik, kik közül 3 iparos (ebből egy molnár), 45 telkes jobbágy és 5 zsellér. A családnevek mind német telepesekre utalnak (Kaiser, Engelhardt, Jäger, Mittwoch, Lampl, Fett, Miller, Lang, Frenner, Wittmann. Hoffmann, Silbereich, Honekker stb.). A jobbágyok megművelte föld a vetésterületnek megfelelően 718 köböl búza, 66 7 8 köböl árpa, 21 6 8 köböl zab, s mindössze 3 köböl 13 4 véka tengeri és 2/8 köböl köles. Mindez hagyományos gabonatermesztésre utal, a tengeritermesztés még csak a kezdeteknél tört. Ezt igazolják az állatállományra vonatkozó adatok is: 129 tehén, 127 ló, 62, évesnél nagyobb növendékmarha. 7 öszvér, s csupán 8 makkoltötott koca, valamint három raj méh. Az ökrök hiánya lóvontatású igára utal, ami ez idő tájt Arad megyében aránylag ritka. A jobbágyság telek- és jószágállománya elég egyenletesen oszlik meg. A falu legmódosabb jobbágygazdája Stöffler Ioseph 9 6 8 köböl vetésterület, 6 tehén, 4 ló és 8 borjú gazdája, őt követi Sturm Adam 5 4 8 köböl vetésterülettel, valamint 6 tehénnel, 8 lóval és 5 borjúval. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés végrehajtására 1771-ben került sor, minekután a kilencpontos szokásos kérdőívre megadták a választ. Az aradi levéltár megőrizte az úrbérrendezés egyes iratait. Sajnos maga az urbárium elveszett, megmaradtak azonban az úrbérrendezést követő évek jegyzőkönyvei. Nyilván az 1771-es urbárium adatai sok érdekességet árulnak el egy-egy kérdésre, talán a gyulai levéltár iratai között találhatunk választ. Hasonlóképpen fennmaradt Elek 1828-as általános összeírása is.
