Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-13 / 163. szám

1990. július 13., péntek o Fogdában zárult sajtótájékoztató Emberibb a környezet, de hol vannak a feltételek? (Folytatás az 1. oldalról) ját osztva fel maguk kö­zött). de a „bent lakók” sok­kal több munkát adnak ne­kik. mint korábban. A fér­fiak naponta borotválkoz­hatnak (régen hetente egy­szer tehették), tisztálkodhat­nak. fürödhetnek esténként, kéthetente találkozhatnak a hozzátartozókkal (április el­seje előtt csak havonta egy­szer), s közben természete­sen állandóan figyelni, kö­vetni kell a mozgásukat. Ol­vashatnak lóságot, dohá­nyozhatnak korlátlanul (be­szerzésükről bizony a rend­őröknek kell gondoskodni­uk), s mindenféle haszná­lati tárgyakat tarthatnak maguknál. Ez pedig nagyon veszélyes, hiszen nagyban megkönnyíti' az öngyilkossá­gi kísérleteket. A borotva- penge könnyen elrejthető, s a gyanúsított az ágyban, a takaró alatt észrevétlenül el­vághatja az ereit (falcolhat). Előfordult már ceruzaelem- nyelés is, de van, aki a „la- zafröccsöt” szereti (ami nem más, mint cigarettadohány áztatásából nyert, erős ni- katintartalmú folyadék). Érvágás kihallgatás közben A cellaviszonyok már nem tabutémák Mostanában megnőtt a fog­va tartottak levelezési ked­ve is: az üzenetek tartalmát persze ellenőrizni kell. Egy- egy ügy vizsgálója gyakran úgy kezdi a munkanapját, hogy a ,?napi termést” ösz- szegyű.itve, 10-15 levelet is kénytelen átolvasni (főleg, ha a vizsgáló egyszerre har­minc ügy szálait tartja a ke­zében, s persze legalább eny- nyi a gyanúsított is). A sajtótájékoztató máso­dik, izgalmasabb részét a fogdában tartották a rend-, őrök. akikhez több-kevesebb" elszántsággal maguk a gya­núsítottak is társultak. „Beszélek, ha szá szerint jön le a vaker” A folyosókat mostanában állandóan „élő” kamerákkal kísérhetik figyelemmel az őrök, ezzel is felügyelve a rendet, s gátat vetve az amúgy is reménytelen szö­kési kísérleteknek (a békés­csabai fogda ugyanis meg­lehetősen biztonságos). Az egyik cellában éppen délutáni sziesztáját tartotta a három lakó. A váratlan vendégek láttán egy kicsit összeszedték magukat (egyi­kük morcosán ‘félrevonult, hátat fordítva a nyilvános­ságnak), s készséggel vála­szoltak a kérdésekre. Ha áp­rilis előtt jövünk, biztosan nem találjuk őket az ágya­kon heverészve, mondja a legfiatalabb, 17 esztendős fiatalember, hiszen napköz­ben legfeljebb ülni lehetett. Még inkább nem hallottunk volna vidám rádióműsort, merthogy az is tilos volt ko­rábban. Az őrök viszont rendesek, állítják, sőt, az ét­keztetés jobb, mint a kato­naságnál volt annak idején. Aztán visszakérdeznek: mi­kor lesznek az újságban? Boldogan dörzsöli össze a tenyerét a legfiatalabb, a női­kor megtudja,1 hamarosan. A másik cellában össze­szokott társaság fogad, mi­ként azt Galambos István, azaz Tubi később, egy ál­beszélőn elárulja. Igaz, még mielőtt bármi ,is történik, ki­jelenti: „Csak akkor beszé­lek, ha szó szerint "jön le a vaker"!” ö viszont koránt sincs megelégedve a „kajá­val”, sőt, a kérdésekkel sem. Lemondóan legyint, amikor megtudja, csak a cellaviszo­nyok változása érdekel. Pe­dig tudna mesélni, hiszen nem először „élvezi” a fog­ságot. Ezért csak szűkszayú- an veti oda: jobb a helyzet, hiszen mindennap tisztál­kodhatnak. merthogy még a fogdában is fontos a higié­nia. „De tudja mit, monda­nék én izgalmasabbat, mi­ért nem kérdezik meg mi a véleményem a kirendelt védőmről! Május kilencedi­ké óta vagyok itt. de még nem nagyon ismerjük egy­mást; egyszer volt itt az­óta!” — csattan fel mérgé­ben. Ez azonban már egy má­sik sajtótájékoztató témája lehetne. A csabai fogda ne­héz ajtajai bezárulnak, s a benti élet újra a „normális” mederben zajlik. » p Az őrök viszont nemigen fegyelmezhetik a fogva tar­tottakat, így kénytelenek el­tűrni, ha valamennyien egy­szerre bömböltetik a rádió összes, fogható állomását, ha egyik cellából a másikba üvöltöznek egymásnak egy- egy kihallgatás után (kitár­gyalva, ki mit vallott, s mi legyen a következő taktika). Ha kellőképpen ügyesek, akár levelezhetnek is egy­mással, amióta papír és ce­ruza is lehet a birtokukban (például elrejthetik üzene­teiket a WC-ben). Egy pil­lanat műve volt nemrégiben az is. amikor az egyik gya­núsított kihallgatás közben kapott elő egy fél borotva- pengét, s elnyisszantotta az ereit. Előtte ugyanis egy gyanútlan mozdulattal elrej­tette a piciny vágóeszközt a nadrágja hajtásában. Újságolvasás, rádióhallgatás — ma már megengedett Fotó: Kovács Erzsébet Számítógépesek figyelmébe! Újra pusztít a „péntek 13”-vírus? Megtörténhet, hogy újra pusztít az IBM compatibilis AT típusú számítógépeken a- „péntek 13” nevű vírus, amely a dátum hatására ak­tivizálódik. ' Ezek a vírusok természe­tesen nem a biológia, hanem a számítástechnika és az igazságügy témakörébe tar­toznak. Olyan elektronikus parancsokról van szó, ame­lyek, beiktatva a számítógé­pes programokba, rendkívül nagy károkat képesek okoz­ni. A pusztítás legtipikusabb formája, hogy a vírus egy­szerűen törli, vagy jobb eset­ben hozzáférhetetlenné teszi a memóriába betáplált ada­tokat. Hazánkban a védeke­zés e vírus ellen azért ne­héz, mert adatvédelmi tör­vény hiányában nem lehet felelősségre vonni a vírusok íróit és tudatos terjesztőit. A Szolinfo Kft. tájékozta­tása szerint két számítógé­pes szakember — Szegedi Imre és Farmosi István — programja képes védekezni a vírus ellen, ugyanis „lesze­di” azokat: a programot meg is lehet vásárolni. A szakemberek egyébként azt javasolják július 13-ára, péntekre, hogy ha feltétlenül használniuk kell gépeiket, és nincs meg a védekező szoft­ver, akkor mindenképpen ál­lítsák át a gépek belső órá­ját. Így nem tud pusztítani a vírus. Ha azonban az üzembe helyezés utáni első percekben használható a gép, akkor a nap további részé­ben lehet dolgozni vele, mert már nem fog károsodni sem az adatállomárty, sem a program. A Szolinfo Informatikai és Kereskedelmi Kft. szakem­berei július 13-án, pénteken reggel 6 órától ügyeletet tar­tanak és szaktanácsot ad­nak a bajba jutottaknak a következő telefonszámokon: 16-65-413. 18-12-646. II Népszínház és Békés megye A Népszínház — az utazó teátrum — műsorterve má­jus körül áll össze. Kínála­tukat ezután küldik el a kü­lönböző művelődési intéz­ményeknek: válasszanak be­lőle. Labádi Lajos szervezőtit­kár a tiszántúli országrész művelődési házaival áll kap­csolatban, így tőle kérdez­tük meg, milyen is a Nép­színház és Békés megye vi­szonya? — Hál’istennek jó — vá­laszolta. — Szép számmal tartunk itt előadást. Ebben persze régóta állandó part­nereink is vannak: Szarvas, Orosháza, Gyomaendrőd, Szeghalom, Mezőkovácsháza, Mezőhegyes. — Melyikük rendelte a legtöbb darabot? — Szarvas nyolcat, Gyo­maendrőd, Orosháza és Szeg­halom hármat, a többiek egy-egyet kértek. — Milyen művekkel utaz­nak Békés megyébe a ’90— 91-es évadban? — Heltai Jenő Naftalin című vígjátékát visszük; az­után a Samacci—Tarabusi szerzőpáros Kaviár és len­cse című művét. Műsoron marad Bródy Sándor Taní­tónője. Két új mesedara­bunk is bemutatkozik önök­nél*: Gyárfás Endre Márkus mester visszatér, és Békés József Kardhercegnő című alkotása. Tavasszal pedig Kacsóh Pongrác János vité­zét adjuk elő. — Melyek a legkelendőbb művek nálunk? — Arányosan rendeltek mindegyikből... — Milyen árakkal dolgoz­nak? — Egy prózai darab elő­adása körülbelül 20 ezer fo­rintba kerül, a gyerekdara­bé 12 ezer körül van. De nálunk nem is a bevétel a cél, hanem, hogy miinél több helyen ott legyünk. Ezért kapjuk az állami támoga­tást. k. k. Őrzőjük egy döglött kutya volt „Disznóságok” a csabai határban Halálos baleset az építkezésen Végzetes mulasztás Sűrű bogárfüggöny kere­kedett pillanatok alatt teg­nap kora délelőtt, amikor néhány percre megzavartuk a legyek és rovartársaik vi­dám reggeli lakmározását. Nem hittünk a szemünk­nek: Békéscsaba határában. Szabadkígyós felé mértét, egy dűlőút mellett, a bokrok tövében, nem is olyan eldu­gott helyen, legalább három mázsányi sertéshús, felvá­gott, kolbászdarabok, csül­kök, disznófejek hevertek, kupaconként a bomlás kü­lönböző stádiumaiban. Őr­zésüket — stílszerűen — egy döglöttkutya-tetem „látta el”. Láthatóan valaki vagy va­lakik rendszeresen idehord- ták a felesleges (?), állott, vagy már romlott (?) húst, nem törődve azzal, milyen rendkívüli veszéllyel ^fenye­geti a környezet élővilágát. Kárpáti Vilmos, békéscsa­bai olvasónk „orra” vezetett nyomra, miután telefonon ér­tesítette szerkesztőségünket: valami bűzlik a csabai ha­tárban. Előző este néhány hústároló láda is fehérlett a szürkületben, ám reggelre nyomuk veszett. A rendőr­ség viszont remélhetőleg „nyomon van”, hiszen Kár­páti Vilmos szerdán este be­jelentette a „látványt” a vá­rosi kapitányságon. A Köjál igazgató főorvosa, dr. Berecz- ki Aranka tájékoztatása sze­rint a városi közegészségügyi szolgálat vezető főorvosa, dr. Varga Zita, a városgazdál­kodási vállalat illetékese és a rendőrség nyomozói teg­nap „látleletet vettek” a te­temhalmazról. A városgaz­dálkodási vállalat elszállítot­ta a rendkívül veszélyes és fertőző húshegyet, s az ál­lategészségügyi vállalat azonnal elvégezte a helyszín fertőtlenítését. A gyors intézkedésekkel minden bizonnyal megelőz­ték a súlyos fertőzést, ám a tettes kiléte egyelőre isme­retlen. A rendőrség termé­szetesen folytatja a vizsgá­latot. L. E. (Folytatás az 1. oldalról) építésvezető. — Hétfőn fog­tak hozzá a szerelők a vég­leges rögzítéshez. Reggel munkavédelmi oktatást tar­tottunk. ‘Elmondtuk a dolgo­zóknak: azon a területen ti­los tartózodni. Varga Károly mégis arra ment, holott tud­ta, hogy a tetőn dolgoznak. Tudhatta azt is — hisz jó néhány éve dolgozik kőmű­vesként — milyen veszélyes, ha leesik egy csavar, vagy egy szerszám. Mégis be­ment az épülő üzemrészbe. * * * Varga Károly nem gon­dolta, hogy élete utolsó lé­péseit teszi meg, amikor be­lép a csupasz falak közé. A baleset egy pillanat műve volt. De erről beszéljen Szűcs Sándor, az egyik szem­tanú: — Lakatosmunkát végez­tünk a tetőn, amikor hirte­len dőlni kezdtek a vasele­mek. Valaki rám kiáltott, hogy kapaszkodjak, aztán pár másodperc alatt minden leborult. Nem emlékszem, hogy kerültem le, csak azt láttam, hogy az egyik ujjam megsérült. Akkor még nem tudtam, hogy meghalt egy ember. — Milyen tempóban dol­goztak? — Gyorsan. Szombat-va­sárnap lent összeszereltük a tetőt, aztán két daruval fel­emelték. Hétfőn a merevítő­ket csavaroztuk fent, hár­man. Néhányszor észrevet­tük, hogy lent megy valaki, olyankor szóltunk, hogy nem szabad itt mászkálni. — Biztonságos volt fenn a munka? — Úgy éreztük, hogy igen. Bár azt gondolom, hogy ilyen munkához sisak és kö­tél kell, de az nem volt. * * * — Az építők mulasztást követtek el, mégpedig nem is egyet — jelenti ki hatá­rozottan Kuzma Mihály,, a Békés Megyei Rendőr-főka­pitányság századosa, a vizs­gálati osztály vizsgálója, — Technológiai utasítás nélkül kezdtek -az üzemrész tető- szerkezetének felállításához. Így nem lett volna szabad hozzáfogni a munkához! Az acélrácsos tartószerkezet ele­meit stabilabban kellett vol­na rögzíteni. Labilis volt az egész tető, ezért' borult le. Mindamellett nem tartottak be alpavető munkavédelmi előírásokat. Gyakorlati je­lentőségű munkavédelmi ■ ok­tatás nem volt, a tetőn si­sak és kötél nélkül dolgoz­tak. Szinte törvényszerű, hogy ilyen körülmények közt történik valami. Mivel saj­nos,- ezúttal halálos baleset volt, mindenképpen megkell keresni a felelőst. Ezért ha­lált okozó, ‘ foglalkozás kö­rében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége alapos gyanúja miatt rendeltük el a nyomozást. * * * A halálos baleset július 9- én, a délelőtti órákban tör­tént. Valaki rémültein sza­ladt az építésvezetőhöz... Három perc múlva megér­keztek a mentők; néhány sérültet kórházba vittek. Varga Károlyan azonban már nem tudtak segíteni. A 41 éves sarkadi férfi a hely­színen meghalt. Azt mond­ják, vele dolgozott a fia. A tizenéves srác a szünidőbén az apja mellett akart bele­kóstolni a munkába. * Pár ; nap telt él a baleset óta. A felvonulási épületen fekete zászlót lenget a szél. A tragédia helyszínén min­dent változatlanul hagytak. Folynak a szakértői vizsgá­latok, s egyébként sem igen mer senki az üzemrész, kö­zelébe menni. Varga Károly brigádja kérte, hogy irá­nyítsák őket más munka­helyre. Az élet azonban nem áll meg. Az üzem többi részén folyik a munka,-hisz köze­leg az átadás határideje. Azt pedig be kell tartani. De mindenáron...? Gubucz Katalin Legyek lakmározása a reggeli napsütésben Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents