Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

199Q. július 2., héttő o Sikerkönyvek Könyvben, tévében, filmen — és sajnos az életben is! — annyi már a krimi, hogy némi lelkiismeretfurdalással merek csak szólni Dorothy Uhnak Hamis tanújáról. Hogy mégis szólok, annak egyszerű a magyarázata: na­gyon izgalmas olvasmány. Az egykori New York-i rendőrtiszt, ma bűnügyire- gény-író nem véletlenül olyan népszerű hazájában; műveiben tizenegy év ta­pasztalatait dolgozza fel ki­vételes meseszövéssel, egy­szerre kemény naturaliz­mussal és női gyöngédség­gel. S úgy tűnik, ötletet, té­mát volt honnan meríte­nie ... Amikor elkezdtem olvas­ni Sanderalee Dawson (gyö­nyörű színesbőrű tévésztár) „story”-ját, hamar elretten­tem: ez a vérfagyasztó in­dítás olyan, mint minden krimi, nem az én műfajom. (Dorothy Uhnak nem sokat teketóriázik, belevág és le­írja. hogy az ünnepelt csil­lagot megerőszakolták, bru­tálisan összeverték, a tele­fonkagylót szorító kezét bárddal levágták.) Aztán ki­derül, hogy ez a tömény borzalom direkt jól jön a csinos, fiatal kerületi ügyész- helyettesnőnek, akinek leg­főbb vágya, hogy főnök le­hessen. A karrierhez képest meg mit számít a bizonyíté­kok és a tanúk hitele?! S ekkorra az olvasó már úgy belemélyedt a krimibe, fel sem merül benne, hogy ran­gon alulinak tartsa és lete­gye a könyvet. Az áldozat eldönti, hogy életben marad. De honnan veszi ehhez az erejét? Ma­gához tér és az eml’éktöre- dékeiből összerakja, ami tör­tént. Ki a tettes? Azt is megmondja: a neves mikro- sebész, a zsidó orvos, aki visszavarrta a kezét. Ebben a bűnügyi regényben nem csak vér folyik; itt bepil­lanthatunk a szenzációéhes Amerikába, a show-business rejtelmeibe, a karrieristák gátlástalanságaiba, az ese­mények emberi, vallási és politikai hátterébe. Alighanem ezek a voná­sok emelik ki Dorothy Uhnak könyvét a többi krimi sorá­ból.’ N. K. Mindent tudó napelem Japánt elöntötte a Hongkong­ból származó, napelemmel mű­ködő szóróajándékok áradata. A pántos szemárnyékoló felső lap­jába épített 3X6 centiméteres napelem tökéletesen elegendőéi lehcletkönnyű AM/FM rádió mű­ködtetéséhez, ráadásul a fül­hallgató is egybe van építve a szemárnyékolóval, így kocogás, teniszezés vagy horgászás köz­ben hallgatható a műsor. A ze­nélő vagy szúnyogirtó kulcstar­tó szintén napelemtől kapja az energiáját, csakúgy, mint a kulcstartó-zseblámpa. Az igényesebb szerkezetek kö­zé sorolható az ugyanilyen el­ven működő akkumulátortöltő, illetve elemtesztelő. Napelem működteti a kocsi szélvédőjé­hez rögzíthető ventillátort, a ko­cogok karjára és kerékpárra rögzíthető lámpát, vagy akár a modellezőjátékok meghajtó mi­nimotorját. A technika nem kü­lönösebben bonyolult, s ezek a tárgyak 5-10 dollárért megkap­hatok. Hz egyesület új, a zenekar régi... Feltámadt a békéscsabai fúvószenekar (...és öregknrukig együtt akarnak zenélni) Nemrég egy este különös, kellemes jelenségre figyel­hettek fel Békéscsaba belvárosának polgárai. A Márvány cukrászda mellett, a szökőkútnál térzenét adott egy fú­vósegyüttes. Nem is akármilyet. Az alkalmi járókelők­ből, ismerősökből rokonokból álló közönség körében nagy tetszést arattak egyórás műsorukkal. Már úgy tűnt, felosztanak Az együttes nevét transz­parens hirdette a sétálóutca felőli oldalon, erről tudhat­ták. meg a kíváncsiskodók, hogy a Békéscsabai Ifjúsági Fúvósok Egyesületének első nyilvános fellépését hallják. E szereplést követően pár napra eltűntek a városból. Siklósra utaztak, ahol nyol- cadmagukkal részt vettek a Nemzetközi Ifjúsági Fúvós­fesztiválon. Miután innen hazajöttek, ültünk le beszélgetni az egyesület szervezőtitkárával, Fodor Józseffel, és pénztá­rosával Kovács Ildikóval, aki egyébként vadászkürtön ját­szik. Beszélgetésünk 'tárgya természetesen az új egyesü­let és a régi zenekar, ők ugyanis a békéscsabai Ku- lich Gyula Ifjúsági (és ak­kor még úttörő- is) Házon belül úttörőzenekarnak szü­Néhányan azonban elha­tározták, nem hagyják ezt, visszaszerzik a régi dicsősé­get. Április 29-én az együt­tes 26 tagja megalakította az egyesületet. (Ez azt je­lenti, hogy nem az ifjúsági házhoz tartoznak többé, ha­nem önállóak.) Visszahívták lettek 1972-ben. 1984-től, amikor Szente Béla vette át a velük kapcsolatos szerve­zési feladatokat, kezdődött az igazi sikersorozat. Ang­liai, NSZK-beli szereplés, kiemelt aranydiploma, em­lékezetes fellépések jelezték ezt a korszakot, ami 1988- ban ért véget, akkor, amikor Szente Béla megvált az if­júsági háztól. Néhány hónap múlva követte őt a karmes­terük, Szűcs Csaba is. A ze­nekar egyedül maradt, új patrónusaival nem tudott igazán eredményesen együtt­működni, s mint ilyenkor lenni szokott, sokan ott is hagyták az együttest. Akik maradtak, azok közül se járt mindenki rendszeresen pró­bára, egymást követték a „lanyhább sikerű fellépé­sek", már-már úgy tűnt, vé­ge lesz, feloszlik a fúvósze­nekar. azokat az embereket, akik­ben bíztak, akikkel sokat és jól dolgoztak együtt, ők pe­dig ehhez a független, új, mégis régi zenekarhoz visz- sza is jöttek. A Békéscsabai Fúvósok Ifjúsági Egyesüle­tének elnöke Szente Béla, karnagya Szűcs Csaba, örö­kös karnagynak választották meg Máté Mátyást. Szerve­zőtitkáruk Fodor József. Je­lenleg ötven tagjuk van. Elkezdték a próbákat, amelyhez a megyei műve­lődési központ biztosít — néhány fellépés ellenében — termet, a zeneiskola is adott hangszereket kölcsön. Egye­dül az ifjúsági ház hét hang­szeréért kellett három hó­napra tízezer forintot fizet­ni. Újjászületésük után első nyilvános fellépésük volt a Korzó téri bemutatkozás, el­ső megmérettetésük a sikló­— Mi a függetlenség ára, miből tartjátok fenn maga­tokat? — Van tagdíjunk, pályáz­tunk, aminek még nem tud­juk az eredményét, kértünk támogatást a megyei ta­nácstól, az nem adott, a le­téti számlától kaptunk 30 ezret, támogatott már ben­nünket a Colors-Coop, a Dü­rer Kisszövetkezet, a De- misz, a Magyar—Amerikai Baráti Társaság is. A vá­lasztások alatt is felléptünk, össze is jött 19 ezer fo­rintunk, de ebből 8 és fél ezerért egyenruhát kapott a „Piszkos tizenkettő” — ők a mi zenekari tagjaink, akik külön is fellépnek —, a töb­bi pénz elment a bérleti díj­ra. Hogy meg tudjuk'nyitni az OTP-számlánkat, én tet­tem be saját pénzemből 2 ezer forintot. A siklósi út 80 ezer forintba került, hogy ezt miből fogjuk kifizetni a Dürer Kisszövetkezetnek, még nem tudjuk, reméljük, si fesztivál. Itt mi lett az eredmény? — Tulajdonképpen mind­össze hat hétig próbáltunk a másfél éves kihagyás után — kezdte Kovács Ildikó. — Műsorunkat régi számaink­ból állítottuk össze. Helye­zést ugyan nem értünk el, de meghívást kaptunk egy július 2.9-i rádiófelvételre. Több fellépésünk is lesz a nyáron: részt veszünk a sze­gedi ifjúsági napokon, a szigetvári zenei napokon, és itt, a Korzó téren lesz egy közös bemutatkozásunk egy olasz fúvósegyüttessel. a nyári fellépésekből össze­jön annyi. De mindenképpen szeretnénk szponzorokat is találni — folytatta Ildikó. Nem csak*jogállásuk, ars poeticájuk is új: zenei al­kotóműhely akarnak lenni, tudtuk meg Fodor Józseftől. Azaz a zenekaron belül ki­sebb csoportok külön szere­peltetését is szeretnék előse­gíteni. így egyszerre több helyen is ott lehetnek. Ez nem jelenti azt, hogy a kö­zös bemutatkozások kevésbé fontosak. Bizonyítja ezt az a mostani siklósi is, ahová odaért a katona, a Pozsony­ban vizsgázó diák, volt, aki olaszországi útját mondta le miatta. Egy szó mint száz, úgy látszik, nem alaptalan alapí­tó okiratuk első mondata, amely így hangzik: öreg­korunkig együtt akarunk ze­nélni! Kiss Katalin Tízezres bérleti díj bét hangszerért Egyenruha a „Piszkos tizenkettőnek” Hajszerződés az őslakók és a betelepülők között Debreceni olvasótáborozók Szarvason A kapuban ott állt négy alak: az őslakók képviselői. Várták a betelepülőket, akik hamarosan meg is érkeztek bőröndöstül, hátizsákostul. A fogadás a következőképpen zaíilott le: minden újonnan jövő hajából levágtak egy tincset, s belerakták egy tarsolyba. A hajszerződés azt jelezte, hogy most már egy közösséget alkotnak. Ezután — hogy mindenki számára világos Jegyen, ho­vá is érkeztek — néhány ta­nulságos történetet hallgat­tak meg arról, miért nem tanácsos a gyepű mögé menni, miért nem szabad a barackfa éretlen gyümölcsé­ből enni. Máshol ezt bal­esetvédelmi oktatásnak mon­danák, de hát itt. Szarvason a Debreceni Tanítóképző Fő­iskola vízisporttelepén más világ van. Főiskolai hallga­tók és kisdiákok visszarö­pülve egy kicsit az időben a honfoglalás és az állam- alapítás korszakát idézik fel. Nyolc éve rendez a főis­kola olvasópedagógia köre alsótagozatos gyerekek ré­szére olvasótábort. Három éve jött az ötlet, hogy ezen­túl más-más történelmi idő­szakot dolgozzanak fel. Megidézték már a török idő­ket, a kuruc világot, a re­formkort. Miközben sétálunk a táborban, dr. Suppné dr. Tarnay Györgyi, főiskolai do­cens, táborvezető mondta el ezeket. A hallgatóknak gya­korlat, a gyerekeknek él­mény. Mindannyian készül­nek rá. Év közben a főisko­lások dolgozzák ki a forga­tókönyvet, olvassák a szak- irodalmat, a gyerekek egy- egy, a korszakról szóló mű­vel ismerkednek meg, ehhez feladatlapot k,apnak, amit ha helyesen töltenek ki, sok új ismerethez jutnak, a tábor­ban pedig jutalmat kapnak. Minden évben készül egy napló a kör és a tábor mun­kájáról, a tervezés különbö­ző fázisairól. Az idei év kró­nikája is elég vaskos. Ott vannak a gyerekek olvasó- pályázatai, fogalmazásai’, fényképek, levelek. Amikor megérkeztünk lá­togatóba, épp aludtak a be­települők, ugyanis csendes pihenő volt. Lassan szállin­góztak kifelé a faházakból. Néhányukkal szóba elegyed­tünk. Mensáros Dániel már a reformkori táborban is volt; Meer Bálint azt mesé­li el1, hogy három csoportjuk van, mindegyiknek más a jeliképe: karvaly, tarsoly és István koronája. A nyolca­dikos Dimand Csaba nem­rég települt át szüleivel Er­délyből: Hutyra Gram Nán­dor, aki ugyancsak járt már itt az elmúlt évben, azt mond ja el, hogy tavaly nem volt kiírva a fákra az, hogy gyepű... ♦ Hamarosan megkezdődik az aznapi foglalkozás. A Gesta Hungarorumból ol­vasnak néhány részletet, majd mindenki leírja a sa­ját nevét rovásírással... ; így szőttek eleink is? A különböző területeknek — képzőművészet, zene, szo­kások. tárgyi, írásos emlé­kek — megvan a maga fe­lelőse, aki kidolgozza, hogy milyen ismereteket ad át a tábor ideje alatt a gyerekek­nek, ehhez milyen módsze­reket alkalmaz. — Általában tízéveseket hozunk ki — mesélte Györ­gyi néni. — A módszereink közül pedig talán az a leg- jellerhzőbb, hogy élménysze- rűen akarunk ismeretanya­got átadni a gyerekeknek. A jurtaépítés, a szövés, a nyílverseny, a tánctanulás egész más úton, de ugyan­olyan mélységgel nyújt tu­dást a honfoglalás és az ál­lamalapítás korából. Az olvasótábor mindig is népgzerű volt a debreceni kisiskolások körében. Ez év­től azonban máshonnan is jöttek vendégeik: a székely- udvarhelyi Benedek Elek lí­ceum egy tanára és három tanulója tölti velük Szarvason ezt a pár napot. K. K. Történelem-térképolvasás és írott forrás, a Gesta Hungaror um segítségével...

Next

/
Thumbnails
Contents