Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-05 / 156. szám

1990. július 5., csütörtök o Ápol és eltakar A telefon szinte sír: „Uram, jöjjön már ki Elekre, borzasztó dolgok történtek ve­lem és a családommal!”. Így utólag szé­gyellem is magam, amiért csak napok múltán vállalkoztam az útra. Ozv. Fábián Istvánná védőnő és a panaszával időköz­ben hozzá csatlakozott Erdélyi Béláné ápolónő minden bizodalma az enyém, pon­tosabban a sajtó teremtette nyilvánossá­gé. Mialatt az egészségházban lévő szol­gálati lakásban a kezemen futkosnak a hangyák, olvasom Fábián István ez év január 15-ei temetéséről szóló gyászjelen­tés Jókai-idézetét: „Valahányszor emlé­keztek rólam, / Mindég arccal szemközt fogok / Veletek állani.” — Szándékosan választotta ezeket a so­rokat? — kérdezem az özvegyet. — Igen — válaszolja zokogva —, vele is nagyon csúnyán elbántak a munkahelyén, az OTP eleki fiókjánál. Nos, hol is kezdjem a két asszony — egymástól független — kálváriájának el­mesélését. (özv. Fábiánná mellesleg 15 évig volt tanácstag és a Kiváló Munkáért kitüntető jelvény tulajdonosa.) Talán va­lahol annál a pontnál, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy állam bácsi, akinek az évek során sok-sok gyermeke született. Vigyázott rájuk, de még jobban tenmagára. Ingyen is adott nekik lakást (szolgálatit), de arra is ügyelt, hogy szí­vének legkedvesebb csemetéi a semmiből idővel pénzt tudjanak elővarázsolni. Tud­ta, a hála nem marad, nem maradhat el. A legkisebbeknek, persze, semmi sem jutott, meg aztán nekik nem is nagyon volt idejük az ügyeskedésre. Csak húzták az igát, robotoltak, vagy — mint esetünk­ben — ápolták, védték a népeket. Igen ám, csakhogy közben változtak az idők, és az addigi megszomorítottak is előrébb jutottak. Azazhogy csak jutottak volna, mert a málnást már rég lelegelték a medvék, élve az azóta már megszünte­tett jogszabályok adta lehetőségekkel. És ez nagyon fáj a hoppon maradottaknak. A nagyközségi tanács és Szántó István tanácselnök hajthatatlan. Hallani sem akar arról, hogy felrúgja a tanácsülés ál­tal is jóváhagyott 29 1/1986. számú végre- hajtó bizottsági határozatot, mely szerint’ tanácsi bérlakásából saját tulajdonú in­gatlanba való kiköltözése esetén — az alapterület függvényében — a fizetendő- lakáshasználati díj egyszerese illeti meg a férjét január 10-én elveszített védőnőt is. A nagyközségi tanács és elnöke körül­tekintő. Az ott lakók érdekeit figyelembe véve nem járul hozzá ahhoz, hogy az ápo­lónő megvehesse az elődök által társas­házzá nyilvánított romos épületet, amely­ben jelenleg is — istállóból és színből kialakított „lakásokban” — élnek idős emberek. Most aztán az utolsókat rúgó szerv fe­jéhez lehet vágni, hogy az egyenlősdire való törekvése ódivatú. Meg hogy koráb­ban kellett volna ilyen szellemben fellép­nie, akkor, amikor a falu vezetői pozí­ciójukból és informáltságukból eredően nem kis haszonra tettek szert, munka nél­kül. Aztán az is igaz, hogy kár volt any- nyit foglalkoznia az egészségház átköltöz­tetésével, amikor hiányzik hozzá az anya­gi fedezet. Csak megzavarta ezzel az ügy­ben érdekelt Pálfi, Komlódi, Fábián és Erdélyi család fejét. Szavaik és szavak. Tudom, mit sem vál­toztatnak a kétségek között hányódó, éle­tük és munkájuk javát Eleken letudó asszonyok helyzetén. Talán a jó szándék és a betűk igen. Egyszer. Dányi László Ahogy a Demisz látja Koronás-címeres zászló az ablakban Dr. Márki-Zay Lajos, a Gyulán (sőt a megyében is!) jól ismert patrióta telefonált szerkesztőségünkbe: „A ko­ronás címer megszavazását egy, édesanyámtól örökölt koronás-címeres nemzeti zászló kitűzésével ünnep­lem. Ha erre járnak, keres­senek fel!” A neves patrióta, aki nyugdíjasidejét óriási ma­gánlevéltára és tárgyi gyűj­teménye rendezésével tölti, elnöke a gyulai Erkel Fe­renc Múzeum baráti köré­nek, meghatottan mutatta munkatársunknak az abla­kába függesztett zászlót, melyet édesanyja hagyatéká­ban lelt fel több évtizeddel ezelőtt. A zászló, mint mon­dotta, Szarvasról került Gyulára, és ott lobogott 1956 októberében a szarvasi családi házon, a Kossuth ut­ca 4. szám alatt. — Most, amikor az Or­szággyűlés visszaállította ha­zánk régi, koronás címerét, előszedtem családi erek­lyénket, és idefüggesztettem az utcai 'ablakba. Sajnos, a rúdja már nincs meg, a zászló a hagyatékból össze­hajtogatva, féltve őrzött kincsként került hozzám. Dr. Márki-Zay Lajos tör­ténetei közül egy e zászló története, .most, hogy a Gyu­lai Várszínház Márai Sán­dor A kassai polgárok című darabját játssza, Márai em­lékeit, dokumentumait ta­nulmányozza, közöttük egy híres felszólalását az 1942­Hetvenéves koronás-címeres zászló egy gyulai ablakban Fotó: Veress Erzsi es lillafüredi írótalálkozón, van: gyűjteményének egyik A találkozó résztvevőinek legféltettebb darabja, névaláírása is tulajdonában (s.) Többpárti diktatúra és áldemokrácia? A minap azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz a Demisz megyei titkára, Bodor Tibor, hogy nyílt le­velüket — amely az önkor­mányzati törvényjavaslathoz fűz észrevételeket — ismer­tessük olvasóinkkal. Mi a száraz, tárgyszerűen megfo­galmazott állásfoglalás köz­lése helyett beszélgetést ajánlottunk a Demisz veze­tőjének. Javaslatunk megér tésre talált. — Mi késztette szerveze­tüket a nyílt levél megfogal­mazására? — kérdeztük Bo- dof Tibortól. — A Magyar Hírlapban megjelent „A helyi önkor­mányzati képviselők és pol­gármesterek választásáról” szóló törvényjavaslat. Ennek tanulmányozásakor egyebek mellett a helyhatósági vá­lasztások pártcentrikus meg­közelítése okozott felhábo­rodást körünkben. Megítélé­sünk szerint, ha a helyi ön- kormányzatok a parlament * felépítésének elveit követik, vagyis csak a pártok jelölt­jeiből áll majd a települések önkormányzati testületé, ak­kor az egyáltalán nem tük­rözi az adott szűkebb közös­ség társadalmi rétegződését. Nagyon sok községben, vá­rosban még a hat parlamen­ti párt közül sem található meg mindegyik. Nem beszél­ve a többi pártról; néme­lyiknek tagsága sincs egy- egy lakókörzetben. De sorol­hatnám tovább, például ha a törvényjavaslat nem teszi lehetővé a pártoktól függet­len más társadalmi csopor­tosulások . jelöltállítását, ak­kor a többpárti diktatúra veszélye fenyeget. Ez menv- nyivel lesz jobb az elmúlt idők egypárti diktatúrájá­nál? Szerintem semmivel. — A törvénytervezet le­hetővé teszi független jelöl­tek indítását is. Nincs szó arról, hogy csak és kizáró­lagosan valamiféle párt je­löltjének kell lenni. — Szerintünk ez megenge­dő mód és áldemokrácia. A helyhatósági választás előtt is számíthatunk kampányra. Ehhez pedig pénz, technika, plakát és még sok minden kell. Kinek lesz erre pénze? A független jelöltnek alig­ha. Aki mögött nem áll szervezet, párt — tisztelet egy-két kivételnek — ebben a versenybn biztosan alul­marad. A függetlenként in­duló jelölt előbb-utóbb kény­telen lesz valamelyik párt­hoz csapódni. Mi lesz az ál­lampolgárok többségével, azokkal, akik egyik pártnak sem tagjai? Rákényszerítik őket arra, hogy érdekeiket a pártjelöltek képviseljék? A válaszokat megadja a tör­vénytervezet. A Demisz úgy véli, ez a megoldás erősza­kos, felülről erőltetett, torz és a civil társadalom „finom szöveteinek” elsorvadásához vezet. — Mit tartalmaz még a nyílt levél? — Úgy érzem, még egy gondolatot érdemes felvetni. Sérelmezzük a Magyar De­mokrata Fórum választások utáni magatartását. Több dolgot úgymond másként lát a kormányzópárt a hatalom­ra kerülése után, mint ahogy azokat a választási kampány során hirdette. Témánkhoz most egy illik: az MDF vá­lasztási programjában min­den településen a polgármes­ter közvetlen, a szavazópol­gárok általi megválasztását ígérte. Ma vis'ont a telepü­lések lélekszámától függően korlátozni kívánja ezt a jo­got. A Demisz ez ellen is til­takozik. (Papp) Precíziós fémöntés — járműipari és egyéb gépalkatrészek — viaszformája készül bérmun­kában Gádoroson. A megrendelt munkák magánvállalkozásban készülnek az Orosházi Vas- és Műanyagipari Szövetkezet részére Fotó: Kováos Erzsébet Vége a kétütemii taxiknak? Sajtótájékoztató a Környezetvédelmi Minisztériumban Bemutatkoztak az új kör­nyezetvédelmi főosztályok vezetői a Környezetvédelmi Minisztériumban. A szerdai sajtótájékoztatón Keresztes K. Sándor miniszter részle­tesen ismertette feladatkö­rüket, azt, hogy milyen for­mában alakítják át a kör­nyezetvédelmi irányítást. Eszerint a szakmai értéke­lés a levegő-, víz- és talaj- védelmi, valamint a termé­szet- és tájvédelmi főosztály hatásköre. Megállapításai alapján a stratégiát, illetve a koncepciókat a környezet­elemzési és környezetgazdál­kodási főosztály határozza meg. A konkrét intézkedé­sekhez a szakmai, műszaki, technológiai hátteret a kör­nyezet-technológiai és -vé­delmi főosztály teremti meg. Arról még folytatják a tárgyalásokat, hogy a népjó­léti, illetve a földművelés- ügyi tárcától milyen szak­mai köröket vegyenek át. Változtatásra van szükség a környezetvédelmi tárca sze­rint a környezet-egészség­ügyi tevékenységben. Nem óhajtják átvenni a Köjál­hálózat egészét, de annak egy részére igényt tartanak. Az eddigitől eltérő irányí­tási szisztémát követel meg az erdők hatékonyabb vé­delme is. A vízügy vezetői­vel már sikerült megegyez­niük abban, hogy ez a szak­mai terület a vízkészlet­gazdálkodást és a víztiszta- ság-védelmet kivéve a Köz­lekedési és Hírközlési Mi­nisztériumhoz kerül. A Kör­nyezetvédelmi Minisztéri­umban felállítanak egy kabi­netirodát is, amely szoros kapcsolatot alakít majd ki a pártokkal, társadalmi kör­nyezetvédő mozgalmakkal, illetve különféle kutatóhe­lyekkel, független szakértők­kel. Aktuális feladatokról szól­va Keresztes K. Sándor rá­mutatott, hogy a gépjármű­közlekedés okozta légszeny- nyezés csökkentése érdeké­ben hamarosan szigorú in­tézkedéseket vezetnek be. Egyes lakossági körök tilta­kozása ellenére a jövő év elejétől javasolják alkal­mazni az évenkénti kötelező szennyezőanyag-mérést, a gépkocsik átvizsgálását. A gépkocsik csak akkor tart­hatók forgalomban, ha meg­felelnek bizonyos szennyezé- sinorma-értékeknek. A gép­jármű üzemeltetőjének fel­adata, hogy javíttatással, vagy különféle eszközök al­kalmazásával megfeleljen ezeknek az elvárásoknak. Erőteljesen szorgalmazzák, hogy gyorsan, legalább a taxiforgalomból tiltsák ki a kétütemű járműveket. Üj jogszabályok előkészítésén dolgoznak, s őszre komplex levegőtisztaság-védelmi in­tézkedési tervvel jelentkezik a minisztérium. Gondolatok egy iskolai évzárón Amikor először történt meg velem, azt hittem, véletlen. Nem lehet igaz, hogy az iskolai évzáró ünnepélyen elhangzó igazgatói felszólí­tásra — „most pedig énekeljük el közösen a Himnuszt” — a hangszalagról elhangzó néhány ütem bevezető után csak egyedül én énekeljek. Azóta már többször volt alkalmam ta­pasztalni ugyanezt, és áttelepült erdélyi barátaim közül is sokan hasonlókról me­séltek. Nem egy esetben a körülöttem ál­lók közül többen meg is fordultak és úgy néztek rám, mint valami csodabogárra. Az igazsághoz tartozik, hogy volt olyan eset is, hogy néhányan félénken csatla­koztak az énekhez. Magyarázatot kerestem, de választ — legalábbis kielégítőt — nem kaptam. Nem tudom elfogadni azt, amire egyik ifjú ba­rátom hivatkozott, mely szerbit egy ki­csit nevetségesnek érez minden szimbólu­mot. Megpróbáltam meggyőzni arról, hogy ez nem olyan, mint gyakran változó tár­sadalmunk sűrűn cserélődő jelképei. ,A nemzet Himnusza, nemzeti létünknek, kö­zös sorsunknak jelképe, melynek nemzet­megtartó ereje van. Beszéltem neki arról az érzésről, mely elfog a Himnusz hallatán, melynek gyö­kerei valószínűleg a kora gyermekkorba nyúlnak vissza, mikor édesapám lehalkít­va a rádiót — nehogy kihallatszon —, elő­ször magyarázta el, hogy a Himnuszt áll­va hallgatjuk és énekeljük. Csak később értettem meg a könnycseppet, mely ott ragyogott ilyenkor szüleim szemében, ké­sőbb, mikor már én is éreztem, amit ők, hogy együvé tartozunk és magyarok va­gyunk. Ugyanakkor arra neveltek, hogy a má­sok himnuszának is megadjam a kötelező tiszteletet, mert nekik az jelenti ugyan­azt, mint nekünk a miénk. Nem tudom és nem akarom elhinni, hogy 40 év kisebbségi sorsban élés szük­séges ahhoz, hogy valaki boldogan éne­kelje hazája himnuszát, akkor, ha ezt sza­badon teheti. Hiszem és vallom viszont, hogy felnö­vekvő ifjúságunkat kötelességünk olyan szellemben nevelni, hogy higgyenek az igaz jelképekben. Óvjuk őket tehát min­den hamis szimbólumtól, hogy az igazak hitelüket ne veszíthessék! Farkas Pál zongoratanán

Next

/
Thumbnails
Contents