Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-05 / 156. szám

BÉKÉS MEGYEI A HAZA MINDEN ELŐTT NÉPÚJSÁG 1990. JCLIUS 5., CSÜTÖRTÖK POLITIKAI NAPILAP Ara: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 156. SZÁM Július 29-én lesz népszavazás flz Országgyűlés rendkívüli ülésnapja Szabad György megbízott házelnök szerdán nem sokkal 14 óra után megnyitotta a Parlament rendkívüli ülésnapját. A megjelent 227 képviselő folytatta a népszavazásról és a né­pi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény módosí­tásáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. Balázs István (MDF), az Alkotmányügyi, Törvény- előkészítő és Igazságügyi Bi­zottság alelnöke arról tájé­koztatta a képviselőket, hogy a módosító javaslatok az aláírások gyűjtésével kapcsolatban tartalmaznak szigorítást, nevezetesen a ja­vaslatot tevők tiltott tevé­kenységnek kívánják minő­síteni a munkahelyi aláírás- gyűjtést. Ezt a bizottság tá­mogatja, akárcsak azt, hogy az ily imódon gyűjtött alá­írás érvénytelen. Nem tá­mogatja viszont a bizottság azt a javaslatot, miszerint a munkahelyi aláírásgyűjtés vétség, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel bünte­tendő. A vita a körül folyt, hogy a munkahelyi aláírásgyűj­tés milyen jogkövetkezmé­nyekkel járjon. Kósáné Ko­vács Magda (MSZP), Hor­váth József (MDF) amellett foglalt állást, hogy a mun­kahelyen valóban korlátozni kell az aláírásgyűjtést, azon­ban visszaélés esetén ele­gendő a szabálysértés. Kő­szeg Ferenc (SZDSZ) azon­ban hangsúlyozta: csak a vétség! alakzat ad jogi ga­ranciát a visszaélések elke­rülésére, hiszen azok a szer­vezetek, amelyek például fi­zetett hirdetésekben szólíta­nak fel a népszavazásra, könnyedén kifizetnek húsz­ezer forintos bírságot. Ugyancsak vita bontako­zott ki a népszavazás idő­pontját, illetve létjogosultsá­gát illetően. Szokolay Zoltán (MDF) javasolta, hogy a „kezdeményező” MSZP és MSZMP járuljanak hozzá a népszavazás költségeihez. Király Zoltán (független) reflektálva az elhangzottak­ra, egyhavi képviselői tisz­teletdíját .ajánlotta fel, mondván: éppen ő volt az egyik kezdeményező. A délutáni szünet után Szűrös Mátyás alelnök ve­zetésével a képviselők elő­ször a módosító indítványok­ról szavaztak. A benyújtott módosító javaslatok közül Vastagh Pál (MSZP), vala­mint Fodor István és Király Zoltán független képviselők javaslatait nem fogadták el. Kőszeg Ferenc módosításai közül kettőt — azt, hogy nem gyűjthető aláírás munkahe­lyen és munkaviszonyból fakadó munkavégzési köte­lezettség teljesítése közben; valamint, hogy a tilalom megszegésével gyűjtött alá­írások érvénytelenek — igen, egy indítványát azonban nem támogattak. Elfogadták viszont Horváth József (MDF) módosító javaslatát. A képviselők ezután a már jóváhagyott módosításokkal együtt 258 igen, 23 nem sza­vazattal és 5 tartózkodás mellett elfogadták a nép­szavazásról és a népi kezde­ményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény módosítását. Végül az Országgyűlés jú­lius 29-re, vasárnapra írta ki a köztársasági elnök megválasztásának módjával kapcsolatos népszavazást. A Tisztelt Ház ezzel a hatá­rozatával döntött arról is, hogy a szavazólapra felkerü­lő kérdés a következő: kí­vánja-e ön, hogy a köztár­sasági elnököt közvetlen mó­don válasszák meg? A sza­vazólapon zárójeles meg­jegyzés is szerepel, amely rögzíti, hogy az állampolgár igenlő válaszával elutasítja, nemleges válasszal megerő­síti az Országgyűlésnek eb­ben a kérdésben már meg­hozott döntését, mely sze­rint a köztársasági elnököt az Országgyűlés választja. A Parlament legközelebb hétfőn délelőtt 10.30 órakor tart plenáris ülést. Szomorúság telepedett Itáliára A világbajnoki címvédő Argentína, Dél-Amerika egyetren állva maradt kép­viselője kedden este szerte- foszlatta a házigazdák dé­delgetett álmát: elsősége ese­tén Olaszország lett volna a sportág történetének első négyszeres világbajnoka. Rá­adásul az azzurrik már ar­ról ábrándoztak, hogy a si­kert azzal a páratlan bra­vúrral tetézik meg, misze­rint kapott gól nélkül küz­dik végig a világbajnoksá­got. Caniggia fejese és a drá­mai tizenegyespárbaj azon­ban megfosztotta Itáliát a hőn áhított csodától: Olasz­ország szombaton Bariban csak a 3. helyért játszhat. A találkozón pedig min­den úgy indult, ahogy a Vi- cini-legénység elképzelte. A szokásos forgatókönyv sze­rint a most már ötgólos új felfedezett, Salvatore Schil- laci az első félidőben „be­köszönt”, és úgy tűnt. a há­zigazdák gond nélkül meg tudják őrizni előnyüket az erőtlen, gyámoltalan táma­dásokat vezető argentinok­kal szemben. A fordulat a második játékrész első per­ceinek tapogatózása után következett be, amikor Is a megélénkülő iramban Ca- nigg kíméletlenül kihasz­nálta a kevés lehetőségek egyikét. Az egyenlítéstől mintha pánikba esett volna az esélyesnek kikiáltott olasz válogatott, egyre türelmetle­nebbek lettek, ráadásul Schillaci is csak azzal vétet­te észre magát, hogy rendre lesen maradt az argentin vé­dők mellett. A sárga lapok­kal és kiállítással, gyakori kényszerszünetekkel tarkí­tott folytatásban egyre nyil­vánvalóbbá vált. hogy az eddigi legjobb formájukat mutató argentinok sorsa má­sodszor is büntetőpárbajban dől el, s mint kiderült, is­mét a javukra. A világbajnokság hatodik hosszabbítását és harmadik tizenegyespárbaját hozó drá­mai összecsapás után Carlos Bilardo már előre tekintett. — Már a 11-esek előtt megnyerhettük volna a mér­kőzést — mondta. — Az ola­szokat a középpályán múl­tuk felül és ez döntőnek bi­zonyult. Nagy árat fizettünk azonban a továbbjutásért, hiszen négy kulcsjátékosun­kat nehéz lesz pótolni a fi­náléban. így utólag már be­vallhatom, a brazilok legyő­zése után reménykedtem ab­ban, hogy eljutunk a döntő­ig. Az argentinok 30 éves kulcsembere, Diego Marado­na szakvezetőjénél bőbeszé­dűbb volt:. (Folytatás a 8. oldalon) A halott kibújt koporsójából A futball doktorainak többsége már a világbajnokság előtt kiállította a zárójelentést Argentínáról, látva „kö- hécselő” játékát az előkészületi mérkőzéseken. Korai halálos betegséget jósoltak jieki a Mondialon, hiszen tudták, a legyengült szervezetű címvédő skalpjára min­denkinek fáj a foga. Még az orvos-kapitány, Bilardo is beismerte, hogy olyan kór támadta meg együttesét, amelynek nem találja orvosságát. Aztán az első meccsen a kameruni „szelídíthetetlen oroszlánok" ahelyett, hegy pátyolgatták volna az eleset­teket, vérző sebet ejtettek a szenvedő bajnokon, meg­ásva ezzel sírját A halottnak hitt Argentína azonban — először ekkor — kimászott koporsójából, és szédülő fej­jel, lázasan, a szovjeteknek lőtt gólokkal javított átme­netileg állapotán. A románok ellen a lábadozó beteg csak óvatos mozdulatokat tett, de így is elvánszorgott a legjobb 16-ig. Itt az egészségtől kicsattanó Brazília várt rá éles karmokkal, hogy a kínlódó címvédőt végleg el- hantol ja. Ok azonban egy váratlan visszaszúrássai a bra­zil művészeket küldték a túlvilágra. Jugoszlávia és egy újabb haláltusa következett. Ma- radonáék ismét a sír szélére kerültek, de megküzdöttek az életben maradásért. A csoda ugyan megtörtént, a hal­doklóra azonban az itáliai farkasok vártak. Az argen­tinok viszont ekkorra megtanultak betegen is a szaka­dék szélén táncolni. Az olaszok elleni meccs második félidejében hirtelen Bilardo doktor is az élet jeleit fe­dezte fel játékosain, akik pirospozsgásan, önbizalomtól duzzadva rúgdosták Zenga kapujába a büntetőket. A túlvilágra így a sírásók kerültek, és a meggyógyult argentinok a fejfákon kicserélhették a neveket... — nyemcsok — Antall lózsef és flngelo Bcerbi találkozója Antall József miniszterel­nök szerdán a Parlamentben fogadta Angelo Acerbi cím­zetes érsek, apostoli nunci- ust. A találkozón felidézték Angelo Rottának, az utolsó Budapesten akkreditált apostoli nunciusnak a hábo­rú alatt, a menekültek vé­delmében betöltött hősies, történelmi szerepét. Rottát 1945-ben utasították ki, s 45 év után Acerbi lett az első apostoli nuncius. A hét elején a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskolában kiállítással egybekötött bútorvásár kezdődött az áfész, a Domus és a Piramis Áruházak kínálatából. A tágas tér le­hetőséget nyújtott komplett szobák, szekrénysorok, ebédlő- garnitúrák bemutatására. A vásár időszakában az Endrődi Takarékszövetkezet jóvoltából előleg fizetése nélkül, hitelre is vásárolhatnak az érdeklődők Fotó: Kovica Erzsébet a kormány csomagtervéről Az Országgyűlés Költségvetési Bizottsá­ga szerdán tárgyalta a kormány általi ki- dolozott csomagtervet, amely a költségve­tés tervezettnél lényegesen nagyobb hiá­nyának csökkentését szolgálja. A viharos ülésen jelentős nézetkülönbség alakult ki a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között. Rabár Ferenc pénzügyminiszter arról próbálta meggyőzni a bizottság tagjait, hogy az intézkedések, amelyek jelentős ár­emeléseket tartalmaznak és előirányozzák a költségvetési kiadások egy részének le­faragását, a költségvetés bevételeinek nö­velését — elkerülhetetlenek. Különben a kormány nem tudja betartani a Nemzetkö­zi Valutaalappal kötött megálilapodást. Be­számolt arról is, hogy a tervezett intézke­dések az idén 1.7 százalékkal növelik az inflációt, Igaz, hogy jövő évi hatásuk el­éri a 4-5 százalékot. Békési László egyetértett azzal, hogy sür­gős intézkedésekre van szükség, ám fel­hívta a figyelmet: mindez nem tehető meg az ez évi költségvetési törvény módosítása nélkül. Erre azonban a kormány jelenlegi előterjesztése nem alkalmas. Véleménye szerint egyébként is szükség van az össze­vont pénzügyi mérleg elkészítésére, mert csak ennek alapján tudnak a képviselők megfelelően dönteni. Azt is be kellene mu­tatni, hogy a tervezett intézkedések mi­lyen hatással lesznek az exportra, hogyan alakul a foglalkoztatási helyzet, és milyen lesz a fogyasztói áremelkedés üteme. A képviselők közül többen úgy véleked­tek: a kormány kényszerhelyzetben van, s nincs idő a szükséges intézkedések halo­gatására. Volt, aki úgy fogalmazott: ezt a keserű pirulát le kell nyelni, mivel' a Né­meth-kormány kellemetlen örökségéről van szó. Az ellenzéki képviselők a javaslatokat általában elkapkodottnak, megalapozatla­noknak tartották. Azt kifogásolták, hogy a kormány a legegyszerűbb módon, elsősor­ban áremelésekkel kívánja a költségvetési hiányt csökkenteni. Mindezzel a lakosság vállára helyezi a fő terheket. A bizottság végül is úgy döntött, hogy megfelelő kiegészítésekkel — vagyis az ösz- szevont pénzügyi mérleg elkészítésével, ha­tásvizsgálattal — támogatja, hogy a kor­mány a Parlament elé terjessze csomagter­vét. Azt azonban nem tudták eldönteni, szükség van-e a költségvetési törvény mó­dosítására, vagy sem. Ez ügyben nem is foglaltak állást. Egy pehelykönnyű álnm valóra válik Történelemóra helyett toliforgatás Az ázsiai bérek és a fejlett nyugatot idéző adózási viszo­nyok szorításában nem egyszerű a vállalkozók dolga. Akinek elegendő pénze van, és nem fogy el a türelme, az talán bol­dogul is. Riportunkban egy vállalkozást mutatunk be Csor- vásról. Beszélgetőpartnerünk Gécs László, a Hunnia Daunen Ágytollgyár Kereskedelmi Kft. kereskedelmi igazgatója. — Átlagos vagyoni hely­zetű családból származom — kezdi szerényen Gécs úr —, szüleimnek soha nem volt kidobni való pénze. A kö­zépiskola után — osztályfő­nököm ilyen-olyan praktikái ellenére — nem kétkezi munkás, hanem pedagógus szerettem volna lenni. S bár nehezen jutottam be az egyetemre — felvételi kérel­memet a gimnázium vaska­lapos vezetése nem támogat­ta —, végül mégis történe­lem szakos tanár lettem. A tanári fizetésből persze már abban az időben sem lehe­tett igazán megélni, ezért más lehetőségek után néz­tem. G|écs László életútja — némi kitérővel — az oros­házi áfész tollfelvásárló üze­mébe vezetett. A szövetke­zetben hamar kitűnt szakér­telme, szervezőkészsége, s hamarosan üzemvezetőként irányította a toliüzemet. Jö­vedelme szigorúan a piaci eredményességtől függött, így a nyereség utáni havi fizetése felért egy átlagos szakmunkás egész évi kere­setével. Hazai viszonyok kö­zött — ez már valami! — így igaz — bólogat az üzletember —, csak egyet szabadjon megjegyeznem: a tollas szakma speciális is­mereteket igényel. Gondol­junk csak arra: tollfelvásár­ló vagy tollfeldolgozó szak­munkásképzés nincs Ma­gyarországon. Ezt csak a gyakorlatban lehet megta­nulni. Magam is a szeren­csének és dr. Tóth Sándor áfész-elnök haladó szellemű üzletpolitikájának köszönhe­tem a lehetőséget és a piac­hoz igazodó bérezést. Ha más lett volna a helyzet, mondjuk bértömeg-gazdál­kodás vagy szocialista egyen- lősdi, akkor én és kollégá­im nem tudtuk volna előte­remteni egy vállalkozás anyagi alapját. Talán nem szükséges ecsetelnem az új­rakezdési kölcsön vagy a hitelfelvétel pénzügyi és ka- matkorlátait. A tollfelvásárló és -feldol­gozó üzem — megtartva jó kapcsolatait az áfész-szel — közös megegyezés után ön­álló egységként folytatta te­vékenységét. Csorvási te­lephelyén jelenleg 30 em­bernek ad munkalehetősé­get. — Érdekes lehet, hogy miért éppen Csorváson hoz­tuk létre az üzemet — ma­gyarázza Gécs úr. A válasz egyszerű: a helyi lehetősé­gek itt voltak a legkedve­zőbbek. A tollfeldolgozásnak itt hagyományt teremtettek, kiváló szakembereink van­nak, a környéken munkaerő szabadul fel — ez egybeesik fejlődési törekvéseinkkel —, (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents