Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-28 / 176. szám
1990. július 28., szombat o BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET Egy igaz, bátor ember Istvánnal „Később Imre bácsival átvitték a halálraítéltek hírhedt helyére” Fazekas Ferenc felvétele A hatalom számkivetettjei Beszélgetés Thürmer Gyulával, az MSZMP elnökével A demokratikus parlamenti választások után a Magyar Szocialista Munkáspárt a hatalom centrumából a politikai élet perifériájára csúszott. Nem került be a hat parlamenti párt közé. A korábban közel 750 ezerre, becsült párttagság java része hátat fordított, ha úgy tetszik, megtagadta MSZMP-s múltját, s más pártban vagy pártonkívüliként vesz részt a társadalmi életben. A magát munkáspártnak valló MSZMP elszigetelődött. Igen kevés azon politikai szervezetek, egyesületek száma, akik nem határolták el magukat a sztálini örökségű, bolsevik típusú párttól. Óriási és nyomasztó az a hagyaték is, ami az új kormány örökségéül jutott. Beszélgetés Annus Nem szereti a villanófényt. Az országgyűlési választásokon Békéssámsonban legtöbb, egészen pontosan 374 szavazatot kapott kisgazdapárt helyi elnökét, az ’50-es évekbeli ellenállási t mozgalom „Retökjét” pedig de sokszor kapta fel a történelem forgószele! .A népi demokrácia megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vádjával a szintén békéssámsoni Zöld Imrével (a katolikus egyház jelenlegi gondnoka a faluban) együtt 1955. június 3,-án első fokon halálra ítélték (ugyanezen év augusztus 25-én másodfokon), majd kegyelemből mindkettejük büntetését életfogytiglanra változtatták. Húsz sámsoni fiatal akikor összesen 186 év börtönbüntetést kapott. Bibóval egy zárkában A 61 éves ember politikailag ma is hihetetlenül tájékozott. Ja kérem, ha valakinek Bibó István, a XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodója volt a tanítómestere! Huszár Tibor Bibó István című könyvében Bibó így vall róla: „Volt egy kedves rabtársam, Annus István, őt először Márianosztrára tették, mert a papája Békéssámsonban volt jegyző, de aztán kiderült, hogy csak segédjegyző volt, erre áttették megint Vácra, a váci fegyházba. (...) Most éhségsztrájkos minőségben volt Márianoszt- rán. (...) Ez volt az a börtön, ahol soha sétát, fürdőt el nem mulasztottak, és ahol az előző börtönökhöz képest pazar koszt volt. Miközben érezhetően gyűlöltek bennünket. Az előbb említett Annus Istvánnal voltam együtt — mindketten elég derűs Ijedélyűek voltunk, úgyhogy dicshimnuszokban törtünk ki, mikor a vaníliás stíriai metélt vagy a rántott hal, vagy a rántott máj megérkezett.” Eleinte némi bizalmatlansággal hallgatja, mi járatban vagyunk nála Békéssámsonban, az Isten háta mögött, de aztán megenyhül. Mosolyog és tegeződik. ' — Tudod, a múltkori cikked, Az én ötvenhatom, nem esett valami jól. Azt írod benne: Mány Erzsébet és Farkas Mihály, meg a békéssámsoni bátrak helyett inkább a saját élményeiddel foglalkoznál. Nem szeretek a nyilvánosság előtt szerepelni, de nekem szent 1956 emléke, s nem igaz az, hogy a forradalom előtt nem volt aktív ellenállási mozgalom Békés megyében. Mi vagyunk rá a példa. Domonkos Laci szegedi újságíró nemrégiben könyvet is írt tevékenységünkről, Magyar Sámsonok (Paraszti ellenállás 1951—1955) címmeL Hírből ismerem, hogyne ismerném egykori és nagy- rabecsült kollégám munkáját, de most pillanthatok bele először. Annus István a kezembe nyomja, s látom, Raffay Ernő írt. róla méltató sorokat. Sír a magyar róna — Mit csináltatok, Pista bátyám? — kérdezem. — Parasztgyerekek voltunk, láttuk a helyzetet falun (békekölcsönjegyzés, beszolgáltatások) — tenni akartunk valamit a rendszer ellen. Először 1951. április 4- én szórtuk tele röpcédulákkal Tótkomlóst és Mezőhegyest. Később már jutott belőlük Orosházára, Hódmezővásárhelyre és Makóra is. Nem volt olyan kommunista ünnep, ahol ne törtünk volna borsot a hatalmon lévő elvtársak orra alá. — Mi volt írva a cédulákra? — Ilyenek, hogy: „Vörös spicli, figyelünk!”, „Le az ÁVH-val!”, „Ruszkik, haza!”, „Parasztok, ne lépjetek be a kolhozokba!”, „Segítsd az ellenállási mozgalmat!”, „Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja!” ... Nagy etetés volt, mert a DISZ volt a fedőszervüftk: a szövetség békéssámsoni szervezetének hátsó helyiségében nyomtuk a szóróanyagokat. . — Mikor buktatok le? — 1955. április 4-én fel akartuk robbantani a tót- komlósi szovjet emlékművet (amely egyébként — vörös- csillagostul, mindenestül — még most is ott pompázik a nagyközségi tanács előtti téren — D. L.) ... Tervünk nem sikerülhetett, mert március 17-én este az ÁVH lekapcsolta a csoportot. Az ávósok körülvették a falut, valósággal megszállták. Országos szervezkedésnek kiáltották ki a miénket, rabomobilokon Pestre, a Fő utcába szállítottak bennünket. Ott volt a tárgyalás is. Később Imre bácsival átvittek a halálráítéltek hírhedt helyére, a Kisfogházba. A forradalom napjaiban (egészen pontosan október 26-án) Darvas Iván írta alá a szabadulólevelemet, aztán a következő év januárjának elején jötték értünk a pufaj- kások... — Hova kerültél? — Vácra, Nosztrára, Vácra, aztán megint Nosztrára. Mivel elég jól gépeltem tíz ujjal, dolgoztam a fordító- irodán is, ahol az idegen nyelveket nem tudó elvtársak számára nyugati könyveket fordítottunk Bibóval, Göncz Árpáddal, Krassó Györggyel, Mérei Ferenccel együtt, de raboskodtam Rácz Sándorral is. — Bibéről milyen benyomásokat szereztél? — Fantasztikusan nagy tudású, humanista ember volt. A „váci sétákon” Göncz Árpáddal és a revizionista kommunista Donáth Ferenccel beszélgetett a legtöbbet, emberileg pedig a Békéscsabáról elszármazott Lőcsei Pállal értette meg a legjobban magát. Emlékszem, még a keretlegényeken sem akart bosszút állni. Márianosztrán csak egyszer jött ki a sodrából, amikor azért verték meg őt és dr. Kertész Dezsőt, mert dörömbölni merészeltek az ajtón két éhségsztrájkoló sorstársunk brutális módon történő elhurcolása ellen. Azt mondta: „Pistám, ezeket az embereket én is megbüntetném”. A sámsoni ködben — Hogyan szabadultál? — 1963-ban, a Kádár-féle amnesztiával. Apám régi falubeli tisztelőinek köszönhetően felvettek dolgozni a Sámsoni Hunyadi Téeszbe, könyvelőnek. A rákövetkező évben megnősültem, később elvégeztem a kereskedelmi tanfolyamot, leérettségiztem. Mindig az veit a vágyam, hogy jogi egyetemre mehessek, de hát ilyen priusszal szóba sem jöhettem. Amikor 1965-ben Előre néven egyesült a sámroni négy téesz, pénzügyi előadó lettem. — Sohasem voltak kellemetlenségeid politikai múltad miatt? — Dehogynem. Nagyon sokáig figyeltek, zaklattak, provokáltak. Olajos Imre, az Előre Téesz akkori főagro- nómusa (legutóbb az MSZP képviselőjelöltjeként vett részt a politikai csatározásokban) a választási kampány során a lehallgatásommal kapcsolatos kérdésemre például azt válaszolta az egyik orosházi gyűlésen: „Nem tudtam arról, hogy a téesz irodájában lehallgatókészülék van, de figyelmeztettem Pistát: vigyázzon!”. Megjegyzem, jócskán voltak itt bajok és hiányosságok. Egyik kollégád — valamikor a hatvanas években — A sámsoni köd címmel cikket is írt az itteni viszonyokról. Fel is jelentették érte. — Meddig dolgoztál a té- eszben? — Bár marasztaltak, 1987- ben rokkantsági nyugdíjba mentem. — Miért? — Üjra káderelnököt hoztak a téesz élére, és én azt mondtam: nem veszek részt a téesz temetésén. Dányi László A közelmúltban a Magyar Szocialista Munkáspárt békéscsabai alapszervezeteinél járt Thürmer Gyula pártelnök. Vele beszélgettünk pártja aktuális feladatairól. Milyen a mai MSZMP? — Milyen érzés ma az MSZMP elnökének lenni? — Az utóbbi időben egyre többen érdeklődnek utánunk. A magyar társadalom kezdi felismerni az MSZMP erejét. Bátran kijelenthetem: jó érzés a párt elnökének lenni, hiszen a dolgozó ember, a munkásember érdekeit képviselni mindig is fontos feladat volt. A mai időkben ugyan egyre nehezebb, de nem szabad elfelejteni, hogy a parlamenten kívül mi vagyunk a legnagyobb ellenzéki párt. — Hogyan tartja fenn magát a párt, miből vannak bevételeik? — A törvény által lehetővé tett forrásokból, a tagdíjakból, az adományokból és az állami költségvetésből. Természetesen az élet rá- kényszerít bennünket is valamilyen gazdálkodó tevékenységre, de ez még nálunk nem számottevő. — Idős a tagság. Ilyen koros emberekkel — senkit meg nem sértve — hogyan lehet jövőt építeni? — Ha egy kicsit körülnézünk a többi párt háza táján, leszámítva a Fideszt, ott is azt látni: nagyon sok az idős ember. — De taláp nem ' annyi, mint az MSZMP alapszervezeteiben ... — Talán nem ennyi, de az időskorúak mindenütt aktívak. Szerintem ez jó dolog és fontos, hogy a nyugdíjasok nagy százaléka a mi pártunkhoz csatlakozott. A jövőt persze nem rájuk kell építeni, hanem a középgenerációra. Szerencsére 30-40 évesek is szép számmal megtalálhatók sorainkban. És egészen új jelenség, hogy közelednek a tizenévesek is hozzánk. — Mennyi MSZMP-tagot tartanak nyilván? — Több tízezret, de kevesebbet, mint 80 ezret. Az biztos, a mi tagságunk a legnagyobb a politikai pártok között. — Tervezik-e ifjúsági szervezet létrehozását? — Egyelőre ifjúsági tagozatunk van, ami a 30-40 éves párttagokat fogja össze. Sokra becsüljük működését, mert lendületet ad a belső pártéletnek és utat képez kifelé. A 30 éves hamarabb ért szót a tizenévessel, mint mondjuk egy 70 éves. A következő hónapokban létrejön majd néhány ifjúsági szervezetünk. Ám nagy mamutszervezetre egyelőre nem gondolunk. Nincs türelmi idő — Milyen a kapcsolatuk a kormánnyal? Tudjuk, hogy egy hónapja Szabad György- gyel, egy hete pedig Göncz Árpáddal tárgyalt. Beavatna bennünket ezeknek a megbeszéléseknek a tartalmába? — Viszonyunk a kormányhoz olyan, mint amilyen egy ellenzéki pártnak lehet. Nem rosszabb és nem jobb, mint a többi ellenzéki párt viszonya ia' hatalomhoz. Mi megértjük a kormány erőfeszítéseit, ami a társadalom helyzetének javítására irányulna. Tehát nem utasítunk el eleve mindent. De a kormány egész munkáját a dolgozó ember szemszögéből bíráljuk. Itt nincs 100 nap, nincs türelmi idő, itt azt kell látni, hogy az új hatalom tevékenysége nyomán nem csökken az infláció, hanem nő. Az árak emelkednek, a szegényebb ember szegényebb lesz, a gazdag még gazdagabb. Nő a munkanélküliség. Teljesen ellentmondásos a kormány külpolitikája, ami már ma is feszült helyzetet teremt a környező országokkal. Nem tudjuk támogatni a Szovjetunióval szemben tanúsított kormánymagatartást. Számunkra teljesen elfogadhatatlan, mert «árt a nemzeti érdekeknek. Az egyoldalú orientáció szerintük gazdaságilag és politikailag is több veszélyt rejt magában. Ezeket a dolgokat természetesen számon kérjük. A Parlament elnökével és a köztársaság ideiglenes elnökével is folytatott megbeszélésen különösen azt húztam alá: mi a parlamenti, a képviseleti demokrácia mellett vagyunk. Ám nagyon nagy veszélynek tartjuk az ország jobbratolódását. Különösen a jobboldali diktatúra veszélyét. Például nem tudjuk azt elfogadni, hogy a kormány rendelkezzék az Állami Vagyonügynökség felett, s ne a Parlament. Nem tudjuk azt támogatni, hogy ne állami rendőrség legyen, hanem párthoz, vagy társadalmi rétegekhez kötődő polgárőrség, vagy nemzetőrség. És még sorolhatnék sok ilyen dolgot. Messze nem elfogadható az sem, hogy a paktumpártok (MDF, SZDSZ) vezetői egymás között a nép feje fölött egyezkedjenek az ország sorsát érintő alapvető kérdésekben. Körülbelül ezeket a témákat érintettük. A múlt bűneiről és a gazdaságról — Sok bírálat éri az MSZMP-t, de az MSZP-t is a múlt bűnei miatt. Talán ennek köszönhető, hogy „szégyenlős” a tagságuk. Az emberek nem büszkélkednek párttagságukkal. Mikor fognak kilépni az önként vállalt illegalitásból? — A múltat valamennyien visszük magunkkal, nem csak az MSZMP, meg az MSZP, hanem az egész társadalom. Hiszen leszámítva egy-két úriembert, aki elegánsan most tért haza külföldről és csatlakozott a politikai élethez, azért a mai politikai élet szereplői azok itt nőttek fel és itt lettek valakik. Ez az egyik dolog. A másik: szerintem a múlthoz fordulni és állandóan a múltat emlegetni, bárki tegye is azt, akár a baloldal, akár a jobboldal, mindenképp zsákutca. Nem lehet sem a múltat erényként egyértelműen feltüntetni, de nem lehet a múltban keresni a mai okok bűnöseit sem. Ez szintén politikái zsákutca lenne. A mára kell magyarázatot adni. így tudunk mi is kilépni a belső elszigeteltségből, ha a mai problémákra adunk választ. És egyre több olyan kérdés van, amire választ tudunk adni. A kormány bírálata és a kilépés egyik formája, amivel nagyon sok embert gyűjtünk pártunk köré. Sőt, most már vannak nagyobb rendezvényeink is. Július 6- án, a Kádár-évfordulón, több mint 20 ezer ember emlékezett velünk — együtt szakadó esőben, a nyári politikai uborkaszezon kellős közepén. Fontos eredményként tartjuk ezt számon. Szélesítjük kapcsolatahikata kormányzati szervekkel, a szakszervezettel. Egyre több legális külföldi, mindenekelőtt nyugati országbeli párt- kapcsolatról adhatunk számot. Nő az MSZMP nemzetközi elismertsége. — Elhangzott ugyan több, kormányt érintő bírálat, de hát ez a kormány örökölte, méghozzá önöktől a mai társadalmi helyzetet. A gazdasági élet feszítő gondjaira van-e megoldási javaslatuk? — Ez igaz. A kormány valóban nehéz helyzetet örökölt, de ezzel nem tud megbirkózni. Mi nem a múltat kérjük rajta számon, hanem azt, hogy ha már egyszer átvette a hatalmat, akkor éljen is vele. Látható azonban, ezzel a hatalommal nem tud mit kezdeni. Szakembereink most dolgoznak egy agrárpolitikai és egy gazdaságpolitikai programon. Néhány gondolat ezekből. Egyértelműen a szövetkezeti tulajdon megőrzése mellett vagyunk, de ugyanakkor korszerű formáinak alkalmazását valljuk. A téesztagság döntsön a saját jövőjéről, de a szövetkezetét csak úgy ne dobjuk ki. Ha mégis megsemmisítjük, akkor kenyér nélkül marad az ország. Szintén nem értünk egyet a nagyvállalatok megszüntetésével és azzal sem, hogy egyre-másra kezdenek ki vállalatvezetőket, vagy egyenesen leváltanak csak azért, mert a szocialista rendszerben nőttek fel. A nagyvállalat nem politikai okok miatt jött létre, hanem, mert a termelés úgy kívánta. Kár lenne ezt is szétverni. Támogatjuk a külföldi tőke bejövetelét, de semmiképpen nem támogatjuk az ország kiárusítását. Baloldali pártok között — Keresik-e a munkakapcsolatot más baloldali pártokkal? — Általában a baloldali erők fokozatos közeledése mellett vagyunk. Erre törekszünk. A Magyarországi Szociáldemokrata Párttal volt egy kölcsönös üzenet- váltásunk. Megküldtük egymásnak pártunk dokumentumait, tehát ismerjük egymás céljait, törekvéseit. Ennél szorosabb együttműködést ma nehéz megvalósítani. Nagyon ellentmondásos a helyzet a szociáldemokrata mozgalmon belül. Az MSZP- vel helyi és középszinten jó a viszonyunk, országos viszonylatban azonban meglehetősen hűvös. Ügy gondolom, Horn Gyulának előbb- utóbb számolnia kell a tényekkel és a valóságból kell kiindulnia, nem pedig bizonyos álmokból. Jó a viszonyunk a most létrejött Nemzeti Parasztpárttal. Az Agrárszövetséggel tárgyalunk és legutóbb a felhívásukat is támogattuk. Tehát több olyan pont van, ahol érintkezünk a-t többi ellenzéki párttal. Erről jut eszembe: a napokban kapcsolódtunk be a hetente megjelenő Szélrózsa című kiadványba, amit a néppárt kezdeményezett és a Parlamenten kívüli pártok kapnak benne egy- egy oldalt törekvéseik ismertetésére. Papp János
