Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-26 / 174. szám

1990. július 26., csütörtök

o

Bogdándi Győző:

A vállalati tanácsnak tartozom számadással, nem a sztrájkkal fenyegetőzőknek

(Folytatás az 1. oldalról)

tanács ügyvezetője, dr. Simon Mátyás munkaügyi, jogi stb. főosztályvezető, Ali János gazdasági igazgatóhelyettes, Farkasinszki András kereskedelmi ágazatvezető, vagy a volt párttitkárunk, aki ma személyzetis 30 ezer forintos fizetéssel. Őket sose érdekelte a termelés, különben egyszer 4cétszer csak megnéznék volna, hogy mi folyik az istállókban, a földeken.

Beszélgetőpartnereim szinte egymás szájából veszik át a szót, sorolván azokat a híreszteléseket, amelyek igazáról, igaztalan sálról nem győződhettek; ugyan meg, de felháborodásuk igencsak valóságos! Ügy tudják például, hogy az igazgató több külföldi úton vett részit a kiválasztottakkal, egyebek közt a Benelux-államokban mik- robusszal tanulmányozták a csigatenyésztést, vagy ki tudja, mit. Most meg állítólag párizsi és kanadai utat készítenek elő.

Telnek a percek és egyre több nem sztrájkbizottsági tag is szót kér. Kiss Imre, a szakszervezeti bizottság tagja csak ennyit mond:

— A titkárunk egy személyben döntött eü mindent, nem lehetett ellentmondani neki. * „Tetszik tudni, miért .'..”

Kiss Géza, a mágiori juhászok nevében tiltakozik az ellen, hogy az Igazgató rájuk fogta: birkát lopnak. Pedig csak akkor járt közöttük, amikor birka kellett valamilyen célra. Legutóbb a tévések kaptak csomagocskát.

— Nem jól láttátok ti azt, megdöglött, 'azérí hiányzik a lajstromból — jegyezte meg valaki, meglehetősen keserű mosollyal a szája szélén. De hát magyar ember mindenből képes viccet csinálni, hiszen .az asztal túl oldaláról azonnal jött is a válasz:

— Persze, hogy megdöglött a birka, nyakonszúr- ták...

Szűcs Lajos tehenész. Egerest Gábor állattenyésztő keserű szavakkal ecsetelik jövedelmüket, s azt, hogy az igazgató soha nem foglalkozott problémájukkal. „Három éve ígér gépet, de- a kezünkben ma is csak villa van.”

S nem Szeghalmon lennénk, ha nem esne szó Ma- róthy László személyéről. Nincs mit tagadni, óriási a felháborodás, tudniillik az utóbbi napokban terjedt el a hír: a képviselői választási kampány során az igazgató a szakszervezeti bizottságon keresztül több tízezer forintot juttatott Maró- thy támogatására!

„A megkérdezésünk nélkül, a nevünkben tettek ilyeneket” — jegyezte meg valaki, majd így folytatta.

— Mert nálunk diktatúra van, az igazgató kijelentette, hogy „rabszolgák, ti csak dolgozzatok!’’, és aki ellent mert mondani neki bármiben, megnézhette magát. Tö- viskesben, Darvast Károly bácsinak azt mondta, hogy Dévaványáról addig ne jöjjön be dolgozni, amíg Ma- róthynak össze nem gyűjt száz kopogtatócédulát. Majdnem sírt az öreg, de hát mit tehetett...

Talán ennyi hangulati töredék elég az állami gazdaságban uralkodó légkör érzékeltetésére. Legszebb ideje, hogy megszólalják a két leginkább érdekelt. Kezdjük a sort Gyányi Gyulával, aki legalább 95 százalékos bizalmat élvez az emberek körében :

— 1986. május 2-án Bogdándi Győző a lakásomra jött el könyörögni, hogy jöjjek az állami gazdaságba termelési igazgatóhelyettesnek. „Anarchia van, rendet kell teremteni.” Vállaltam a munkát, az eredmények önmagukért beszélnek. Félreértés ne essék, nem sajátítom ki az érdemeket, de nekem is részem volt ebben. És most, az igazgatói értekezleten felkért, távozzak, mert nem hajtom végre az utasításait, akadályozom a termelést, nem engedem kibontakozni a munkatársakat stb. A vádak után szembesítést kértem, konkrétan sorolja föl, mire gondolt, de erre nem volt hajlandó. Én csak hajcsárnak kellettem neki és csapatának, hogy kikaparjam a gesztenyét. Akkor is elmondtam: ha útjában állok, bocsásson el, de önként nem megyek! Az ott lévő vezetők közül senki sem védett meg, ami érthető, hiszen bennem többen vetély- társat látnak. Az igazgató nyugdíjba megy, félnek attól, hogy én kerülhetek a gazdaság élére.

Bogdándi Győző igazgatóval szobájában beszélgetünk. Természetesen a történtekről tud, noha hivatalosan nem értesült a sztrájkfelhívásról. Amikor tájékoztatom az igazgatót az eddig hallottakról, a dolgozók által felvetettekről, legnagyobb meglepetésemre kimérten és higgadtan kezdi mondandóját: — Az ellenem felhozott rágalmak kimerítik a hitelrontást, hiszen kivétel nélkül alaptalanok, valamennyit visszautasítom. Augusztus

3-ara — a törvény adta keretek között — összehívtam a vállalati tanácsot, mert én ennek a testületnek tartozom számadással, nem pedig az ellenem szervezkedőknek. A tanácsülésen mindent részletesen, iratokkal, okmányokkal alátámasztva megcáfolok! Az állami gazdaságban kirobbant helyzet szerintem onnan ered, hogy Gyányi Gyula több aspiránst vél felfedezni .az igazgatói székre. Kihasználva a távollétemet — kórházban feküdtem —. egyoldalú tájékoztatást adott a dolgozóknak, ami nem más, mint int- rikus félrevezetés! Ráadásul a fizikai dolgozók körében minden irodista „tintafosó”, akik nem dolgoznak, termelnek. Ezt fejelte meg Gyányi.

— 'De mi a helyzet Ma- róthy László anyagi támogatásával?

— Nem tagadom, támogattam a jelölését, hiszen minisztersége alatt sokat tett a háttérben értünk. Nélküle soha nem valósul meg az öntözőrendszerünk, 26 kilométerről hozunk vizet. Azt viszont cáfolom, hogy bárkit bántottam -volna más nézetei miatt.

— Adott-e az állami gazdaság pénzt a Maróthy-kam- pányra?

— A gazdaság nem, de a szakszervezeti • bizottságunk igen, de ők szuverén módon gazdálkodnak az állami gazdaságtól kapott pénzükkel. Egyébként se sokról van szó, mindössze 30 ezer forintról.

— Végül is a dolgozók követelik a 20 százalékos béremelést és az ön lemondását öt napon belül. Mit kíván tenni?

— Jelenleg 20 százalékos bérfejlesztésre most nincs módunk, de ha a termelés úgy alakul, akkor év vége felé lehet növelni a béreket. Mint már említettem, nem kívánok lemondani, az augusztus 3-i vállalati tanácsülésen tisztázok minden rágalmat.

Lovász Sándor — Oravszki Ferenc

Jó az álmodozás

— Mondd, te hova tartozol tulajdonképpen? — kérdezte a napokban tőlem ismerősöm.

— Mire gondolsz? — dobtam vissza a labdát meglepetésemben.

— Idefigyelj — kezdte mondandóját —, sokan nem értik, milyen gondolkodású is vagy te valójában.

— Légy szíves, fogalmazzál érthetőbben.

— Na, jó — adta meg magát —, előállók a farbával: egyesek véleménye szerint az írásaid hol baloldali, hol jobboldali hangvételűek, így nem lehet bemérni, merre tartasz.

Nagyot nyeltem (nem is tudom, mit írjak: miben, mitől), és bár imádom a focit, azon a meccsen, ahol találkoztam fiatal kollégámmal, csak egy dolgot láttam magam előtt — eddigi harcaimat, küzdelmeimet. Hát minden hiábavaló lenne? — tettem fel magamnak a. kérdést, nagyon is jól tudva, honnan fúj a szél. Évtizednyi csatározások, szélmalomharcok után, az eleddig a zsíros fazék körül csendben lapítok, törleszkedők, majd később „reformerek” megtehetik azt, hogy önmaguk „megújulásának”, tisztára mosásának érdekében bárkit célba vehetnek?

Magam sosem voltam félénk természetű ember (és melles- . leg szeretem a szemtől szembeni véleménynyilvánítást), mégis megriadtam a gondolattól: ez az út vezetne abba a házba, melyről annyit papolunk mostanában? Megint az lesz a jó újságíró, aki meghallja, úgymond, az idők szavát, és azt cselekedi meg, amit esetleg ostoba módon elvár tőle a mindenkori hatalom? Hát egyebek mellett nem ezért bukott meg — a szocializmus eszmeiségét hosszú időre besározva

— a Haynau rémuralmát messze lepipáló nép- és szellemirtó Kádár-rendszer is?

Most beszélhetnék hányattatásaimról, eleve kudarcra ítélt, egyszemélyes hősködéseimről, naiv módon elkövetett lázadásaimról, arról, hogy mitől akart engem is megfosztani a „létező szocializmus” korszaka, de nem teszem. Nem ez itt a lényeg. Sokkal inkább az: maradt-e még annyi erkölcsiség ebben a népben, hogy felismerhesse, hol az ármány, és hol az igaz szó.

Nem lenne szabad hinnünk azoknak az embereknek, akik néhány éve még az akkori hatalom szekerét tolva elvtelenül (fontos a szó), ma pedig — meggyónva „tévedéseiket”

— MDF- és SZDSZ-taggyűlésre járnak, netán az MSZP- ben hirdetik azt, ami nincs. És nem szabad megbíznunk azokban sem, akik most hallgatnak, várva a kedvező alka->

.lomra. Én a magam részéről például sokkal tisztességesebbnek tartom azt a magatartást, amikor valaki jelen viszonyaink között, a’ kilátástalanság tudatával is vállalja MS£MPs voltát. Mert Thürmer Gyuláékról — bármennyire is anakronisztikusak a meglátásaik — legalább tud(hat)- juk, hogy azt mondják, amire gondolnak.

Visszatérve személyes, bár nagyon is közügynek minősíthető sirámaimra: attól lenne jobb-, illetve baloldali valamely zsurnaliszta, mert a tényigazságnak alávetve magát pártérdekektől függetlenül tájékoztatja az olvasót? A megye (sajnos, még mindig) egyetlen politikai napilapjában ezentúl legyenek MDF-, SZDSZ-, kisgazdapárti, és még ki tudja milyen ízű tudósítások, jegyzetek stb. stb.? Ezt akarnák, ezt várnák tőlünk a politikától amúgy is megcsömörlött, a mindennapi betevő falat megteremtésével (figyelem, ez most nem demagógia!) küszködő olvasók? Hisz maguk a pártok sem lépnek fel, mert nem is léphetnek fel már ilyen igénynyel! Akkor kik akarnak manapság jobboldalibbaknak, ..centrumosabbaknak” tűnni?

A válasz előttünk áll. Addig is, míg minden titkok tudójává válunk, mindenekelőtt gondolkozzunk. És álmodjunk szépeket, mert álmodozni jó.

Ja, és még valami, majd elfelejtettem: nagyon kérem, a jövőben senki se rázza meg a kezemet azért, mert megítélése szerint valamely dolgozatommal pártja érdekeit szolgáltam. Nem azért írtam. Dányi László

Kulturális díj a Békési Városi Könyvtárnak

Indokoltak a bíróság elé állítások

Gulyás Béla Svájcban élő karnagy Békés város kulturális életében jelentős szerepet játszó személy, vagy kollektíva jutalmazására 5990-ben „Gulyás Béla Kulturális díj” néven tízezer forintot ajánlott fel.

A zenei napok intézőbizottságához több javaslat is érkezett, végül a választás a városi könyvtár kollektívájára esett, ők nyerték el munkájukkal az összeget.

Az indoklásban az áll, hogy a könyvtár alapfeladatainak magas színvonalú ellátása mellett egyéb tevékenységgel is hozzájárul a város kulturális életéhez.

Rendeznek itt író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket, versenyeket, vetélkedőket, különböző korosztályok részére. A Költészet Napján volt például a Barátunk a könyv című közösség* játék. A múlt évben először népdaléneklési versenyt is hirdettek. Általános iskolások számára indított képzőművészeti pályázatuk címe pedig : Legkedvesebb mesehősöm, regényhősöm.

Aktív részesei a Békés- Tarhosi Zenei Napoknak. Könyvtáruk az információs központ, amelyik szombaton is és vasárnap is tart ügyeletét, előadásoknak, rendezvényeknek ad helyet.

Úti Éva igazgató azt is elmondotta, hogy a könyvtári tagok száma ötezer körüli, s annak ellenére, hogy a beiratkozási díjat emelték, kétszázzal több az olvasójuk, mint tavaly... (k)

A legfőbb ügyész július 17-én kiadott utasításaira gyakorlatilag két bűnügyben folytatódik a nyomozás, illetve kerül sor vádemelésre. Az egyiket, a Végvári József által elkövetett államtitoksértés és kötelességszegés szolgálatban bűntettek miatti nyomozás indokait az újságok többé-kevésbé megfelelően ismertették. Ezzel szemben a másikat: Pallagi Ferencnek, az ex-belügymi- niszter-helyettesnek és dr.

Horváth Józsefnek, a BM III III. csoportfőnökség (belbiztonsági szolgálat) volt vezetőjének ügyét, nem, vagy alig említették, pedig a legfőbb ügyész utasítása szerint az ő ügyükben is folytatódik a büntetőeljárás — hangsúlyozta. Kovács Tamás ezredes, a Katonai Főügyészség főosztályvezető főügyésze, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában.

A Dunagate-ügy bíróság előtti befejezésére jogi indokok alapján intézkedett a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze. A döntéseket a beosztását alig egy hónapja betöltő dr. Györgyi Kálmán, a büntetőjog egyetemi docense hozta — emlékeztetett a főosztályvezető ügyész. A határozatok összhangban vannak Györgyi Kálmánnak az ügyhöz kapcsolódó korábbi nyilatkozataival, azok szakmai meggyőződésén alapulnak. s mindenfajta politikai áramlattól függetlenek, s mentesek a mások által nyilvánosság előtt feltételezett politikai szándékoktól is.

A Dél-Kelet nem változtat irányt

Egy fillér sem igaz az egészből

Még az információzuhatag alatt álló újságíró is felkapta fejét arra a minapi hírre, miszerint megyénk független közéleti hetilapját, a Dél-Keletet az MSZP 8 millió forintért megveszi, vagy már meg is vette. Békéscsabán a Tanácsköztársaság úti (mellesleg még mindig, sőt egyre jobban anakronisztikus ez az utcanév) borozóban egyesek mindenesetre már azt is tudni vélték, hogy a szerkesztőséghez nemcsak földrajzi értelemben közeli Dami’s farmerbolt (vagy a Demisz?) is beszáll 4 millió forinttal az üzletbe. Nos, bár képtelennek tűntek ezek az állítások, megkerestük ez ügyben a hetilapot, ahol Kepenyes János felelős szerkesztő távollétében B. Sajti Emese rovatszerkesztő nyilatkozott lapunknak.

— Szó sincs ezekről, nem is tudom, hogyan terjedtek el ezek a rémhírek. Bizonyára valakiknek jólesik szórakozni velünk; azMSZP- nek tudomásom szerint nem éppen a legkedvesebb lapjai közé tartozik a Dél-Kelet. Ámbár meg kell mondanom, a negatív reklám is reklám.

— Mégis, mit gondol: volt-e, lehetett-e valami valóságalapja a kósza hírek szárnyrakelésének?

— Fogalmam sincs. Megjegyzem, jó lenne, ha itt kopogna ajtónkon a tőke. Az igaz, hogy Hideg András, aki főállásban a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat közgazdasági szakágvezetője, 2 hete gazdasági ügyvezetőként a Dél-Kelet Lap- és Könyvkiadó Kft.-nél dolgozik.

Meg van hát, honnan eredt a mendemonda, s mit hoz a véletlen, beszélgetésünkkor éppen a Magyar Szocialista Párt egyik békéscsabai potentátja telefonál a szerkesztőségbe. Kolléganőm készségesen átadja a kagylót.

— Hideg úr, ön ugyebár tagja az MSZP megyei elnökségének?

— Nem. A testvéremet, Hideg Gábort választották be a politikai testületbe.

— Pardon. Már csak azt

kérdezném meg: milyen

munkát kell ellátnia a kft.- nél?

— Mivel tavaly veszteséges volt a cég, szükség van egy olyan közgazdasági szakemberre, aki jövedelmezőségi számításokat végez, és elősegíti könyvek és más sajtótermékek megjelentetését.

D. L.

A lakott területektől messze, az erdőben vertek tanyát a veszprémi 126. számú Szt. Imre cserkészcsapat tagjai. Pécsely közelében (Balatonfüred térsége) a zádorvári romoknál 60 cserkész — 6 évestől 66 évesig — két hétig 'táboroznak. A résztvevők itt tanulják — vagy felelevenítik — a cserkészettel, az erdei élettel kapcsolatos tudnivalókat Mn-fotó