Békés Megyei Népújság, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-14 / 164. szám
1990. július 14., szombat o Hallgattassák meg a másik fél is! A tiltakozók ellen Is tiltakoznak Tulajdonosokat bérmunkások helyett A kisgazdapártnak nemcsak ’47 fontos Az a bizonyos félrevezető szöveg: A Magyar Demokrata Fórum és a Kisgazdapárt helyi szervezete meglepetéssel vette tudomásul, hogy a Könd utcai ABC előtti téren egy vendéglátóegység építését kezdték meg, ezzel gátolják a gyermekkocsikkal, és kerékpárokkal történő parkolási lehetőséget. Tudomásunk szerint a városrendezés során ez a terület éppen erre a célra lett közterületté nyilvánítva. A fenti két párt messzemenőleg támogatja a vállal- . kozói kezdeményezéseket, de nem mindenáron. Az építkezés megkezdése előtt tájékoztatni kellett volna a város lakosságát, és figyelembe kellett volna venni véleményüket. A fenti két párt követeli, hogy vizsgálják felül az építkezés törvényességét, valamint azt, hogyan lett a közterületből magánterület. Aki a fenti felhívással, illetve követeléssel egyetért, kérjük aláírásával támogassa! (Folytatás az 1. oldalról) a helyi tanács kártalanította vállalatunkat, és szanált területeink fejében csereingatlanként kaptuk ezt a részt. Nem várhatja el tőlünk senki. hogy közterületi funkciót biztosítsunk saját telkünkön. Ezt eddig gesztusként tettük. Igaz. korábban pénzünk sem volt a fejlesztésre, de most, hogy elkészültünk az Admi- rállal, szeretnénk az ide tartozó sarkot is rendbehozni. A vásárlók tiltakoznak a hely miatt, pedig a leendő terasz kereskedelmi és építészeti szempontból is jó helyen van. Amit szeretnék hangsúlyozni: a lakosságra tekintettel úgy szerveztük, hogy a sarok kétharmad részének közterületi funkciója megmarad. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a vásárlók itt tárolhatják kerékpárjaikat^ és bizonyára lesz „szemétdomb” is. Persze, hosszú távon ez nem egyeztethető össze elképzeléseinkkel. Mi lelkiismereti kérdést csinálunk abból, hogy Orosháza e része kulturált, esztétikus környezetű legyen ... A kisemmizettek mi vagyunk! — E szavak kíséretében kereste meg szerkesztőségünket Ábrahám György. Az Élésker igazgatója az ügy jobb megértése miatt visz- szakanyarodott 1967-ig, amikor is megállapodás született az Orosházi Városi Tanács és vállalata között egy áruházépítésről, valamint arról, hogy az épület tulajdonosa az állam, kezelője az Élésker. — Egy év alatt felépült a bolt, 1971-ben a vállalat kérelmezte a helyi tanács igazgatási osztályán, hogy a megállapodásban szereplő kezelői jogot határozatilag jegyeztesse be a vállalat nevére. Ez már nehézséget jelentett az akkori ügyintézőknek. Kaptunk egy határozatot, hogy a Kossuth utca 26. szám alatti telket a vállalat részére csak úszótelek-kialakítással engedélyezik. Ezzel nem értettünk egyet, fellebbeztünk. Hiába. — 1979-ben kértük a telek megosztását, hogy a vállalat által használt terület kerüljön végre a mi kezelésünkbe. Az eredmény változatlan. Ezek után az üzlet előtti, mögötti terület folyamatosan közterületként funkcionált. Ez a dolog 1989- ig nem is zavart bennünket, akkor kértük az Orosházi Városi Tanács elnökét, rendezzük végre a terület sorsát. Tizenkilenc évi használat után úgy gondoltuk, nem vagyunk tolakodók. Javallatunkra egy levelet kaptunk: „A problémás ingatlan a Békés Megyei Vendéglátó-ipari Vállalat kezelésében és az önök használatában van. Az érintett ingatlan különálló, de mégis közös használatú, ezért mindkét felet meghívjuk egyeztetés céljából.” — A hír mellbevágott bennünket, gyorsan utánanéztünk a dolgoknak: a tulajdoni lapokból tudtuk meg, hogy a vendéglátó kezelésébe került (1984-ben!) a terület. Hat évig senki nem szólt erről. Megjegyzem: rendelet írja elő, hogy határozathozatal előtt helyszíni szemlét kell tartani, erre meg kell hívni az állami tulajdonban álló ingatlanok kezelőit is. Mi meghívást soha nem kaptunk, igaz később értesítést, tájékoztatást sem. Az ügy pikáns, de nem lefutott — Mi úgy gondoljuk, ami bekövetkezett, elfogadhatatlan. Ez a fajta eljárás velünk szemben megengedhetetlen — mondta beszélgetésünk végén az Élésker igazgatója. A felek meghallgatása után megkerestük a „félrevezetőket” is. — Mi a lakosság kérésének tettünk eleget akkor, amikor aláírásgyűjtést szerveztünk. Elismerjük, hogy a tiltakozó táblán pontatlan megfogalmazást használtunk, de ennek ellenére úgy érezzük, jogosak a felvetéseink — hallottuk az MDF képviselőjének válaszát. S hogy mi lett az összegyűlt aláírások sorsa? A pártok eljuttatták az Orosházi Városi Tanács illetékeseihez, akik hétfőn döntenek a további teendőkről. Csete Ilona A független kisgazdapárt megyei elnökhelyettese, dr. Gyarmati Sándor, terjedelmes levelet juttatott el a napokban szerkesztőségünkhöz, amelyben a pártja által előkészített földtörvény- tervezetről, valamint a földről kibontakozó, mind hevesebb országos vitáról fejtette ki véleményét. Az írás kapcsán beszélgetésre kértük dr. Gyarmati urat. — ön a levelében azt fejtegeti, hogy Magyarországon valóságos sajtóhadjárat van a független kisgazdapárti földprogram lejáratására. Ennek a hátterében azok az agrár nagyüzemi vezetők állnak, akik a valódi tulajdonosok megjelenésétől féltik pozíciójukat. Nem túl nagy egyszerűsítés kijelenteni ezt? — Azt hiszem, hogy nem. Leghangosabban a kivételezett helyzetbe hozott téesz- és állami gazdasági vezetők, és esztelenül felduzzasztott apparátusuk ágálnak ellenünk, hiszen veszélyben vannak a pártállamtól kapott előjogaik. Leggyakrab- . ban ők rémisztgetnek élelmiszerhiánnyal, árdrágulással és rendszeresen eltorzítják a dolgokat. Egzisztenciális érdekük így markáns politikai erőként jelenik meg közéletünkben. S ami igazán érdekes, a „félelmeik”, „féltéseik”, „óvásaik” nemcsak az agrárszövetség propagandaanyagaiból köszönnek vissza. Többször találjuk szemben magunkat mesterségesen keltett áruhiánnyal is. Az „apró” fel- vásárlási nehézségek ugyancsak azt a célt szolgálják, hogy elvegyék a parasztemberek termelési kedvét... — Súlyos vádak, egyenesen megkövetelik a konkrét példákat! — Csak úgy, találomra mondok néhányat: a gyapjú kilóját 30 forintért is alig veszik át..., a málnáért 19 forintot ad a felvásárló, ugyanannyit, mint 1979-ben. Vagy itt van ama ominózus ellopott süldők esete, amiAz ellopott, mérgezettnek kikiáltott süldőkkel csak a közvéleményt akarták egyesek riogatni. Fot<í: Verese Erzsi vei tele volt a tévéhíradó és a lapok. Orvosként mondom, az ország ilyetén formában való telekürtölése csak arra volt jó, hogy a közvéleményt félretájékoztassák, rákkal, és egyebekkel riogassanak, illetve a nyugati vevőinkben bizalmatlanságot keltsenek. A nagyüzemi sertéstartás még ma is sok helyen gazdaságos. Miért ne tennének meg mindent egyesek a beful- lasztásáért... A provóká- ciószámba menő híradás hátteréről ennyit. Valahogy így, pontosabban a hasonló esetek tucatjával lehet elriasztani az embereket az újrakezdéstől. — A kisgazdák nem engednek a ’47-ből. A választásokon 11 százalékot kaptak, illik ragaszkodni az ígéretükhöz. De nem' gondolkoztak el azon, hogy az egyszerű szövetkezeti tagok jórésze miért nem néz önökre bizakodással? Sőt, be kell látniuk, hogy az agrárértelmiség és a fizikai dolgozók igen jelentős része egyenesen félti megélhetését a kisgazdapárti földprogramtól, mert a mezőgazdasági termelés visszaesésétől tartanak, ha azt elfogadja az országgyűlés. — Az ellenpropagandán kívül magunkban is kereshetjük a hibát, hiszen tényleg van ilyen vélemény a falun élők egy részében. Újra és újra el kell mondanunk: a törvénytelenségekkel kisemmizett tulajdonosok rehabilitása mellett számunkra legalább annyira fontos kérdés a jelenlegi tagság tulajdonossá tétele is! A napokban közzétett adatokból kiderül, hogy erre a célra több mint 1 millió hektár áll rendelkezésre, és akkor még nem beszéltünk az évtizedek alatt, felhalmozódott anyagi javakról. A jelenlegi, szinte kizárólag bérmunkás tagságból tulajdonosokat akarunk, akik szabad akaratukból szövetkeznek úgy. ahogyan az nekik a legésszerűbb. — De hát sehol a világon nem fordul elő, hogy mindenki tulajdonos legyen .. . — Természetesen a ■ magyar mezőgazdaságban is lesznek bérmunkások, de őket jól — elvégzett teljesítményük szerint — kell megfizetni, ha a tulajdonosok boldogulni akarnak. — Sajnos, terjedelmi okok miatt jelen cikkünkben nem érinthetünk további oly fontos „részletkérdéseket’’, de egy gondolatot még mindenképpen fel kell vetnünk. Nevezetesen: lassan itt az ősz, a jövő évi termésre csqk akkor számíthatunk, ha mondjuk, az őszi búza a földbe kerül. Megítélése, szerint, meddig tartható ez a teljesen bizonytalan, senkinek sem használó átmeneti állapot? — Már nem sokáig. A termelőszövetkezeteknek, magángazdálkodóknak tudniuk kell, hogy mire számíthatnak a jövőben. Szinte ultimátum szerűen követelte a kisgazdapárt a parlamenti döntést augusztus 20-ig. Megítélésünk szerint sem lehet tovább halogatni a fix kapaszkodópontok szentesítését. (Lovász)
