Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-09 / 134. szám
(Folytatás a 14. oldalról.) Szövetségünk feladata e kérdésekben tagjaink érdekének következetes képviselete, az országos szövetség ez irányú ösztönzése, szövetségesek keresése. Készek vagyunk — egyéb kérdésekbeni nézetkülönbségek mellett is — összefogni minden, az agrártermelésért felelősséget érző szervezettel (pártokkal, más érdekképviseleti szervekkel, az agrárvertikum minden fázisának gazdálkodóival). Szeretnénk megnyerni megyénk országgyűlési képviselőinek támogatását is ezekben az ügyekben. Közvetlen feladatunk: közös fellépés szervezése az áralkuban, a szerződéses feltételek alakításában; új, kedvezőbb bel- és külföldi értékesítési lehetőségek feltárása, a termelési- és piaciinformáció-áramlás- b&n való részvétel; közreműködés a jogi és közgazdasági feltételrendszer javításában (országos szinten is kezdeményezve), egy-egy üzemcsoport, vagy ágazat kiéleződött problémáinak megoldásához nyújtott közvetlen segítség stb. Folytatjuk a dolgozók és nyugdíjasok szociális helyzetének javítására irányuló munkánkat (ösztönözzük a dolgozók jövedelmének minden elérhető eszközzel történő növelését, közreműködünk a nyugdíjemelésben, a segélyezésben, a társadalombiztosítás korszerűsítésében). Fontosnak tartjuk, hogy munkánkban a ma még háztájinak nevezett termelés és a magántermelés érdekvédelme is nagyobb szerepet kapjon. Ajánljuk az egyéni vállalkozók szervezését, segítését, természetesen a kölcsönös érdek alapján. Az idei évben újra kell gondolni az élelmiszer-ipari és -■kereskedelmi vállalatokkal fennálló kapcsolatokat. Aktívan kell bekapcsolódnunk az e területen folyó tulajdonreformba, kezdeményezve — és átmeneti kudarcokat is vállalva — a közös érdekeltség megteremtését, mint pl. a GMV esetében. Földkérdés Az agrártermelés sorsára döntő hatású a földkérdés rendezése. Reméljük és küzdünk is egy igazságos és minél gyorsabb rendezésért, amely több sebet gyógyít, mint amennyit okoz. Ezt részletesebben külön is kifejtjük. Addig is, amíg ez a rendezés megtörténik, a következőket ajánljuk elfogadni. Csatlakozzunk az Agrárszövetség felhívásához, vagyis tagüzemeink önkéntesen szüneteltessék a föld- forgalmat. A volt legeltetési, társulási és erdő-közbirtokossági területeket javasoljuk felajánlani önkormányzati hasznosításra. A tulajdonreform minden lehetséges következményére fel kell készülni abból kiindulva, hogy az üzemméret és a tulajdonforma nem azonos kategóriák. A magántulajdon nem zárja ki a közös használatot, a nagyüzemi módszereket. Megbocsáthatatlan hiba lenne a felhalmozott szellemi és anyagi tőke lerombolása, veszni hagyása. Ez nem csupán a politikai erők felelőssége, hanem a mienk, mező- gazdasági dolgozóké is. Ezért is kell megállítani, de legalább lassítani a termelés leépülésének mostanában tapasztalható folyamatát (tápanyag-visszapótlás elmulasztása, állóeszköz-fenntartás elhanyagolása stb.). Modellváltás A meglévő szervezetek: a tsz-ek, állami gazdaságok többségükben alkalmasak — erőszakos szétverés nélkül — az új struktúrájú, döntően magántulajdonon alapuló mezőgazdaság kialakítására. Ezt alátámasztja az is, hogy a dolgozók többsége az utóbbi időben erősebben ragaszkodik ezekhez á szervezetekhez (bár ez részben konzervativizmusból származik). Ezt a kötődést és megújulási készséget kell képviselnie az érdekképviseletnek. A most folyó alapszabály-módosítások, a tulajdonnevesítés egy lépést .jelent az európai szövetkezeti modellhez való közelítéshez. Megerősítjük azt a korábbi véleményünket, hogy a szövetkezeti vagyon fölötti rendelkezés teljes egészében, 100 százalékban legyen a tagság szuverén joga. Tiltakozunk az ellen, hogy a tsz-ek, az állami gazdaságok belső ügyeibe avatkozó jogi és közgazdasági előírások alig változtak, a szövetkezeti autonómia még a deklaráció szintjén sem látszik erősödőnek. A külső korlátok, mellett akadályozza a megújulást a saját sorainkban meglévő konzervativizmus, tehetetlenség és szűklátókörűség. Szövetségünk mindkét korlát lebontásán igyekszik munkálkodni. Részt veszünk az országos szövetség (MOSZ) deregulációt segítő munkájában, a törvény-előkészítő tevékenységben. Azt is látnunk kell, hogy a mai szabályozási keretek között is gyorsabban haladhatnánk a belső önálló vállalkozások bővítésében, a tagok vagyoni közreműködésének erősítésében, a függetlenített apparátus ésszerűsítésében. A változások felgyorsítása mellett vagyunk, ehhez igyekszünk segítséget, ajánlásokat adni, de óvunk a kampányszerűségtől — a kampányok mindig több kárral, mint haszonnal járnak — és tiltakozunk az adminisztratívan kikényszerített megoldások ellen. Egy jogállamban a szövetkezet belső ügyeire csak a piaci kényszernek és az önkormányzat döntéseinek lehet hatása. Mai szervezeteink többsége túlcentralizált, a dolgozók számára elidegenedett, átláthatatlan. Ezen változtatnunk elemi érdekünk, aminek kapcsán felvetődhet a kiválás és szétválás lehetősége is. Szövetségünk a folyamatokban kész aktív segítséget nyújtani, ha erre felkérik. Nézetünk szerint természetesnek kell elfogadni azt a törekvést, hogy minden önálló községnek legyen önálló mezőgazdasági szervezete is. Vezetés Az üzemi vezetés ma óriási, szinte megoldhatatlan feladat előtt áll. Biztosítani kell a termelés folyamatosságát, élére kell állni az alkalmazkodást segítő változásoknak, harcolva a belső konzervativizmus és a külső beavatkozás ellen. Mindezt olyan légkörben, amelyben állandósul az általánosító külső támadás, a legitimitás kétségbevonása, amely erősíti a belső elégedetlenség céltáblájává válást is. Vö- van bűnösnek tekintik, válogatás nélkül rös és zöld báróknak bélyegzik, kollektí- azokat, akik szigorú előírások szerint lettek választva és bármikor visszahívhatók. Ügy tűnik, a tények sem a sajtót, sem egyes politikád erőket nem érdekelnek. Nem érdekes eszerint, hogy csak az utóbbi fél évben a 77 tsz közül 26-ban volt elnökválasztás, hogy 17 helyen új elnököt választottak és 9 helyen megerősítették a régit, hogy az utóbbi három évben a szövetkezeti elnökök mintegy kétharmada kicserélődött, hogy ez a gárda jól képzett, tapasztalt és óriási többségük magánvállalkozóként is biztosítani tudná egzisztenciáját. Egyetlen lehetőség tehát a tagság, a dolgozók meggyőzése, mozgósítása, nem törődve a sárdobálással. Az emberek joggal várják, hogy a mai helyzetről, a jövő lehetőségeiről velük őszintén és nyíltan tárgyaljanak, biztosított legyen a belső érdekkülönbségek felszínre kerülése, ütAz eddigiekben szó volt a szövetség munkájának tartalmi kérdéseiről. Á munkamódszerre vonatkozóan az alapszabály és a szervezeti és működési szabályzat az irányadó. Az eredmény záloga az érdekképviseleti szervek és a képviseltek szoros kapcsolata, együttműködése, beleértve a tagszövetkezetek dolgozóinak szélesebb rétegeit. Ehhez nem elég a ll fős apparátus, ehhez minden tisztségviselő, minden egyes szövetségi küldött aktív közreműködése kell. A földet változatlanul a mezőgazdaság legfontosabb termelőeszközének tartjuk, amelynek legjobb hasznosítása nemcsak a parasztság, hanem az ország egész lakosságának érdeke. Fenntartjuk azt a korábbi álláspontunkat, hogy a föld nem gazdátlan jelenleg sem. Elég szétnézni Békés megye közel 500 ezer hektáros termőterületén, akkor a tények bizonyítanak mindenki számára, aki nem akar vak lenni. A földet elsősorban a nemzet termelő- eszközének kell tekinteni, amelynek hasznosítása lehet törvényi szabályozás tárgya különleges jelentősége miatt. A már ismert törvénytervezet a földet elsősorban a tulajdoni rehabilitáció eszközének tekinti, amit hibának tartunk mind gazdaságilag, mind jogilag. Egyetértünk a tulajdoni sérelmek általános orvoslásával, a társadalom egyetértésével, teherbíró képességének figyelembevételével. Egyetértünk a mezőgazdaságban vállalkozni akarók földigényének kielégítésével. Mindez nem oldható meg egy úgynevezett földtörvény keretében. Szerintünk egy jóvátételi (rehabilitációs) törvény keretében kell intézkedni a társadalom által vállalható kártalanítás formájáról és mértékéről, pl. állami értékpapír formájában. Aki a volt tulajdonosok közül valóban Jöldet akar művelni, ezt válthassa át a mái mezőgazdasági dolgozókkal azonos feltételek mellett — földtulajdonra. A föld többségének magántulajdonba köztetése, feloldása. Ma már nem lehet, nem szabad vita nélkül, suba alatt döntéseket hozni. Űj stílusra van szükség tehát a vezetésben, amihez folyamatosan újra és újra bizalmat kell szerezni. Épp ezért azt javasoljuk a választott vezetőknek, hogy a szövetkezeti modellváltás részeként a tagság véleményének kikérése alapján a jövő év elejéig vállalkozzanak egy soron kívüli megmérettetésre, választásra. Ez természetesen vonatkozik az érdekképviseletre is, hiszen ez a legitimáció a további munka létkérdése. Szociálpolitika, kapcsolat a településsel A mezőgazdasági üzemek, főleg a tsz-ek nemcsak tagjaik, dolgozóik, a községek egész lakossága számára is vállaltak szociálpolitikai, mecénási feladatokat. Sajnos ez nem hogy anyagi, de erkölcsi elismerést sem kapott. A szövetkezeti tagság számára biztosított szociális ellátást igyekeznünk kell fenntartani, de jobban kell tudatosítani, hogy a nyugdíj-kiegészítés, a kedvezményes fuvar- és építési kölcsön, a már ezreknek folyósított korkedvezményes szövetkezeti nyugdíj, a segélyek, az üdülés stb. csak addig létezik, amíg a tsz. Azt is látni kell, hogy mindez a sokat bírált általános költséget szaporítja, akárcsak a foglalkoztatási kötelezettség. Üjragondolást igényel a településsel való kapcsolat. Ennek kérdéseiről csak az önkormányzati törvény és más, számunkra döntő jelentőségű .törvények (pld. földtörvény) ismeretében lehet állást foglalni. Az már most kétségtelen, hogy a települési önkormányzat és a szövetkezeti, vállalati önkormányzat közötti rendezett kapcsolatok lényegesen fontosabbak lesznek, mint eddig. Ezért törekedni kell a település egész lakosságát megismertetni az üzem helyzetével, lehetőségeivel, szándékaival, hiszen sok negatív vélemény, gya- núsítgatás nem annyira rosszindulatból, mint inkább tájékozatlanságból adódik. A soron lévő önkormányzati választásokban való közreműködés módját a választási feltételek, a pártok szándékainak ismeretében határozhatjuk majd meg. Az, hogy a szövetségi fórumokon valóban megbízóik véleményét közvetítsék és azokat pedig tájékoztassák a szövetség munkájáról. A képviseltek szélesebb köréhez való közelebb kerülés szükségessé teszi a szervezet és a működés hangsúlyváltását. Erősíteni kell az ágazati érdekképviseletet biztosító önszerveződések tevékenységét, amelyek közvetlen részvételt biztosíthatnak az üzemen belüli vállalkozások képviselői, a kistermelők, az egyes dolgozói kerülésére szükség van, már csak azért is, hogy végre kerüljön nyugvópontra ez a kérdés és ne zavarja a termelés folyamatosságát. Mivel a földhöz a mai szövetkezeti tagság nem a saját felhalmozott tőkéjéből jutott, ezért a vagyonhoz hasonló ingyenes nevesítése nem járható út. Eredendően annak van joga a földre, aki megműveli, épp úgy, mint a földreform idején. Kizárólag ellenérték fejében lehet tulajdonossá tenni a mai nagyüzemi mezőgazdasági dolgozókat is. Ennek szabályozása bizonyos állami előírások mellett az önkormányzatok feladata, hiszen alkotmányunk elismeri a szövetkezeti tulajdont és önállóságot. A földprivatizáció bevételei — állami szabályozás szerint — részben a jóvátételi államkötvények fedezetéül szolgálhatnak. Minden olyan elképzelés, amely a földet gazdátlannak tekintve készül azzal korlátlanul rendelkezni, alkotmányellenes és mélységesen igazságtalan a mai nagyüzemek mintegy félmillió, alaptevékenységet végző dolgozójával szemben. Erkölcstelenség a régi és mai parasztság szembeállítása, a mai földművelőknek a már eddig is hátrányos bérmunkáshelyzetből, valódi cselédsorba kényszerítése. A földprivatizáció együtt kell járjon a földhasználati forma szabad megválasztásának lehetőségével (egyéni művelés mellett a társas művelés sokszínű szövetkezeti formája megvalósítható). A tulajdonrendezésnek az előbb ismertecsoportok számára. A testületek, azok ösz- szetétele, munkamegosztása, a körzetek kialakítása is rendszeresen igazodjon a fenntartók igényeihez. Ehhez igazítjuk és bővítjük szolgáltatásuk körét. Törekedünk a munka jobb, szervezettebb propagandájára, nyilvánosságának biztosítására, ehhez kérjük a sajtó segítségét. Annak érdekében, hogy kiszolgáltatott helyzetű mezőgazdasági dolgozók érdekvédelme folyamatos és hatékonyabb legyen, készek vagyunk összefogni minden olyan szervezettel — akár régi, akár új —, amelynek hasonlóak a céljai. Ezért támogatjuk az Agrárkamara tevékenységét, amely alkalmas lehet a széles agrárvertikum egészének (termelés, feldolgozás, kereskedelem, oktatás, kutatás) szervezeteként fellépni, a részterület érdekegyeztetésének teret adni, az állami feladatok társadalmasítási keretéül szolgálni. Keressük a kapcsolatot a szakszervezetekkel és más érdekképviseleti szervekkel. A mezőgazdasági termelők és szövetkezeti tagok sorsát meghatározó kérdések a közeljövőben sokkal inkább a politika síkján dőlnek el, mint az utóbbi 25 évben bármikor. Elemi érdekünk a megyében működő politikai pártokkal és az .országgyűlési képviselőkkel való kapcsolat, párbeszéd fenntartása nemcsak megyei, hanem még inkább helyi szinten, hiszen számukra is fontos a mezőgazdaság egészének ismerete, hasznosítható a nagyüzemi agrárértelmiség szellemi ereje. Mindezek mellett — a nagyfokú rugalmasság, kezdeményezőkészség, az alapítók következetes képviselete ellenére — számolnunk kell az érdekképviseleti szervezet működésének ellehetetlenítésével is. Mégsem saját szervezetünk megvédését, hanem a képviseltek érdekeit tekintjük elsődlegesnek. Az érdekképviselet sorsa, eredményessége lényegében nem egy-egy megyében, hanem országos szinten dől el. Döntő lesz tehát, hogy sikerül-e megélénkíteni a Mezőgazdasági Országos Szövetség (MOSZ) tevékenységét. Javasoljuk mielőbb olyan országos fórum megtartását, amely felülvizsgálja és helyesbíti a múlt évi kongresszus határozatait. Ezen a fórumon biztosítani kell a mezőgazdasági termelők minden rétegének képviseletét. Javasoljuk, hogy a MOSZ elnöksége kezdeményezzen és szorgalmazzon egy találkozót a kormány képviselőivel, és azon terjessze elő javaslatait a bennünket érintő legfontosabb kérdésekben (föld, szövetkezet, közgazdasági feltételek stb.). A MOSZ elnöksége sürgősen kezdjen hivatalos tárgyalásokat a parlamenti pártokkal (testületi tagok részvételével) és tegye rendszeressé ezt a kapcsolatot. Helyesnek tartanánk olyan nemzetközi tanácskozás megtartását, amelyen külföldi szakértők részvételével reális értékelést kaphatna a magyar mezőgazdaság és a szövetkezeti mozgalom. * * * Szövetségünk megbízatásának végsőkig eleget kíván tenni, nem keresünk kibúvókat, sem vészkijáratokat, mert ezt a munkát félszívvel, félgőzzel nem lehet csinálni. Vésztő, 1990. június 1. kapcsolatban tett formában minél gyorsabban (1 év alatt) végbe 'kell menni, mert csak így garantálható a mezőgazdasági termelés és főleg a mezőgazdasági termelő biztonsága. A földhasznosítás, az agránszerkezet változása ennél nyilván hosszabb folyamat, de stabil tulajdonviszonyok között, erőszakos állami beavatkozás mellőzésével ez szervesen és nagyobb zökkenők nélkül fog végbemenői. Az ismert törvénytervezet alapkoncepciója hibás, nem társadalmi, még kevésbé valódi paraszti érdeket szolgál. Emlékeztet — különösen részleteiben — az ötvenes évek ideologikus pártdiktátumaira. A lakosság többsége — benne a parasztság — nem azért szavazott a rendszervál- 'tásra, hogy a régi diktatúra helyére egy ellenkező előjelű, új diktatúra kerüljön. Az Országgyűlési képviselők óriási többségét a tulajdoni visszarendezést elvető agrárprogram alapján választották meg. Nagyon reméljük, hogy ezt a rendkívüli jelentőséggel bíró kérdést nem pártközi alkuban’ hanem a választók, iránt érzett felelősség alapján fogják eldönteni. Békéscsaba, 1990. június 1. II Békés Megyei Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetsége Küldöttközgyűlése III. Hz érdekképviselet munkamódszere Állásfoglalás a földtörvénytervezettel
