Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-09 / 134. szám
1990. júnins 9., szombat TALLÓZÓ 'köRÖSTÁJ Vá és Há avagy a Nagy Kótya-Vetye fejedelem ...Beszéljünk magyarul: egyenlő-e a „vagyonátmen- tés” (a továbbiakban: vá) a hatalomátmentéssel (a továbbiakban: há)? A vá megléte tagadhatatlan, és iszonyú fölháborodást kelt. De kérdés, hogy miután egyre biztosabb az MDF-állam létrejötte, *ä vá és a há két külön dolog-e? Dr. Túrós András országos rendőr főkapitány a há, nem a vá területére tartozik. Demjén Sándor és Angyal Ádám a vá, nem a há képviselői. Glatz Ferenc dr. alapítványi manipulációi a vá és a há területén mozognak. Ha az utókádárista káder beépül az MDF-államba, és pénzre is tesz szert, vá-ja há-e? Há-ja biztosan vá-e? Há-ja az RR (Régi Rendszer —a szerk.) folytonosásgát jelenti-e, és keiil-é hozzá a vá? Érvényesül-e a nemességi elv? Hiszen ha politikailag határozzuk meg, kinek szabad meggazdagodnia, ha politikai eredetük szerint különböztetjük meg a vagyonra jogosultakat, nyakig vagyunk — nem a kapitalizmusban, hanem — a feudalizmusban ! Sőt. Hiszen különbség van a közfelfogás szerint a vára és a há-ra jogosultak között. Aki az RR alatt mondjuk följelentő volt, az lehet államtitkár (há-há), de aki csak szimpla MSZMP-tag vezérigazgató volt, annak nem szabad a vá. A szocialista gyökerű gyűlölködés a gazdagokkal szemben mainapság éppen a szocialista vagyonosokat veszi célba. Ettől még nem kevésbé szocialista jellegű. Ugyancsak szocialista — nemzeti szocialista — jellegű a külföldi tőke térfoglalása mint vá-há elleni, karakteres állásfoglalás, a Nagy Kótya-Vetye Ijedelem. Mi is a baj a külhoni tőke- befektetésekkel? Miért baj, ha a kültőke itt munkahelyeket teremt, adózik, fejleszt, beruház — kinek a vá- ja volna ez? A zsidóké pl.? Az örményeké pl.? Az izmaelitáké pl.? Az RR alatt nem volt itt vagyonuk — hogyan s miképpen vá? Hogyan há? Nos, Axel Casar Springer és Robert Maxwell igen jóban voltak az RR nagyjaival, Mr. Maxwell a Zsivkov, Ceausescu, Honec- ker, Brezsnyev beszédeinek áléit alázatú kiadója volt, e derék kárpátaljai macher. De ő minden RR-t szeret, a jelenlegit is, szemben a sok Armand Hammer-féle nyugati -kommunista milliárdossal. Érdekes, minő hadjárat folyik Soros György, az érzel- ,mes magyar filantróp ellen is. Bárha ő nem vásárol semmit, nem támogat politikailag senkit, udvarias, finom és óvatos — de magyar és gazdag. Eztet nem lehet elviselni. Irigykednék? Nem lehetetlen. Miért lett hirtelen ellenség a Dagnes Nyheter és a Cor- riere della Sera? Mert olyasmit mondott az MDF-ről, ami egyszerre kellemetlen és igaz, továbbá újságot vásárolna és támogatna itt? Csak nem? Az új magyar Parlament szerepzavarban vonaglik. Mint a jakobinus Konvent, puritán erkölcsi szigorral vizsgál, vizslat mindent. Magához vondja a végrehajtó hatalom, azaz most az An- tall-kormány hatáskörét, kivallatna mindenkit, honnan a pénze, nehogy vá legyen. Magához vonja az ügyészség és a bíróság hatáskörét, maga kívánja megállapítani, kinek van jussa a pénzéhez, kinek nem. Ha a szőnyegen forgó javaslatok megvalósulnak, tilos lesz elidegeníteni a tanácsi tulajdont, a földet, a lapkiadókat, az egykori egyházi tulajdont. Mint az MDF-piac ötlete is mutatja: népszerű a „közvetítés” (kereskedelem, hitel) kiiktatása, a „természetes” viszonyok szocialista ábrándja. (Tamás Gáspár Miklós: Beszélő) Sok-sok pici diktátorocska ? ... Félreértés ne essék — én nem félek attól, hogy Magyarországon a közeljövőben újra diktatúra lesz, egy erős diktátorral. Én attól félek, hogy nálunk amolyan diktatúrácska lehet, sok-sok pici diktátorocská- val. „Aki engem támad, a Pártot támadja; „a koalíció kritikája népellenesség”; „egy kisebbség túlpozício- náltsága” — én csak azt kérem, hogy azon a napon, amikor az efféle szólamok elhangzanak, már ne beszéljünk többet szabadságról, demokráciáról. .. Száz nehéz nap jön — ám ez a száz nap nem a kormánynak, de az országnak lesz a legnehezebb. Régi és új vezetők helyezkedése, a munkanélküliség fenyegetése, az új szegénység az elszabadult inflációban... Forró nyár ígérkezik. A kormány sokat ígért, de egyről elfeledkezett; addig is élni kell. Kedves Antall József — kérek száznapi türelmi időt. A kormánytól — az országnak. (Sós Péter János; Képes 7) CSENDES CSALÁD — Nem nimultak meg, hanem elhatározták, hogy ezentúl csak jó híreket közölnek egymással!... (Brenner György rajzé) Bálványépítés után bálványrombolás Zajló politikai folyamataink és a módosuló Lenin- portrék között nyilván sok összefüggés van. Felvetődik a kérdés: az igazság felé halad-e, vagy a szélsőségek vonzásába kerül-e újra az értékelő tudomány? Egyáltalán, milyen Lenin-felfogá- sokkal találkozhatunk ma idehaza és külföldön? — Az a sajátosság figyelhető meg — mondja Krausz Tamás történész, akit válaszra kértünk —, hogy míg az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában egyre differenciáltabb képet rajzolnak a kutatók Leninről, addig Kelet-Európábán — tulajdonképpen régi sémák szerint — teljesen egyszínűre festett Lenin-képet láthatunk újfent. A különbség: a régi bálványépítők helyett most bálványrombolók kerülnek a középpontba. Sőt, még a szovjet megnyilvánulások egyfajta másolása is visszaköszön: nevezetesen Szolzsenyicin Lenin-felfogá- sa, amely szerint Lenin minden rossznak a forrása. Sajnos, ugyanez a szimpla vélemény Magyarországon is egyre gyakrabban előtérbe kerül. Például, nemrég a Magyar Napló című lapban — az ismert és korábbi művei alapján kitűnőnek ismert történész — Litván György nyúlt a leegyszerűsítéshez. A baj az, hogy ilyen hozzáállással nem a szerves kritika irányába mozdul el a gondolkodás, hanem a nyers tagadás, a puszta értékrombolás uralja el — sajnos kiterjedt módon — a kelet-európai értelmiség törekvéseit. Ez egyébként, nézetem szerint, nem más, mint e réteg sajátos fordulatainak, a mindenkori hatalom kiszolgálásának egyik megnyilatkozása... — Mit lehet tenni a leegyszerűsítő sematizmussal szemben? — A tudomány területén, azt hiszem, nem túl sokat, a politikai és az elméleti publicisztika szerint Valamivel többet. Ehhez azonban, azoknak, akik számára a tudomány és a tények tisztelete még jelent valamit, meg kell próbálni, intellektuális és politikai bátorságukat ösz- szeszedve, az árral szemben úszni. Azok az értelmiségiek, akiknek nincs meg a bátorsága ehhez, úgy vélem, nem lesznek különbek — napjainkban — az ötvenes évek csatlósainál. (L. S. G.; Vasárnapi Hírek). Erzsébet-díj! Az idén Szegeden? ... — Ha jól tudom, Spe- ter Erzsébettel is találkozott? (Aki válaszol: Keszthelyi Béla, a Szegedi Operabarátok Egyesületének elnöke.) — Nagyon kellemes perceket töltöttem vele, amikor legutóbb Szegeden járt. De nemcsak én, hanem az egyesület harminctagú delegációja is. Mi ugyanis tiszteletbeli tagnak kértük fel a jeles személyiséget, aki felkérésünket elfogadta. Erről előzetesen tagságunkkal már tárgyaltunk. Speter Erzsébet sokat tehet, ha akar (és úgy látszik, akar) a szegedi, a vidéki színházi (operai) élet fellendítéséért. Közvetlen, természetes, magabiztos hölgy. Ittlétekor megtekintette a Don Pasquale bemutatóját. A produkcióról felsőfokon beszélt. Csupán azon csodálkozott, hogy miként lehet ilyen kis pénzből kiállítani egy bemutatót? Szegedtől el volt ragadtatva. S ha igaz, az idei Erzsébet-napon a város színházában rendeznék meg a díjkiosztást, örülnék, ha a tárgyalások eredményeképpen valóban Szegeden osztanák a díjakat ... (Polner Zoltán; Délvilág) Képtelenségek a képernyőn túl ... Ahogy megbízott elnökünk (A televízió megbízott ügyvezető elnökéről, Szala- csi Tóth Albertról van szó — a szerk.) meggyötört arcára nézek, eszembe jut az a napi játék, amelyet Pápai Lajossal (őt nem becézzük, mert igen magas termetű), a tévé program-főszerkesztőjével űzünk reggelente. — Ma ki az elnökjelöltünk? — Azt mondják, Hankiss Elemér... — Áz csütörtökön volt, de most hétfő van. A játék természetesen folytatódik: kedden Bíró Zoltán a listás, szerdán Ne- meskürty István, csütörtökön Glatz Ferenc, pénteken valamelyik milliomos kft. menedzsertípusú elnöke, hétfőn Vincze Mátyás, kedden Vitray Tamás, szerdán Chrudinák Alajos, csütörtökön Csurka István (ez a MÜOSZ-bán és a Napzártában lezajlott vita után röppent fel), pénteken ismét Hankiss Elemér. (Azt mondják, harmadszorra is felkérték.) A játék több mint három hete tart. Azóta van már hiteles miniszterelnökünk, esküt tett kormányunk, elfoglalták már hivatalaikat a bő munkával még nem leterhelt tárca nélküli miniszterek, valódi munkához láthattak az államtitkárok, a sor végén hiába keressük a Televízió elnökét. No majd. Egyelőre ott ül a tanácsteremben az alig tucatnál több műhelyvezető és a felszólításra, hogy tenni kellene valamit, csak a nagyon elszánt hozzászólók reagálnak, öfc ás kedvetlenül. — Meglesz a két-három oldalnyi dolgozat. De tudnunk kéne, hogy ki lesz az elnök, nehogy a kályhánál kezdjük. A megbízott elnök rám rakja a legsúlyosabb terheket. — Neked, Laci, el kellene készítened ak új műsorstruktúrát. — Azzal a feltételezéssel, hogy a Tv2 szeptember 30- án megszűnik? — Igen ... — Szegény — sóhajtja felém mély részvéttel Sós Gyuri. Ezen a ponton mindenki mély hallgatásba burkolózik, ekkor döbbennek rá a jelenlevők: milyen képtelen is a helyzet. Hiszen senki nem tud semlnit. Egyáltalán: maradnak-e a jelenlegi műhelyek (és vezetőik?), lesz-e önálló Tvl, illetve Tv2, ha nem, miként működik a két program? A csatornák mindegyike nemzeti, közszolgálati tévé lesz-e? Ha feloldják a frekvenciamoratóriumot, milyen televíziózás lesz Magyarországon?... (Párkány László; Élet és Irodalom) Zavarban a vadász (A Süddeutsche Zeitung karikatúrája) Itt a könyv, a könyvritkaság! ... Sok, nagyon sok kézbe kellene odaadni Bíró Sándor könyvét. Hazai, erdélyi, ó- romániai román értelmiségieknek. Ez az alsósófalvai székely parasztfiú, aki a két világháború között román falukutatókkal járta az erdélyi román falvakat, a tisztesség és a tisztázás szándékával írta le minden sorát. Hamisítani nem hamisított egyik fél javára sem. Százezer, kétszázezer példány kellene Bíró Sándor művéből. Ám könyvritkaság. És .szégyenünkre, mi magyarok sem ismerjük Bíró Sándort. Nem ismerhettük meg. Mellékvágányon vesztegelt ugyanis. Az Erdélyi fiatalok mozgalmának jeles tagja, a Pázmány Egyetem tanára 1948 után a tudósi Rodostóba száműzetett. Akadémiai tagság, egyetemi katedra? Egy-egy kicsiny, elbújtató állás. Művei a semHelyesírás — ... — Tanárok mondják, hogy sok a következetlenség a Helyesírási kéziszótár példatárában. Ilyen eseteket kifogásolnak: a „felnőtt fejjel” külön írandó, a „fel- nőttésszel” pedig egybe; hasonlóképpen írandó a „magas rangú” és a „magasrendű” alakpár is, de említhetném a „cigány férfi” és a „cigányasszony” írásmódját is. (Aki válaszol: Pásztor Emil főiskolai tanár és jeles nyelvész, tagja az Akadémia Helyesírási Bizottságának — a szerk.) — Az egybeírás-különírás helyesírásunknak örökös problémája, mert tökéletesen szabályozni sohasem lehet. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar nem holt nyelv, mint a latin. Az élő nyelv szókincse folyton gazdagodik, változik, a szó- kapcsolatok Megújulnak, újak keletkeznek, ami gyakori volt a nyelvben, az ritkává válik és így tovább. Minden jelenséget nem lehet szabálypontba foglalni, csak a fontosabbakat. Némelyek olyasmit mondanak logikátlannak, aminek a nyelvtani alapja nem világos számukra. Itt van például a női ruha és a férfiruha írásmódja. Mind a kettőnek azonos a szótagszáma, de a női ruha azért írandó külön, mert az előtag minőségjelző, a férfiruha viszont birtokos jelzős szóösz- szetétel. — Példája meggyőző, de ez a logika miért nem érvényesül a női szabó-férfisza- bó írásmódban? — Néha azt is figyelembe kell venni, hogy kétféle jelentést fejezünk-e ki. Helyes a különírás, ha nem a férfiaknak dolgozó szabóra gondolunk, hanem egy akármilyen szabóra, aki férfi. mibe hullanak, kéziratai nyomdafestéket elvétve látnak. T)úl a támogat, tűr, tilt kategóriákon, Bíró Sándor besoroltatott az ismeretlen érdektelenségbe. Főműve, a Kisebbségben és többségben 1975, halála után még tizennégy esztendeig járja odüsszeuszi útját. Átvergődik a tengeren túlra — álombéli Amerika! —.onnan vissza Európába. Az Európai Protestáns Szabadegyetem nyomatja ki 1989-berí. Tamási Árón Szü- lőföldem-ét, Mikó Imre Huszonkét év-ét követően. Itt a könyv, a könyvritkaság — magyarul. Fordítani kellene, azonnal 3-4 nyelvre. Magunk mentségére, igazságunk — az igazság — védelmében, önvédelem céljából... (Kása Csaba; Erdélyi Magyarság) helyes írás? — A „felnőtt fejjel” és a „felnőttésszel” esetében én nem érzékelem a kétféle jelentést. — Megvallom: a külön- írást itt én sem értem, de ne felejtsük el, hogy a kézikönyvben 130 ezer adat szerepel. Nincs a világon olyan 130 ezer adatos szótár, amelyben elő ne fordulna néhány következetlenség. A Helyesírási kéziszótárban átlagosan csak minden ötezredik adat írásmódja vitatható: ez nem rossz arány. — A cigányasszony és a cigány férfi írása különösképpen szembetűnő. — Én pedig úgy látom, nem egészen azonos a kettő. A „cigány férfi” szerkezetben világosan a nemzetséget jelöljük meg, a „cigányasz- pzony” ellenben kártyavető jósnő is lehet. — Ezt meg én nem érzékelem. Mert ha például szembe jön velem az utcán egy cigány férfi és egy cigány asszony, és ezt leírom, akkor én mindenképpen a nemzetiséget fejezem ki, és mindkét nyelvi szerkezetet egyformán írom le, külön. — Ez esetben valóban különírandó mindkettő. Ha majd lesz a kéziszótárnak második kiadása, akkor abban bizonyára megkülönböztetik majd a két jelentést. — Mit gondol, a most érvényben levő tizenegyedik kiadás ugyanúgy kibír harminc évet, mint az elődje, az 1956-ban kibocsátott tizedik kiadás? — Igen. Harminc éven belül aligha lesz szükség új kiadásra. A meglevőt viszont mindenkinek meg kellene ismernie és jól alkalmaznia. Itt a pedagógusokra továbbra is nagy munka vár. (P. Kovács Imre; Köznevelés)
