Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-05 / 130. szám
IgUiilfWJrf1990. június 5., kedd Kis- és nagyüzemi gazdálkodók összefogása a Csorvási Lenin Tsz-ben r . . i BilJr ‘rWíiÜl -- Ä r * ‘ . ’ ' ' r/r; • ‘ V.M-fs'X ' #1 ’ v ** V- * s s3a ^ - ;— _____,._.J:. .. — Hatezer hektáron gazdálkodtunk eddig — magyarázza Dénes István elnök. — Átlag aranykoronaérték 37, jó termőképessé- gűek a földjeink. A fennálló rendelkezések értelmében a földtulajdonjog tisztázása végett három lehetőséget kínáltunk fel tagjainknak: aki benn hagyja a föMjéit a szövetkezetben, az eddiginél magasabb földjáradékot kap. Aki visszakéri a földjét, az megfizeti az őszi munkák és anyagok költségeit a téesznek, az úgynevezett mezei leltárt. A tagság azonban kérte, mivel tőlük ingyen vették el a földet, úgy is adjuk vissza. Sikerült e kérdésben kompromisszumot kötni, ősszel adjuk vissza a földet, a tömbös kukorica- vetést már nem bontjuk meg, és a költséget terményben fizeti vissza a tulajdonos. Egyébként a megvásárlásra felkínált földért 800- 1000 forintot fizetünk aranykoronánként. Kinek a föld, kinek a szövetkezet — Az eredmény? — Eddig 200 hektárt kértek vissza a tagok. Ebből 60 hektárt megvásároltunk. Legtöbben a tanya körül kérik kimérni a földet és mi a kívánságoknak igyekszünk eleget tenni. Kenéz József bácsi például — a feleségével együtt — öt hektárt hozott be 30 évvel ezelőtt, most kilépett a szövetkezetből és a tanya körül kimértük a földet, őszi búzát vetettünk oda, megfizette a költségeket és már övé lesz a termés. Adtunk ki földeket Nagyszénás határában és Csorváson, a 47-es főútvonal mentén olyan helyen, ahot-villamos hálózattal rendelkeznek. — A kisgazdálkodók nem ellenségeink — magyarázza az elnök. — Békés, barátságos együttműködést szeretnénk velük kialakítani. Az átállási időben valószínű, szükség lesz a szövetkezet segítségére. Jöjjenek bátran! Majd elmondja azt is, hogy vannak a nagyüzemnek jó és rossz oldalai is. — Az a kisgazda, aki saját traktorral rendelkezik, állandóan zsírozza a csapágyakat, a szövetkezetben pedig nem mindig találni meg ezt a gondos munkát. Sajnos, az erőgépekről tömegével tűnnek el az alkatrészek. Tavasszal hét nehézboronának kelt lába a határban, egyenként 90 kilósak és 6000 forint az értékük. Sajnos az ilyen cselekedetre „bátorítja” az embereket a bizonytalanság is. Gond azonban, hogy sok szó esik a termelő- szövetkezetek felszámolásáról. Nem merünk nagyobb beruházásokat eszközölni. A műtrágya-felhasználásunk például évi 25 millió forint. Felét visszamondtuk, nem vállaljuk a magas költségeket, és azt sem tudni, mit hoz a jövő, ki, miből fizeti majd vissza. Jó lenne, ha a kormány nagyon sürgősen napirendre tűzné a földtörvényt, mert a bizonytalanság felbecsülhetetlen kárt okoz a parasztságnak csakúgy, mint az államnak. űk akarnak dönteni Osorváson a tagság szeretné egyben tartani a szövetkezetét, mert félti a munkahelyét, a biztos megélhetést. Jogos a félelem: nehogy a megkérdezésük nélkül ismét kívülállók döntsenek a szövetkezet sorsáról. Nálunk nincs annyi föld a tagság nevén, mint amennyi a háztáji nagysága. A megváltott terület háromezer hektárnál több, és 600 hektár állami tulajdonban van ma is. — A sok gond közepette hogyan készülnek az aratásra? — Ha lehet, még nagyobb gonddal és odafigyeléssel, mint bármikor. Az aratás, az új élet betakarítása mindig az év legnehezebb, de legszebb munkája volt. A korszerű gépek méllett szinte „játék”, de nagyon oda kell figyelni. Ha az időjárás közbe nem szól. elérhetjük a tavalyi rekordot, hektáronként hetven mázsát. Ha nem jól szervezzük a munkát, rengeteget veszíthetünk a drága magból. Tíz kombájn áll rendelkezésünkre, kölcsön kapunk hármat a Szerencsi Lenin Tsz-től, ahol később érik kaszára a gabona, s majd visszasegítjük. Jó a géppark, a szállítási kapacitási, a tárolási lehetőség. A szalma- lehúzás okoz némi gondot. Egy részét rendre vágjuk, s eladjuk a kisgazdálkodők- nak, másik részét szecskázzuk. Szeretnénk elkerülni a szalmaégetést a tarlón. A gépszerelők már alig várják az aratást. A búzaföldön vizsgáznak: siker, vagy kuJ dare a javító munkájuk. Mindenki a saját maga javította kombájnt vezeti. Ez változatosság • az egyhangú munkájukban, de a kereset sem közömbös. — Ml lesz a hagyományos áratónappal? — Július 1-jén tartjuk, ha lehet, minden eddiginél látványosabb, gazdag programmal. Lesz sarlós és kiska- szás aratás, régi cséplőgép ontja majd a zsákokba a magot. A szervezésbe bevontuk valamennyi párt képviselőjét. Ahol az unokák is folytatják Az elnök társaságában felkerestük Kenéz József újdonsült kisgazdád is. A főút menti tanya és környéke a jó gazda gondosságára vall. Az árokparton frissen kaszált a fű, a kerítésen kívül és belül' rengeteg a nyíló virág, az örökzöld dísznövény. A terebélyes fák árnyékában jóllakott libák pihennek, a sertésólak sem üresek. Csirke, tyúk, gyöngyös és pulyka kapirgál a baromfiudvarban, az üveges verendán kotliós ül a kiscsi- béken. Az istállóban egy fejőstehén és három, bikaborjú. Falun születtem paraszti családban, de rég láttam ilyen gondosan kezelt trágyadombot A tűzifa, a rő- zse, a kukoricaszár — mint megannyi érték — szintén gondosan tárolva. A régi búboskemencét csempével burkolták, kukoricaszárral tüzelnek -télen. Ezen a portán semmi nem vész kárba. —.' Orosházáról 1927-ben köEöztünk ide — magyarázza a tanya gazdája. — Akkor házasodtunk össze. Ezt a házat saját magunk építettük. Volt itt sok alma-, szilva-, körte-, barackfa. Olyan szép nagy szemű szilvánk volt, hogy kézzel', szárastól szedtük ládákba és exportra vitték. Sajnos, a téeszesítéskor kiirtották a fákat. A tanya egyik unokámé lesz. A jószágokat ők gondozzák, a gyerekek segítenek a kertben is. Két gyermekem és öt unokám van, mindegyik Csorváson lakik. Azért kértem vissza a földet, mert ők vállalják a megművelését. így biztos lesz a megélhetésük.. Ary Róza Környezetvédelmi világnap A természet nem eladó „Hogyan adhatnánk el a levegőt, a szelek illatát, a vizek fénylő sodrását? Hogyan adhatnánk el a bölényeket, a sasokat, a füveket és a virágokat, valamennyi élőlényt, ami a természetben van? Hiszen azok a testvéreink, és ez éppen olyan, mintha hagynánk elpusztulni külön-külön mindegyiket és együtt valamennyit...” — A napokban olvastam valahol ezeket a sorokat. Egy indiánfőnök írta, válaszul arra a levélre, hogy az indiánok adják el földjeiket. Érzelmileg megragadó, s mélyen elgondolkodtató ez a néhány mondat. Lám, a természeti népek körében ilyen magától értetődő, egyszerű, de szilárd erkölcsi törvény a természetvédelem. Nem így a civilizációban — a technikai fejlődés diadalmámorában észre sem vettük, vagy egyszerűen csak nem akartuk tudomásul venni, hogy „testvéreinket” a rabszolgáinkká próbáltuk tenni. Az „eredményt” ismerjük: a Földön évente 11 millió hektár erdőt irtanak ki, 6 millió hektár elsivatagosodik, sokfelé mérgezett a talaj, a víz, a levegő. S mindebben nem kivétel Magyarország sem. Hogy a pillanatnyilag legégetőbb megyei gondokat is megemlítsem: Békésben a defláció, a tarlóégetések és a hulladékelhelyezés, különösen a veszélyes hulladék elhelyezésének, ártalmatlanításának megoldatlan problémái sürgetnek. így hát nem ünnep ez a mai nap, június 5-e — a környezetvédelmi világnap —, sokkal inkább memento. Emlékeznünk kell mindarra, ami eddig történt, és mégin- kább arra, ami előttünk áll, arra, amit tenni lehet, és tenni kötelesség. A tényleges pozitív változáshoz minden bizonnyal egyetlen út vgzet, ez pedig a gyökeres szemléletváltás. Ennek pedig mi lehet más az alapja, mint a nevelés, oktatás, közművelés rendszere, egy olyan rendszer, amelyben felnőve, az új nemzedék számára természetes lesz a természeti javak értékként, pótolhatatlan értékként való kezelése. A szemléletformálásban további, kulcsfontosságú feladat vár a különböző csoportokra, mozgalmakra, szervezetekre. S van itt még valami, amiről nem feledkezhetünk meg: ez pedig a nyilvánosság, hiszen csak akkor lehet elvárni az állampolgároktól a cselekvőkészséget, ha ismerik a környezeti gondokat, a tervezett intézkedéseket. . Megújult, átalakuló társadalmunkban a környezet- és természetvédelem nemzeti érdek, és bízunk abban, hogy az új kormányzat ezt az érdeket következetesen érvényesíti. Számos példa bizonyítja, hogy egy ország fel- emelkedését, gazdasági fellendülését mily nagy mértékben segíti a következetes környezetstratégia. Egy olyan új, korszerű környezetpolitika, amelyben a környezet és a gazdaság új kapcsolatrendszere épül ki; amelyben a környezetvédelem beépül legtermészetesebb emberi reflexeink közé, és így a környezetvédelmi szemlélet egész életvitelünkben érvényesül. Idézettel kezdtem, hadd zárjam szintén idézettel. Dénes József írta nemrég a Magyar Nemzet mellékletében: „Ha az ember tudja, hogy nem központja, -"csak“ legfontosabb alkotóeleme a világnak, akkor felelősséget érez környezetéért. Akkor tisztelettel tartozik a természetnek és a többi embernek, akkor képes másokra gondolni, értük cselekedni, és valószínűleg nem képes (mert nem is akarja) saját hasznát a legvégsőkig fokozni. Ehhez azonban egy egészen más szemléletű gondolkodásra van szükség, új fogalmakra és világlátásra. Ennek kiépítése is lehetséges — sőt szükséges feladat.” , , Dr. Fórján Mihály, KÖRKÖVIZIG, környezetvédelmi igazgatóhelyettes NSZK-exportra dolgoznak Csaknem 50 ezres a munkanélküliség A Békéscsabai Unicon Ruhaipari Vállalat orosházi üzemében Kókainé Bokor Ibolya fogad, aki pár hónapja tölti be a vezetői posztot. Amikor elődjét, Hatos Istvánnét a vállalat igazgatójává választották, Orosházán Bokorné- ra esett a választás. Jól ismeri az üzemet, minden munakterületen otthonosan mozog. Szereti a szakmáját, de az embereket is, ami egy üzemvezető életében rendkívül fontos. — Nyugatnémet exportra dolgozunk — magyarázza Bokorné. — Nagyon oda kell figyelnünk, mert a tőkés megrendelő rendkívül igényes. Ez nem baj. Megszoktuk. és nem is tudnánk már másképp tevékenykedni. Szorosak a percek, mert nemcsak a minőségre, de a határidő betartására is figyelnünk kell. Szinte naponta indul kamion. Ha sürget az idő, bejönnek hétvégén, vagy éjjel is dolgozni a lányok, asszonyok. Előre ledolgoznak 10 napot, és évvégén, karácsony és új év között odahaza maradnak. Ezzel mindenki jól jár, ilyenkor vannak a disznóvágások, családi összejövetelek. Egyébként kétszer örülünk: amikor varrjuk a ruhát, és amikor elindul a kamion. Ráhajtunk azért is, mert nagyon kell a pénz minden családban. A mai árakkal nehéz lépést tartani. De általában elégedettek vagyunk a keresettel. — Én nagyon boldog vagyok, hogy itt dolgozhatom már 31. éve — veszi át a szót Pintér Istvánné. — 16 éves voltam, amikor idekerültem. Nem bántam meg, jól érzem magam ebben az üzemben. Innen szeretnék majd nyugdíjba menni. Ha soron kívül kell bejönnöm dolgozni, akkor sem esik nehezemre. — Amikor idekerültem, főleg férfiinget varrtunk. Most például csak szoknyát varrunk, kockás kelméből. Az övrávarrás nagy figyelmet igényel,- mert minden •kockának« • passzolni kell. * Egyébkém la nehéz szövettől a habkönnyű muszlinig mindenfajta kelmével dolgozunk. Télen varrjuk a nyárit, nyáron a télit, csak így tud lépést tartani a világ- színvonalú divattal a megrendelő. Otthon is van gépem, de már nem vagyok fiatal, inkább a vejeim munkaruháit javítgatom. Nincs már türelem újat varrni. Két gyereket neveltem, és most várom a negyedik unokát. Jószágot is tartunk, sok a ház körüli teendő. De az üzembe igyekszem mindig frissen érkezni, mert precízen kell dolgozni. Kovács Zsuzsanna fiatal varrólányt arról faggatom, hogy került az üzembe és hogy érzi magát? — Amikor elvégeztem a VIII. általánost, a szüleim és én is nagyon örültünk, ‘hogy szakmunkásfelvételt hirdetett a gyár. Nem minden jelentkezőnek sikerült ittmaradni, nekem, hála Isten, igen. Megszerettem a varrást, nagyon jól érzem itt magam. Már amikor harmadik osztályosok voltunk, szalagra tettek minket. Az idősebb varrónők és a vezetők minden segítséget megadtak ahhoz, hogy minél előbb elsajátítsuk a szakma -minden csínját-bín- ját. Most is nagyon jó a kollektíva, nálunk nem divat a torzsalkodás. Életünk jelentős részét a munkahelyen töltjük, és nem mindegy, milyen környezetben. Hamarosan férjhez megyek. Azután is itt akarok dolgozni. Gondolom, minket nem veszélyeztet a munka- nélküliség réme. Minden erőmmel azon vagyok, hogy a megrendelő kívánságára dolgozzam. Nagyon mérges vagyok, ha bontani kell, ezért fokozottabban figyelek. A meó nagyon szigorú, nem „csak” a tőkés megrendelőtől kell tartani. Ha majd gyermekem lesz, remélem nekem is segít az üzem vezetősége, csakúgy, mint a mostani kismamáknak. A. R. A KSH felmérése szerint 1990. első negyedévében, a vállalatok és szövetkezetek 8 százalékkal kevesebb dolgozót foglalkoztattak, mint egy évvel korábban. Ezen belül a fizikai dolgozók létszáma valamivel nagyobb arányban — 8,6 százalékkal —, mig a szellemieké kisebb mértékben, 6 százalékkal csökkent. A statisztikai adatok szerint általában az a Jellemző, hogy a kisebb vállalatoknál — ahol 50- '300-an dolgoznak —, átlagosan 8 százalékkal növekedett a létszám, míg az ennél nagyobb vállalatoknál 11 százalékkal csökkent. A hagyományos gazdálkodó szervezeteknél felszabaduló munkaerőt általában az új társasági törvény alapján létrejött kisszervezetek szívják fel, iUetve az egyre bővülő magán- szektor foglalkoztatja. E területek vonzerejét többnyire az átlagosnál jóval magasabb jövedelmek motiválják. A magánszféra és a kisszervezetek munkahelyteremtő szerepe ellenére Is egyre többen vannak olyanok, akiknek létszámleépítés, a vállalat felszámolása, vagy egyéb okok miatt megszűnik a munkaviszonya, de képzettségüknek megfelelő újabb állást lakóhelyükön nem találnak. Az Országot Munkaerőpiaci Központ adatai szerint az első negyedévben már csaknem húszezren részesültek munkanélküU-segélyben, de a munkanélküliek ténylegee létszáma megközelíti az 50 ezret. A munkaerőhelyzet éleződését mutatja, hogy jelenleg egy-egy állást kereső fizikai munkásra csak 0,7, egy-egy szellemi dolgozóra pedig 0,2 betöltetlen munkahely Jut. Valutavizsgáló ceruzák árusítását kezdték meg egy hatvani KERAVILL-szaküzletben. A kis készülék hanggal, fénnyel jelzi a bankók „jóságát”. A konvertibilis valuták azonosítására alkalmas eszköz a KGST-pénzekre még nincs hitelesítve Fotó: H. szabó Sándor
