Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-04 / 129. szám
1990. június 4* hétfő © Pártbeszédek, párbeszéd helyett Lesz-e iskola a gádoros! pártházból? Gyöngybetűkkel irt, felháborodott hangú levelet hozott a posta címűnkre a közelmúltban. Forgattuk a levelet: női kéz írhatta, de a lap alján — miként a borítékon is — csak az MDF és a kisgazdapárt gádoros! szervezeteit jelölték meg feladónak. Ilyen közelségben a választási kampány alig elült „ötletdús” finiséhez, jobbnak láttuk megtudni, hogy valóban as altíró szervezetek-e a levél feladói. Egy, a kánikula főpróbájának tetsző májusi vasárnapon toppantani be Tóth Imre gádorost házába. Az MDF helyi szervezetének egyik vezetőjeként bólogatva erősítette meg, hogy valóban ők dobták postára a levelet. Félelem a szocialista neveléstől Gondjuk pedig a», hogy az egykori gádorosi pártház- ban 82 négyzetméter erejéig megtarthatta kezelői jogát az MSZP helyi szervezete. Pontosabban, az háborította fel őket, hogy ez a terület az Iskolai célra átadott épületben található. Kétséges tehát számukra, hogy az iskola politikamentessége biztosítható-e ilyen körülmények között. — Nem az ellen tiltakozunk, hogy legyen az MSZP- nek helyisége — mondotta Tóth Imre. — Az nem tetszik, hogy abban az épületben. amelyben tanítás folyik, bármely párt működjön. Tudomásunk szerint kőt megállapodás is született a tanács és az MSZP között: az elsőben a vb-titkár még az épület egészének iskolai célú hasznosítását helyezte kilátásba, a második viszont már lehetővé tette a szocialisták maradását. A jogszabály rendelkezését figyelmen kívül hagyva, a tanács nem kérte ki a pártház sorsáról a lakosság véleményét. S ha már ez a kérdés szóba került, furcsálljuk, hogy az idén elmaradt az év elején szokásos falugyűlés Is. — Az MDF-nek van helyisége? — vetettem közbe. — Magunk is most keressük végleges helyünket. Ehhez kértük a tanács segítségét is. Természetesen bérletre gondoltunk. Egyébként, ha valóban jogszabályon alapul az MSZP volt pártházi jelenléte, s ők lemondanak ottani kezelői jogukról. akkor elfogadjuk azt is, hogy bérleti díj nélkül kapjanak valahol alkalmas helyet. Magánvéleményem viszont az, hogy éppenséggel az MSZP is fizethetne érte. Gádoroson járva fülembe jutott, hogy mozgolódnak a pedagógusok is: levelet szándékoznak írni a pártház ügyében. Pusztai Lajosné, aki már 23 éve tanít, foglalta össze véleményüket. — Megoszlanak az álláspontok, hogy a pártház alkalmas-e Iskolának. Az Arany János utcából költözne át négy osztály, onnan, ahol két-három éve alllakí- tották ki a tantermeket. Majd használat közben kiderül, hogy jó vagy sem oktatási célra a volt pártház. Időközben itt járt az iskoláiban Varga József, az MSZP vezetője, s etoondta, hogy készek kiköltözni. Szeretnénk hivatalos értesítést is kapni erről. Egy biztos: nem lehet helye pártnak az iskolában.^ Oj fejleményt sejtetett Varga József iskolai látogatása. vizsgálódásunk következő álomását tehát nállla véltük felfedezni. Kezelni akerják, de használni nem — Novemberben ajánlottuk fel a házat az iskolának — mondotta az ügyvivő. — NyoTcvanegynéhány négyzetmétert kívántunk megtartani saját céljainkra. Ezt jogszabály biztosította. Közben kiderült, hogy az épület egészére szüksége llenne az iskolának. Sajnos, nem bennünket keresitek meg a pedagógusok, hanem aláírásgyűjtésbe kezdtek. A pártház építésében társadalmi munkában résztvettek- ként úgy gondoljuk, hogy a 82 négyzetméter átadása ellenében térítésmentesen kell kapnunk máshol párthelyiséget. A tagdíjból amúgy sem futná bérleti díjra, s nem hiszem, hogy hasonló bevételéből akár a kisgazda- párt, akár az MDF is képes lenne bérletet fizetni. Mi arra jutottunk, hogy a közérdek fontosabb a pártérdeknél: tehát elköltözünk. De a kezelői jogunkat jegyezzék be az ingatlanrészibe, s a tanács biztosítson számunkra más helyiséget. Ahhoz, hogy kerek legyen tájékozódásunk, feltétlenül hallanunk kellett a tanács véleményét is. Fábri István vb-titkár vállalkozott álláspontjuk kifejtésére. — A kormány határozata szerint az MSZP-nek joga volt nyilatkozni arról, hogy kíván-e megtartani valamennyit az épületbők Tehát nem a tanács hatalmi szóval hozott elhatározásáról van szó. A szocialisták azóta szóbeli nyilatkozatot tettek: amennyiben az iskola kéri. átadják a rájuk eső részt is. Mi biztosítjuk, hogy a művelődési házban rendezvényeik helyet kapjanak, arra azonban nem iáitok: Lehetőséget, hogy irodaiglényü- ket megoldjuk. Ami a pártház oktatási épületté alakításával kapcsolatos tanács- testületi aggályokat illeti: nem az átalakítás után keltene szólniuk, különösen annak ismeretében, hogy a döntésben három pedagógus is részt vett. Ha szóváltás helyett szót váltanánk... — Miért nem tartottak idén falugyűlést? — A tanácsi vezetés egy januári időpontot is meghatározva javasolta megrendezését. Az errőll tárgyaló tanácsülésen viszont felállt az az egyik — éppen pedagógus — tanácstagunk, s egy jóval későbbi időpontot indítványozott. A falugyűlés elhalasztását tehát a tanács- testület határozta el — Milyen indokkal? — Változás vo®t a vb-tit- kári tisztségben, s erre kívántak tekintettel lenni. A falugyűlés elhalasztására vonatkozó ingatag érvelés lejegyzésével akár pontot is tehetnénk gádorosi beszámolónk végére. Annyi tanulságot azonban mégiscsak illik megfogalmaznunk, hogy ez a kisebbfajta vihar úgy rezegtette meg a gádorosi fák leveleit, hogy igazán nem is voüt oka kialakulásának. Feltehetően nemcsak a gádarosiak épülésére szolgálhat a kívülálló észrevétele: ha Idejében és közvetlenül — netán közös asztal mellé telepedve — szót váltottak volna egymással az érdekéitek, mára talán már el is feledik, hogy a közérdeket átmenetileg másfajták is keresztezték, fezt ajánlhatjuk az érintetteknek a maradék véleménykülönbségek eltüntetéséhez is... Kiss A. János Környezetvédők levele bankárokhoz Több magyar természet- és környezetvédelmi szervezet, közöttük a Magyar Természetvédők Szövetsége is aláírta azt a levelet, amelyet a közép- és kelet-európai országok 23 környezet- és természetvédő csoportja, a Föld Barátai és a Greenpeace Nemzetközi Szövetség 25 nemzeti társasága írt az újonnan létrehozott Európai Újraépítési és Fejlesztési Bank alapítóihoz. A természetvédők attól tartanak, hogy a pénzintézet alapszabálya nem nyújt majd megfelelő biztosítékot a kelet-európai környezet javítására. Ezért környezetvédelmi alapelveket fogalmaztak meg a tevéiben. Szükségesnek tartják egyebek között egy vétójoggal rendelkező környezeti iroda felállítását, a bank valamennyi tevékenységének ellenőrzésére. Véleményük szerint, el kell készíteni minden beruházási terv környezeti hatástanulmányát, és elsőbbséget kell adni a környezet számára hasznos tevékenységeknek. „Köszönöm, jól vagyok!” II munkabért még ki tudták fizetni Okányban Amulva néz rám Gonda Károly, az Okányi Haladás Termelőszövetkezet elnöke. Hogy hogy érzi magát? Ilyet sem kérdeztek tőle mostanában — olvasom ki a tekintetéből. Aztán visszakérdez : — Milyen értelemben gondolja? — de meg sem várja válaszomat, hisz tudja jól, nem az egészségi állapota érdekel, hanem az, milyen érzésekkel gondol a jövőre, 6őt tovább pontosíthatnám a „hogy érzi magát”-ot: van-e jövője a Haladás Téeszmek, s biztos széke az elnöknek, Gonda Károlynak? — . Az embereket itt, Okányban is nagyon érdekli a változás. Tele vagyunk kérdésekkel, aggódásokkal a jövőt illetően, ám ha a véleményemre kíváncsi, optimista vagyok. Jól érzem magam. A szövetkezet marad, mondjanak akármit is az újságok. Gyors számvetést csinál, bizonyítandó: van mire alapozza optimizmusát. 875 tagú a téesz — mondja —, ebből 340-en aktívan dolgoznak, a többiek, több mint 500-an, nyugdíjasok... — A márciusi közgyűlés óta nyugdíjasbizottságunk Í6 van. Tagjai elbeszélgették az emberekkel, s a többség nem akarja vissza a földjét .Kiöregedtek — mondták —, a gyerekeik meg a téeszben dolgoznak, kihúzzák a lábuk alól a talajt? Arról nem beszélve, hogy a háztájit duplájára emeltük nemrég, úgyhogy egy nyugdíjas házaspárnak épp elég megművelni 24 ezer négyzetméter földet, örül, ha azt győzi... Persze ha lesz aki a tulajdonát kéri, nem tiltakozunk, ám legyen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az okányiak jobb szeretnek állattenyésztéssel foglalkozni — a mintegy 3300 lakos évente 8 ezer sertést ad le —, de azért jut energia a’ zöldség- és gyümölcstermesztésre is. — Tudja, csak úgy lehelt jó'a háztáji, ha a téesz az emberek mögött áll. Ezzel tisztáiban vannak ők is, úgyhogy jól megférünk egymással. Arról nem beszélve, hogy aki ért a földhöz, tudja, hogy a kukoricát, a búzát, szóval a gabonaféléket csak 100-110 hektáros táblákon tehet eredményesen termeszteni. Ezért látom jövőjét a nagyüzemnek is. Elmereng, mivel támassza még alá, hogy van jövője a szövetkezetnek. Aztán hozzáteszi: — Vannak szolgáltatások is, melyeken nem lehet osztozni. Ha úgy alakul mégis, hogy kevés föld marad a közösben, beszerző, s szolgáltató szerepkörünkre azért továbbra is szükség lesz... m „Akkor hát jól érzi magát?” — teszem fel makacsul ugyanazt a kérdést, ám tudom, egy szóval úgysem válaszolhat, hiszen a földosztás kérdése csepp a tengerben. Jó nagy csepp. — Nem könnyű a vésztői téesz árnyékában élni. Ha csak azt nézi, hogy az ott dolgozók bére duplája a miénknek, megértheti, komoly bérfeszültség van a két téesz között. Ennek ellenére nem foglalkoztunk semmiféle vagyonfelosztással addig, míg az új kormány nem dönt a kérdésben. Nem akarjuk egymásnak ugrasztani az embereket... * Játékra hívom. Komoly játékra. Ha a földművelés- ügyi miniszter helyében tenne, mit tartana a legsürgetőbb intézkedésnek? — Én egyetértek azzal, hogy a tulajdonviszonyokat vissza kell állítani. Ezt a helyzetet minél hamarabb tisztázni kell, hogy a kérdést lezárhassuk egyszer és mindenkorié. Aztán lehet a munkával — és csak azzal — törődni! Mert tudja, egy biztos: ami föld itt van, azt az okányiaknak kell megművelni. Legyen egyéni gazdálkodó, vagy téesztag, dolgozni kell mindenkinek! m Persze Gonda Károly optimizmusa nem egészen felhőtlen. Nem is lehet az, a mai, változó világban ... — Aggaszt, hogy képesek leszünk-e demokratikusan, csendben és gyorsan lebonyolítani ezt az egészet? Én békés ember vagyok, mindig barátságban élteán az okányiakkal. Meggyőződésem, hogy mindenben meg lehet egyezni, a földkérdésben is... Azt már tudom, mi aggasztja, ám arról nem beszéltünk, mi okoz örömet Gonda Károlynak mostanság? Megkérdem hát ezt is: — Elnök úr! Vannak örömteli pillanatok az életében? És itt megint csak nem a magánéletéről beszélek ... Sokáig gondolkozik a válaszon, aztán: — Örülök annak, hogy az emberek kezdik becsülni a munkát Elbocsátásokról hallunk mindenfelé, talán ezért... Alapvető gondok korábban sem voltak. Ám tíz éve vagyok vezető, s ha bizonyos értelemben nehezedett is az irányító tevékenység, az emberek munkához való viszonya soha nem volt ilyen jó. Az persze messze vinne, ha e kedvező jelenség mögé néznénk... Nincs is sok értelme, hiszen jó, hogy így van. Egy biztos — s ezt nem véletlen említi éppen itt —, drasztikus létszámcsökkentésre egyelőre nem gondolnak ... — Mert lássuk csak! Igaz, hogy ipari melléküzemünk csak önfenntartásra képes. Ám ha a férj, aki szövetkezetünk exponált munkahelyén dolgozik, nyugodtan végezheti a dolgát, hisz tudja, van, ki időben elhozza a gyereket az iskolából, már megérte, hogy helyben adunk munkát az asszonyának ... Szóval én így gondolkodok. Talán ha nagyon szorulna a hurok... De erre jobb nem gondolni. 0 Csak nem nyugszom. És amíg újabb cigarettára gyújt, hangot adok bizonytalanságomnak : — Azt mondta, jól érzi magát... Am a beszélgetés útkereszteződéseiben, valahogy mindig kérdőjeleket festettek — mások, a körülmények — a jelzőtáblákra. — Jó tenne végre kiemelten kezelni a mezőgazdaságot! Tarthatatlan, hogy az 50 milliós hitel helyett májusban még csak 12 milliónál tartottunk. Volt, hogy dolgozóink már azt kérdezték: tényleg nem tudunk a jövő hónapban bért' fizetni? De nemcsak a hitelekkel, s azok felháborító kamataival van bajunk. Nem tud fizetni a húskombinát, nem fizet a Bamevál, közben minden drágul... Szóval a gazdálkodási feltételek romlottak, a mezőgazdaság rovására! Pedig ha hiszi, ha nem, a világ majdnem minden országában államilag támogatják a mezőgazdaságot. Mi meg olykor már tényleg attól félünk, nem tudjuk kifizetni a dolgozók bérét... 0 A kérdés keményen — immár utoljára — koppan: „Akkor hát, jól érzi magát, elnök úr?” — Büszke vagyok azokra a fiatal vezetőkre, akik mellettem akartak bizonyítani. Büszke vagyak azokra a 30-40 éves munkatársaimra is, akik nem akarják a földet túrni, akik beülnek a Rábába, a dominátorba, mert ezt szokták meg... És bízok az okányi emberekben, hisz fhagam is itt születtem, közéjük valónak érzem magam. Úgyhogy köszönöm, jól vagyok. Nagy Agnes Kultivátorozzák a kukoricát az okányi téesz földjén Fotó: Veress E-zsl
