Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-02 / 128. szám

1990. június 2., szombat TALLÓZÓ 99 Piarista diák voltam 99 Diákkoromban, a Kádár-rendszer fénykorában, emlék­szem: milyen bizsergetően jó érzés volt megváltani, ha kér­dezték: piarista diák vagyok ... „Más” volt az az iskola. Veszélyesen más! Egy olyan kor­ban, amikor minden gyarlóságot elnézett az uralmon levő pártállam (és az állampárt), csak a „különbözőséget" vette zokon... A piár valódi értéke — legalábbis a számomra — nem elsősorban a tantárgyak oktatásának magas színvonalában mutatkozott meg. Az egy gimnáziumnál legyen természetes. Mint forrongó ifjút elsősorban a látens ellenállás szelleme kerített hatalmába. Ami az ősi magyar iskoláknak évszáza­dok óta sajátja volt... Természetesen, nem a tényeket meg a törvényeket írták, fogalmazták át a mestereink. Az órák vitái, s rögeszmecse­réi alkalmasak voltak az igazság megmutatására, bizonyí­tására. Titkos üzenetek átplántálására. Az 1956 körül, buda­pesti egyetemeken tanuló tanáraink természetesen mindent tudtak arról, hogy milyen ördögi gépezetek lapulnak, mo­zognak a napsugaras kádári aréna scénéje mögött. Szeret­ték az iskolájukat. Bajlódtak a hálátlan sihederekkel, fáradságosan. Es bíz­tak az elképzelhetetlenben, biztosan építettek az alaptalan­nak látszóra. Kitartással, odaadással nevelték, tanították jö­vendő családapák százait, a magról való ierdőültető kemény reménységével. S |mit hoz iaz idő, a történelem — vagy stílusosan —, mit ad Isten: tegnap kinyitom az újságot, s olvasom történelmi kormányunk tagjainak életrajzait. Nem lehet véletlen az, hogy többségükben piarista, bencés és „refis" öregdiákok kaptak megbízást a romeltakarításra és az újjáépítésre... (Farkas P. József; Petőfi Népe) Feketepiac A puha márka kemény ára A „verébnek” drágább a líra „Parttalan magyar játék n 'PcöröstAj Régi mániák Monumentum ércben és rímben ... A valuták feketepiacán a kezdődő idegenforgalom éppúgy érezteti már hatását az árfolyamokban, mint az egyes nyugati országokkal kötött és érvénybe lépő ví­zumegyezmények. Amióta megszűnt az olaszokkal a vízumváltási kényszer, a lí­ra árfolyama a zugárusoknál ugrásszerűen emelkedett, egyiknél-másiknál — ki-ki mennyire „veréb” az alku­nál — ötven százalékkal is. Az a feketéző, aki százezer olasz líráért csak hétezer­ötszáz forintot kér, még szo­lid. Az olasz pénz egyébként azért is divatos, mert egyre több utazási iroda hirdet igen olcsón két-három na­pos olaszországi utazást, ál­talában Velencébe. Ezek díj­tétele 1500-2000 forint plusz néhány schilling vagy NSZK- márka között mozog. A legnagyobb bizonytalan­ság az NSZK-márka árfolya­ma körül tapasztalható, a nyár közepére várható NSZK—NDK pénzügyi unió miatt. Hivatalos források szerint az NDK állampolgá­rainak bizonyos összegig egy az egyben lesz lehetőségük átváltani „puha márkájukat”, míg a kvótán felül — állí­tólag — kettőért egyet kap­... Mert a világ egy egy­mással alapjaiban összefüg­gő rendszerként él, mozog, lélegzik. Itt Magyarországon Is érezzük annak a hatását, hogy a világban évente egy Anglia nagyságú területen kivágják az őserdőt. Kivág­ják az őserdőt, hatalmas pusztítást végezve a trakto­rokkal. Nem gondolva arra, hogy ma is minden negye­dik gyógyszerféleség, amit a világ gyógyszertáraiban áru­sítanak, ezekből az őserdők­ből kerül ki. Az elsivatago- sodás is összefüggésben van ezzel az erdőirtással. Az el- sivatagosodással pedig az időjárás változásai. Az esők elmaradása, vagy katasztró- fális viharok kialakulása. Olyan ez, mint egy ördögi kör. És talán azt is meg- érezzük, ha valahol kataszt­rófa ér egy olajtankhajót. És akkor még nem beszéltünk Csernobiliról. Azt pedig a nak. Ezért az óvatos feketé­zők arra számítanak, hogy az NSZK-márka hivatalos árfolyama a nyár közepétől jelentősen csökkenni fog — „hála” az NDK-márkával való felhígulásnak. Viszont jelenleg — éppen ezért — megnövekedett a keletnémet fizetőeszköz utáni kereslet. A hivatalos hét forint ötvgn filléres márkáért egyes fe­ketézők már húsz-huszonöt forintot ás kérnek, ám az sem ritka, ha valaki szem­rebbenés nélkül harminc­harmincöt forintos árat mond. A- konvertibilis valuták fe­ketepiaci árfolyamára. visz- szatérve az utóbbi hetekben mintegy tíz százalékkal ol­csóbban lehet azokhoz ez úton hozzájutni. A schillin- gért 7,8-8, az NSZK-márká- ért 55-60, az USA-dollárért 95-100 forintot kell egysé­genként fizetni. Az árakban még mindig meghatározó a feketepiac helye: a főváros­ban és egyes nagyobb vidé­ki városokban drágábban, míg a határhoz közeli váro­sokban és településeken ol­csóbban lehet konvertibilis valutához jutni... (ABINÉ- RI; Határőr Magazin) világ egy távoli pontján ér­zik meg, ha mi követtünk el itt valami kömyezetszeny- nyezést... A természeti népek jobban értik, érzik ezeket az össze­függéseket. Legalábbis ez tűnik ki abból a megfogal­mazásból, amit az egyik in­diánfőnök írt az Egyesült Államok elnökének, válaszul arra a levélre, hogy a ke- csua indiánok adják el a földjeiket a fehéreknek ... „Hogyan adhatnánk el a le­vegőt, a szelek illatát, a vi­zek fénylő sodrását? ^Hogyan adhatnánk el a bölényeket, a sasokat, a füveket és a vi­rágokat, valamennyi élő­lényt, ami a természetben van. Hiszen azok a testvé­reink és ez éppen olyan, mintha hagynánk elpusztulni külön-külön mindegyiket és együtt valamennyit...” (Haj­dú Gábor; Észak-Magyaror- szág) A foci angol, a rögbi ame­rikai, a bikaviadal spanyol játék. Az élősakk nem tud­ni, milyen nemzetiségű, de tiszta, régi, szabályos és szép. Az élőteke viszont új­keletű, parttalan magyar já­ték — és egyáltalán nem szép! Az első viharsarki kugli­golyót élő figurára a gyomai Kner Nyomda dolgozói gurí­tották el — még jóval a rendszerváltás előtt, de már az 1988-as májusi fordulat után — azzal, hogy sztrájk­ba léptek rendőrségi vizsgá­lat alá vett főnökük ellen. Igaz, a bíróságon a vádakból nem bizonyosodott be sem­mi, ám az igazgató hosszas huzavona után (ami alatt azt a kérdést is feszegetni kezdték: ki adhatta a golyó­bist a dolgozók kezébe a ko­rábban a vezérigazgatói szé­ket is megpályázott „bábu” ledöntésére?) mégiscsak el­ment a cégtől... Üj helyen kellett felállíta­ni a negyedik eltaláltat is, a MÁV békéscsabai vontatási üzemének főnökét, aki ellen februárban 312 beosztottja nyújtott be bizalmatlansági indítványt... Ugyanezekben a napokban „golyózta ki" székéből bizalmi szavazással a békéscsabai Jókai Színház igazgatóját saját társulata, a már ismert indokkal. A Bé­kés Megyei Népújság szer­kesztőségébe az utcáról be­lőtt golyó robbanótöltetet is tartalmazott, így találta teli­be a középen álló „koronás” figurát, az igazgató főszer­kesztőt. A viharsarki élőteke má­jusra .— a rendszerváltás szentesítését követően — iga­zi népi játékként kezd ter­jedő divattá válni. Ekkor a fideszesek csapata a városi tanácsnál a városi ifjúsági ház igazgatónője ellen, a megyei moziüzemeltető vál­lalat egynémely dolozója pedig saját igazgatója ellen a megyei tanácsnál terjeszt be „alkalmatlansági” indít­ványt. Az utóbbi két eset szeplője, hogy az ifjúsági házban a kezdeményezők azok voltak, akik kimarad­tak a május 1-jei jutalma­zásból, a moziüzemeltetőnél ... — Lényegében nosztal­giáét volt az egész, hiszen 1944 ősze óta nem jártam otthon, és akkor is csak négyéves voltam. Fölkeres­tem azokat a helyeket, ame­lyekhez emlékeim fűződtek. (Aki meséli: ifj. Horthy Ist­ván, jelenlegi nevén. Sharif Horthy — a szerk.) — Például hol jártál? — A budai Várban meg­találtam azt az emeletet, ahol lakásunk volt. Ma mú­zeum van ott. Amikor el­mondtam, mi járatban va­gyok, mindenki nagyon ked­ves volt, mindent megmu­tattak, sok mindenre ráis­mertem. — De hiszen a Vár le­égett! — vetem közbe. — Igen, de egy-két lép­csőforduló, újjáépített lép­cső, ablak, folyosó nagyon ismerős volt nekem. Aztán elmondja: Kende­resen is járt, a nagypapa hí­res birtokán. Itt is minden­ki roppant kedves volt, szí­vélyesen kalauzolták. Persze sehová sem úgy ment, hogy pedig a bizalmi szavazáson abszolút kisebbségben ma­radt ellentáborba egyelőre ugyancsak azok tömörültek, akiknek már korábban meg­gyűlt a bajuk az igazgatóval. Nehéz lenne 'bármit is mondani azoknak, akik hosszú évek óta kénytelenek tűrni tehetségtelen, „politi­kai megbízhatóságuk” révén felkapaszkodott főnökeik kiskirályoskodását. De Itt és most nem is azt akarjuk bi­zonyítani mindenáron, hogy a viharsarki élőtekében is csupa jobb sorsra érdemes, volt ellenzékit ütöttek ki a játékosok. Azt viszont az utóbbiaknak is be kell lát­niuk, hogy a nem csupán általuk, hanem a mindapy- nyiunk által oly hőn óhaj­tott demokrácia és jogállam, akárcsak a szocializmus, üres jelszó marad, ha nem az ember, az emberiség ke­rül a középpontba! A mostani rendszerváltás­sal létrejövő új rendszernek első helyen pedig éppen azt kell bebizonyítania, hogy különb, emberibb, mint az előző, az általa leváltott. Ezt pedig egyebek között éppen a szükséges, az elengedhe­tetlen leváltások humánus megoldásával bizonyíthatja mindennél ékesebben. Ezért is lehet egyetérteni a vele szemben megnyilvánult ér­tetlenségek ellenére is az MDF-es képviselő, Tarnócz- ky Attila véleményével. Az­zal, hogy írjon elő a Parla­ment, a kormány egy záros határidőt, ameddig pályá­zatokkal mindenütt el kell dönteni: ki vezessen? Pártatlan és hozzáértő bi­zottság alkalmasság alapján választhatná így ki az újra pályázó régi igazgatót. S ha nem: adott a tisztes visz- szovonulás lehetősége. Nem igaz, hogy ettől jnegállna az élet a gazdaságban, amelyet az akár személyes bosszúra is alapozható egyéni akciók inkább fenyegetnek anar­chiával, mint az élve bonco­lások, az emberi megalázta­tásoknak az embervadászat­ra emlékeztető élűtekének elejét vevő törvényes elit­csere. (Kőváry E. Péter: Népszabadság) na itt vagyok, most aztán nyomás, kell a birtok ... Ilyen vágyai, igényei nin­csenek. Politikus sem akar lenni, isten ments. De érdeklődés­sel faggat engem Bostonban az MDF-ről, SZDSZ-röl, a többi pártról... A napokban megint kül­földön jártam valahol. Hol is? Megvan: Bukarestben. Amikor hazaérkeznem, a té­vében az üzenőfüzétben ott várt a rövid üzenet: „Sharif Horthy keresett Bostonból”. Tehát már másodszor is Pesten járt. Lehet, hogy gya­kori vendég lesz? Már 1985- ben megírtam, hogy félniva­lónk nincs, a „Horthy-legen- da” Sharif személyében nem folytatódik tovább. Legfel­jebb nyer az ország egy kép­zett gazdasági szakembert. Úgyhogy kedves külföldi tu­dósító kollégáim, ha mind­ezt valami szenzációs hír alapjául akarjátok felhasz­nálni, nincs értelme. Sharif — ha hazajön — magánem­ber kíván maradim. (Sugár András; Reform) ... A gigantikus alkotás mániája jellemezte az újkor zsarnokait is. Hitler telerak­ta Németországot monumen­tális építményekkel, néhá­nyat a vesztes háború után bontottak le. Itáliában áll­nak még ezek az emlékek, a Vittorio Emanuele-emlékmű Róma legszebb részét csúfít­ja, míg a milánói pályaud­var is máig eszébe juttat­hatja mindenkinek a Duce sajátos ízlését. Nem volt kü­lönb Sztálin sem, nemcsak Moszkvában csodálhatjuk meg „szocreál” felhőkarcoló­it, hanem .Kelet-Berlinben és Varsóban is. Ceausescu kor­mánynegyede, kormánypalo­tája logikusan illik ebbe a sorba. A szobrokról ne is be­széljünk, ez mindannyiunk mindennapi tapasztalata, hi­szen óriási Lenin- és Sztá- lin-szobrok, épületnagyságú ünnepi képek árnyékában nőttünk fel. %Mao, Kim ír Szén, Cedenbal vagy Hodzsa óriási szobrai is ott díszeleg­nek az általuk uralt nagy­városok* főterein. Nem kell nagy pszicholó­giai érzék ahhoz, hogy e gi- gantomán alkotások értel­mét és célját megértsük. A kényúr hatalma tetőpontján mindig-elhiszi, hogy ő sok­kal különb a többi uralko­dónál, ő felvirágoztatta or­szágát, történelmi tettet haj­tott végre, boldog, új korsza­kot nyitott népe számára. Nagyságát, hatalmát hiva­tott kifejezni a monumentá­lis épület, a hatalmas szo­bor. Ezeknek kell az embe­rek eszébe juttatniuk a ha­talmas fáraót, a nagy ki­rályt, a császárok császárát, a mindenható főtitkárt... A monumentum tehát az uralom hatékony eszköze, az egyeduralkodók világában ez ... a világhírű kölni or­vos, Manfred Donike ... nem állít mást, mint azt, hogy a tavalyi, athéni (súlyemelő — a szerk.) világ- és Európa- bajnokságon a magyarok és a csehszlovákok kivételével valamennyi ország verseny­zői doppingoltak! Most már kezdem érteni, miért voltak annyira szeré­nyek a mieink athéni ered­ményei ... Bevallom, kissé tamáskodtam, amikor a ma­gyar kapitány már jó előre bejelentette: ezúttal nem várhatóak a mieinktől ki­emelkedő eredmények, húsz- harminc-negyven kilóval fognak elmaradni korábbi legjobbjuktól. Kollégáimmal az uralom a cél, és ehhez el­engedhetetlenül hozzátarto­zik az óriási szobor, a sze­met magához vonzó, ámula­tot keltő, óriási építmény. Uralom, diktatúra és monu­mentalitás tehát szervesen együtt járó dolgok, és ez alól aligha van kivétel... Már az ókorban tudták, hogy az utókort szellemi em­lékekkel is lehet befolyásol­ni, Horátius a költeményt „ércnél maradandóbb” (aeré perennius) emlékműnek tar­totta, Vergilius Aeneisében a két matrózt, akik Aeneas hajóútja során odavesznek a viharban, boldognak nevezi, mert versében megörökíti őket. A diktátorok mindig írattak magukról költe­ményt, készíttettek fest­ményt, de igazi műfajuk a szobor volt. A legtöbbjük, sajnos, ezzel sem érte be, a természetet akarta „átalakí­tani” valamilyen hatalmas művel, mintegy az istenekkel vetélkedve, vagy a történe­lemnek akarta megmutatni: ilyen lény még egy nem szü­letik a Földön. A gigantikus alkotás mögött néha szinte a nagyzási téboly, a mániasze­rű hatalmi komplexus áll. Miközben a nagy alkotás készül, ezernyi ember vész el, milliók senyvednek, vi­lágrészek boldogtalanok a zsarnokok által fennen hir­detett jó rend, igazságos tár­sadalmi viszonyok, virágkor álcája alatt. Jó lenne tehát, ha jövő világunkban nem volna több monumentális emlékmű, óriási szobor és presztízs­építkezés. De vajon megme­nekülhet-e az ilyesfajta nagyzási tébolytól az embe­riség? (Dr. Buda Béla; Élet és Tudomány) azt hittük, Hanzlik János előre mosakszik, pedig neki lett igaza... Most papohaltnék Itt sporterkölcsről, meg a dop­pingolás egészségkárosító hatásairól, de minek, hiszen 'aligha hiszem, hogy bárki olvasná e rövidke kis doho- gást mondjuk Bulgáriában vagy éppen a Szovjetunió­ban ... Csupán azt, hogy rögzítem: a magyar súly­emelők a jelek szerint hosz- szú esztendőkre eltűnnek a világ élvonalából. S alig­hanem ez az az eset, amikor a visszaesésért semmiféle szemrehányás nem érheti őket. (Jakab József; Vasár­napi Hírek) „Hogyan adhatnánk el a szelek illatát, a vizek fénylő sodrását?” A Horthy-unoka: Sharif-lstván Dopping Dicsérő dohogás — Untátok azt a rengeteg politikai műsort, hát most így tanítják meg nektek a dzsungel törvényeit. (Lehoexkl untat rajul A Magyar Nemzetből)

Next

/
Thumbnails
Contents