Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-29 / 151. szám

1990. június 29., péntek Labdarúgó-világbajnokság ’90 MOTTO; CSAK A LABDARÜGÖK PIHENNEK? A CSAPATOK NEM... SZTOJKOVICS DICSÉRETE Egycsapásra az érdeklődés középpontjába került Drá­gán Sztojkovics, a jugoszláv válogatott 25 éves csatára. A rendkívüli tudású játékos, akit a belgrádi Crvena Zvez- da nyolcmillió dollárért adott el az Olympique Marseille csapatának, két szenzációs góljával juttatta válogatott­ját a negyeddöntőbe. Olyan egykori hírességek, mint a francia szövetségi kapitány, Michel Piatini és a peruiak labdarúgó-ideálja, Teofilo Cubillas is áradozott játéka láttán. Utóbbi megjegyzése, hogy a jugoszláv úgy ját­szik, mint egy dél-amerikai labdazsonglőr. Persze a Mar­seille együttesének is jól jött, hogy Sztojkovics ref­lektorfénybe került, s a fran­ciák máris úgy emlegetik, mint „Kelet-Európa Mara- donáját”. Sztojkovics szom­baton. a negyeddöntőben Ar­gentína ellen folytathatja ve­ronai jó játékát, s a nézők mindjárt összehasonlíthatják Maradonával.. . Skuhravv elkelt A csehszlovák válogatott kitűnőségére, Tomas Skuh- ravyra rámosolygott a sze­rencse Itáliában. Az olasz I. osztályban játszó Genoa kép­viselői kedden bejelentették, hogy három évre szerződ­tették Skuhravyt, aki a vb- góllövőlista élén áll. A Spar­ta Praha játékosának vétel­árát nem tették közzé, de a jól értesült olasz újságok 3,5 milliárd lírát írtak. Megjegy­zik, hogy a 24 éves csatár árfolyama a vb kezdete előtt még csak 2 milliárd líra volt, ez azonban góljainak köszönhetően alaposan fel­szökött. A Genovában Skuh- ravy az uruguayi Carlos Aguilera csapattársa lesz, akinek szerződését meghosz- szabbitották. A TIZENKETTEDIK OLASZ JÁTÉKOS Azeglio Vicini a szakmai értékelés mellett sohasem fe­ledkezik meg a közönség tá­mogatásáról. — Az eddigi négy mérkő­zésükön hatalmas segítséget kaptunk a lelátókról — mondta kedden délelőtt az olaszok szövetségi kapitánya. — Elcsépelt mondani, hogy a szurkolók jelentik a ti­zenkettedik játékost a csa­patomban. de hát újat én sem tudok kitalálni. Mert valóban eggyel mindig töb­ben vagyunk a gyepen ... Mondialógus: Diego Maradona Az argentin csapatkapitány, Diego Maradona (jobbra) a brazil Dungával csatázik. A legutóbbi világbajnok 1—0-ra győzött, 5 ezzel bejutott a legjobb nyolc közé Az argentin válogatott ásza az emberi kitartás „mintapéldánya”. Mérkőzésenként általában 8-10 kemény, a bodicseknél dur­vább belemenésben részeltetik őt. Nem csoda, térde után a bokája is erősen fáj. Immár a második olyan mérkőzésén van túl, amely előtt Carlos Bilardo szövetségi kapitány felajánlotta neki: inkább pihen­jen... Furcsa a helyzet: fennáll a veszély, hogy újabb, netán végzetes sérülést szen­vedve azt kockáztatja, végleg le kell mon­dania pályafutása folytatásáról! — Igen, ez az én különleges rizikófak­torom — válaszolta Maradona, aki 1986- ban a mexikói vb legfényesebb csillaga volt. — De hát eldöntöttem, ez az utolsó világbajnokságom, tehát ha törik, ha sza­kad, játszanom kell. Mi segít a fizikai kínok enyhítésé­ben? — Elsősorban az a kilószámra kapott jég, amivel csapatorvosunk „bepakolja” a bokámat a mérkőzés után. Azután az a magnókazetta, amit nápolyi csapattársam­tól, Carecától kaptam. Brazil lambadaze- nével pihenek, és emlékezem Carecára. Az én szememben ma is ő a világ legjobb csatára, mégha kiesett Brazília, akkor is. Eddig kétszer függött hajszálon a ki­esésük! Románia ellen, és legutóbb a bra­zilokkal vívott mérkőzésen. — Ezek csak nagy szavak! Én megta­nultam: minden egyes mérkőzés valóban a 90. percig tart. Lehet rólunk rosszat mondani, ócsárolni, de azért mi valóban az utolsó pillanatig harcolunk. Miért nem olyan jó a mostani ar­gentin válogatott, mint volt az, amelyik négy éve vb-aranyérmet szerzett? — Erre inkább Bilardo kapitánynak kel­lene válaszolnia. Szerintem ez sem egy rossz csapat, csak a középpályán mintha kevésbé tudnánk tartani a labdát. És ez felettébb nagy gond a mai rohanós fut­ballban. Egyáltalán: elképzelhető-e, hogy ezen a Mondialén még egyszer egészséges lesz? — Aligha. De hát ez van. Aki annyit kap, mint én, az ki van téve a balsorsá­nak. A folytatásban mire lesz képes az argentin nemzeti tizenegy? — Az eddigieknél csakis jobbra! Ebben egészen bizonyos vagyak. Bilardo elmond­ta: azt játszom, amit akarok. Soha ilyen kellemes érzést! De ha kívülről úgy is tűnhet, hogy a pálya „semleges zónáiban” futkározom, minden egyes rezdülésemmel arra figyelek, kit és hol lehet kiugratni! önre miként hat az, hogy a második fordulótól kezdve egyenes kiesésben foly­tatódnak a küzdelmek? — Erre mit tudnék válaszolni?! Brazí­liával szemben mi voltunk a „kedvezmé­nyezettek”. Azt azért el kell ismerni, hogy az első félidőben szerencsések voltunk a brazilok ellen. Hogy számítok-e hosszab­bításra, netán tizenegyesrúgó „párbajra”? Én azon vagyok — és a társaim is így látják —, jobb, ha az ember 90 perc alatt viszi keresztül az akaratát! Mert pokoli érzés úgy kiindulni a stadionba, hogy egy játékos nem tudja, másnap a hazafelé vivő repülőjáratra kell-e a csapatvezetés­nek jegyet szereznie, vagy készülődhet to­vább...? A tizenegyesrúgás már nem a sporthoz tartozik, az inkább egyfajta sze­rencsejáték. „Rémes” egyéniségek Amikor a kameruni Milla — letéve görbebotját — bevánszorgott a zöld gyepre, a románok csak legyintet­tek: „Biztosan csak kiszökött az öreg az aggok házából, hogy tegyen egy sétát a friss, zöld gyepen és szívjon egy kis jó levegőt.” Azóta Milla már négyszer vett mély lélegzetet... Amikor Skuhravynak elárulták, hogy a labda nem kocka alakú, és nem a hűtőből veszik elő, csak nevetett az őt beugratókon. Aztán a pályán feléje gurult valami gömbölyű és pettyes, és Skuhravy lányos zavarában nem tudta, mit kell ezzel kezdeni. Bedugta tehát gyorsan az amerikaiak kapujába. Ez a fajta játék azóta úgy meg­tetszett neki, hogy már négyszer ismételt... Amikor Klinsmann meghallotta, hogy Rijkaarddal egyszerre lehet fenn a pályán, repesett a boldogságtól. Gyakorolta a „kézit csókolom” köszönést, a meghajlást. Aztán egyszercsak Klinsmann beköszönt. Azóta Rij- kaard gyakorolhatja a meghajlást... Amikor Schillaci megtudta, hogy hazájában világ, bajnokság lesz, Vialli-jelvényekkel tűzdelte tele öltözé­két. Felkészült arra, hogy ellesi a nagy csillagtól a pa­rádés alakítások titkát, a góllövés tudományát. Mosta­nában azonban Vialli üldögél a cserepadon, és buzgón feljegyzéseket készít egy születő csillag minden meg­mozdulásáról ...- nyemcsok ­Kommentátorunk Bánfi János a tehetséges, fiatal hátvéd, aki ta­valy októberben igazolt át a Békés­csabai Előre Spartacusból a Bp. Hon- védba, így látta a nyolcaddöntő utol­só két mérkőzését: „Az egész világbajnokságra jellem­ző, hogy a csapatok egyáltalán nem játszanak olyan felszabadultan, mint azt korábban tették. Nem lógott ki ebből a sorból a -Jugoszlávia—Spa­nyolország mérkőzés sem. Mindkét együttes óvatos volt, nagy hangsúlyt fektettek a biztonságra. Mint az ál­dozatára leső hiúz, vártak arra, hogy ellenfelük hibázzon. Számomra első­sorban a spanyolok jelentettek csa­lódást. Főleg azok után, hogy a se­lejtezőben minket is, és az íreket is valósággal „legázoltak”. Tele vannak klasszis, támadni is tudó játékosok­kal, ezért tőlük számomra különösen váratlan volt ez a halogató taktika. Ugyanakkor az teljesen érthető volt, hogy a jugoszlávok kivárásra ját­szottak. Nekik ez a mérkőzés kulcs- fontosságú volt ahhoz, hogy esetleg kiugró sikert érjenek el. Biztosan másképpen alakultak volna a dolgok, ha Butragueno kapufa helyett betalál. Az ibériaiak még azt sem tudták kihasználni, hogy Ivkovics kapus végig bizonyta­lanul mozgott. Annál pedig jobbak déli szomszédaink, hogy ne ragadják meg azt a lehetőséget, amit így felkénáltak nekik. A végére pedig az is kiderült, hogy miért ér dollármilliókat Sztoj­kovics? Ilyen gólokat csak a legnagyobbak tudnak lőni. Cfcgy érzem, hogy. Argentína ellen is lesz keresnivalójuk. Bár az esti, Anglia—Belgium összecsapáson csak egy gól esett, az is a 120; percben, mégis úgy gondolom, hogy nagyon jó mécs­esét láthattunk. Arra lehetett számítani, hogy kemény beleme- nésekkel, taktikai szabálytalanságokkal tördelik szét a játékot a csapatok. Az Amondóban is négynél több sárga lapra fogad­tak a legtöbben. Aztán, mint kiderült, nemhogy a sárga lapot, de még a sípját is alig kellett használnia a játékvezetőnek. Jól bizonyítja ezt, hogy kilencven percből hetven percig játékban volt a labda. Engedték egymást futballozni, és ebből nagy ira­mú, lüktető, izgalmas mérkőzés kerekedett. Az angolok védel­me nagyszerűen és sportszerűen állta útját a belgák próbálko­zásainak, bár akkor szerencséjük volt, amikor két ízben is a kapufáról pattant ki a labda. Scifoéknak szurkoltam, de bár­melyik csapat megnyerhette volna a mérkőzést. A mindent el­döntő gól nagyszerű csatárteljesítmény volt. Sajnálom, hogy még egy jó csapat mondott búcsút a küzdelmeknek. Mivel a szigetországiak védelme szinte bevehetetlen, úgy gondolom, hogy gond nélkül bekerülnek a legjobb négy közé. . „Vendégeink még csak szóba sem hozzák!” Már a foci sem a régi?! Békéscsaba, szokványos hétköznap délelőtt, a sétáló­utcái férfi fodrászatban. A műhelyben csak lányok és asszonyok várják a nyiratkozni, borotválkozni vágyó­kat. Az üzlet csendes, alig van vendég. Nyoma sincs az egykori fórumjellegnek, amikor várakozás és munka közben a város, az ország, a világ legaktuálisabb ese­ményeit tárgyalták meg a férfiak. Pedig téma éppen lenne. Méghozzá olyan, amilyenre mindig „vevő volt” a férfitársadalom. Hiszen már több, mint két hete tart Olaszországban a labdarúgó-világbajnokság, és már ki­alakult a legjobb nyolc mezőnye is. Kellemes és kellemetlen meglepetések utál), valós és titkos esélyesek búcsúztak idő előtt, ugyanakkor koráb­ban lekezelt európai és afrikai csapatok még állva ma­radtak. Glóriák hullottak a porba a félistenek fejéről, s a koronákért új trónkövetelők sorakoznak. A játék- vezetés olyan rossz, hogy még kritizálni sem érdemes. Ennyi piros és sárga lapot, bevezetésük óta nem alkal­maztak összesen a világbajnokságokon. Ugyanakkor az IBUSZ a televízión keresztül milliós nagyságrendű fo­gadójátékot játszik az országgal. és egyelőre jelentős veszteséggel. Ráadásul nap mint nap két mérkőzést is láthattunk. Tehát lenne éppen miről beszélni. Amíg ko­rábban a rajongóknak egy egyszerű bajnoki meccs is elég volt. hogy napokig tárgyalják, ma már napi kettő is (kevés. Igaz, van elég egyéb — leginkább megélhetési — gondja mindenkinek. És persze, közvetlenül érdekeltek sem vagyunk a Mondialiton. Azért mégis elgondolkoz­tató, amit az egyik fodrászlány mondott a vb-ről: „Azt hittem, sokkal nagyobb téma lesz! Vendégeink még csak szóba sem hozzák." _ _ Góllista A Mondiale ’90 góllövőlistája: 5 gólos: Skuhravy (csehszlo­vák) . , 4 gólos: Michel (spanyol), Mil­la (kameruni). 3 gólos: Völler, Matthäus, Klinsmann (mindhárom nyugat­német), Schillaci (olasz). 2 gólos: Lacatus (román), Ca- reca (bnaizil), Jozies (Jugoszláv), Bilek (csehszlovák), Bálint (ro­mán), Pancsev (jugoszláv), Mül­ler (brazil), Red in (kolumbiai), Sztojkovics (jugoszláv). 1 gólos: Oman Biylk (kame­runi), Valderrama (kolumbiai), Caligiuri (amerikai), Hasek, Lu- hovy (mindkettő csehszlovák), Brolin (svéd), Cayasso (Costa Rica-i), Lineker (angol), Sheedy (ír), Degryse, de Wolf (mind­kettő belga), Kieft (holland), Abdelghani (egyiptomi), Trog- lio, Burruchaga (mindkettő ar­gentin), , Gianníni (olasz). Bein (nyugatnémet), Kh. I. Mubarak (egyesült arab emirségekbeii), McCall, Johnston (mindkettő skót), Strömberg (svéd), Hwang Bo Kwan (dél-koreai), Clijsters, Scifo, Ceulemans (mind belga), Bengoechea (uruguayi), Prota- szov, Zigmantovlcs, Zavarov, Dobrovolszkij (mind szovjet), Monzon (argentin), Littbarskl (nyugatnémet), Rincon (kolum­biai), Szusics, Prosinecki (mind­kettő Tugoszláv), Jumaa (egye­sült arab emirségekbeii), Bag­gio (olasz), Ogris, Rodax (mind­kettő osztrák), Murray (ameri­kai), Ekström (svéd), Flores Medford (mindikettő Costa Ri­ca-i), Vervoort (belga), Gorriz (spanyol), Fonseca (uruguayi), Wright (angol), Gullit (holland), Quinn (ir), Gonzales (Costa Ri­ca-i), Kubik (csehszlovák), Ca- niggia (argentin), Brehme (nyu­gatnémet). R. Koeman (hol­land), Serena (olasz), Julio Sa­linas (spanyol), Platt (angol). Nyolc Mondiale-mondat Kamerun: A legidősebb „oroszlán" kicsalogatta bar­langjából Higuitát, és kétszer harapta el a torkát. NSZK: Rijikaard köpködése után Klinsmann nemes bosszúként beleköpött a hollandok levesébe. Argentína: Maradona visszakapta isteni státuszát, és az argentin ördögöket angyallá varázsolta át. Jugoszlávia: A szárnyaszegett „Keselyű" szunyókálá- sa közben Pikszi levadászta a spanyolokat. Anglia: A citromos teában a 120. percben olvadt el a cukor. Olaszország: Vincin! főztje továbbra is ehetetlen az ellenfeleknek. Írország: Nem győznek, de megnyerik a csatákat. Cseh és Szlovák SZK: Skuhravy háromszor „fejezte le” Costa Ricát, és így még az Amondó is lemondó lett.- ny. I. ­Klinsmann Brazil bánat A Mondiale ’90 küzdelmeinek hátralevő szakaszában gyakor­latilag minden megeshet. Ezt példázza a brazil—argentin nyol- caddöntő, amelyen a — termé­ketlenül — sokat támadó Copa America-győztes (Dél-Amerika bajnoka) Brazília „kihullott”. A világbajnok argentinok tovább­ra is tudásuk úgy 70 százaléka körül játszanak. Ezt maga Car­los Bilardo szövetségi kapitány ismerte el. Ennyit a „győzők­ről”. De mi a helyzet a másig oldalon? ^ A háromszoros világelső bra­zilok repülőre ültek Milánóban, s irány haza! Rio de Janeiróba elkísérte még őket a leköszönt szövetségi kapitány, Sebastiao Lazaroni, aki némi lélegzetvétel után visszatér olasz földre. Vár­ja új városa, Firenze. A Fio- rentina edzéseit irányítja a jö­vőben. Néhány gyorsvélemény a hazautazás előtt: Careca: — A mérkőzés után bejött hozzám az, öltözőbe ná­polyi csapattársam, Maradona, és megsimogatta a fejemet. Azt mondta: nyugodjak meg, ez a futball. .. Mit válaszolhattam? A könnyektől nem tudtam neki mit mondani, csak néztem rá, erre ő szó nélkül kisomfordált a folyosóra .. . Alemao: — Még most sem tu­dom elhinni, hogy egy ilyen híg mezőnyből éppen mi pottyan- hattunk ki. Ez egy lidérces álom, rossz vicc. Pelé: — Uraim! Nem meg­mondtam, hogy a 3-5-2-es eu­rópai formáció nem brazil em­bernek való? Amint közbejött az első világklasszis válogatott, megesett velünk a szégyen ... Lazaroni: — Akárki akármit mond, a 3-5-2 az egyetlen jár­ható út. Persze ez már az utó­dom gondja, ő választ, mit akar játszatni!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents