Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-29 / 151. szám
NÉPÚJSÁG 1990. június 29., péntek II Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének állásfoglalása a szövetkezeti tulaidonviszonyok rendezéséről Felhívás a Parlament képviselőihez! Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Mi, a mezőgazdasági üzemek aktív dolgozói és nyugdíjasai és a velünk szimpatizálók, aggódva figyeljük a parlamenti ülések mezőgazdaságot érintő vitáit és az elfogadott törvényjavaslatokat. A parasztságot ért sérelmekért a jóvátételt mi is szükségesnek tartjuk, de úgy érezzük, hogy a parlamenti koalíció a parasztságunkat ért korábbi sérelmeket és jogtiprásokat úgy kívánja orvosolni, hogy annak hátrányos következménye rajtunk, a mezőgazdaságban jelenleg aktívan dolgozó és nyugdíjas százezreken csapódik le. Félünk attól, hogy mi, akiknek nincs földtulajdonunk, vagy egészen kevés földdel rendelkezünk, elveszítjük munkahelyünket, és veszélybe kerül családunk megélhetése. Ha érdekeink nem jutnak el a Parlamentbe, akkor nem lehet igazságos földrendezést és tulajdonreformot végrehajtani. Felelősségteljes döntéseik meghozatala előtt ismerjék meg a szövetkezeti parasztság és az állami gazdasági dolgozók valós véleményét! — Tiltakozunk az Országgyűlés 1990. júniusi földtörvényre vonatkozó törvénymódosítása ellen, melyet a szövetkezeti önkormányzati jogkör durva megsértésének tekintünk. A módosítás az alkotmányban és a szövetkezeti törvényben elismert jogainkat sérti. Követeljük a módosítás azonnali visszavonását. — Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a kormány és a kormányzó pártok a mezőgazdaságot érintő minden döntés előtt tárgyaljanak érdekvédelmi szerveinkkel, biztosítsák részvételüket a szakértői tárgyalásokon. — A jogszabályalkotók ismerjék meg a tudomány művelőinek álláspontját, és vegyék figyelembe véleményüket. — Az eddig biztosított szövetkezeti és állami gazdasági önkormányzati hatáskört ne vonják el tőlünk. — A mezőgazdasági szövetkezetekre ne hozzanak diszkriminatív (hátrányosan megkülönböztető) törvényeket, biztosítsanak esélyegyenlőséget minden termelőnek, így a mezőgazdasági nagyüzemeknek is. — Az új földtörvény megalkotását előzze meg egy általános tulajdonrendezési és jóvátételi törvény. Amennyiben jogos érdekeinket a Parlament a törvényhozásnál nem veszi figyelembe, úgy a törvény adta egyéb lehetőségekkel kívánjuk saját érdekeinket érvényre juttatni! ----A FELHÍVÁSSAL EGYETÉRTŐK A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKBEN ÍRHATJÁK ALÁ. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége a szövetkezetek tagjai és alkalmazottjai nevében mélységes aggodalmát és tiltakozását fejezi ki a közelmúltban hozott törvénymódosítások miatt. A hatalom durva — a múlt rendszerben is példa nélküli — beavatkozása a szövetkezetek önkormányzatának döntési körébe tartozó kérdésekben azzal fenyeget, hogy megállítja azt a már megindult egészséges folyamatot, amelyben a tagság a szövetkezetek valódi tulajdonosává válhat, megakadályozza a valódi szövetkezetek kialakítását. A választások során minden párt a magántulajdon megteremtését, a tulajdonnal való szabad rendelkezést- vállalkozást tette programja központi elemévé. A törvénymódosítások — amelyek leplezetlenül a kormánykoalíció egyik pártjának választási jelszavait ültetik át a gyakorlatba —éppen ezt, a szövetkezeti tagság tulajdonosi jogait, a tulajdonukkal Való rendelkezés jogát korlátozzák. Megkülönböztető módon jogilag gúzsba kötik, gazdaságilag hátrányos helyzetbe hozzák a szövetkezeteket, és erkölcsileg megbélyegzik a tagságot, amikor ezeket a korlátozásokat azzal indokolják, hogy a közös tulajdonban lévő termőföldeket és az általuk, az ő munkájukkal létrehozott vagyont saját maguktól kell megvédeni. A * törvénymódosítások — és az FKgP Politikai Bizottságának legutóbbi nyilatkozata — előrevetítik azt, hogy az új földtörvény és a szövetkezetekre vonatkozó egyéb törvények szétverik a működő szövetkezeteket, kisem- mizik azok aktív és nyugdíjas tagjait mindabból, aminek jogos_tulajdonosai. Az országos, szövetség az állampolgári alapjogokat sértő, az alkotmány tételes szabályaival ellentétes törvénymódosítások hatályon kívül helyezését kéri az Alkotmánybíróságtól. A szövetkezeti parasztság nevében tiltakozunk az ellen, hogy a nagy átalakulások. a rendszerváltás és a pártpolitikai ígéretek beváltásának költségeit vele fizettessék meg, hogy elvegyék életterét, a munkanélküliek falura zúdításával a vidéket szociális lerakóhellyé változtassák. Az országos tanács elismeri és támogatja azokat a törekvéseket, amelyek az elmúlt 45 év alatt elszenvedett tulajdoni sérelmek orvoslására irányulnak. Ezt azonban nem lehet kizárólag a mezőgazdasági szövetkezésre, a földre szűkíteni. Egyetértünk a sérelmek orvoslásával, jóvátételével, ami elsősorban azokat illeti meg, akik minden nehézség ellenére kitartottak a föld mellett, akik még ma is jelenőtsen kevesebb jövedelemhez és nyugdíjhoz jutnak, mint az iparban dolgozók, és akiknek a törvényi korlátok miatt még módjuk sem volt saját földtulajdonhoz jutni. Olyan általános jóvátételi törvényre van szükség, amely — az ország teherbíróképességéhez igazodva — az egyenlő elbírálás elve alapján ad lehetőséget a kártalanításra. Alapvető rendezési elvnek az állami értékpapírral, kötvénnyel történő kártalanítást kell tekinteni. A szövetkezeti tagság megnyugtatására szolgáló nyilatkozatoknak ellentmondanak a tények, az eddigi intézkedések és az, hogy a kormány magáévá tette az 1947. évi földtulajdonviszonyok helyreállításának jogilag, szakmailag megalapozatlan, erkölcsileg elfogadhatatlan választási jelszavát. Ezzel a jelszóval a kisgazda- párt a leadott szavazatoknak alig több mint tíz százalékát kapta meg. Az ösz- szes többi párt agrárprogramja ellentétes volt ezzel az elképzeléssel. Figyelmeztetnünk kell a kormányt arra a felelősségre, amit a mezőgazdasági ágazat a benne dolgozók jövőjéért, az ország élelmiszerrel való ellátásáért visel. Tiltakoznunk kell a kisgazdapárt nyilatkozataiban hemzsegő hamisítások és rágalmak ellen, így a legutóbb kiadott nyilatkozat csúsztatásai ellen. A kisgazdapárt nem illetékes „földhöz és vagyonrészhez juttatni” a termelőszövetkezetekben dolgozó, de tulajdonnal nem rendelkező tagokat és alkalmazottakat. Ez a szövetkezeti tagság joga, amely már kezdett is élni a törvényben biztosított lehetőséggel, hogy nevesítse a tagok részesedését a közös vagyonból. Ebbe avatkozott be durván és kifejezetten alkotmányellenesen az a törvénymódosítás, amely — politikai megfontolásokból — éket kíván verni a tagság különböző rétegei közé és kívülről, hatalmi szóval akarja eldönteni a vagyonnevesítés módját. Ezzel az alapító nemzedék jó részét is hátrányos helyzetbe hozza, akiknek nem volt módjuk hosszabb ideig a közös munkában részt venni, de saját alapítói vagyonuk elismerésére most lett volna lehetőség. Tiltakoznunk kell az olyan, a törvények és a valóság teljes nem ismeréséről vagy szándékos eltorzításáról tanúskodó kijelentések ellen, hogy a kisgazdapártnak kellene a még földtulajdonnal rendelkező szövetkezeti tagokat a jogos tulajdonukkal való rendelkezéshez hozzásegíteni. Ezt a törvény már régen lehetővé teszi. Más kérdés, hogy a tagság tömegei nem kívánnak élni ezzel a lehetőségei, és attól tartanak, hogy ilyen külső „segítséggel” akarják őket megfosztani a szövetkezetekben biztosított megélhetésüktől. Ismételten tiltakozunk az ellen, hogy pusztán pártpolitikai érdekből a földtulajdon kérdését kivegyék az általános tulajdonreform és jóvátétel folyamatából. A földművelésügyi miniszter — sokadszor — úgy nyilatkozott, hogy van kidolgozott földtörvénytervezet. A leginkább érdekeltek nevében követeljük, hogy ezt a tervezetet bocsássák nyilvános vitára, és azt, hogy ilyen alapvető kérdésben ne pártok képviselői, hanem az ország jövőjéért felelősséget vállaló kormány készítsen javaslatokat. Követeljük, hogy az ágazatot és a szövetkezetét érintő törvények elkészítésébe vonják be a paraszti és termelői érdekképviseleti szervezeteket. A szövetkezeti dolgozók nevében vissza kell utasítani azt a rágalmat, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek csak az állami támogatásból tudnak sikeresek lenni, hogy a nemzet terhére élnek. A mezőgazdaság ma már szinte az állami költségvetés eltartója, és a költségvetésbe kerülő hozzájárulásának közel száz százalékát a nagyüzemek fizetik, a tagjaik és alkalmazottaik munkájából, azok jogos jövedelmét csökkentve ezzel. A valódi kistermelők jól tudják, hogy az igazán elismerésre méltó termelési eredményeik saját munkájuk mellett a nagyüzemi háttérnek is köszönhető, és azt is, hogy ennek a háttérnek a szétverésével ők vállfának a teherviselőkké. Ez éppolyan tény, mint az, hogy a bürokrácia sokat emlegetett költségeit a szövetkezetek nem saját akaratukból viselik. Ennek a költségnek jelentős része olyan társadalmi kiadás, amit valójában az államnak kellene viselnie. Ugyancsak jelentős rész a kényszerből felvett hitelek megállíthatatlanul növekvő kamataiból adódik, és nem utolsósorban ebből fizetnek a szövetkezetek szociális kiadásokat, illetve ebből támogatják a településeket. A mezőgazdaságban dolgozók azt várják, hogy a kormány valóra váltja ígéreteit, hogy európai viszonyokat teremt a mezőgazdaságban. Az új agrárpolitika pillérének tekintett mezőgazdasági vállalkozások elindítása és működése elképzelhetetlen az Európában általánosan szokásos pénzügyi támogatások nélkül, hogy a termelők munkájukhoz méltó jövedelemben részesüljenek. A kormánytól a termelés közgazdasági, piaci kockázatainak csökkentését, egyértelmű és a mezőgazdaságnak távlatot ígérő agrár- program mielőbbi kidolgozását várjuk és követeljük. Az országos tanács azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a tagok a megalapozatlan támadások ellenére hisznek a szövetkezetek jövőjében, és változatlanul az eddigi szakértelemmel, gondossággal gazdálkodnak a közös vagyonukkal, művelik földjeiket. Tudatában vagyunk annak, hogy az ország biztonságos élelmiszer- ellátása, a mezőgazdasági export minden propaganda ellenére ma még döntő mértékben rajtunk, a mi munkánkon múlik. Az országos tanács felhívja a szövetkezeteket, hogy továbbra is ennek a felelősségnek a tudatában és vállalásával gazdálkodjanak és gondoskodjanak tagjaikról. Felhívjuk a szövetkezetek tagjait, alkalmazottait, a szövetkezeti nyugdíjasokat és a társadalom minden józanul gondolkodó tagját, hogy ne engedjék anarchiába sodorni a mezőgazdaságot, ne engedjék erőszakkal szétverni a szövetkezeteket! Ne higgyenek a szövetkezetekre és a tagságra szórt rágalmaknak és a megalapozatlan, felelőtlen ígéreteknek! Követeljük, hogy a szövetkezetek jövőjéről, a szövetkezetek vagyonáról csak azok tulajdonosai, a szövetkezetek döntsenek. Követeljük, hogy a kormány felelőssége tudatában soron kívül terjessze az Országgyűlés elé a társadalmi köz- megegyezést tükröző jóvátételi törvényjavaslatot, és az alkotmányban rögzítse a tulajdonreform elveit. Budapest, 1990. június 14. Hogyan alakul a termelés a szövetség tagüzemeiben? A szövetkezeteik felelősségérzetét mutatja, hogy a teljesen bizonytalan politikai helyzet ellenére nem hanyagolják el a .termelést. A megyében gyakorlatilag határidőben elvégezték a tavaszi munkákat. Nincs jelentős vetetten terület sem. A határ képe nagyon ígéretes. Az őszi kalászosok még rekord körüli termést is adhatnak. Az aratásra az üze-, mek felkészültek. A legtöbb tsz-ben volt néhány hektár földkimérés az azt igénylőknek. A rendszerváltás óta sem szaporodnak a földvisiszaigénylések. Egy-egy kimért terület sajnos nagyon elhanyagolt és nem jó példa a többieknek. A politikai bizonytalanság mellett — hogy mi lesz a nagyüzemek sorsa — konkrét gazdasági gondok is vannak, amik, ha nem oldódnak meg, tragédiához vezethetnek. Még 30-40% tornát mellett sem jutnak hitelhez az üzemek. Nő a sorban- áLlás miatti kiegyenlítetlen tartozások nagysága. Az ÁFOR után egyre több vállalat helyezi az üzemeket úgynevezett „fekete listára” és nem szolgálja ki csak készpénzért. Kevés remény van a búza hatósági árának emelésére, ezért javasoljuk olyan csatornák keresését, ahol a szabad ár érvényesíthető. Az új kormányon belül nem érzik a mezőgazdaság égető gondjait. A nagyüzemellenes szemlélet a kisgazdapárt részéről az egész ágazatot veszélyezteti. Az érdekvédelem részéről mindent igyekszünk megtenni a tagüzemek érdekében. Létrehoztuk az ágazati érdekvédelmi közösségeket. Ezék a sertés-, a szarvasmarha- és baromfitenyésztés tekintetében már értek el eredményeket a vállalatokkal szemben. Jó hatással van a gabonakereskedelemre a Gabona Egyesülés tevékenysége. Ez megnyitotta az alanyi export lehetőségét és keresletet támasztott a gabona iránt belföldön is. Ilyen célból lépett be a szövetség a Gabona Tőzsdébe is. Jelenleg az ipari növények érdekvédelmén és a bejövő ipari anyagárak árfigyelő szolgálatának megszervezésén dolgozunk. Az érdekvédelem munkája akkor lesz eredményes és hatékony, ha ehhez partnereket talál a kormányon és Országgyűlésein belül. E célból vettük fel a .kapcsolatot megyénk országgyűlési képviselőivel is. Ügy gondoljuk, hogy nagyobb tét forog kockán, minit az érdekvédelem, vagy a szövetkezetek sorsa. Itt az ország élelmis zer-ell átásáról van szó. Ezt szeretnénk időben megértetni az érintettekkel és közösen megakadályozni a visszaesést, netán összeomlását az ágazatnak. Békéscsabai, 1990. június 21. Csukás Gyula tiitkárhelyettes
