Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-29 / 151. szám
Szokatlan kiállításmegnyitó a „Téglában" Fotó: Kovács Erzsébet A hegyvidékek hangulatát idéző hangszer, a szlovák népi fuj ara hangja töltötte be tegnap délelőtt a „Tégla” Közösségi Ház előadótermét. A tótkomlósi Szokolay Balázs zenei improvizációi a kiállított képek előtt hangzottak el. A nemzetközi báb- fesztivál harmadik napján társművészetek várták a társművészeket. Baji Miklós Zoltán és Pinke Miklós közös tárlatát dr. Cs. Tóth János, a Tevan Kiadó igazgatója nyitotta meg. Kint az udvaron közben óvodások próbálkoztak a bábkészítéssel, a színházteremben pedig a Halásziból és Nyíregyházáról érkezett bábosok készülődtek előadásaikhoz. A megyei művelődési központ nagytermében (Folytatás a 2. oldalon) Főszerepben: a Gyermek A bábfesztivál főszereplője a gyermek, azaz a Gyermek. Akkor is, ha az előadók, a művészek nem hívják fel maguk közé a színpadra, akkor is, ha nem kérdezgetik, szólítgatják játék közben. Gyermekeink akkor is ott vannak a bábjátékosok lelki szemei előtt, ha éppen nem közvetlenül hozzájuk címezik mondandójukat, akkor is, ha előadásukon a felnőttek ugyancsak jól szórakoznak. Nekik írták az írók, a költők a történeteket, a meséket, a verseket, nekik üzen a rendező, nekik játszik a színész. S ezen a békéscsabai fesztiválon szereplő együttesek — hasonlóan az értékelő bizottság tagjaihoz — gyakran azt lesik: vajon hogyan szórakoznak a gyerekek? Értik-e, élvezik-e mindazt, ami a színpadon történik? Mit nyújt nekik, mennyire értékes, hasznos a produkció? Közel áll-e gondolatvilágukhoz a színpadi cselekmény? Tetszik-e a „legilletékesebbeknek” a bábjáték? — erről szólnak a szakmai viták és a baráti beszélgetések. Itt a gyermektaps és a nevetés a legnagyobb elismerés. N. K. BÉKÉS MEGYEI R HAZA MINDEN ELŐTT 1990. JÜNIUS 29., PÉNTEK Ara: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 151. SZÁM „Aki színpadra áll, nem kereshet mentségeket” Folytatódik a nemzetközi bábfesztivál m Új cseh és szlovák nagykövet Budapesten Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke csütörtökön fogadta Rudolf Chmelt, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság magyarországi új, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízó- levelét. A találkozón jelen volt Szokai Imre külügyminisz- tériumi helyettes államtitkár. Semmelweis-emlékilnnepség a kórházban . Tegnap rendezték meg Békéscsabán, a Réthy Pál Kórházban a már hagyományosnak mondható Semmelweis-emlék- ünnepséget. A kórház kollektíváját és a meghívott vendégeket dr. Juhász László igazgató köszöntötte, majd megemlékezett az anyák megmentőjéről. Ünnepi beszédében arra hívta fel a dolgozók figyelmét, hogy egyre nehezebb körülmények között is vállalniuk kell nehéz, áldozatos munkájukat, amelyet gyakran sem anyagi, sem erkölcsi elismerésben nem részesít a társadalom. Ennek ellenére igen sokan dolgoznak évek, sőt évtizedek óta az egészségügyben. Ez kiderült a törzsgárdajutalmak átadásakor, amit csaknem kétszázan kapták (felvételünkön). A kórház ezután megvendégelte dolgozóit. Fotó: Fazekas Fereno Egészen máshogy képzelték a Mondialéról való hazatérésüket a brazil labdarúgók, akik a remélt jószereplés helyett már a nyol- caddöntőben elbuktak. A Rio de Janeiro-i repülőtéren dühös szurkolók serege fogadta a csapatot, s a csalódott emberek különösen Sebastiao Lazaroni kapitányt átkozták. Egy transzparensen ez állt: ,Ha Lazaroni edző, akkor én vagyok a pápa.” Mindössze kilenc játékos utazott haza a „hivatalos” repülővel, az idegenlégiósok Spanyolországban vagy Olaszországban maradtak, de volt olyan labdarúgó is, aki titokban már korábban visz- szatért Brazíliába. A futballisták maguk is elégedetlenek voltak teljesítményükkel, például a-csatár Renato ezt mondta: — Sokat beszélgettem Lazaroni kapitánnyal játékunkról, s őszintén megmondtam neki a véleményemet. Sajnos, mások nem így tettek, csak a háta mögött bírálták őt. ((Részletes sportbeszámolóinkat lapunk 14—15—16. oldalán olvashatják.) II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta az ír labdarúgó-válogatottat Vatikánban. Felvételünkön a pápával szemben McCarthy csapatkapitány Miskolczi úr! Ön tetszik nekem! Nem várt fogadtatás Rio de Janeiróban Kis vonósok záróhangversenye Tarhoson — Véget ért a tábor. Hazamentek a zenészek. Szerda este tartották meg záróhangversenyüket a zenepavilonban a tarhosi vonószenekari tábor lakói, ök harmincegyné- hányan azért töltöttek együtt néhány napot, hogy megtanuljanak, s előadjanak pár művet ezen az estén. Vezetőjük Fejes Antal, illetve a tábor művészvendégei segítségével és közreműködésével állították színpadra a zenedarabokat. Két napja hiába hívom a 21-821-es telefonszámot, senki nem emeli fel a .^kétségbeesetten” csörgő készüléket. Nincs mese, személyesen kell felkeresni azt, aW így hirdeti maTermés zetesen nemcsak tamással és próbákkal telt itt a., idő. Együtt játszottak, vettek részt vetélkedőkön, nézték a világbajnokságot... csöndesítettek el egy kutyát — tejbe rakott altató segítségéved —, amelyik nem hagyta őket aludni. Mindezt a koncertet megelőzően Kovács P. József műsorvezető árulta el róluk... Az est első felében szóló- produkciókat hallhattunk. A tábor vendége Devich Sándor hegedűművész, partnere elsőként Pechan Szilvia volt Bartók Preludium és kánon, illetve Szól a duda című duettjét mutatták 'be. A következő két számban a duó egyik része — Devich Sándor — maradt, de most már egy másik táborlakóval, Lestyán Tímeával játszott. A bemutató végeztével, amikor elcsendesedett a taps, a hegedűművész néhány szóban minősítette is a gyerekek játékát. Ezt mondta róluk: — Ezek a kislányok meghatóan értik a zene nyelvét. Néhányszor játszottuk csak együtt a darabokat, de semmit sem kellett nekik magyarázni. Értették. Harmadjára újabb szólista lépett a színpadra, aki több tekintetben is kilógott a sorból... Először is a vonósok között ő volt az egyetlen billentyűs, zongorán játszott ugyanis. A tábor kevés meghívott külföldi vendége közé tartozott. Svájci állampolgár, nevét már ismerik Európa néhány koncertpódiumán. Céderic Pesetának hívják, a zongorázáson kívül másik hobbija a videózás. Mindössze 14 éves. Felejthetetlenül, nagy sikerrel játszotta el Chopin G- moll balladáját. (Folytatás a 3. oldalon) gát: HÁZASSÁG Kedves Hölgyem! Ha már úgy érzi, sok mindene megvan, de egy 45/178/80-as, kék szemű, melegszívű, sportos, koránál fiatalabb férfi hiányzik, kinek boldogságához már csak az ön telefonhívása szükséges, hívjon a 2l-82l-es telefonszámon. Kedves a megszólítás, beszélgetésre csábít. De meggondolta volna a hirdető? Vagy már kiválasztott valakit és ezért nem reagál a telefon hívására? A fenti hirdetés miatt szerkesztőségünk munkatársai bezzeg kapkodják a készülékeket. Utánanéztek, kié a megadott telefonszám. Aztán, amikor megtudták, minket akartak felelősségre vonni, hogy tehetjük be ilyen ember hirdetését? Ugyan, milyenét? Szabadlábon a csabai szatir — Tudják kié a 21-821-es telefon? — Tudnunk keltene? — A csabai szatirél Ki-- szabadult. Mi lesz most velünk? — hadar az egyik ideges női hang... — Mégis, mit gondol, asszonyom, mii tesz? — Ja, ha maga így fogja fel — és se szó, se köszönés, lecsapja a kagylót... Ha már a témát így kínálják, akkor gyerünk! Próbáljuk megtalálni Miskolczi Jánost, a valamikori csabai szatírt! Mint egy légkalapács, úgy ver a szívem. Az a kényszerképzetem, ez meg is látszik rajtam. Izgulok, bevallom ! Miskolczi János mégiscsak 24 rendbeli erőszakos nemi közösülésért és 16 rendbeli nemi erőszak kísér.e.t‘írt, 32 évet ült! Én pedig a lakásának ajtalán csengetek! Ráadásul borzasztó meleg van, nem csoda, hogy egy fürdőnadrágos férfi nyit ajtót. Igen. Ö az, emlékszem rá a Kék fényből! Udvariasan tessékel' a szobába. Fogalma sincs ki vagyok, hiszen azzal kezdem, hogy a hirdetésre jöttem. Megyek a hirdetésre... — Két napja próbálom magát telefonon hívni. Talán kihúzták a zsinórt? Mielőtt váJaszofllhatna, egy idős, járását bottal segítő bácsi lép be. Bemutatkozik, kezetcsókol. ö Miskolczi János édesapja. Leül, és mielőtt a fia bármit is mondana, barátságosan árad belőle a szó. A családjáról be(Folytatás a 3. oldalon)
