Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-27 / 149. szám

1990. június 27., szerda Ne hátráljunk meg... lökés László felhívása Tőkés László nagyváradi református ,püspök kedden fel­hívást intézett a román kormányhoz és politikai erőkhöz, kérve őket, hogy nyíltan és egyértelműen foglaljanak állást az országban eluralkodó, antiszemitizmusra emlékeztető ma­gyarellenessé; ellen, és tegyenek meg mindent egy olyan igazi demokrácia megteremtése érdekében, amelynek áldá­saiban az egész ország népe kivétel nélkül osztozhat. Tőkés László a felhívásban sürgette a demokratikus ér­zelmű románok és a romániai egyházak összefogását a gyű­lölet és széthúzás ellen. „Ne hátráljunk meg a félrevezeté­sek, provokációk és megfélemlítések elől, fogjunk össze a vi­szályt és erőszakot szító antidemokratikus erők ellen” — írta. A dokumentum emlékeztet arra, hogy a romániai magyar­ság kezdettől fogva szívvel-lélekkel a forradalmi átalakulá­sok ügye mellett állt, de az elmúlt hónapokban keserűen csalódnia kellett: a nemzeti megbékélés ígéretes folyamatá­nak .véget vetett a múlt kísérteties visszatérése. A demok­rácia ellenségei nemzeti gyűlöletet szítottak, s szégyenletes manipulációk sorozatával társadalmi közellenségnek kiál­tották ki a magyarokat. A magyarellenesség lényegében nem más, mint a diktatú­ra kihívása a demokrácia ellen, hiszen nem létezhet demok­rácia ott, ahol a többség elve alapján bármely társadalmi vagy nemzeti kisebbséget megfosztanak jogaitól. A demok­rácia egy és oszthatatlan. Mindenkié! A magyaroké is — szögezi le a felhívás. Segíteni a Szovjetuniót, de csak ősszel Országos vizuális konferencia Békéscsabán Az Európai Közösség ti­zenkét országának állam- és kormányfői megállapodtak abban, hogy kinyilvánítják szándékukat a Szovjetunió támogatására, de ezzel kap­csolatos terveiket csak a kö­zösség bizottsága által őszre kidolgozandó két tanulmány fényében konkretizálják majd. Hubert Vedrine francia szóvivő közép-európai idő szerint hajnali 1 óra után tartott sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy szovjet részről értékelni fogják a ti- zenkettek segítségnyújtási szándékát, amelyet a közös záróközlemény tükrözni fog. Mindazonáltai a tizenkettek konkrét döntése októberig — tehát a houstoni tőkés csúcs- értekezlet után még több hónapig — halasztja a se­gély megszervezésének és mikéntjének kérdését. A kö­zösség bizottsága által ki­dolgozandó első jelentés eh­hez A Szovjetunió helyzetét fogja elemezni, a második pedig azt, hogy milyen fej­lődéshez, milyen reformok­hoz kíván támogatást nyúj­tani a közösség. Bár dublini kommentáto­rok szerint a közösség lépé­se elmarad attól, amit Kohl kancellár sürgetett, francia értékelés szerint nincs szó arról, hogy a Szovjetunió sürgősséggel kérne támoga­tást, Moszkva még jelentős tartalékokkal rendelkezik. CEAUSESCU KOCSIJÁT ÁRULJAK SPANYOLORSZÁGBAN Spanyolországban áruba bocsátották Ceausescu nagy fekete Cadillacjét. Ez egy hat tonna súlyú páncélozott autó, amelyet 1947-ben gyár­tottak. A román diktátor a kocsit Santiago Carillo kom­munista vezetőnek ajándé­kozta, amikor az Franco ha­lála után visszatért Spa­nyolországba. Feltételezik, hogy a kocsit 150 ezer dol­lárért fogják eladni. problémák a föld körüli pályán KERINGŐ TELESZKÓPPAL Az első teleszkóp, amelyet műhold segítségével helyeztek Föld körüli pályára, még ápri­lis 25-én, állandó nehézségeket okoz a Földön dolgozó mérnö­köknek és technikusoknak: min­den alkalommal rezegni kezd, amikor a nappalból az éjjelbe megy át, és fordítva. Ezenkívül veszti a memóriáját, amikor egy bizohyos régió fölött halad át. Ügy tervezték, hogy segítségé­vel olyan csillagokat is meg tudnak majd figyelni, amelyek 10 milliárd fényévre vannak a Földtől. Ezt eddig földi telesz­kóppal nem sikerült elérni. A Föld körül keringő teleszkóp azonban nagyon érzékeny a hő­mérséklet-különbségekre. Az éj­jel és a nappal 24 óra alatt ti­zenötször váltakozik a Föld kö­rüli pályán, s ilyenkor a hő­mérséklet-különbség hatására kitágul vagy összehúzódlk az az állvány, amelyen napelemek vannak, amelyek árammal lát­ják el a teleszkópot. Ez okozza a rezgéseket, amelyek átterjed­nek a teleszkópra. A teleszkóp akkor veszti a memóriáját, ami­kor átrepül a felett a térség fe­lett, amelyet a szakértők az At­lanti-óceán déli része feletti anomáliának neveznek, ez pe­dig Brazília parti övezetének a térsége fölött van. Ezt az öve­zetet Van Atlen-térségnek is ne­vezik. Itt az a radiációs zóna, amely nagy magasságban övezi a Földet, leereszkedik majdnem a Föld körüli pályáig, melyen a teleszkóp kering. A teleszkóp 452 kilométer magasságban ke­ring a Föld körül. TÖBB ÁRAMOT TERMELNEK AZ ATOM VILLANY- TELEPEKEN Az OECD 24 tagállomában levő atomvillanytelepeken tavaly 30 terawatt órával, il­letve 2,1 százalékkal több áramot termeltek, mint ko­rábban. Franciaország fej­leszti a legtöbb áramot atomvillanytelepeken, a meg­termelt villanyenergia 75 százalékát, utána következik Belgium 61 százalékkal, Svédország 45, Svájc 42, Spanyolország 38 és Japán 26 százalékkal. Ezekben az országokban tavaly hét új reaktort helyeztek üzembe, s most összesen 323 működik, s ezek összesen 254 gigawatt áramot termelnek. Jelenleg 35 reaktort készítenek elő, és hármat megrendeltek. Ezekben az államokban 2000- ig évente 2,4 százalékkal fog növekedni az atomvillanyte­lepeken termelt áram meny- nyisége. CSEMPÉSZIK A PERZSASZÖNYEGEKET Az Iránban előállított per­zsaszőnyegek 70 százalékát kicsempészik az országból. Tavaly egymilliárd dollár értékű perzsaszőnyeget ad­tak el ily módon. Ez azt je­lenti, hogy Irán mindössze 300 millió dollárt keresett a szőnyegeken. SOK EZER KÍNAIT AKARNAK AMERIKÁBA CEMPÉSZNI Az amerikai hatóság nem­rég megtudta, hogy Pana­mából 35 ezer kínait akar­tak átcsempészni az Egye­sült Államokba. Sokan kö­zülük a tavalyi események miatt hagyták el hazájukat. Vámtisztviselők és más ügy­nökök kábítószercsempészek­nek adva ki magukat, fe­dezték fel ezt a kísérletet. öt évvel ezelőtt, 1986-ban alakult meg a Magyar Rajz­tanárok Országos Egyesüle­te. Ettől kezdve minden év­ben az ország más-más te­rületén országos konferenci­át tartottak az óvodában, ál­talános iskolában, közép- és felsőoktatásban tanító peda­gógusok számára, hogy ezen a szakterületen kicseréljék tapasztalataikat. Az első konferenciát Győrben, a má­sodikat Kaposváron, a har­madikat Sárospatakon ren­dezték. A tegnap kezdődött negyedik országos konferen- ciat színhelye pedig Békés­csaba lett. A korábbi szín, tér és forma témakörök után ezúttal az iskolagalériák áll­nak az országos tapasztalat- csere középpontjában. A négynapos konferencia megnyitóján Vámos László, a megyei tanács művelődési osztályvezetője és Mázán Mátyás, a Békéscsabai Vá­rosi Tanács elnöke mondott köszöntőt a házigazda szere­A kormány keddi, rendkí­vüli üléséről László Balázs szóvivő kedden este röviden tájékoztatta az MTI munka­társát. Elmondta, hogy a Minisztertanács tevékenysé­gének első hónapjában elké­szítette a hazai leltárt, első­sorban a költségvetés hely­zetét felmérve. Ugyanezen idő alatt magas szintű kül­földi tárgyalások és szakmi­niszteri megbeszélések foly­tak, amelyeken a magyar gazdaság adottságairól, a külső források bevonásának lehetőségeiről is szó esett. László Barázs elmondta pét betöltő békéscsabai taní­tóképző főiskolán. Dr. Csö- regh Éva kandidátus, az or­szágos egyesület főtitkára pedig a következőképpen üdvözölte a vendéglátó me­gyeieket: — Két asszony beszélget egy harmadik emberről, aki sokat segített rajtuk. Vajon hogyan hálálják meg? — ta­nakodtak' míg végül igy döntöttek: ajándék helyett vigyük el a jó hírét! Kö­szönjük a fogadtatást, s mi is csak ezt tudjuk tenni, amit a történetben szerep­lő két asszony... A megnyitót videoprog- ram, valamint a békéscsa­bai főiskolások és a 4—8-as rajztagozatos általános isko­la tanulóinak munkáiból ké­szült kiállítás megtekintése követte. A konferencia ma Dobozt, Vésztömágort, Szeghalmot és Gyulát érintő megyei körút­tal folytatódik. —rla azt is, hogy a várható intéz­kedéseket még ebben a pénz­ügyi évben megteszik, s megismételte: ezekre azért van szükség, hogy a költség- vetési hiány ne haladja meg a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodásban vál­lalt 10 milliárd forintos szin­tet. Az intézkedéscsomag­ban így minden bizonnyal nagy súllyal szerepelnek majd támogatásleépítések, s bizonyos áremelések, ame­lyek ellensúlyozására a leg­rászorultabb rétegeket érin­tően egyidejűleg szociális kompenzációra is sor kerül. Szóvivői tájékoztató a kormány rendkívüli üléséről Magyar Pillangó „Mégiscsak az enyéim között leszek” Bevásárlószatyorral és iskolatáska méretű kopott válltás­kával utazott kedden a MALÉV menetrendszerű moszkvai járatával a Szovjetunióból haza Kulcsár Antal. A 67 éves, kék szemű, borostás, apró embernek ez a teljes útipoggyá­sza. Hosszú útról tér meg — reményei szerint végleg — Ma­gyarországra. Életének legfontosabb állomásairól a hazain­dulás előtti órákban a moszkvai repülőtéren mesélt az MTI tudósítójának. A mosolygós, csibészes tekintetű öregúr 46 esztendei kál­vária után végre hivatalos papírok birtokában térhet meg oda; ahova a háború vége óta vágyakozott — de újból és újból börtön és száműzetés volt az osztályrésze. Története tipikus (?) magyar sors: 1944-ben szovjet fog­ságba esett. Türkmenisztánba került német, japán és finn katonákkal együtt, ahonnan a kazahsztáni Karagandába ke­rült. Magyar társai — mint később megtudta — 1949-ben szabad emberként térhettek innen haza. Öt azonban haj­totta a vére, nem tudta kivárni a szabadulás napját. 1948- ban megszökött — ezzel kezdetét vette a magyar „Pillan­gó” négy és fél évtizedes „repülése”. A Kárpátaljára ment — onnan már csak egy ugrás az ott­hon, mert Kulcsár Nyíregyháza szülötte. A határőrök elfog­ták, Ungvárra vitték (hogy hívják oroszul?), két évet sóztak rá. A világ túlfelére vitték, a messzi és hideg Csukcsföldre. Büntetése után került kényszerlakhelyére, a Szibéria kel­lős közepén elterülő krasznojarszki határterület Minuszinszk városába. Mint a száműzötteknek, neki sem volt semmilyen okmánya, alkalmi munkákból élt. Amíg bírta, építkezéseken dolgozott. (Egyetlen „papírja” a fogságba eséskor „dögcédu­lája” volt.) 1955-ben ismét szökésre adta a fejét: az útirány ezúttal is a nyugati határszél, de megint elfogták, öt évre ítélték. Har­madolták büntetését, három év és két hónap után viszont­láthatta Minuszinszk városát. 1961-ben (!) innen szökött meg újból. Lettországba, ahová — megint dokumentumok nélkül — szerencsésen eljutott vasúton. Munkát vállalt, építkezéseken kereste meg a kenyérrevalót. A háborúban a szovjethatalom ellen harcoló Erdei Test­vérek nevű szervezet illegalitásban tevékenykedő tagjai búj­tatták és segítették újabb szökését. Gumicsónakot szereztek, motorral. Evezőket is adtak, hogy az út első szakaszán a motorzaj ne riassza a határőröket. Indulás előtt az erdeiek­től még 50-60 svéd koronát is kapott. Kétszáz kilométeres út várt rá a Balti-tengeren, de a területi vizek határát őrző katonák elfogták. Rigából tíz napra bolondokházába („pszichiátriai klinika”) vitték. A bíróság tíz évre ítélte. A börtönben olyan híres­séggel hozta össze a sors, mint Alekszandr Szolzsenyicin. Kulcsár a börtönre hamar ráunt, a csatornán keresztül le­szökött a közeli folyóhoz, s a túlparton próbált köddé vál­ni. Két hétig volt úton, azt evett, amit talált vagy kapott azoktól, akik megszánták. Elkapták — egy évet még rá-, adásként rásóztak. Két évig volt nyugta, majd irány Üzbegisztán, ahonnan átszökött Afganisztánba. Abban bízott, hogy a kábuli brit nagykövetség segítségével végre hazajuthat Magyarország­ra. A dolog „nem jött össze”. Az afgánok elfogták, s vissza­adták a Szovjetuniónak. A taskenti bíróság tíz évet szabott ki rá, amelyet büntetőtáborban kellett letöltenie — különö­sen veszélyes államellenes bűnözőként. Tessék figyelni: 1980-ig bírta egyhelyben. A büntetés letöltése után Kárpátaljára került, ahol végre megkapta a szovjet állampolgárságot, a személyi okmányo­kat — több mint 15 éve az országban élő hontalanként. Kulcsár íjiosolyogva teszi hozzá: ő sosem kérte a szovjet állampolgárságot. 1981 tavasza ismét a magyar határon találja. Át nem jut, a Ívovi börtön vendégszeretetét „élvezi” három évig. Szabad emberként 1984-ben kerül vissza Minuszinszkbe.> Itt végül lakást kapott, amit szerényen be is bútorozott. Ekkor kenyerét már utcaseprőként kereste, hajlott kora más munkát már nem engedett. Négy év után engedély nélkül vonatra ült, elindult Moszkvába. Leszedték — emlékei szerint visszakapta a jegy árát —, visszavitték Minuszinszkbe. Egy idegenforgalmi in­tézménynél kapott munkát. Legközelebb 1988-ban — Reagan elnök moszkvai látoga­tása idején — ül vonatra, el is jut a fővárosba. Ekkor fel­gyorsulnak a hazatérés eseményei, hivatalos mederbe jut az ügy, Kulcsár sorsát a magyar főkonzulátus vette a kezé­be. Megindult a hazatelepítéssel kapcsolatos „ügymenet”, de annak végéig — a szovjet belügyminisztériumtól kapott in­gyenjegy segítségével — visszautazott Minuszinszkbe. A budapesti hivatalos intéznivalók után reméli, hogy a 46 évet elismerik munkaviszonynak, s nyugdíjat, talán va­lami kártérítést is kaphat. Nyíregyházára tart, felkutatni valakit az övéi közül. Mint elmesélte, a minuszinszkí életet 1983-ig, ' haláláig megosztotta vele egy ukrán asszony, akit ugyancsak oda száműztek. Sztálintól Gorbacsovig megélte a szovjet párt összes ve­zetőjét, mégis, a politikai változások vajmi kevéssé hatot­tak sorsára. Derűjét — mondja mosolyogva — akaratereje, türelme és kitartása révén sikerült mindvégig megőriznie. Harag nincs a szavaiban, sőt, a börtönévek emlegetésekor sietve teszi hozzá, hogy sosem bántották, évtizedeken át tiszteletben tartották, hogy ő hadifogolyként esett fogságba. A hosszú évek alatt sikerült megelőznie a száműzöttek fő „nyava­lyáját”. Nem szokott rá az italra, mert — „szerencsére” — szervezete nem bírja az alkoholt. Ferihegyre az apró ember mást nem visz magával, mint a 46 év legfontosabb dokumentumait; az emlékeket, a hasz­nálati tárgyakat, hátrahagyta Minuszinszkben. Fogalma sincs, mire megy haza, csak annyit tud, hogy „már nem az van, ami Horthy idejében volt”. — De bármit találok is otthon, könnyebb lesz, hiszen mégiscsak az enyé­im között leszek — mondja búcsúzóul. Szántó András szakképesítést nyújtó PC-SZÁMfTOGÉPKEZELÖI TANFOLYAMOT SZERVEZ. Jelentkezni lehet: KSH—SZÜV Számítóközpont, Békéscsaba, Kinizsi u. 4—6. Ügyintéző: Pomázi Lászlóné. Telefon: (66) 21-155. VENDÉGLŐSÖK, BÜFÉSEK, VEGYESKERESKEDŐK! Mindent egy helyen! MINŐSÉGI HAZAI ÉS IMPORT SÖRÖK, BOROK ÜDÍTŐK ÉS IVÓLEVEK. Cukorkák, csokoládék, ropi, sósmogyoró; üveg- és műanyagpohár-áruk nagy választékban. VÁLLALJ.UK: ÜZEMI RENDEZVÉNYEK, LAKODALMAK ITALELLÁTÁSÁT bizományi értékesítéssel is, nagykereskedelmi áron. EZENKÍVÜL VÁLLALJUK: különböző áruk fuvarozását, valamint a fent említett árukat HÁZHOZ SZÁLLÍTJUK. „BELANKA” Szállítási és Kereskedelmi Kft., BÉKÉSCSABA, Sallai u. 40. sz. Telefon: (66) 23-436 KÖSZÖNJÜK, HOGY NÁLUNK VÁSÁROL!

Next

/
Thumbnails
Contents