Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-26 / 148. szám
1990. június 26., kedd Új szemestakarmány: a Presto tritikálé A búza és a rozs kedvező tulajdonságait egyesítő takarmánygabona, egy lengyel származású tritikálé honosítását végezték el az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének szakemberei. A Presto nevű szemestakarmány középkorai érésű, igen jó termőképességű, intenzív, nagyüzemi körülmények között is eredményesen termeszthető. A fajtakísérletek során három év átlagában hektáronként hat tonna termést hozott, s termőképesség tekintetében — megfelelő agrotechnika alkalmazása esetén — versenyképes a búzával. Fehérjetartalma 1-3 százalékkal nagyobb a búzáénál, a takarmányozásnál élettani jelentőségű ami- nosav-összetétele pecjjg igen kedvező. Télállósága kiváló, a lisztharmat, a szár- és levélrozsda-betegségeknek jól ellenáll. Mivel kevesebb műtrágyát és — betegségellen- állósága miatt — kevesebb növényvédő szert igényel, termesztése gazdaságosabb a búzáénál. A növény meghonosításával csak a termesztés biológiai alapjait teremtették meg, a növénytermesztés szerkezetébe, a felhasználási és értékesítési körbe való beillesztése már a termesztőkre és a felvásárló vállalatokra vár. Az áfészek vállalják a versenvt Interjú dr. Szilvasán Pállal, az ÄFE0SZ elnökével C Csendben, különösebb botrányok nélkül, hatalmas változások játszódtak le a mintegy 2,5 millió taggal bíró fogyasztási szövetkezetek háza táján. A szövetkezetek küldöttei néhány hete megszüntették a 41 éve működő SZÖVOSZ-t, amely sokáig a pártállam meghosz- szabbított karjaként működött. A monolit, egy szervezetben levő érdekképviseletet három, egymástól független ágazati szövetséggel váltották fel. — Miért most került sor erre a radikális döntésre? — kérdeztük dr. Szilvasán Páltól, az Áfészek Országos Szövetségének (ÁFEOSZ) elnökétől, aki egyúttal a három ágazati szövetséget ösz- szefogó, apparátus nélkül működő Fogyasztási Szövetkezetek Föderációs Szövetségének (FSZFSZ) társadalmi tisztét is ellátja. — A fogyasztási szövetkezetek közössége nem várt a kényszerre, a kívülről jövő felszólításra, hanem maga határozta el e radikális változásokat. A tagság igénye is ez volt. A szövetségben dolgozók befogadói és részben kezdeményezői voltak a megújulásnak. Azt nem értjük, hogy miért hallgat a kormány velünk kapcsolatban? Eddig már sok szó esett a földtulajdonról, a termelőszövetkezetek helyzetéről, ám a velünk kapcso- atos álláspontját a kor- pány ez ideig nem fogalazta meg. holott színes a övetkezeti paletta, az egy- ástól eltérő részeket nem ibad egybemosni. Azaz a 'vétkezést nem helyes a zőgazdasági szövetkezekéi azonosítani: fogyasz- 1 szövetkezetek a fejlett rgati országokban is mű- k\ek. tokból valódi t\jdonosok IV megújulást sokan tárnává fogadják, nem na® hisznek benne. Mit t,u.,1 válaszolni a kételkedőkig —7 linden kételkedést __f„e?n kell tartani, hiTóth János kovácsmester az egyetlen Budapesten, aki lovas kocsikat készít. Több mint 40 éve gyakorolja szakmáját. A kocsigyártáson kívül lópatkókat, kocsialkatrészeket kovácsol, lovas kocsikat javít angyalföldi műhelyében. Az általa készített kocsikból több fut az NSZK-ban, Olaszországban, —vadászok, fogathajtók Svájcban is, melyeket használnak elsősorban MTI-fotó dőreviszi az életet. :*?. e"ek a cselekedetek- Má'rDecekbő1 induInak kivetkező fogyasztási szö- . Jv magyon sokat tetí!sekért;ért’ a kistelepü- A kétesre tehát a cselekvés a legjobb válasz. Mi vállaljuk a versenyt, sőt ösztönzőnek tartjuk azt. S ebben az lesz a döntő, hogy ki tesz többet az emberért. Ez legalább annyira fontos, mint a tőke hatékonysága. — Miben kívánnak változtatni, megújulni az áfészek? — Magasabb színvonalra kívánják emelni a falusi kereskedelmet, jobb élelmiszer-, napicikkellátást akarnak biztosítani, és nagy figyelmet szentelnek a kistermelők számára szükséges eszközök beszerzésére -is. Végre kívánják hajtani a kongresszuson megerősített tulajdonreformot. A tagoknak valódi tulajdonossá kell válniuk a szövetkezetben. Erre a nagy horderejű változásra csak 1989-től nyílt módjuk, ekkor teremtődtek meg ehhez a törvényi feltételek. Nyitni kívánunk a nemzetközi kapcsolatokban is. Ügy véljük, enélkül korszerű. modern szövetkezeti kereskedelmet nem építhetünk fel. Meg kell teremtenünk az új szövetkezeti imázst is. Persze a jelkép mellett nélkülözhetetlen, hogy a szövetkezeti dolgozók magatartása kulturált, udvarias és tisztességes legyen, a boltok és környezetük .pedig ápol- tan várja a vásárlókat. A szövetkezeti közösség elhatározta azt is, hogy olcsóbb és hatékonyabb belső vezetési rendszert alakít ki, olyat, amelynél a vállalkozóbb szellem érvényesül. Ennek érdekében vállalni kell a tanulást, de erre meg is van a készség. TÖBB MINT 30 MILLIÁRDOS VAGYON — A közvélemény általában nem- ismeri elég pontosan az áfészek teljesítményét. Milyen volt a tavalyi produkció? Padlón vannak-e az áfészek, mint ahogy azt a tsz-ekről hallani lehet? — Egyáltalán nincsenek. És ez a fogyasztási szövetkezetek több lábon állásával magyarázható. Sietve hozzáteszem, az áfészek nem kitartott, állami pénzből támogatott szövetkezetek. Boldogulásuk közös munka gyümölcse, részben a tagok anyagi hozzájárulásából, részben saját dolgozóik munkájából fakad mindez. Jelenleg az áfészek hárommillió négyzetméter üzlethálózattal rendelkeznek. Mindez majd száz nagyáruházai, hétszáz ABC-t és évente 200 milliárdos árbevételt jelent. Vagyonuk könyv szerinti értéke 30-35 milliárd. Százezer embernek ad munkalehetőséget ez a szféra. Ha bizalmat kapnak a szövetkezeti dolgozók, a tagok, akkor további energiák szabadíthatok fel. — Mi lenne az áfészek számára a legnagyobb megerősítés? — A korszerű szövetkezet- ti törvény. Olyan, amely az emberre, a tagra épít, s ezzel a kisemberek vállalkozási lehetőségét teremti meg. Sajnos, az élet túlhaladta a jelenleg érvényben lévő szövetkezeti törvényt. — A Hangya-szövetkezetek létrejöttével, szaporodásával új versenytárssal találják szemben magukat az áfészek. A szövetkezeti vezetők miként ítélik meg ezt az új helyzetet ? A KIVÁLÁS KOCKÁZATOS — Az emberek mindig újra, jobbra, szebbre vágynak. Az újban — így a Hangyában is — még csak a pozitív ígéret van benne, negatív vonásaival még nem találkozhattak, így érthetően bizalommal vannak egyesek iránta. Helyeseljük azt, hogy ne csak társaságokban, hanem szövetkezetekben is legyen választék. Vitatjuk ugyanakkor, hogy az egyik háttérbe szorításával adjunk zöld utat a másiknak. A falu egyre inkább eszmélni kezd. Az önkormányzat lehetőségével az ott élők mind nagyobb beleszólást követelnek maguknak saját életük alakításába. Néhány helyen fölmerült az áfészből való kiválás gondolata is, egy-egy település saját szövetkezetét akar. Okoz-e gondot ez a szövetkezetek számára? — A kiválás szándéka alapvetően a tagság bizalmától függ. a. döntés elidegeníthetetlenül tagsági jog. Valóban, néhány helyen van ilyen törekvés. És ha ez nem néhány kívülálló ember akarata csupán, hanem tagsági igény, úgy ezt minden további nélkül támogatjuk. Az ilyen mozgás, változás hozzátartozik a szövetkezetek életéhez. Az biztos: egy ilyen változás kockázattal is jár, csak ott szabad meglépni, ahol az anyagi és személyi feltételek adottak hozzá. Attól mindenkit óvnék, hogy újabb divatot teremtsünk. Mert a kiválás súlyos károkat okozhat. Ismerek olyan esetet, ahol a kiválás nem okozott zavarokat, de tudok több olyanról is- amelyet a tagság elutasított, mert a nagyobb szövetkezet nagyobb gazdasági erőt, hozzáértést jelent. —• Több szövetkezetben megkezdték a vagyonnevesítés aprólékos, de nagy horderejű munkáját. Mi az áfészek célja ezzel? A KISEMBEREK ÉRDEKÉBEN — Azt akarjuk, hogy a tulajdonos az eddiginél jobb tulajdonos lehessen. Közvetlenebbül legyen érdekelt a szövetkezet • eredményében, mint eddig. A kisemberek számára fontos akár öt-tíz- ezer forintos gyarapodás is. Sok helyütt a vagyonnevesítést összekapcsolják a tagsági tőke bevonásával, ezáltal erősödik a-szövetkezet és a tag viszonya. A cél az, hogy végül is a tagé legyen a hatalom. — Az önkormányzati választásokon részt kívánnak-e venni a szövetkezeti szakemberek? — Azt reméljük, hogy az állampolgárok méltányolják, elismerik azt a munkát, amit az áfészek végeztek eddig, és ezért közreműködnek abban, hogy a szövetkezetek tagjai, tisztségviselői bejuthassanak az önkormányzati testületekbe, és ott szószólói lehessenek a szövetkezeti kereskedelem és vendéglátás, felvásárlás továbbfejlesztésének. A siker érdekében a szövetkezeteknek is nagy erőfeszítést kell tenniük. Bízom az összefogás- . ban, mert ezt diktálja a lakosság érdeke is. Cseh János Őszintén Most mi foglalkoztatja? — Minden! — mondja egy élénk, fiatalos hang, pedig gazdája már elhagyta a nyolcadik ikszet. Igaz, nemrégen. — Volna kedve ezekről beszélgetni velem? — Szívesen. Itt van mindjárt csak egy, a parlamenti dolgokból. Ugyan mi szükség van az elnöki örökös „megköszönömre”, és hogy mindenki képviselőtársamnak szólítsa a másikat, mikor a többi is mind képviselő. Ennek szerintem csak akkor volna értelme, hanem honatyák is részt vennének a vitában, s ez a megszólítás tisztázná, ki, micsoda. — Szóval egy kis bosszan- kodás is akad tévénézés közben? — Nem tehetek róla, engem idegesít. — Más nem? — Nem is egy felszólalás, de olyankor türelemre intem magam: öreg, emlékezz a tanyasi iskolára, ahol nyolcvanhat lurkó — elsőstől hatodikosig — járt elé- bed, amikor kezdő tanító voltál, úgy jó hatvan éve. S mindjárt másképp nézem a T. Házat. — Ügy, mint a jó és rossz tanulókat? — Ügy is, illetve hogy kinek milyen a természete, egyénisége. Színes vagy szürke, engedelmes, vagy agresszív ... Aztán: készült-e az illető, vagy csak rögtönöz, netán másról beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik. Az ilyet sohasem szerettem. Igazán mondom, legjobban a Fideszesek tetszenek, pedig a választás előtt nem nagyon bírtam őket. Most meg csak ámulok: ragaszkodnak a tárgyhoz, boncolják, elemzik, következtetnek. Nem húzzák-nyújtják a rétest, hanem tömören, világosan fogalmaznak. S okosak. Nem egy közülük nagy politikus lesz. — De hevesek és érdesek olykor! — A márciusi ifjakat sem az angol hidegvér és az arisztokrata modor jellemezte, pláne nem Petőfit. Ezek a mai fiatalok is hol könnyedek, hol indulatosak, de hát már a rómaiak megmondták: juventus ventus (fiatalság — bolondság). — Mit szól a váratlan engedményhez, amit az SZDSZ és Antall József tett a népszavazás ügyében? — Csak a körítő megjegyzések leptek meg, egyébként szükségszerű volt. Ellenzésével a demokrata fórum előbbi önmagával és választóival került szembe, ideje volt korrigálnia. A szabad demokratáknak meg nem is volt erkölcsi alapjuk a tagadáshoz. De ennél lényegesebb, bizt>...... , hogy a toV°“ek arra, Göncz Árp* ellenkezés Az ő esélye .. vissza, lelem, hogy on§ií* a fé- lasztja majd“13 nem vú- vés ember li üolott ke- ily rövid időa*an senki népszerű, mi ríj; olyan reménye megv* minden * + sikerre. — ön gyermi családanya, ház nevelö foglalkoztatja? nV■ Mi — A három bár még csak álíövője, kolások, de úgy 5 is- idő, két év múlva az gimnazista lesz. Témar jó is, hogy nem nfnég így remélem, mir!aK- nek, jobb helyzetbei?2' ország. Nem mondoi32 se nélkülözünk, de st kell ügyeskednem, hí1 egy keresetből egyel maradjunk. S a kisipai sem gyöngyélet. Tele gonddal, buktatóval, az ország élete. Ha még rosszabb lesz a helyzet, még inkább. Egyformán érdekünk, hogy a kilábalás gyorsan elkezdődjön. Csak hát ez nem rajtunk, kisembereken múlik. — Hogy tanulnak a fiúk? — Köszönöm, jól. Különösen a legkisebb, aki most volt másodikos, s csak két négyest hozott haza. Tőle még azt se kell megkérdezni, mi a lecke? Ripsz-ropsz elkészül vele, s már játszik, szórakozik. A másik kettőnek már szorgalomra is szüksége van. — Fognak-e' hittant tanulni? — Nem. Bár hisszük az Istent, a mi családunk nem templomba járó. Azért férjemet és engem is a jóra, becsületre, emberségre neveltek a szüléink és mi is ezt adjuk tovább a gyermekeinknek. Szeretetben élünk: Tiszteljük szüleinket, a még élő nagyszülőket, járunk . hozzájuk, segítjük őket. S — Eszerint érdeklik, a :egy testvér vagy rokon közt dasági dolgok? áncs harag az egész- Nagyon is. S nem ^ládban. dóm megérteni az uj Parr_ Dg Q BibUa _ # ■> nagy mentet, miért nem a les ... ■ fontosabb gazdasági kérdé- ,Ml Könyvszeretők va seket — törvényeket •— tűz*™*' s ebbe a Biblia is te először napirendre. Mikortar > s nem csak a minden perc draga! — Főleg a bérből és fizetésből élőknek... — Együtt sírunk, együtt nevetünk. Az iparos, a kereskedő, a kisebb-nagyobb vállalkozó csak. akkor bob dogul igazán, ha jómódú az ország. Ha nincs pénze a munkásnak, a tisztviselőnek, azt mi is megérezzük: kevesebb a munka, a vásárlás. on áll. * * * Ha nem tart hóbortos- ikkor felelek. •ízért tartanám? Min- ?k szíve joga, min t r.engem ugyanis egyéb az ellentmondások ■k.-< érti ezt? morn összetetten úgy hogy mindennek van egy pozitív és negatív oldala. — Talán a keleti filozófiával foglalkozik? Netán „hivatalból”? — Távolról sem. Nem tanár, nem filozófus, hanem műszaki ember vagyok, de bármi lennék is, bizonyos dolgokat látni kell. Például: a piacgazdaság felé menetelünk, s már most az elején felvetődött, hogy nem használ a vállalkozásoknak a gazdagokkal szembeni ellenérzés. Mert tényleg van ilyen, noha a cél az, hogy igenis gazdagodjanak az emberek, mert akkor lesz gazdag az ország is. S ezzel elvileg egyet is lehet érteni. De van egy bökkenő. Mindenki nem lehet gazdag ... — Ahhoz, hogy gazdagok legyenek, lehessenek, szegényeknek is kell lenni, s azok ezt nehezen tolerálják? Valahogy így gondolja? — Nem csak gondolom, ez így is van. A legfejlettebb, kapitalista országokban is. Egyszerűen nincs gazdagság, de még igazi jómód sem, az ellenkező oldal nélkül. — Tagadhatatlan. De az is, hogy ezekben az országokban ezt a helyzetet jól kiépített szociális rendszer ellensúlyozza. Svédországban, Dániában például nem is akármilyen fokon. — Valóban. Viszont a mi esetünkben egy nem mellékes ellentmondás jelentkezik. Mégpedig az, hogy a szinte végsőkig leromlott nemzetgazdaságunk ezt a szociális védőhálót nem képes még nagyon hosszú ideig kifeszíteni. Noha itt és most volna rá a legnagyobb szükség, s az elkövetkező években még inkább, mert a piaci viszonyok kialakítása elodázhatatlan intézkedéseket von maga után. És ezáltal olyan, nagy tömegeket érintő megrázkódtatásokat, amiknek a kismértékű oldására sincsen elegendő pénze a szociális kasszának. — Erre nem tudok mit mondani, mert így igaz, mint az is, hogy mégis — akár robbanásveszélyben is — ki kell bírnunk az átmenetet, mert másképp sose jutunk ki a csávából, s az még a nehéz éveknél is rettenetesebb lenne. — Egyetértek, hozzátéve, hogy olyan ez, mint egy kutyaszorító. De mondok még valamit a témakörhöz, amit nem szabad elfelejteni: nem minden vállalkozás, cég, részvénytársaság sikeres. Sehol a világon. Ahhoz, hogy az erősek fönnmaradjanak, sőt még erősebbek legyenek, a gyengéknek el kell bukni, így van? Mondjak még mást? — Isten ments, ennyi is elég volt . . . — Jó, akkor csak annyit: ez nem ijesztgetés, még kevésbé ellenpropaganda, csupán tény, más országok tapasztalata. Beszélni azért nem árt róla, mert tudni kell, hogy mindennek két oldala van. És könnyebb úgy szembenézni az élet nehézségeivel, ha azokkal már előre számolunk, mintha váratlan sorscsapásként éljük meg. Vass Márta
