Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
1990. június 23., szombat TALLÓZÓ Hit, szeretet Mire szánjuk gyermekeinket? Letagadni, elfeledni — és akkor?. köröstáj Megyekérdés Pusztán a területi kormányhivatalok illetékességi területét képeznék ... A mag a jézusi példázat szerint sem hullt mindig természetes talajra, hogy szökkenne most szárba könnyedén a szocialista betonon. Ezt a betont jól megkeverték, s negyven esztendeig szilárdult. A Mózeseknek — bár türelmetlenségük roppant érthető — most nem az a dolguk, hogy földhöz csapják a törvény táblát; a parancsolatokat, a hitet szerényen, kissé görnyedten, s roppant óvatosan kell cipelni. Ugyanis most jött el és valóban eljött az igazi, reményteli türelem kora. Nekünk pedig jó tudnunk: egyáltalán nem rólunk van szó. Nem a mi szabadságunkról, nem a mi hitünkről vagy hitetlenségünkről, hanem gyermekeinkről. Minket a földi és az égi világ szempontjából, és társadalmi szempontból is elhasznált a sors. Nem sokat lehet kezdeni a filozófiánkkal, erkölcseinkkel, hitelünkkel és hitünkkel. A lét és a halál szent dolgaiból mi kimaradtunk, a mi korunk nem a szépség ideje volt, hanem a kellemes Trabantok kora. A legelemibb emberi tisztesség azt kívánja: jól ... Nagy Imrének nem voltak romantikus hajlamai, és nem volt a hatalom megszállottja sem; egyáltalán nem akart ő sem kapitány lenni, sem mártír. Neki egyszerűen csak a TISZTESSÉGHEZ volt hajlama, mindössze ahhoz, hogy áldozatos lélekkel elfogadja azt a szerepet, amelyet a történelem a nemzete érdekében ráosztott. Nagy Imrét gyakran elfogta a csüggedés, sokszor érezte majdnem kilátástalannak a vállalkozást. Könnyű volt elvenni a kedvét a játszma folytatásától — azt Rákosi pontosan tudta, tudatosan is operált ezzel a tényezővel. Emlékszem. - még miniszterelnök korában is. amikor úgy érezte, hogy nincs tényleges hatásköre, hogv az intézkedéseit sorra elgáncsolják. Ma is előttem van, ahogy Fazekas és Gimes elkeseredetten panaszolják; az öreg megint teljesen letört. — Bezárkózott és ír. De hát Rákosit nem lehet MEMORANDUMOKKAL megverni! Nem bizony: Rákosit csakis a párton belüli és a párt elleni harcnak egyfajta virtuóz ötvözetével lehetett megverni — de hát Nagy Imre nem volt egy taktikázó alkat, ehhez mások sokkal jobban értettek. Milyen is volt Nagy Imre? Először, másodszor és harmadszor: TISZTESSÉGES ember volt. De a jó ügyért vállalt harcot a múltja és a politikai tapasztalatai alapgondoljuk meg, mire akarjuk tanítani gyermekeinket, mitől tiltjuk őket, mit ajánlunk nekik. Minden hívő tudja és mélyen átérzi, hogy az életben és a halálban a legfontosabb a hit, benne a szeretet, ez az elevenek egyetlen reménye. Aki nem hisz, az nem tudja ezt, fel sem foghatja, az -ő számára természetesen minden — az élet legjelentéktelenebb dolga is — fontosabb. Az egyezmény, amelyet a kormány az egyházakkal kötött, figyelmes és türelmes. Mindezt belátja, mikor megfogalmazza az iskolai hitoktatással kapcsolatos álláspontot; hívők és nem hívők szabadságát egyféleképpen tiszteli, de egy icipicit felbillenti az ateista szemlélet- mód érzéketlen és korlátlan uralmát, így a hitet, az idealista világnézetet valóban visszahelyezi az emberi szabadságjogok közé. A többi rajtunk múlik. Pótszabadsághoz és aranyborjúhoz szokott mindany- nyiunk előtt ott áll a kérdés, nyersen és kegyetlenül: mire szánjuk gyermekeinket? (Kristóf Attila: Magyar Nemzet) ján ugyanúgy a párton belül vélte megnyerhetőnek, mint később egy Dubcek vagy egy Gorbacsov. Feltétlen párthűséggel — csak éppen a maga józan és becsületes magyar középosztályos szellemi és erkölcsi talaján. Eleve hátrányban volt ő egy Rákosival szemben — hiszen Nagy Imre a rosszat csakis mint elkerülhetetlen szükségszerűséget tudta elfogadni. végső helyzetekben, de soha nem önmagáért, és nem is a hatalomért való küzdelem eszközeként. Rákosi gondolkodás nélkül csapatta le a fejeket a személyes hatalma érdekében — meggyőződésem, hogy ha kettejük között kenyértörésre került volna sor. Nagy Imre nem véteti le Rákosi fejét, sem a többi gazemberét. Talán ez volt az egyik leglényegesebb különbség Nagy Imre és Rákosi között. Ide kívánkozik n, kérdés: milyen volt Rákosi? A rendkívüli felkészültség, a mohó hatalmi vágy és a gonoszság bűvöletes keveréke. Sugárzott belőle a rossz külsejű embereknek a normál világ iránti izzó gyűlölete. Ezzel együtt hihetetlen erőfeszítéseket tett mindenkinek a formális megnyerésére. Megnyerni, lefektetni, megsemmisíteni! — ez volt a receptje. Mindet összevetve: igazi politikai bűnöző volt — ha nem is állt egyedül akkoriban ebben a műfajban... (Oszt- log Zsolt; Kritika) ... Ne legyen megint any- nyi ellenálló, mint az előző rendszerben ..., kiváltképp azok ne akarják magukat partizánnak föltüntetni, akik mindent megtettek azért, hogy „becsületes kommunistának” látszódjanak. Elegendő, ha csupán letagadják, elhallgatják eddigi életüket. Töröljenek ki mindent emlékezetükből, ami az utóbbi négy és fél évtizedben történt, a gyerekkorukat, a fiatalságukat, ami ha vidám is volt véletlenül, csak azért, mert naivak voltak, s még nem nyílt ki a szemük. A legtöbben pedig felejtsék el egész életüket, ami Ugyan egyszeri és megismételhetetlen, de annyi baj legyen. .. . Azt is megállapíthatjuk, hogy a kínai kormányzat katonai jellege legújabban megerősödött. A Tiananmen téren történt események óta a katonák befolyása nagymértékben megnőtt. A kínai hadsereg sok képviselőjével találkozhatunk ma a legfelsőbb vezetésben. A katonák hagyományosan síkra- szállnak a szovjet által megszállt területekre vonatkozó jogok megvédése mellett. Most azonban úgy tűnik, közeledik az óra, amikor ez a kérdés időszerűvé válik. Feltehető tehát, hogy a kínaiak a Szovjetunióval szemben nemcsak területi követelésekkel lépnek fel, hanem majd támogatják is az ott várható, nemzetiségi megmozdulásokat. Egy újabb fejlemény rávilágít arra, hogy az erre vonatkozó tervezés milyen előrehaladott állapotban van. Peking ugyanis, legújabban különböző utakon többször is felkérte a japánokat, hogy a Kurili szigetekre tartott igényeiket semmiképpen se ad(részlet) ... A fővárosba utaztak. Március közepe volt. Március egy olyan esztendőben, amikor a törvények szerint minden gyermeket meg kellett szülni, bár sem hit, sem remény, sem ennivaló nem volt elegendő ... ... Akkor kinyílt a nagy kétszárnyú ajtó, és kijött az anyánk. Bizonytalanul, görnyedten és lassan llépdelt. Nem nézett senkire. Igyekezett kihúzni magát. — Sajnos, itt nincs mód rá, hogy lepihenjen — mondta az orvos. — Persze — bólintott apánk, és felsegítette a feleségére a kabátot. — Tudjuk! Köszönjük, doktor úr! — Mondanám, hogy hívjanak ide egy taxit... — Itt van a sarkon egy taxiállomás — mondta az asszisztens, aki az összegyűrt lepedővel ment át az előszobán. — Odáig szépen lesétálnak. — Igen — mondta az anyánk. — Lesétálünk. Viszontlátásra! Apánk át akarta karolni a feleségét, de anyánk elhárította. Akik pár éve még „becsületes kommunisták” voltak, azok most hadd legyenek „becsületes keresztények”, hiszen ők már réges-régen Paulusok. És a gyerekeiknek se mondjanak semmit arról, hogy mi folyt itt annyi éven át — mert a legjobb, amit tehetünk, hogy elfeledjük az egészet. S akkor megint teljes lesz a tudathasadás, tökéletessé válik az identitászavar, gyerekeink is gyökértelenek lesznek, s aligha várható, hogy végre minden és mindenki a helyére kerül ebben az országban. És főként a fejekben. (Batalanfy Judit; Figyelő) ják fel. Peking nagy stratégiájában nyilván szerepel ez a kérdés is. Így nézve a dolgokat, a Szovjetunió sokkal sebezhetőbb, mint azt Nyugaton általában sejtenék. Amikor Gorbacsov a varsói paktum európai államaival szemben engedékeny volt, nem adta fel örömmel azt, amit Sztálin valaha meghódított. Magatartása nem vezethető vissza állítólagos demokratikus hajlamaira sem. Ezek a fejlemények azt bizonyítják, hogy egy szétesőben lévő birodalom távoli tartományait már nem tudja megtartani. Ez még sokkal világosabb lesz, amikor majd a kínaiak színre lépnek. Ezért ne feledjük a „kínai kártya” jelentőségét. Itt nemcsak gazdasági lehetőségekről van szó. Ezeknél fontosabb az, hogy egy hatalmas tömegekre és katonai erőre támaszkodó, folyton fejlődő óriáshatalom nem mond le olyan területekről, amelyeket annak idején erőszakkal ragadtak el tőle. (Habsburg Ottó; A Céh) — Én megyek előre — mondta, és kilépett az ajtón. Apró, gyors léptekkel eltűnt a hátsó lépcsőház felé. — Erős asszony — mondta az orvos elismerően. — Igen — mondta apánk, aztán zavartan hozzátette: — Mindent túlélt. Az orvos bólinflott. — Mindannyian attól vagyunk erősek. Viszontlátásra! És kérem, óvatosan! Ne szóljanak senkinek! Neme nyújtott kezet. Apánk se. Sietett a felesége után. Az első emeleti lépcsőfordulóban utolérte. — Kapaszkodj belém! — mondta anyánknak. — Nem! Nem lehet. Csak menj előre! Várj a taxiállomásnál. Estére hazaértek. Elmondták. hogy Klári néni jól van. Meglátogatták a kórházban. Ezért utaztak Budapestre. Arról egy szó sem esett, hogy az öcsénk ott maradt a vödörben. Vagy a húgunk. Pedig mi akkoriban tudtunk titkot tartani. (Nógrádi Gábor; Magyar Napló) ...A központilag meghatározott, tisztán végrehajtást igénylő területi feladatokat centrális alárendeltségben álló hivatal látná el. E kis létszámú, képzett hivatalnokokból álló szervezet területi mérlegelést igénylő kérdésben döntési jogkört nem kaphat. Kezdetben feladata lehet a helyi tanácsok, főleg a községiek igazgatási munkájának segítése. Ezt a feladatot azonban fokozatosan speciális tanácsi szolgáltatókörű vállalkozásoknak kell átvenniük. A kérdés jelentőségét nem szabad lebecsülni, mert mintegy másfél ezer helyi tanács önálló működésének feltételeit kellene rövid idő alatt megteremteni. A megyék tehát pusztán a területi kormányhivatalok illetékességi területét képeznék, akár — a legkirívóbb aránytalanságok kiküszöbölésével — a mai határoknak megfelelően is, ha az igaz- gatásracionalitási szempontból indokolt. Vagyis állami területbeosztási egységeket alkotnának. A célszövetség viszont a mai megyei szerveződési keretből csak kiindulna, aztán nagyjából a társuló tanácsok területe szerint alakul illetékessége. A hivatal működési területétől szándékoltan független területre terjedne ki a köz- igazgatási bíróság és a törNehezen hihető, hogy az állatok közül a csigák azok, amelyeknél először lépett fel a törzsfejlődés során a szaporodási aktus mellett jelentkező jellegzetes szexuális magatartás. Az ugyancsak puhatestű kagylók — bár váltivarúak — még igazi remeteéletet élnek: (írott ivarsejtjeiket egyszerűen a környező vízbe ürítik. Egészen más a csigák esete, amelyeknél emberi szemmel nézve szinte perverz szerelmi életet tapasztalhatunk . . . Ha a hímnős csigák egyikét „szerelmi” aktus közben megvizsgáljuk, akkor a csiga a „férfiasság” megtestesítőjeként hat. Óriási, kidugható párzószerve van, udvarlása heves és szenvedélyes. A vad szerelmi tánc végén mindkét partner felágaskodik, ide-oda inog, sőt cuppanásokat is hallat, a végsőkig felizgatott csiga pedig egy mésztőrt döf szerelmesének testébe. Más csigafajok mésznyilakat lőnek — találomra — partnerükbe, de a nyilak messze elkerülik a partner ivarnyílását. Ezen vényességi kontrollt végző szerv tevékenysége. A határok kijelölése az egyes államhatalmi működési formák sajátlagos szempontjaihoz, optimumához igazodhat. A társadalmi kontrolitól elszakított politikum korlátozásához a területi-regionális hatalommegosztás vázolt rendszere fontos garanciát nyújthat. Jelentősen csökkentené annak esélyét, hogy a várhatóan intézményesülő helyi önkormányzatok fölött, akár informálisan is, továbbéljen egy korlátozó, nem nyilvános hatalmi központ. A cél tehát hasonló, mint másfél évszázada oly sokszor. Sorscsapás-e, hogy a megyekérdés nálunk mindig a politikai rendszer egésze, sőt a társadalmi haladás további meredtsége avagy holtpontról való kimozdulása összefüggésében merült fel? Bizonyára nem. Mint az előzőekben elemeztem, megvannak a távolabbi és közeli múltban gyökerező okok, amelyekből — úgy tűnik — arra lehet következtetni, hogy a valódi önkormányzatok rendszerének kiépítése csak következetes közigazgatási és politikai reformok véghezvitele esetén kecsegtet sikerrel. (Horváth M. Tamás; Tér és Társadalom) izgalmas jelenet után a sebesült láthatóan összehúzódik a fájdalomtól; azt hihetnénk, hogy kéjgyilkosság történt. Ehelyett azonban a partner is izgalomba jön, s ezt csak fokozza az, ha partnerének nyila eltalálta, szintén szerelmi tőrt döf vagy nyilat vet. Végül mindkét egyed, sok testvonaglás után, hímtagját a partner ivarnyílásába vezeti. A kölcsönös megtermékenyítés, amelyben mindkét partner egyidejűleg hím és nőstény is, néhány percig tart., A fejlődésnek ezen a fokán találkozunk először azzal — a gerinceseknél gyakoribb megfigyeléssel, hogy a szerelmi aktusban a fájdalom és a gyönyör harmonikusan egységbe vegyül, és a nemi idegfeszültség robbanásszerű kisülést (orgazmust) mutat. Noha ezek csak megfigyelésen alapuló analógiák, a szerelemben egyesült csigák izgalmi állapotát aligha lehet másként értelmezni ... (Üj Néplap. Szolnok) — Most már ntm elvan egyszerű a dolog! Istenem, hány pofont fogsz te mig kapni, amíg kényszer elvonom vihetnek! I! (A Népszavából) Milyen is volt Nagy Imre? A „kínai kártya” Nemcsak gazdasági lehetőségekről van szó • • Öcsénk pontos története Vad szerelmi tánc Felcsigázott csigák- Ne csüggedj, még egy rendszerváltás, és mi is szabadulunk! Dallos Jenő rajza I i (A Magyar Nemzetből) Közkegyelem
