Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
«iwjMng Meleg van odakint. A takarmányosbrigád beugrott egy üdítőre. Ki tudja, mi esik jobban, a narancslé, vagy Marika asszony jó szava? (A szerző felvétele) Mert élni kell! Élni... Riportféle Murony-Pecén, egy tanyasi boltban Fülledt, vihar előtti meleg van, jólesik a kis vegyesbolt benti hűvössége. A helyiség egyetlen ablakát be- papírozták, mert egyben kirakat is. A félhomályt a nyitott ajtón át beszűrődő napfény és a folyton égő neonlámpa oszlatja. A falak mentén polcok, rajtuk egy pillantással fel sem mérhető, tömérdek áruféleség. A pult mögött tökéletesen fehér, ropogósra vasalt köpenyben két asszonyt szolgál ki az eladónő. Nagyon szívélyes és érdeklődő. — Régen láttalak, Erzsikéi' — mondja első vevőjének. — A lányom boltos lett — így az asszony —, hazahozza a tejet, meg a kenyeret. Másra úgyse nagyon futja .. . Tavaly érettségizett, hívták eladónak, meg hová ment volna? Két műszakban dolgozik... Meg se ismernéd már! Stelázsipapírt, delikátot, hypót vásárol, többet is, hiszen sokszor .még Muronyból se tud hazahozni a lánya. Zöld inges, középkorú férfi toppan be. — Maga újságíró? — méri végig kezemben a tollat és a füzetet. Igenlő bólintá- somra kihív. A benti félhomály után szinte vakít a napfény. Az út túloldalán levő üzem tábláját böngészem: Muronyi Földvár Tsz ... — Pár hónapja még Lenin volt — hallom újdonsült beszélgetőtársam hangját. — Levelet írtam a Vatfa Roma neascának, itt van — mutatja. Erről akar velem beszélni. A vegyesbolttal szomszédos italboltban ülünk neki az olvasásnak. Rajtunk kívül nincs más vendég. A főnök csendesen rendezgeti az asztalokat, majd akkurátusán sepregetni kezd. A zöld- inges férfi két levelet is elővesz a zsebéből. Az első másolat, melyet tavaly küldött el Ceausescunak és feleségének. Ügy látszik, szerzője jövőbe látó képességekkel rendelkezik, mert már akkor, áprilisban megírta, hogy végezhetik, „ha ezt az embertipró, népnyúzó politikát folytatjátok” — olvasom. ‘És itt van ez az új levél, amely válasz a Belső Vatna Romaneasca-doku- mentum című, lapunkban megjelent írásra. „Aki nem becsüli meg a nemzeti kisebbségeket, nem is érdemli azokat." — szól az utolsó mondata. — Kicsit nacionalista, ugye? — néz rám aggodalommal. — Higgye el, én nem vagyok az, de hát ami odaát történik a magyarsággal!.*.. És mi ne szóljunk semmit? Délre fordul az idő, a kocsma lassan - megtelik. Olajfoltos, poros munkásruhában férfiak kortyolják sörüket. Egyre sűrűbben kopog a biliárdgolyó. Zöld inges ismerősömnek jólesik a beszéd. Mondja, idősebb munkatársai biztatták, küldje el írását az újságnak. De ő fél: minden lehetséges, a múltkor is látta a tévében, román kémet fogtak el Magyarországon ... Majd vargabetűkkel teli életére fordítja a szót. Szülei nagyon vallásosak voltak, őt a szocialista állam „hozta odáig”, hogy emiatt szembeforduljon velük. Otthagyta a földet, a téeszt, húszévesen kitanulta a szobafestő-szakmát. öt éve azonban elküldték a vállalatától, mondván, túl lassú. Az igazi ok azonban, szerinte, a létszámleépítés volt. Növénytermesztőként kapott állást a muronyi téeszben, zsákol, terményt szed, mikor hol van szükség rá ebben a vegyes munkakörben. Mára nem jutott semmilyen tennivalóhoz, mert mire megérkezett reggel, a hörcsögirtók már elmentek, a raktárost pedig nem találta, hogy legalább zsákokat címkézhetne. A föld? Azt szereti, ragaszkodik hozzá, szabadnak érzi magát, ha ott dolgozik. Hiába, a vér nem válik vízzé... Pedig a föld tragédiákat is akozott már a családban. A testvérekéivel együtt nagyszülei, szülei kilencven holdat műveltek. A földért semmi se volt drága, a rokonházasságok, a szerelmi öngyilkosságok sem. Tegnap, mondja, belépett a kisgazdapártba, egyetért velük. Ha kell a föld a gazdának, hadd kapja vissza. Hogy ő igényelné-e? Talán. De először meg kellene tanulni a mezőgazdaságot, gépeket szerezni, vagy bérelni, és ehhez pénze nincs. Nincs már meg a régi tanya, a határoló dűlő, a fák sem, a föld is elromlott. Nagy álmoktól vezérelve csatornáztak, és a talaj olyan vizes lett, hogy a kimért háztáji kukoricában nem győzi elégszer kikapálni a muhart. Az erőgépek beleragadnak a földbe, szóval mindenütt van víz, csak a csatornában nincs... — Mondja, nem hiányolják a munkahelyén? — Tudja, hol van munka, hol nincs... Azért a kötelező óraszámot le kell dolgozni. Azt hiszem, 1500 óra, de lehet, hogy 2000. Ti hogy tudjátok? — fordul a többiekhez. A sörözők tanácstalanul néznek vissza, ők se tudják. Ügy látszik, nehezet kérdeztem. A Murony-Pecének nevezett tanyavilág társadalmi életének központja az italbolt és a .vegyesbolt. Valamikor iskola, kaszinó is volt itt. Mára körülbelül tizenöt tanya maradt, rajtuk kívül a téesz építőtelepe és gépműhelye jelentik a környék megélhetését. Azért a vegyesboltban Herpai Andrásáé, Marikának szép forgalma van. Meg is tesz mindent a vevőkért: a kályhacsőtől a legújabb Minna mosogatószerig, bicikligumitól az epreskrémesig, minden van nála. Csak hús nincs. Olyan kevésért, ami elfogyna, nem jön ide kocsi. Marika asszony igazi kereskedő, tudja, mi kell vevőinek, és nem ijed meg a. munkától. Volgáján, ha kérik, kihozza még a mosógépet is. Mindenkit ismer. A kedélyes párbeszédekből ' megtudhatom, ki mint él errefelé. „Lacika” például nősülni készül, csak tejet és kenyeret ebédel ma. De nem a lakásra spórol. A szülők felépítették már a padlásszobás házat, a lány családja berendezte. Menyasszonyával olaszországi nászúira gyűjtenek. Miből ez a szülői tehetség? A háztájiból, a dinnyeföldből, valószínűleg. — Micsoda postásunk van! — nevet a dolgon az újabb vevő. — A múltkor egyáltalán nem tett Szabad Földet a ládába, most meg csak egy felet. Még szerencse, hogy a műsoros részt hagyta itt... — mondja búcsúzóul. — Jancsi, gyere csak! — hívja a bekukkantót Marika. — Mondd már el, hogy dinnyéztek! — Gyenge műsor ez — legyint „Jancsi”. Tavaly önállóan dinnyézett, de az idén már nem merték vállalni a feleségével a sok munkát. A háztájisok, negyvenvalahá- nyan, összefogtak, és diny- nyetermesztő szakembereket hívtak Hevesből. Hét-nyolc ezer forint volt a belépő, és öt hónapig további ezer forintot, meg két napi ingyenmunkát adnak be a közösbe. A pénzből fizetik a szakembereket, a napszámot. Jó boltnak látszik, ha jó lesz a termés, és az értékesítésnél nem verik át a termelőket. Mert „Jancsi” látott már karórr varjút: például aBos- nyákon rájött, megfúrták a mérlegsúlyt, ólmot öntenek bele. aztán lefestik... Ügy van ez. mint a Hofinak tulajdonított viccben: a kereskedő jól jár, a parasztnak meg előírják, fialjon tizennégy malacot a kocája. Akkor meghagynak neki kettőt. Megjött a sütemény! Sokan számon tartják a csütörtök délutáni egy órát — a forgalom érezhetően fellendül. Fiatalasszony érkezik két kisgyerekével, a harmadikat babakocsiban tolja. A férje tehenész, szolgálati lakást — szoba-konyhát — kaptak a téesztől. Ezért jöttek ide. Háztáji nincs, szomszédolás nincs, nem érnek rá a három gyerek mellett. A ház körül disznókat tartanak. veteményest alakítottak ki. A fiatalasszony nemrégiben a csabai piacról hozott ötven kiscsirkét, és hozzácsapta kotlója húsz csibéjéhez. Mert élni kell... A babakocsiban a kis Sanyika közben a boltosnő jól ismert arca, meleg hangja felé fordul, és sarjadó fogacskáit kimutatva, boldogan ránevet. ... Ennyi minden történt egy egyszerű júniusi napon, egy tanyai boltban, három óra leforgása alatt. Szőke Margit Július 1-jétől önálló főiskola Harminc romániai hallgató is kezd szeptemberben — II felvételi vizsgák szünetében Felvételi. Igazi nagy próbatétel. De vízválasztó is egy ifjú ember életében. Vajon élheti-e tovább eddigi diákéletét, vagy — ha vsak cgy-két évre is, de — meg kell barátkoznia a munkába állás gondolatával. Nagy a tét. Ilyenkor még az utolsó pillanatban, az utolsó éjszaka is akad tanulnivaló, aminek feltétlenül utána kell nézni, mert ott, a bizottság előtt aztán csak magára számíthat' az ember ... A békéscsabai tanítóképző főiskolán ezekben a napokban zajlanak a szóbeli felvételi vizsgák. Az ideérkezőket derűs tábla fogadja az épületben, a porta mellett. A már bentlevők biztatják és biztosítják ifjabb társaikat, hogy természetesen nekik is köztük a helyük. S hogy a főiskolai életről, a kollokviumok, szigorlatok mély rejtelmeiről is adjanak egy kis ízelítőt, e felirat alá néhány miniatűr jegyzetet, azaz magyarul puskát állítottak ki... A 257 jelentkező közül nem mindenki láthatta és nem mindenki élvezhette maradéktalanul ezt a kedves fogadtatást. Az alkalmassági vizsgán — ami a tavaszi szünetben volt — 50- en kiestek, további 15-en nem feleltek meg az írásbelin, néhányan pedig nem jelentek meg a számukra kitűzött időpontban. Arról, mennyi a ponthatár, ki lesz ott a 120 bejutó között, július 15-e körül kapnak értesítést az érintették, miután a minisztériumban a felső- oktatási intézmények egyeztették az eredményeket. A felvételi tapasztalatairól Kucsera Emilt, a békéscsabai tanítóképző főiskola tanulmányi csoportjának vezetőjét kérdeztük. — A 120 felvett elsős közül körülbelül húszán átirányítással kerülnek majd hozzánk — mondta. — A jelentkezők nagyobbik fele az idén fejezte be a középiskolát. Ez az utolsó év, amikor esetükben a magyar írásbeli érettségi dolgozatot elfogadjuk itteni írásbelinek. Jövőre már nekik is — mint az egy-két-három éve érettségizetteknek — itt kell egy feladatsort megoldani ebből a tantárgyból. A távlati tervünk persze az, mint a többi felsőoktatási intézménynek, hogy ne legyen felvételi ... Szeptembertől 30, Romániából érkezett magyar nemzetiségű diák is tanul a főiskolán. A minisztériumtól 50 ezer forint évi támogatást kapnak egy személy képzésére. őket a keretszámon felül veszik fel. A tananyagot is speciális módon, sűrítetten sajátítják el. Egy évig lesznek itt nappali tagozaton, majd hazamennek, és tanítás mellett levelezőn folytatják a másod-, harmadévet. A főiskolán igyekeznek úgy megszervezni számukra a konzultációt és a vizsgaidőpontokat, hogy ne jelentsen gondot az ideutazás. Persze azért sok kérdés marad: Elismerik-e Romániában az itt szerzett diplomát? Mi lesz, ha nem kapnak útlevelet a vizsgaidő- szakban? Honnan vesznek az otthoni magyar iskolákban megfelelő tankönyve-- két? Egyáltalán, van megállapodás a két kormány között a romániai állampolgárok magyarországi képzéséről? — Tudtommal nincs — válaszolta Kucsera Emil —, de ennek ellenére mintegy 2100- an jelentkeztek onnan különböző magyarországi főiskolákra, egyetemekre. Mi a szegedi tanárképző főiskolával együttműködve felvéte- liztetjük őket. Az is nagy segítség lesz, hogy a felvételik napjára átjön az ottani magyar iskolák szakfelügyelője. Ö jobban tudja, mit kell ismernie a diákoknak. Vele együtt állítottuk össze a számukra készült tantervet is. — Szó volt arról, hogy a főiskolán megkezdődik az egyszakos tanárképzés. — Ez egyelőre nem aktuális. Szakkollégiumainkban azonban emelt óraszámban oktatunk bizonyos tárgyakat. Ez a hallgatóknak heti 7-9 plusz órát jelent. A kötelezően választható szakkollégiumokat igényelték a diákjaink, de szükség is van' rájuk, mert a tanítói pálya lassan telítődik. Kell olyan képzettség, amivel „megfejelhetjük” oklevelüket. S hogy miből lehet választani? A kínálat sokoldalú; indul német, angol szak- kollégium és speciális pedagógia is. Enpek tananyagát a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola egyetértésével állították össze. Harmadév végén választhatnak a hallgatók: vagy még egy évig bentmaradnak nappali tagozaton a főiskolán, és így kapnak majd egy gyógypedagógusi oklevelet, vagy a gyógypedagógiai főiskolán, levelező tagozaton két év alatt végzik el ugyanezt. Hasonlóképpen dolgozták ki a számítástechnikai szakkollégium képzési tervét is. Ez esetben az egri tanárképző főiskolával dolgoznak össze. De lehet néptánc-pedagógusi oklevelet is szerezni, vagy — ha valaki a testnevelést választja magának — segédedzői oklevelet is kap. Aki pedig „gyakorlatiasabb” ismeretekre vágyik, az beiratkozhat háztartástanra. A szakkollégiumok három év múlva — amikor a mostani elsősök végzősök lesznek — már könnyedén hozzáalakíthatók a szakképzéshez is, de amíg ezt be nem vezetik, addig lehetőséget adnak arra, hogy a tanítók minél több irányban , kapjanak egyéb képesítést is. — Végezetül hadd kérdezzem -meg, mi újság a főiskola önállósulási tervei körül? — Május 23-án megkaptuk az értesítést a minisztériumtól, hogy július 1-jé- vel önálló intézmény vagyunk. Tantestületünk úgy döntött, hogy egy szemléletében és felépítésében is új, 13 fős főiskolai tanácsot hoz létre, ahová funkciója révén csak az igazgató és a főtitkár kerül be. A többi tagot — öt oktatót, három hallgatót, három nem oktató dolgozót — választjuk. Ez a tanács a főiskola döntéshozó szerve. Az új szellemet az is jelzi majd, hogy ülései nyíltak, bárki részt vehet azokon. Szavazati joga természetesen csak a tanács tagjainak van, de ők bárkit meghívhatnak. Döntenek a főigazgatói állásra érkezett pályázatokról is, az ő javaslatuk megy a minisztériumba. A főigazgatónak munkája során figyelembe kell vennie a tanács állásfoglalását, amely vissza is hívhatja. De a tanács tagjainak sem szabad az oktatók, hallgatók észrevételeit mellőzniük, nekik ugyanis ők a választóik. Ezzel a rendszerrel — úgy gondolom — sikerült elválasztanunk egymástól a döntéshozás és a végrehajtás szervét. A nyugati demokráciák felsőoktatási intézményeiben hasonló a gyakorlat... Kiss Katalin — Na, mesélj, mit kérdeztek! Izgalom felső fokon
