Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-21 / 144. szám
NÉPÚJSÁG 1990. június 21., csütörtök Szabadulás, (köz)kegyelem... Nyílik a zár .... de most mégnem mindenkinek Felhangzik a vezényszó: sorakozó! Szinte ez az egyetlen hang, ami hallik a gyulai Büntetésvégresajtási Intézet néma folyosóin. A „fiúk” sétára indulnak ... Nekik még várniuk kell — kinek többet, kinek kevesebbet — az amnesztia adta lehetőségre; arra, hogy a kiszabott büntetésüknél hamarabb szabaduljanak. hogy ez az amnesztia a gyilkosokra éppúgy vonatkozik, mint a kisstílű tolvajokra. — Erről csak magánvéleményem lehet, semmi esetre sem bírálhatom felül a Parlament döntését... — A június 18-án távo- zottak közül ki szabadult a legsúlyosabb, és ki a legenyhébb büntetésből? — Huszonnégyen kerestek itt, öten segélyt kaptak tőlünk. — Az amnesztia kihirdetése előtt elöfordult-e önöknél rendbontás? — Kétségtelenül feszült volt a hangulat a kihirdetés elhúzódása miatt. Hárman tagadták meg a munkát. Az egyikük azt mondta, hogy elvi kérdést csinál a Parlament lassú döntéséből... Rácz Sándor elítélt egy szűk kis irodában éppen adminisztrációs munkáját végzi, amikor megkérdeztük; — Mi a véleménye az am* nesztiáról? Milyen bűnért került börtönbe? — Utóbb, nyolc hónapot kaptam garázdálkodásért. Verekedtem. Nemcsak a saját, a többiek véleményét is mondom: a fiúk szerint disznóság, hogy nem mindenkire vonatkozik az amnesztia. Mindenkire és egyforma időre kéne, hogy kiterjedjen. — Például arra is, aki megöl egy kisgyereket, vagy bárkit és arra is, aki ittasan halálra gázol valakit? — Hát igen, azokra is —, azt mondják ... A szűk kis cellában négy nő. Egyikük, magas, vékony, barna rövid hajú fiatalasz- szony. Mindössze 22 éves. Bizony szörnyű a tette. Megszülte gyermekét és megfojtotta. Négy évet kapott, abból másfél év léteit. — Várta-e azt, hogy az amnesztia magára is vonatkozik? * — Nem. Én úgy érzem, a tettemért bűnhődni kell. De tudja, nem mindenki gondolkodik így. A zárkáiban azt mondják: igenis, ők is akarják a kedvezményt, akármit követtek el! Megjelent a Magyar Pénzügyi és Tőzsdei Mmanach A Budapesti Értéktőzsde megalakulása alkalmából a Magyar Televízió Kereskedelmi Főigazgatóságának gondozásában megjelent a Magyar Pénzügyi és 'Tőzsdei Almanach 1990 című kiadvány, felújítva egy fél évszázaddal ezelőtti hagyományt. A tőzsde bezárásáig ugyanis évente kiadtak Tőzsdei és Pénzügyi Kompasz címmel egy olyan könyvet, amely ismertette a hazai pénzintézeteket, kereskedelmi bankokat, a külföldi érdekeltségű Magyarországon bejegyzett bankokat, valamint biztosítótársaságokat és különböző befektetési alapokat. Napjainkban is egyre határozottabban jelentkezett az igény egy olyan átfogó kiadványra, amely minél pontosabb és részletesebb adatokat tartalmaz a hazai pénzügyi élet szereplőiről, az olvasóközönség számára is érthető megfogalmazásban áttekintést nyújt a magyar pénzügyi élet szereplőiről, a hazai bankokról, biztosító- intézetekről, és tájékoztat a nemzetközi pénzügyi szervezetekről. A kiadvány emellett rövid, leírásokat tartalmaz a különböző befektetési társaságokról, külföldi székhelyű, de Magyarországra szakosodott befektetési alapokról, valamint a pénzügyi élet főhatóságairól, felügyeleti szerveiről is. A kiadvány ezentúl évente jelenik meg a magyar mellett angolul is. Az idei almanach angol nyelvű változatának kiadását augusztus végére tervezik. Válaszlevél Debrecenbe, Gulyás Györgynek E lap május 24-i számában cikked jelent meg, melyben súlyos vádakkal illetsz engem. Nehéz olyan vádakra válaszolni, melyből érződik, hogy a tények elferdítéséből, illetve nem ismeréséből fakadnak és igaztalan dolgokkal vádolnak. Én egy zenekarért emeltem fel szavamat Tarhos érdekében és nem ellenére. A Békéscsabai szimfonikus zenekar magában foglalja a megye muzsikusait. Te mást kérsz számon tőlem. Sorolod, hogy mit tett Békés és Gyula, és mit nem tett Békéscsaba. Hidd el, én is tudok ezekről a dolgokról. Tudom, nem adott helyet az ének- iskolának és sok mást is tudok, de én nem ezekről akartam beszélni, hanem pontosan arról az összefogásról, amit Te is felvetsz. Ha a megye zenekara ott van Tarho- son (ez nem zárja ki mások jelenlétét), ebből mindkét fél csak nyerhet. Én az összefogásban gondolkodom, nem az egymásra mutogatásban és a széthúzásban. Említed Békéscsaba zenei életét. Sajnos Bartók és Kodály már nem jöhet Békéscsabára, de dr. Südy Ernő fiával nagyon sok, ragyogó koncertet hallgattunk Békéscsabán, részint a szakközépiskola Bartók Termében, részint a színházban, a templomban. Nagy művészek fordulnak meg itt most is, hadd ne soroljam a neveket! Kodály- és Tarhos-ellenességgel vádolsz engem, aki munkásságomat egész életemben a Kodály, Vásárhelyi és Sző- nyitől tanultak szellemében igyekeztem végezni .. . Kérdezd meg a főiskolán Szesztay tanár úrtól: mi a véleménye a Békéscsabáról felvételizőkről, s utána minősíts. Ha valaki véleményével, gondolataival hozzá szeretne járulni a zenei rendezvények sikeréhez, az nem ellensége. Tarhosnak. Lehet, hogy jobb barátja, mint a pusmogok. Sajnálatos, hogy mindezt az újságban kell elmondani, mennyivel jobb lenne mondjuk egy előkészítő megbeszélésen. Miközben írom válaszomat, kézhez kaptam a postán érkezett meghívót, amely a tarhosi napok műsorát tartalmazza. Olvasom a leveledet... „szívesen felajánlottunk a csabaiaknak is több koncertlehetőséget, fizetés ellenében. Nem vállalták.” Olvasom a meghívót: június 23.: Békéscsabai kamara- zenekar, június 24.: Békéscsabai szimfonikus zenekar. Köszönöm! — én „csupán” ezért szóltam. Nem Tarhostól sajnáltam a pénzt, hanem azt sajnáltam, hogy ia helyiek nem jutnak szóhoz, és az óriási különbség. Gondolom, ezzel Kodály is mélységesen egyetértene. A zászlót pedig, melyet Szokolay Sándor jelképesen a kezembe adott, ne féltsétek tőlem. Biztosíthatlak, hogy mindenkor a bartóki—kodályi értékek érdekében fogom felemelni és nem ellene. Rázga József — A gyulai Büntetésvégrehajtási Intézetben hány fogvatartottat érint az am- ■ nesztia ? Dr. Huszágh József őrnagy, az intézet parancsnoka a beszélgetőpartnerem. — Kilencvenöt elítéltet. Közülük öten elzárásos büntetésüket töltötték. Az am- "nesztia kihirdetése utáni első napon, június 18-án 29- en hagyták el az intézetet; hála a Békés Megyei Bíróság munkatársainak, s. a mieinknek — ne hasson ez szerénytelenségnek —, akik időben készültek fel erne a munkára. — Tudja-e, hogy az emberek többségét irritálja ez a törvény? Azt mondják, a bűncselekmények száma országosan Is, a megyében is megnövekedett. Képtelenség, — Az egyik négy- évet kapott erőszakos nemi közösülésért. Büntetésének egy- nyolcad részét engedték el, így hát fél évved hamarabb hagyhatta el az intézetet. A legenyhébb elkövető tartási kötelezettség elmulasztása miatt „élvezte vendégszeretetünket”. — Van-e információjuk arról, hogy az amnesztiában részesültek hova mennek, van-e családjuk, lakásuk, munkahelyük? — Döntő többségüknek van. családja, lakása. De sokuknak megszakadt a kapcsolata volt munkahelyével. Azt gondolni, nagyon nehéz is lesz nekik az elhelyezkedés, a beilleszkedés. — Volt-e legalább annyi pénzük, amennyivel újrakezdhettek? — Kissé bizarr magától azt kérdezni, véleménye szerint a gyilkos is megérdemli a kedvezményt? — Már mondtam! Én úgy fogom fel, hogy bűnhődjön, aki másnak elveszi az élletét... — Oondolom, azért azt tudja, hogy magára is vo\ natkozik a kedvezmény? ' Mosoly ül ki az arcára, össze-össze dörzsöli a kezeit. Talán az örömtől, vagy az idegességtől? — Tudom. Ha minden jól megy, jövő év szeptemberében szabadulok ... Fél évvel hamarabb! Aztán feláll és távozási engedélyt kér az engem kísérő századostól. Újra belép a zárkába, vissza a maga szűk kis világába. Béla Vali puska ezúttal valúban elsült Testvérét lőtte meg a kisfiú — nttila sérülése életveszélyes volt Dobozon az M. család estéje úgy kezdődött június 19-én, mint a többi, csöndes hétköznapi este. Apuka nem volt otthon, anyuka a konyhában tésztát gyúrt, a gyerekek játszottak. Senki nem gondolta, hogy tragikusra fordulhat a nap. A történet napokkal ezelőttre nyúlik vissza. Sok galamb volt a környéken, így M. apuka, hogy megritkítsa őket, egy légpuskát kért kölcsön. A gyerekek is „akcióba léptek”. A két nagyfiú lőtt is a fegyverrel nem egyszer, az 5 éves Attila a „fegyverhordozó” szerepét látta el. Június 19-én este a 13 éves Károly, mint máskor, kivitte a puskát, hogy galambot lőjön. Kibiztosította a fegyvert, aztán másra terelődött a figyelme, letette azt. Később ismét eszébe jutott a napok óta oly izgalmas játék, a légpuska, melyet kézbe vett, nem gondolva arra, hogy az lövésre kész. Attila most is a már nem egyszer játszott játékra invitálta: „Lőjj le!” — mondta testvérének, előre örülve az eddig oly érdekesnek tűnő eseménynek. Ám ezúttal a puska — 10-20 centiméterre a gyermek gyomrától — valóban elsült. A sérülés életveszélyes ... Ennyit az eseményekről, s még valamit: a gyulai kórház baleseti sebészetén megtudtuk, azóta a kis Attilát megműtötték, a körülményekhez képest jól érzi magát. * * * És itt lenne a helye a végső tanulságok levonásának. Hivatkozhatnánk a felnőttek felelősségére, arra, hogy bár a légpuskatartás nem tiltott, ám azt csak kellő elővigyázatossággal, gyermekektől gondosan elzárva tárolhatják, és csak lakatlan területen használhatják... És hivatkozhatnánk arra is, amit Békéscsabán, a rendőrségen Bencsik Pál bűnügyi osztály- vezetőtől tudtunk meg: sajnos nem először fordult elő ilyen baleset megyénkben, leginkább gyerekekkel. Ám úgy hisszük, a történtek önmagukért beszénlek. Bízunk abban, hogy a dobozi M. család esete elég figyelmeztetés másoknak is. És nem csak a fegyvertartásra, a fegyverek okozta veszélyekre gondolunk itt. Gyermekeink ilyenkor, a nyári vakáció idején nincsenek kellő felügyelet alatt. Vigyázzunk hát rájuk! Nehogy más családoknál is annyi izgalommal, aggódással, könnyel kezdődjön a vakáció, mint az M. családnál. N. A. Nem volt jelen a kormány képviselője, az ülést elhalasztották Egy héttel elhalasztották az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről, illetve hasznosításáról szóló törvényjavaslat megvitatását a Parlament Költségvetési, Adó- és Pénzügyi Bizottságában. A testület szerdai üléséin ugyanis dr. Becker Pál (MDF) szóvá tette: a törvényjavaslat anyagát az is későn vehette kézbe, aki egyáltalán megkapta áttanulmányozásra, ráadásul — bár a kormány sürgősségi indítványa nyomán, a jövő héten, a plenáris ülés elé került volna megvitatásra a módosítás — a kormány egyetlen képviselője sem jelent meg a bizottsági tanácskozáson. Mások azt is fontosnak tartották, hogy a Fővárosi Tanács és a BM is képviseltesse magát az ülésen. Végül is a testület tagjai — három tartózkodás mellett — úgy döntöttek: egy hét múlva ismét napirendre tűzik a törvénymódosító indítványt, így viszont az nem kerülhet a jövő heti plenáris ülés elé. Ugyanakkor, ha már ösz- szejöttek és a vagyonügynökség képviselői is megjelentek, a bizottsági tagok kérdéseket tehettek fel a kiosztott anyaggal kapcsolatban, vagyis érdemi vita helyett csak konzultációt folytattak a képviselők erről a napirendről. Így szóba került, hogy a privatizációs folyamat idején az állami vállalatok esetében az állam minden tulajdonosi funkcióját elláthatja, beleértve a vezetőkinevezési jogkört is. Képviselői felvetésekre a vagyonügynökség munkatársai elmondták: mivel a privatizáció része a kormány gazdaságpolitikájának, szükséges, hogy az befolyást is gyakorolhasson a szervezetre. Ezért célszerű, ha az operatív vezetőket maga a kormány nevezi ki, viszont a kettős függés, illetve kontroll biztosítására az igazgatótanács tagjait az Ország- gyűlés válassza meg. Több képviselő szóvá tette: az országnak ma még nincs privatizációs programja. Ügy tűnik, hogy a kormány a törvénymódosítással egyfajta eszközt igé- . nyel privatizációs politikájához, anélkül, hogy annak elemei ismeretesek lennének. Amíg nem tudni, mit és hogyan akarnak privatizálni, talán nem is kellene a törvényt módosítani — fogalmazták meg többen. Az elnöklő Békési László úgy vélte: teljes az anarchia a törvénymódosítások terén, az előterjesztők esetenként, mint most is, meg sem jelennek a bizottsági ülésen, ráadásul ismerni kellene a kapcsolódó törvények, vagy törvénymódosítások alapkoncepcióit is. — A jövőben legyünk következetesek, mint ezúttal, amikor nem tárgyaltuk meg ezt a napirendi pontot — tette hozzá. A testületben részt vevő pártok — a napirendnek megfelelően — ezután tagokat delegáltak a költségvetési, a privatizációs, a monetáris és az adóügyi albizottságba. Hatvanegy tanár megérkezett Amerikából (Folytatás az 1. oldalról) jából jut-e vendégtanár Békés megyébe, az iskolák igazgatói elmondták, hogy még választ sem kaptak a pályázatukra. — A leveleket éppen ma adjuk postára — adott tájékoztatót tegnap délelőtt a Békeszolgálat egyik munkatársa, de azt sajnos nem árulta el, hogy a vidékünkre címzett borítékok jó vagy rossz hírt hoznak. — Rengetek pályázat érkezett, több mint 250 helyre igényeltek önkéntes tanárokat, és ösz- szesen hatvanegyen érkeztek. Ebből negyvenötén általános és középiskolákban £ fognak tanítani, a többiek pedig tanítóképzőben vagy egyetemen. Hazánk éppen a századik ország, ahol a Békehadtest szolgálatot teljesít, és ez a mostani csoport az eddigi négy-öt, maximum tíztagúval szemben a legnagyobb. Kedden érkeztek hazánkba és tegnaptól augusztus 31-ig szigorú előlkészítő tanfolyamon vesznek részt Pécsett. Ismerkednek a magyar nyelvvel, • kultúrával, ellátogatnak leendő iskoláikba, hogy ősztől ne idegenként kezdjék el a tanítást — mondta még. Kimerítő tájékoztatást kaptunk az amerikai csoport összetételéről, arról, hogy az Egyesült Államok legkülönfélébb városaiból állt össze a csapat. Többségükben fiatalok, de akad köztük néhány idősebb is, egy-két magyar származásé, és házaspár, akik természetesen majd egy városba kerülnek. Egyedül azt nem sikerült kideríteni, hogy Békéscsaba és Szeghalom a „célpontok” között szerepel-e vagy sem? Beszélgetőpartnerünk ragaszkodott ahhoz, hogy az érintett iskolák a Peace Corps hivatalos leveléből értesüljenek a hírről és ne az újság hasábjairól. Némi kérlelésre, nagy nehezen annyit elárult, hogy „egy biztos lesz” a szerencsések között. N. K.
