Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-18 / 141. szám
IgHiiUl-fíTd 1990. június 18., hétfő II kongresszus elmaradt — Bált rendeztek, hogy legyen pénzük A Vöröskereszt már a szegényekért koEdul? > A kis piros kereszt jelkép: egy nagymúltú szervezet jól ismert jelképe, amelynek több évtizede eltökélt szándéka, hogy segítsen a rászorulókon. A Vöröskeresztről van szó, melynek nem hogy csökkennének, inkább szaporodnak a tennivalói. Hazánkban rohamosan nő a szociális gondokkal küzdők száma. A kisnyugdíjasok és a sokgyerekesek ‘ mellé felsorakoznak az átlagos magyar családok is, akik komoly harcot vívnak mindennapi megélhetésükért. E katasztrofálisnak mondható helyzet megoldása persze nem egy humanitárius szervezet feladata, ám a Vörös- kereszt sok mindent tehet, illetve tehetne, ha ... B. Nagy Gyulával, a Békés Megyei Vöröskereszt titkárával arról beszélgettünk, milyen terveik vannak, s azokat hogyan lehetne, illetve miért nem lehet megvalósítani ? — „Segíts, hogy segíthessünk!" — ez az idei jelmondatuk, mely azt sugallja, hogy a. szervezet elsősorban adományokra számít. Ám ezek a források is elapadnak egyszer ... — Á magyar nép hihetetlen erőfeszítésekre képes, ezit bizonyítják a romániai segélyakciók, melyeknek szervezésében, lebonyolításában mi is részt vettünk lehetőségeinkhez mérten. Megyei ügyeletet szerveztünk, fogadtuk az adományokat, embereket állítottunk a határátkelőhelyekre. Jelenleg is kapunk segélycsomagokat, amelyektől minél hamarabb igyekszünk megszabadulni, hisz nincs raktár- helyiségünk. Az udvarunkon lévő, már omladozó épületet nemrég lebontották. Ígéretet kaptunk arra, hogy az egyik IKV-s házban kijelölnek számunkra két kisebb szobát, ahol egy ideig tárolhatjuk a segélycsomagokat. — Azt beszélik, hogy a külföldről érkező adományoknak csak töredéke jut el a rászorulókhoz ... — Ezeket az országos központ osztja szét, s nem sok jut a megyéknek, a városoknak. Nemrég kaptunk például pár élelmiszercsomagot az NSZK-ból. Annyira kevés volt, hogy meg sem hirdettük a helyi alapszervezeteknél, hisz szinte lehetetlen ennyit igazságosan elosztani. Minden hírverés nélkül odaadtuk egy-egy rászorulónak. — Napjainkra a Vöröskereszt is elszegényedett, sőt talán léte is veszélyeztetett. A megyei szervezet hogyan kívánja fenntartani magát? — Nehéz a helyzetünk, hisz magunknak kell megteremteni működésünk feltételeit. A központtól csupán a bérünket kapjuk (ez régóta nem tart lépést az inflációval), s magunk fedezzük az épületek fenntartási költségeit. Bevételeink a tagdíjakból, a segélybélyegekből, a különböző sorsolásos akciókból származnak, s keressük azokat az üzemeket, intézményeket, melyek vállalkoznának szponzorálásunkra. Sajnos, az ismert gazdasági helyzet miatt egyre nehezebb ilyeneket találni. Nemrég 200 perselyt kaptunk Dániából; lehet, hogy a jövőben ez jelképezi majd szervezetünket?... — A Vöröskereszt mellett manapság jó néhány olyan intézmény, szervezet működik, amely humánus célokat vállal fel. Hogyan tudnak együtt dolgozni? ' — A családsegítőkkel, a szeretetszolgálattal, az egyházi intézményekkel jó a kapcsolatunk. Meg kell azonban' mondanom, hogy ők teljesen más körülmények között dolgoznak. Mivel több a pénzük, könnyebb a helyzetük is. Míg a családsegítőknél elegendő létszámú, képzett szakember végzi a munkát, addig nálunk lassú leépítés folyik. A megyei szervezetnél összesen öten dolgozunk, beleértve a gépkocsivezetőt is; egy svédországi hasonló szervezetnél 20-25-en. Nálunk a legtöbb településen egyetlen ember végzi a vöröskeresztes munkát, többen félállásban vagy társadalmi munkában, — A véradásban ennek ellenére megyénk országosan is elismerést vívott ki az utóbbi években. — Pedig a véradás szervezése nem könnyű. Egyszerűen nevetséges a literenkénti 6 forint, hisz mindenki tudja, hogy a vér ennél jóval drágább. A mai árak mellett kevés a véradók étkeztetésére fordított 38 forintos egységár is. Nem csoda, hogy lassan már csak elvétve találunk új véradót; főleg a fiatalokat nehéz megnyerni. A vállalatok sem úgy fogadnak, mint régen, hisz dolgozóik jópár órára kiesnek a munkából. A többszörös véradóknak járó jutalmakat nekünk kellene előteremteni, de miből? Az idén a véradók napja alkalmából bálát rendezünk, hogy némi bevételre tegyünk szert. Próbálkozunk tanfolyamok, táborok szervezésével is. Az így befolyt ösz- szegből azokon a rétegeken próbálunk segíteni, akik erre leginkább rászorulnak. Bizony nagyon nehéz azt mondani valakinek, aki segítséget kér, hogy, hölgyem vagy uram, jó szón kívül nem tudunk adni semmit. — Rendkívüli kongresz- szusra készült a Magyar Vöröskereszt, ám ez elmaradt. Miért? — Az országos vezetőség június 5-i ülésén úgy döntött, hogy nem tartja meg a szeptemberre tervezett rendkívüli kongresszust, hanem megvárja, míg a Parlament meghozza az új vöröskeresztes törvényt. Ez sok kérdésre választ ad majd. Például arra, szükség van-e a szervezetre, s ha igen, hogyan, miből, milyen szabályok szerint működjön, hogy eleget tudjon tenni korunk társadalmi elyárásai- nak. Gubucz Katalin „Lassan már csak elvétve találunk új véradót...” — mondta a vöröskeresztes titkár Fotó: Veress Erzsi Kőtelező gépkocsivizsgálat a légszennyezés csökkentésére A Környezetvédelmi Minisztérium tervezi, hogy kezdeményezi a gépkocsik évenkénti kötelező füstgázvizsgálatát és beszabályozását. Ez a cél egybeesik az MDF környezetvédőinek régóta hangoztatott igényével. Eszerint megvalósul mindaz, amit különféle szakmai fórumokon sürgettek? — kérdezte Szommer Ferencet, az MDF- környezetvédők egyik aktivistáját, gépkocsimotorok mérésével foglalkozó szakembert az MTI munkatársa. — A szervizekben ott vannak a műszerek, nincs tehát gyakorlati akadálya egy ilyen rendelkezés kiadásának. Minden különösebb beruházás nélkül, csupán a beállításokkal 20-30 százalékkal lehetne csökkenteni a gépkocsi kibocsátotta lég- szennyezést. A katalizátorok felszerelése gépkocsinként valóban 10 ezer forint körüli összeget jelent, sokan ezért azt hiszik, hogy csak nagy ráfordításokkal lehet eredményt elérni. Elsőként pedig elegendő volna az üzemben- tartás feltételeinek szigorítása is. Az Egyesült Államok néhány államában például a rendőr egyszerűen megállítja azokat, akik látható füsttel közlekednek, s a helyszínen jelentős pénz- büntetést szab ki mindenféle mérés nélkül. — Ezt nálunk is be lehet- . ne vezetni? — A négyütemű és a dízelüzemű járműveknél igen, de a kétüteműeknél nem. Ezek ugyanis a legoptimálisabb beállítás esetén is szennyezik a levegőt. Aki [ viszont füstölő négyütemű, vagy dízeljárművel közlekedik, az egyértelműen hibás. A füstölés mértéke termé- : szelesen a kétütemű jármű- ! veknél is csökkenthető. Hoz- I zájárulhat ehhez a megfelelő műszaki állapoton, beál- j lításon túl az, ha például speciális motorkenő anyagok használatával 1:100 arányra szorítanák le a benzinbe ke- ' vert olaj mennyiségét. Ha kétütemű járművekről szólunk, nem kerülhető meg a . felelősség kérdése sem. Szerintünk mindenképpen kérdőre kell vonni azokat, akik — bár pontosan tisztában voltak azzal, milyen komoly egészségkárosítást okoznak ezek a konstrukciók — évtizedeken át engedélyt adtak az importra. „Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell...” A legtöbb díjnyertes a Kner Nyomdában készült „A szép magyar könyv”- verseny eredményeit már évek óta a könyvheti rendezvénysorozat előtt hirdetik ki, akkor adják át a díjakat a legjobbaknak. Lapozgatom a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének idei katalógusát, s örömmel látom, hogy majdnem minden második díjnyertes kötet a Kner Nyomdában, Gyoma- endrődön vagy Békéscsabán készült. Vagyis könyvheti ünnep, vásár és rendezvénysorozat sajnos, nem volt itt, nálunk, szép könyvek azért mégiscsak születnek ezen a tájon. Hatvanhat kiadvány kapott díjat — ha jól1 számolom —, kilenc nyomda indult a versenyben, s közülük huszonöt nyertesével a Kner a listavezető. MINDIG JELEN — A Könyvkiadók Egyesülete minden évben megrendezi „A szép magyar könyv”- versenyt, és a Kner Nyomda mióta könyvet gyárt, ezen részt vesz — mondta Balog Miklós vezérigazgató. — A zsűri neves kiadói személyiségekből áll, esztétákból és műszaki szakemberekből, akik különböző területek szerint válogatják a kiadványokat és értékelik a minőséget. Magyarországon gyakorlatilag kétfajta minőségi értékelés történik. Az egvik — ez az, amiről most szó van — a kiadói szép könyv-verseny Emellett a Nyomdaipari Egyesülés is meghirdeti évről évre a kiváló nyomdaipari termék-versenyt, ahol elsősorban a könyvek nyomdaipari vonatkozásait vizsgálják, a nyomtatás minőségét, szépségét és kevésbé a kiadói szempontokat. Itt viszont a kiadói szakma az, amelyik a könyv szerkesztését, az alkalmazott tipográfia, tervezési módszerek megfelelőségét, a felhasznált anyagok minőségét, végeredményben a könyv összmegielenését bírálja. — A Kner Nyomda nem elsősorban könyvgyártásra specializálódott, de a nagy hagyományok nyilván kötelezik. Mi az, amiért fontos itt a szép. könyv? EGY VÁLLALAT NEMCSAK HAGYOMÁNYOKBÓL ÉL — Nem tartozunk a legnagyobb könyvgyártó vállalatok közé. ami a mennyiséget jelenti, hiszen az általunk készített könyv mennyisége évről évre 2500 tonna körüli (ez 3-3,5 millió kötetet jelent), míg vannak Magyarországon nyomdák, ahol ez a szám eléri a 8-10 000 tonnát. A nyomda termelését tekintve valóban nem a könyv az elsődleges, akár tonnában, akár értékben vizsgáljuk, lényegesen nagyobb a csomagolóeszköz aránya. Egyes részlegeink könyvgyártási tapasztalata, hagyománya hosszú időre tekinthet vissza. Ma három helyen készítünk könyvet: Gyoma több mint százéves múlttal rendelkezik ezen a téren, a békéscsabai központi üzem most már ugyancsak több évtizede gyárt könyvet, a gyulai Dürer üzem szintén. Gyomán elsősorban a szöveges kiadványokat készítjük, kemény táblával, varrott vagy szál- hegesztett kivitelben, Békéscsabán dominálnak a színes. négyszínnyomású illusztrált könyvek, kemény- táblás jelleggel, Gyulán pedig a kötéstechnológia más, ott ragasztott kötésű könyveket gyártunk, fekete-fehéret és négyszínű illusztrációkat. — Ha a mennyiséget tekintve nem is tartozik a Kner Nyomda a nagy könyvgyártók sorába, a minőség h fialál ucrsci Dicsérő okleveles kötet Gyo- maendrődről és a hagyomány szerint viszont igen. Ezt mutatja az idei „Szép magyar könyv”- verseny is. — Hosszú évek tapasztalata az, ahogy az elérhető díjaknak általában a felét szoktuk megkapni. Nemcsak a hagyományokból él egy vállalat, hanem a gazdasági eredményeiből. A könyvgyártásban levő gépek nem egyértelműen konvertálhatók át más termelésre, főleg a kötészeti gépek kifejezetten erre a célra készültek, nem tudnának mást gyártani. De jelen pillanatban az ország társadalmipolitikai változásai miatt is van egyfajta felfokozott információéhség az országban, ezért jelentős a könyvgyártás iránti igény is. A mi nyomdánkban jelentkezik ez, ha nem is a nagyon nagy példányszámú ponyvairodalomnál — és ezt a megjelölést most nem pejorative használtam. Példának említhetem viszont a memoárirodalmat, vagv az olyan műveket, amelyek hosszú évek óta nem jelentek meg Magyarországon, mint a Má- rai-könyv. Emellett a könyvgyártás számunkra gazdaságos tevékenység, nyereséggel folytatható, és jelenleg a piacon lényegesen nagyobb az érdeklődés a könyvgyártás, mint a vállalat másik nagy termékcsoportja, a csomagolóeszköz iránt. ALULFIZETETT KULTÚRA? — Rengeteg a könyv, az igényes, szép kiadványokból is gazdag a kínálat. Ám az árak egyre magasabbak, átlagban 98 forint egy könyv, a rangosabb irodalom több száz forintba kerül. Hogyan lehel egyszerre megtartani a színvonalat és a vásárlót? — Ez gazdasági kérdés, ami azzal függ össze, hogy Magyarországon a könyvárak és általában mindenféle kulturális tevékenység vagy szolgáltatás ára alacsonyabb volt, mint a tényleges költsége. Kultúrpolitikai döntés volt ez. ami rövid távon biztos helyes. De hosszú távon költségek alatt végezni különféle tevékenységet nem helyes, mert így félrevezetik a fogyasztót. Biztos ma is könnyebb lenne olcsóbb árakkal kultúrát terjeszteni, de hosszú távon ennek olyan gazdasági visz- szaütői vannak, amelyek végső soron magát a kultúrát is támadásba veszik. Ha a könyv árában nem lehet realizálni a gyártáshoz szükséges gépek, emberek költségeit, akkor az emberek alulfizetettek lesznek, a gépek leromlanak. S egyre kevesebb lesz az ilyen kulturális termék. — Ha kimegyünk külföldre, akármelyik nyugati országba és ott kézbe veszünk egy négyszínű illusztrációval nyomtatott könyvet, annak az ára például Bécsben schillingben megközelítőleg ugyanannyi, mint Magyar- országon ma forintban, pedig mi már túl drágának tartjuk. Az ár csak az életszínvonal és a keresetek összefüggésében vizsgálható, a nyomdában pedig aszerint, hogy a könyveladási ár fedezi-e az előállítás költ-* ségeit. Jelen pillanatban fedezi, tehát a könyvgyártás nyereséges tevékenység, és ezt meg is kívánjuk tartani. Az infláció mellett viszont azzal kell számolni, hogy a könyv ára tovább emelkedik, hiszen az alap- anyagárak folyamatosan emelkednék, bizonyos mértékig a festékárak is, de azok a gépek és berendezések, amelyeken a könyveket előállítjuk, szintén állandóan növekednek. — Talán az lehetne a helyes célkitűzés, hogy ne a könyvárakat kelljen mesterségesen alacsony szinten tartani, hanem mindenki, aki a kultúra iránt érdeklődik, a saját kereseti viszonyainak megfelelően meg tudja vásárolni ezeket a könyveket. A könyvnek rendkívüli szerepe van a mai világban, hiszen mindenféle gazdasági, kulturális felemelkedés csak a tudás által, a munkán keresztül valósulhat meg. Vagv Babits szavaival: „Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell, l hogy a Könyvnél több az Elet és az Ember: ! mert a Könyv is Élet, és él, mint dz ember — ’ így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember." A könyvgyártásról kezdtük a beszélgetést Balog Miklós vezérigazgatóval, a Kner Nyomda hagyományáról és immár hagyományosan ismétlődő eredményeiről. Nem csak rajtunk múlott, hogy azután másról fs szó esett: gazdasági kérdésekről és a kultúra nélkülözhetetlen szerepéről. Niedzielsky Katalin Eszter könyve
