Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-14 / 138. szám

o

1990. június 14., csütörtök

ÜHauKTíra

Eltűnik a berlini fal

Horváth Balázs bécsi látogatása

Megbékélésre szólítottak Bukarestben

Dr. Horváth Balázs belügyminiszter szerdán rövid munkalátogatást tett Bécs- ben, és kötetlen megbeszélést tartott osztrák minisztertársával, Franz Löstfh- nakkal.

Ismerkedési célokat is szolgáló első találkozójukon a belügyminiszterek megállapodtak, hogy a jövőben a két ország közötti „zöld határ” ellenőrzését a magyar és az osztrák határőrök együtt fogják végezni, így változatlan személyi állománnyal lényegesen hatékonyabban tudják elejét venni a törvénytelen határ- átlépéseknek. Megegyezés jött létre arról is, hogy még az idén nyáron, a határon

— Az új román kormány ugyanúgy eltűri a fasiszta Vatra Romaneäsca programját, mint az előző. Sajnálatos. hogy egyetlen demokrácia sem tiltakozott, és nem követelte, hogy helyezzék törvényen kívül azt a pártot, amely a hitleri „végső megoldás” alapján valamennyi romániai nemzetiség felszámolását tűzte ki célul — ezeket mondta Sütő András kedden az amerikai törvényhozás emberi jogi bizottsága előtt.

Sütő András a hallgatóság előtt szólt arról az elszomorító jelenségről, hogy a nemzetközi sajtó az Erdélyben történtekről írva sajátos módon egyenlőségjelet tesz gyilkosok és áldozatok között: — Nem megvertek, hanem meg akartak gyilkolni, és csoda, hogy csak fél szememet veszítettem el — mondotta.

• Érthetetlen a Nyugat hallgatása, az oka csak az lehet, hogy nem ismerik a valóságot — vélekedett az író.

Sütő András a román propaganda vádjait cáfolva kiemelte. hogy az erdélyi magyarság nem „szeparatista”, nem kér vissza területeket. Pusztán azt kívánja, amire a nemzetközi jog alapján és az európai demokráciák példáján igénye van: kulturáöt-nyolc új átkelőhelyet nyitnak kizárólag magyar és osztrák állampolgárok számára. Ezeken a helyeken a szükséges épületeket a két ország együtt hozza létre, és határőrizeti szerveik közösen használják majd őket.

A miniszterek elhatározták: folytatják az illegális külföldi beutazókra vonatkozó, úgynevezett kitolon- colási egyezménnyel kapcsolatos tárgyalásokat. Ezeket az osztrák fél szorgalmazza, mert számít rá, hogy az európai határok nyitottabbá válása tovább fogja növelni a Magyarországon keresztül Ausztriába és más nyugati államba áttelepülni akaró külföldi személyek számát.

lis autonómiát és ott, ahol tömegekben él, önigazgatást.

Erős bizakodását fejezte ki, hogy az új magyar demokrácia népben, nemzetben és kisebbségben fog gondolkodni. Az erdélyi magyarság helyzete csak a remélhetőleg majd fejlődésnek induló román demokrácia körülményei között javulhat.

Sütő András igen sötét képet festett a közeli jövőről.

Petre Román kormányfő megvédte -a Vatra Romá- neSscát, és kijelentette, hogy a szervezi programját nem tartja sem nacionalistának, sem fasiszta jelelgűnek — emelékeztetett rá az író. — Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Vatra két hangadója szenátor lett.

— Románia csak akkor léphet be Európába, ha a nemzetiségi kérdést európai módon kezeli — mondta. Felhívta a külföldi kormányokat, hogy tettem, a helsinki ajánlások gyakorlati végrehajtásán mérjék Bukarestet, ne pedig nyilatkozatain.

„A magyarság radikalizá- lódik. Elszánt, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel megvédi magát és jogos igényeit” — közölte Sütő András.

Bukarestben szerdán a hajnali órákban a rendőrség és a katonai rendfenntartó erők erőszak alkalmazásával ideiglenesen felszámolták az Egyetem téri tüntetők hadállásait.

Kora délután azonban ösz- szecsapás kezdődött a rendőri alakulatok és a tüntetők között. Előbb a karhatalmis- ták 10-12 személyt őrizetbe vettek, ám újabb diákcsoportok érkeztek és tömegverekedés kezdődött. A diákok benzines palackokkal felgyújtották a főbb utcákat lezáró teherautókat, autóbuszokat és rendőrautókat, majd behatoltak a térre és „visszafoglalták” azt. Követelésükre szabadon engedték Marian Munteanut, az egyetemi diákliga vezetőjét, akit a reggeli órákban hurcoltak el a rendőrök. A fiatalok ellepték az egyetem épületeit, és újból kinyitották az első emeleti balkon ajtaját. Rögtönzött nagygyűlés kezdődött. Marian Mun- teanu szónokolt, aki a brutálisnak nevezett rendőri akcióért a kormányt tette felelőssé.

Közben megmozdult a roÖnvallomás

Az oroszországi parlament elnökének önvallomását a politikus szűkebb pátriája jelenteti meg először a Szovjetunióban.

Borisz Jelcin „Vallomás egy adott témára” című könyve az uráli kiadói társulás gondozásában 300 ezer példányban jelent meg, s már árusítják -Szverdlovszk üzleteiben.

A nagy érdeklődéssel várt könyvben Jelcin saját belső peresztrojkájáról, az elmúlt években milliók által megélt folyamatról válj a rá jellemző nyíltsággal. Jelcin önéletrajza eddik csak külföldön jelent meg, a Szovjetunióban ez az első Jelcin- kiadás.

A könyvért járó bevételeket Borisz Jelcin — hasonlóan az egyesült államokbeli előadásaiért kapott tiszteletdíjhoz — az AIDS elleni harc pénzalapjára utaltatta át.

mán főváros politikai gépezete is. A Nemzeti Liberális Párt nyilatkozatot adott ki, s elítélte a rendőri akciót, az Egyetem tériek szétverését, a rendőrök behatolását az egyetem épületeibe, diákok letartóztatását.

A tiltakozás eredményesnek bizonyult, mert a délutáni órákban visszavonták a térről és a környező utcákból a rendőri és katonai egységeket. Ugyanakkor a televízióban — »megszakítva a labdarúgó-világbajnokság közvetítését — Románia elnökének felhívását olvasták be. Iliescu megbékélésre, nyugalomra hívott fel. Arra kérte a lakosságot, hogy álljon a rendőri és katonai egységek oldalára, segítse őket törvényes akciójukban.

Egy másik felhívás arra buzdította a bukarestieket, hogy vonuljanak a Victoria térre és a televízió székháza elé. Mint közölték, erre azért van szükség, hogy „megvédjék a hatalmat” —• a kormány székházát és a tájékoztatási központot, a televízió épületét, ahol továbbra is tankok és katonai járművek vannak.

Csaknem 29 évvel megépítése után újabb nevezetes napot ért meg szerdán a Berlint kettéosztó betonfal: számos újságíró, fotóriporter, televíziós forgatócsoport, no meg több száz kíváncsi berlini lakos és külhoni turista jelenlétében megkezdődött a monstrum végleges, lebontása.

A kelet-berlini magisztrátus és a nyugat-berlini szenátus építésügyi tanácsosa, illetve szenátora fenn állt annak a hatalmas hidraulikus markológépnek a platóján, amely délben kidöntötte a helyéről az első beton- szelvényt a Bemauer Strasse és az Äcker Strasse sarkán. A városatyák választása nem véletlenül esett a falnak erre a szakaszára. Mint Nagel építésügyi szenátor rövid beszédében megjegyezte: békeidőben egyetlen német útszakaszon sem veszítette annyi ember az életét, mint a fal felhúzása óta a Ber- nauer Strassén. Főleg a hatvanas években halt meg itt számos, keletről nyugatra menekülni próbáló ember az NDK határőreinek golyózáporában.

Egy NDK-illetékes elmondása szerint a betonfal teljes és végleges lebontása nyomán 72 útvonalon indulhat meg újra a közlekedés Kelet- és Nyugat-Berlin között. Ezek közül július 1-jé- ig összesen 39 átkelési lehetőséget nyitnak meg, amelyek előbb csak a gyalogosok és a kerékpárosok, később a gépjárművek számára is használhatók lesznek.

Wolfgang Nagel szenátor egyébként megerősítette a szenátus véleményét, miszerint „a fal eltüntetésére egyetlen fityinget sem szabad áldozni. Amennyiben szükségessé- válik, úgy az okozati elv alapján a fal felépítéséért felelős NSZEP utódának, a DSZP-nek kell állnia a lebontással járó költségeket.” • A közlekedési útvonalak helyreállítása illetékesek szerint mintegy 200 millió nyugatnémet márkába fog kerülni. Ehhez természetesen a szenátus is hozzájárul, az idén 50 millió márkát utal ki erre a célra. A nekiveselkedés láttán — szerdán további 26 ponton kezdődött meg a bontás — bizonyosra vehető, hogy a nagyvárost kettéosztó, a Ho- necker-féle vezetés által „antifasiszta védőfalnak” nevezett betonépítmény nem fogja megérni harmincadik „születésnapját”, 1991. augusztus 13-át.

A kínai nők tágra nyittatják szemüket

Tömeges méreteket ölt Kínában a nők lázadása az úgynevezett forradalmi hagyományok ellen, amelyek arra kárhoztatták a szebbik nem képviselőit, hogy a férfiakéval azonos, kék színű tunikát és bő nadrágot viseljenek, és természetesen ne törődjenek olyan burzsoá szokásokkal, mint a különleges frizura vagy a szépségápolás. Ennek a lázadásnak köszönhető. hogy rohamosan fejlődő ágazattá válik Kínában a szépségápolás és a kozmetikai sebészet.

Ma már alig van olyan kórház vagy klinika Kínában, ahol ne foglalkoznának arcsebészettel, amelyet több évtizedes tilalom után felszabadított a gazdasági reform és a külvilág felé nyitás politikája. A legfrissebb becslés szerint az utóbbi néhány évben nem kevesebb, mint félmillió kínai nő élt az arcsebészet kínálta lehetőséggel, s immár nemcsak az olyan nagyvárosokban, mint Peking, Sanghaj, vagy Kanton, hanem vidéken is sorba állnak a nők, hogy kerekre tágíttassák szemüket, formássá tétessék orrukat, megnagyobbíttassák mellüket és örök időkre megszabaduljanak az általuk fölöslegesnek ítélt szeplőktől, bibircsókok- tól, anyajegyektől és ráncoktól. Az orvosok szerint a kozmetikai műtétre jelentkező nők között különösen nagy azoknak a száma, akik a nyugati nőkhöz hasonlóan „kerek szemmel” kívánják nézni a világot, s ezért készségesen hajlandók megfizetni az operáció száz jüanra tehető árát, ami megfelel a nők átlagos havi keresetének.

Egyidejűleg soha nem tapasztalt méretűvé vált a forgalom a kínai szépségápoló szalonokban és a kozmetikai cikkeket árusító üzletekben.

A kínai nők szépek akarnak lenni, s adnak arra, hogy milyen frizurával és milyen arccal jelénnek meg a világ előtt. Pekingben erről tíz állami és több mint ezer magánkézben levő kozmetikai szalon gondoskodik, de megtalálhatók ezek a szalonok a távoli Tibet fővárosában, Lhaszában is. S annak bizonyítására, hogy a nők lázadása a szépségért az államnak sem jön rosszul, érdemes megemlíteni, hogy az 1980. évi húszmillió jüanos forgalommal szemben a kínai állami üzletek tavaly több mint százmillió jüanos forgalmat bonyolítottak le egyebek között olyan szépségápoló cikkekből, mint a szájrúzs, a púder, a kölni, vagy a szemfesték.

Sütő András beszéde az amerikai törvényhozásban

Trabant:

Egy tündöklő karrier szomorú vége

Repedések

a pilótafülke ablakán

— Alig fél évvel ezelőtt egyedül hazájában három- millióan vártak rá — 6okan tíz, sőt tizenöt éve —, nem is beszélve a kelet-európai országokban számon tartott előjegyzésekről. Az NDK-be- li szabadpiacon még a 4-5 éves példányok is az újak árán cseréltek gazdát. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Százával állnak a zwickaui gyár udvarán a többnyire pasztellszínű mobilok, s még a jelentős árengedmény sem tudta megnövelni a keletnémetek vásárlási kedvét a Trabantok iránt.

Igen, e — hajdan — roppant népszerű kisautóról van szó, amely az NDK gyártmányai közül elsőként vérzik el a német gazdasági és pénzügyi unió oltárán. Olcsósága, • igénytelensége, alacsony fogyasztása igazi kelet-európai népautóvá (Volkswagen) tette a „Tra- bit”, amelyből 1957 óta napjainkig hárommillió darab hagyta el a zwickaui Sachsenring autógyárat. A jubileumi, hárommilliomo- dik kocsi május 21-ikén készült el. Ebben már Volks- wagen-licenc alapján gyártott Polo-motor duruzsol. Az üzem egy ideig még párhuzamosan gyártja a négy- és a kétütemű változatot — ám az utóbbiakat (napi 400 darabot) május 21. óta kizárólag exportra.

Ennek fő oka, hogy az NDK-ban szinte a nullára zuhant a műanyag karosszériás autó iránti kereslet. Márciusban — a gyarapodó raktárkészletek láttán — az IFA—Vertrieb, vagyis az

NDK-beli Merkur, megszüntette az előjegyzés szerinti értékesítést, majd áprilistól a zwickaui gyár is jogot kapott termékeinek forgalmazására. A legújabb hír: 3000 márkával csökkentették a belföldi fogyasztói árat — ám a vásárlók még a tízezer márkát is sokallják egy igénytelen, de műszaki és formatervezési szempontból egyaránt elavult autóért.

A kereslet visszaesése igen szorult helyzetbe juttatta a zwickaui gyárat. A 13 000 márkás ár már maga is mintegy 2500 márka szubvenciót tartalmazott, ám az árcsökkentés nyomán a ráfizetés 5500 márkára, vagyis az eladási ár több mint 50 százalékára duzzadt. A vállalat — pénzügyi nehézségeit enyhítendő — korengedménnyel nyugdíjba küldött 100 dolgozót, és felbontotta 1000 vietnami, angolai, kubai és lengyel vendégmunkás szerződését.

A megmaradó mintegy 9500 dolgozó mégsem érezheti biztonságban magát.

Annál is kevésbé, mert a kormány elutasította figyelmeztető sztrájkjukkal nyomatékosított követelésüket: az állam engedje el a Sachsenring adósságait, s egyúttal engedélyezze 3500 kétütemű Trabant exportját Romániába és Bulgáriába. Az utóbbi tétel 46 millió márka bevételkieséstől mentené meg a gyárat. A kormány azonban hajthatatlan volt. Mint a pénzügyminisztérium rámutatott, a két balkáni ország kereskedelmi mérlege az NDK-val szemben máris hatalmas passzívumot mutat, s az év végéig várhatóan eléri, illetve meghaladja az 1-1 milliárd márkát.

Zwickauban, a szász iparvidék legnagyobb üzemében többnyire borúlátóak a dolgozók. Tudják, hogy a négyütemű Trabant is csupán átmeneti mentőöv. Ma még vevőre találnak — többnyire közületek, vállalatok körében — a csaknem ' 20 000 márkába kerülő kocsik. Viszont július 1. után aligha lesz bárki is hajlandó neuir hogy 20 000, de még 10 000 nyugatnémet márkát is fizetni értük. A reális, piacképes ár 6—7000 DEM lenne — ami azonban újabb ráfizetést jelent majd a gyárnak. (A DEM a nyugatnémet márka hivatalos rövidítése — a szerk.)

A kiutat a válságos helyzetből minden bizonnyal a wolfsburgi „sógorok” segítsége jelenti. Május 21-én gördül ki a Zwickau melletti Moselban épített új szerelőcsarnokból az NDK-ban összeszerelt első Volkswagen' Polo. A tervek szerint októbertől napi 50, 1992-ben pedig napi 400 Polo készül majd itt. 1994-től napi 1200- ra, azaz évi 250 ezerre — növekszik a termelés meny- nyisége.- Az ár a hírek szerint megegyezik majd a Wolfsburgban készülő modellekével (13 000 DEM).

A Trabikból pedig lassanként emléktárgy lesz. Ma még mindenesetre körülbelül kétmillió gurul belőlük az NDK útjain. A tavaly őszi határnyitás nyomán mintegy nyolcezer kelt át az NSZK-ba, s talált lelkes hívekre, elnyerve az év autója büszke címet az Elbától nyugatra élő németek körében. Sokan családi másodautónak használják, 'élve egy nyugatnémet cég ajánlatával, mely katalizátort fejlesztett ki és hozott forgalomba kifejezetten a Tra- bant-motorhoz. Ilyen példánnyal jár munkába például Svájc bonni nagykövete, aki — Spiegelben megjelent nyilatkozata szerint — lépést kíván tartani a korral... Lehet, hogy a Citroen gyár híres CV—2 modelljét utánozva a Trabi lesz a ’90-es évek „rút kiskacsája”?

Kényszerleszállást kellett végrehajtania kedden, a British Airways egyik Boeing—737-es, Newcastle-ból Londonba tartó járatának, miután, több, mint nyolcezer méteres magasságban a pilótafülke ablakán repedés keletkezett — jelentette szerdán a brit légitársaság.

A beszámoló szerint a helyzet nem jelentett közvetlen veszélyt a 45 utasra és a személyzetre, mivel csak az üveg külső rétege sérült meg. A gép útjának

kétharmadát tette meg amikor Birminghamben le- szállni kényszerült.

Két napja a brit légitársaság egy másik járatát érte hasonló baleset: akkor az egyik ablak esett ki a helyéről, és az így keletkezett résen a légnyomáskülönbség a pilótát is kirántotta. Életét csak az egyik utaskísérő lélekjelenléte mentette meg, aki negyedórán át tartotta lábánál fogva, amíg a géppel a másodpilóta földet ért.

Zsazsa mégis börtönbe vonul

Mégiscsak bevonul a börtönbe Gábor Zsazsa, a Los Angelesben élő magyar származású színésznő. Egy hétvégi jótékonysági rendezvényen barátai előtt kijelentette: három napot a rács mögött tölt, s ezzel letudja a kirótt büntetést.

Zsazsa igencsak-sajátosan értelmezi a bíróság tavalyi ítéletét. A los angelesi bíróság ugyanis nemcsak börtönbüntetést, hanem 120 óra közmunkát és 12 000 dollár pénzbüntetést is kiszabott rá, miután felpofozott egy rendőrt, aki egy közlekedési kihágás miatt megállította kocsiját.

Zsazsa időközben beleegyezett a közmunka letöltésébe, de fellebbezett a pénzbüntetés és a börtön ellen. A 120 óra közmunkából azonban csak 45-öt dolgozott le, ezért májusban a bíróság 180 órára emelte a mennyiséget. A csípős nyelvű színésznő a hétvégi rendezvényen kajánul jegyezte meg: '„Nem akarok többet hallani erről a fickóról (mármint a bíróról). Lehúzom azt a három napot és ledolgozok 94 órát is, de aztán pá^-pá, bírókám!”