Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-12 / 110. szám

1990. májas 12., szombat-o Üj helyre költözött Békéscsabán a Pantacoop Szolgáltató Kisszövetkezet A Szőrmeipari Vállalattól bérelt épületben kényelmesen elfér a varroda is, ahol heten dolgoznak. Gyu­lán, a SZOT-szállóban nemrégiben bemutatott kollekciójukból most a kecskeméti Centrum Aruház részére készítenek 110 csinos női és gyermekruhát ^ Fotó: Veress Erzsi Mezőberény nemet mond a bűnözésnek Rendőrfőnök — pályázat útján Három Békés megyei kis­városban május elején rend­őrőrsöt állítottak fel — ol­vashattuk a minap a me­gyei rendőrfőkapitány-he­lyettes nyilatkozataiban. A hír nyomába eredve kide­rült, hogy a legélorehaladot- tabb állapotban a mezőbe- rényiek vannak. Vajon mi­ért? A választ Mór-Bara­nyai Gábor rendőr őrnagy­tól, az őrs parancsnokától kértük. — Mezőberény várossá nyilvánításával összefüggés­ben Szűcs .Lajos tanácsel­nök idejekorán megfogal­mazta a helybeliek vélemé­nyét: rendőrkapitányságra lenne szükségük — mondot­ta az őrsparancsnok. — En­nek feltételei sajnos, már akkor sem voltak megte­remthetők, de jómagami min­denesetre készítettem egy tanulmányt, Mezőberényben rendőrőrs felállítását java­solva. Akkor ez a terv meg­maradt elképzelésnek. Ta­valy februárban azután visz- szatérünk a dologra, írtam egy újabb, talán még rész­letesebb munkát, s ez nagy- jában-egészében találkozott az Országos Rendőr-főkapi­tányság törekvéseivel. — Ügy tudom, hogy a me­gyében először ön nyert el rendőrségi vezetői beosztást pá­lyázat útján. — Országosan sem volt gyakori ez a megoldás. Az­zal. hogy ilyen módon let­tem őrsparancsnok, adott a lehetőség: megvalósíthatom mindazt, amit tanulmá­nyaimban követelményként, feltételként, elérendő ered­ményként papírra vetettem. Mezőberény kedves kisvá­ros. olyan lokálpatrióta em­berekkel. akik szeretnék, ha rend és biztonság venné kö­rül őket. — Mezőberénybe költözik? — Feltétlenül szeretnék, hiszen igazi együttműködés­re csak így kerülhet sor. Van azonban néhány gya­korlatias probléma — pél­dául a lakás —, amit még meg kellli oldanunk. — Milyen lesz ez az Sri? — A volt páirtbizottsági épületet kaptuk meg. Itt fel­újítást, kisebb átalakítást kell végezni, s be kell sze­relni a hírtechnikát is. Pén­tekenként fogadónapot tar­tunk. állandó ügyeletünk lesz. (Sőt, a KMB-irodán már meg is valósítottuk ezt.) Bűnügyi, közrendvédelmi és igazgatásrendészeti csopor­tokat szervezünk, összesen 19 ' hivatásos állományú rendőr és 3 polgári alkal­mazott alkotja majd az őrs személyi állományát. Két személygépkocsit megkülön­böztető jelzéssel látunk el, a harmadikat nyomozóink kapják. Mezőberéinyen kí­vül Csárdaszállás és Körös- tarcsa is illetékességi terü­letünkhöz tartozik. — Mióta rendőr, ■ milyen szakképesítéssel rendelkezik? — 1967-ben Orosházán járőrként kezdtem a pályát. Azóta különféle beosztások­ban tevékenykedtem. Jelen­leg a főkapitány-helyettes értékelő tisztje vagyok. A Rendőrtiszti Akadémián igazgatásrendészeti, a Rend­őrtiszti Főiskolán pedig bűn­ügyi szakon végeztem, — Hogyan éa honnan keresi, választja ki leendő munkatár­sait? — Ez nem egyszerű do­log. Helyben természetesen nem találtunk elegendő kész szakembert. Néhány tapasz­talt rendőrt más település­ről hozunk át, de szeret­nénk érettségizett, szakmá­val rendelkező fiatalokat minél nagyobb számban fel­venni Mezőberényből is. Gondot okoz. hogy a me­gyében 100 rendőri áldás je­lenleg is betöltetlen — nem jobb ez az arány a békés­csabai kapitányság területén sem —, így nehéz igazán jó megoldást találni. — Hány főnőké lesz? — Mivel irányításunkat a békéscsabai rendőrkapitány végzi: egy. Természetesen szakmai felügyeletet, segít­séget a kapitányság osztály­vezetőitől is várunk, s a bűnügyi osztályvezető kine­vezett kapitányságvezető­helyettesként is gyakorolni fogja hatásköréit. — ön egy lehetséges megyei hivatali karriert cserélt fel „frontharcos” szerepkörre. — Néhány hónapot leszá­mítva mindig is az első vo­nalban dolgoztam. Tudom, hogy mire számíthatok. Me­zőberényben is — az orszá­gos, megyei helyzethez ha­sonlóan — jelentősen nőtt a bűncselekmények száma, igaz nem súlyosbodtak. A városiasodással a bűnözés is új erőre kap, de élni kí­vánunk. azzal a lehetőséggel, hogy minden mezőberényi és vonzáskörzeti bűncselek­mény vizsgálatában helyi rendőrök járjanak el. Cé­lunk az, hogy sokkal: köz­vetlenebb kapcsolat alakul­jon ki a lakosság és a rend­őrség között. Egyszerűen: mi Mezőberény rendőrei aka­runk lenni. — Mikortól éreztetheti kedve­ző hatását az őrs felállftása? — Meghatározó lehet eb­ben a vezetői munka szín­vonala. Ha kapunk egy év bizalmat, akkor bizonyítani fogunk. Ha viszont ez alaitt az egv év alatt nem látszik majd meg a városon műkö­désünk, én magam állok fel a parancsnoki székből — mondotta Mór-Baranyai Gá­bor rendőr őrnagy. Kiss A. János Fotó: Kovács Erzsébet Javaslat a búza árának emelésére A termelők túlságosan ala­csonynak tartják az étkezési búza hatósági felvásárlási árát, mivel az — szerintük — nem fedezi a termelési költségeket. Mire számíthatnak a gazdák, lesz-e felvásárláslár-emeiés? — kérdezte két hónappal az ara­tás előtt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban az MTI munkatársa. Máhr András, közgazdasági fő­osztályvezető-helyettes elmond­ta: az év eleje óta tudnak ar­ról, hogy az Idei termésű mal­mi, vagy más néven étkezési búza hatósági felvásárlási árá­val annak ellenére elégedetle­nek az üzemekben, hogy ta­valy októberben, az előző évi­hez képest, egyszer már növel­ték. Mint Ismeretes: a kor­mányzat a gabonafélék (a ka­lászosok és a kukorica) felvá­sárlási árait szabaddá tette, igy azokat a piaci viszonyok, a ke­reslet-kínálat alakulása hatá­rozza meg. Az étkezési búzát azonban továbbra is hatóságiár­formában hagyták azért, hogy a kenyér és más sütőipari ter­mékek árának növelését némi­leg mérsékeljék. Az első osztályú étkezési bú­za ára tonnánként jelenleg 5700 forint, a másodosztályúé pedig 5100 forint. Mivel október óta a termelés költségei annyira emelkedtek, hogy az ilyen fel- vásárlási ár esetén az üzemi nyereség teljesen „eltűnik”, a MÉM-ben új kalkulációt készí­tettek, és a kormány elé ma­gasabb felvásárlási árat terjesz­tettek. -A javaslatban az áll, hogy az első osztályú étkezési búza árát tonnánként további 800 forinttal, a másodosztályú búza árát 600 forinttal kell megemelni; ami már ismét hor­doz a termelők számára tisztes nyereséget. A javaslat abban a programcsomagban van, ame­lyet — sürgősségi jelzéssel el­látva — az ügyvezető kormány készül átadni az új kormány­nak. Szolgálati titok a titokzatos vfros Sírba szállt sertések rejtélye (Folytatás az l. oldalról) injekciót kaptak, így aztán sonkájukat' már nem állít­hatják az éhezők szolgálatá­ba. Fogadás jédos vízzel Mielőtt a telepre belép­nénk, két, kívül beszélgető fiatalasszonyt pillantunk meg. Amikor megtudják, hogy az újságtól jöttünk, ki­térő válaszokat adnak. — Mi nem tudunk semmit arról, ami történt — mu­tatnak az ólak irányába. — Menjenek be, a főnök majd mindent elmond. Az biztos, hogy egy pénteki napon lát­tuk utoljára a gondjainkra bízott sertéseket, de akkor már etetni sem kellett. Ál­lítólag valami titokzatos ví­rus támadta meg még hús­vét előtt őket. de az ember­re ez nem vesziélyes. — Amióta nincsenek ser­tések a telepien, mivel fog­lalatoskodnak a dolgozók? — Súrolunk. takarítunk. Azt azonban mi is szeret­nénk tudni, hogy mi lesz a sorsunk a későbbiekben. No, de már így is sokat fecseg­tünk — búcsúznak villám­gyorsan. A telepre érkezőt egy vő-» rös folyadékkal teli lavór fogadja. Értetlenségünket látva, Szántó György telep­vezető elmondja, hogy mi­vel fertőzött telepien va­gyunk, kötelező a jódos víz­ben kezet mosni és cipőn­ket megtorolni a klórmész- szel kevert fűrészporban. A telepvezetőn látszik, hogy nagyon megviselték az el­múlt hetek, nap>ok történé­sei, egyik cigarettáról rög­tön a másikra gyújt. — Nem hatalmaztak fel. hogy nyilatkozzak — kezdi. — Ebben az ügyben a me­gyei állat-egészségügyi állo­más az illetékes. Becsapés tünetek — Azt viszont biztosan tudja ön is, hogy mennyi sertés volt a telepen. — Körülbelül 10 ezer ser­tés volt itt, most azonban nincs egy sem. Nagy részét elföldeltük, vagy elszállítot­ták a hódmezővásárhelyi fe­hérjefeldolgozóba. Azt azon­ban nem tudom, hogy mi­lyen vírus támadta meg őket, és hogy a vírus hon­nan „érkezett”. — Egyáltalán Önök ho­gyan észlelték a betegséget? — A tünetek semmi kü­lönleges kórra nem utaltak, hiszen bágyadt, hasmenéses disznóval naponta találko­zunk. Amikor azonban az átlagosnál nagyobb lett az elhullás, mintát küldtünk az állategészségügynek. Még annyit, hogy természetesen kezeLtük, Oltottuk a serté­seket. de ez nem volt ha­tásos. — Hallani, hogy a köz­ség másik végén levő tele­pén is pusztított a járvány. — Ez igaz. Arról' viszont semmit nem tudok, miként kerülhetett oda a vírus. — Az egyéni sertéstartók most félnek, hogy a vírus „beköltözik” óljaikba. Tud ön olyan gazdákról, akik­nek megbetegedtek a disz­nói? , — A községben egy ilyen emberről tudok. Különben sertészárlat van, ami ma­gyarul annyit jelent, hogy a településről se ki, se be nem vihet senki sertést. De ke­ressék meg az elnököt, ő bizonyára többet tud az ügy­ről'. Tanácsát megfogadjuk, de Anuló Péter itsz-elnök első szavai már ismerősien csen­genek fülünkben. — Nem vagyok felhatal­mazva arra. hogy nyilatkoz­zak — szögezi le a beszél­getés elején. — Emberi mu­lasztás nem történt, a kár­felmérés még folyik. Mi mindenben az állat-egészség- ügyi állomás utasításait kö­vetjük. I szokásos „menüt” kaptok — Úgy hírlik, a becsült kár meghaladja az 50 millió forintot. Kik kártalanítják majd Önöket? — A kár pwmtos összegét még nem tudjuk, és való­színűleg majd állami .kárta­lanítást kapunk. Nagyabb gondot jelent, hogy a ser­tésállomány pótlása évekbe kerülhet. A telepieken dol­gozóknak addig munkát kell találnunk, ennek lehetősé­geit már most keressük. Többet azonban az állat­egészségügyi állomás mun­katársaitól tudhatnak meg — búcsúzik. Kíváncsian fordulunk te­hát az Állat-egészségügyi Élelmiszer-ellenőrző Állo­más illetékeseihez, de in­formációéhségünkre csak a szokásos „menüt" kapjuk. — Nem vagyunk felhatal­mazva arra, hogy nyilatkoz­zunk a nyilvánosság előtt. A szolgálati titok megköti a kezünket — mondják. Búcsúzáskor hirtelen eszembe jut. hogy talán a sertésekre is álü a mondás: halottakról jót, vagy sem- mit?! Nyemcsok—Rákóczi Mindkét léinek üzlet lehel Irodatechnikai eszközök Romániába A forradalom utáni idő­szakban a segélyszállít­mányokkal nagy mennyisé­gű irodatechnikai eszköz ke­rült Romániába, zömmel használt, és Magyarországon a tipusmódosítások miatt le­cserélt fajtákból. Ebből szin­te egyenesen következik, hogy azonnal jelentkeztek a szerviz- és pótalkatrészgon­dok, mivel szomszédaink sem a kellő szakismerettel, sem a cserealkatrészekkel nem rendelkeztek. Az igény viszont olyan nagy lett, hogy találni kellett valami­lyen megoldást. Itt kapcsoló­dott be a Körösújfalui Rá­kóczi Mgtsz Békéscsabai Iro­dagép-javító Szakcsoportja és a Számprog Számítástech­nikai Kisszövetkezet, akik vállalták a jelentkező prob­lémák megoldását. Még feb­ruárban felvették a kapcso­latot az aradi Progresul Kis­ipari Szövetkezettel, és a kölcsönös információcsere eredménye az lett, hogy elő­ször együttműködési szán­déknyilatkozatot írtak alá, majd május 3-a és 8-a kö­zött kiállítást rendeztek Ara­don, a megyei múzeum egyik kiállítótermében, be­mutatva azokat a berende­zéseket, amelyeket a két csabai szövetkezet azonnal szállítani tud. Cscrt-bere A lehetőségekről a szak­csoport elnökét, Varga Lászlót kérdeztük: — Az érdeklődés és az igény óriási volt, hiszen Ro­mániában ezek az eszközök és gépek a gyakorlatban is­meretlenek. Például több száz dolgozót foglalkoztató üzemben is csak egy darab zsebszámológép van, mond­juk a főkönyvelőnél. A töb­biek papíron és tollal szá­molnak. A félreértések elke­rülése végett azt is el kell mondanom, hogy a szállít­ható berendezések nem túl régiek, sok közöttük az új is. Miért dobnánk ki a lecse­rélt hazai gépieket, amikor használhatóak, és partnere­inknek még mindig korsze­rűbb technikát jelentenek. Már a bemutató első nap­ján, amelyet a nagyközön­ségnek tartottunk, 100 darab pénztárgéplet, 60 elektrome­chanikus írógépiet, 120 asz­tali számológépiet, 30 darab fénymásolót, 17 IBM kom­patibilis számítógépiét, tele­font, illetve telefaxkészülé­ket igényeltek. Másnap, a szakmai napon Temesvár­ról Bukarestig, Aradtól Szat- márig, mindenhonnan érkez­tek vállalatigazgatók, szö­vetkezeti elnökök. Tehát megvolt a kínálat és a kereslet. Az üzlet létrejöt­téhez azonban tisztázni kel­lett a feltételeket, ugyanis köztudott, hogy a magyar rendelkezések szerint a va­lutáért vásárolt termékeket csak valutáért lehet tovább­adni. Szatmári János, a Keres­kedelmi Minisztérium me­gyei megbízottja: — örülünk az üzleti kap­csolatok fejlődésének, hi­szen a szomszédságból adó­dó előnyöket eddig az is­mert okok miatt nem hasz­nálhattuk ki. A berendezé­sekre Romániában nagy szükség van. Természetesen az üzlet csak akkor jöhet létre, ha mi is találunk olyan román árucikkeket, amelyeket itthon értékesí­teni tudunk. Jó esélyt látok arra, hogy a külkereskedel­mi ügylet realizálódjon, ter­mészetesen csak árucsere formájában. Ehhez azonban további tárgyalásokra van szükség. Erre egyébként két hét múlva Békéscsabán ke­rül sor. Valentin Preotu, az Ice- coop-Ilexim, a román ip>ari szövetkezetek külkereske­delmi vállalatának képvise­lője ígéretet tett arra, hogy az ellentételezés módját és a szóbajöhető árucikkek kö­rét meghatározzák. De milyen lehetőségeket lát Amzulescu Marius, az aradi Progresul elnöke a kapcsolatok létrejötte után? — Elsősorban szeretnénk meggyorsítani a folyamatot annak érdekében, hogy a korszerű technikát igénylők­nek és az eladóknak ne kell­jen sokáig várniuk. Május 20-án választások lesznek Romániában, de függetlenül a politikai helyzet alakulá­sától, szeretnénk külkeres­kedelmi jogosítványt kapmi. A közeljövőben nyitnánk Aradon egy üzletet a ma­gyar szövetkezetek megelő­legezett áruiból. Kezdetben kis tétellel, de mindenkép- p>en a fejlesztés lehetőségé­vel. Van-e liven termék? — Milyen áruk jöhetnek számításba az Önök részé­ről? — A konkrét ajánlatokat a két hét múlva sorra kerülő tárgyalásokon tudjak meg­adni, mert még fpíyik a pi­ackutatás. De annyit el­mondhatok, hogy az árucse­rén túl szeretnénk létrehoz^ ni két csabai céggel egy kö­zös vállalatot. Célunk, hogy a magyar, a román, és eset­leg1 egy harmadik piacra is eladható árut állítsunk elő. Ugyanakkor adott gazdasá­gi és p>énzügyi feltételek ese­tén közös tőkével nyitnánk Békéscsabán egy Dacia- és egy Aro-terepjáró szervizt Szakemberek, gépiek és bizo­nyos mértékben alapianyag is rendelkezésünkre áll. Ter­mészetesen a legnehezebb feladat megtalálni azokat a román és magyar terméke­ket, amelyek itt és Magyar- országon egyaránt kelendő­ek. Plavecz Pál

Next

/
Thumbnails
Contents