Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-10 / 108. szám

1990. május 10., csütörtök o n békés átmenet érdekében Új megyei kerekasztalt javasol az SZDSZ Garázs épiil(ne), de a lakók köszönik szépen, nem kérik íme fa műemlék jellegű környezet Mondhatjuk-e, hogy a par­lamenti választások után a kormányalakítás előestéjén megtörtént a politikai rend­szerváltozás hazánkban? Ki­jelenthetjük-e, hogy az új, legitim törvényhozó hatalom és kormánya előtt szabad az út ahhoz, hogy Magyarorszá­gon az elkerülehetetlen vál­tozások a lehető leggyorsab­ban, akadály nélkül végbe­menjenek? A válasz egyér­telműen nem. Hiszen a hely- hatósági választásokig úgy­nevezett kettős hatalomról kell beszélni, egy olyan át­meneti állapotról, amely szükségszerűen hordoz ma­gában elentmondásokat. Ép­pen ezért, az eddigiekben Kelet-Európábán részünkről példamutatóan megvalósított békés átmenet érdekében célszerű áthidaló megoldáso­kat keresni és találni. ♦ * * Békés megyében a Szabad Demokraták Szövetségének Békés megyei csoportja a hétfőn megtartott szokásos összejövetelén úgy döntött, hogy a békés átmenet to­vábbfolytatása érdekében ja­vasolja a parlamenti képvi­selethez jutott helyi pártok részére egy új kerekasztal létrehozását. A szervezet mindaddig funkcionálna, amíg a helyi, önkormányza­tok létre nem jönnek. A javaslat céljáról, arról, hogy milyen formában mű­ködne ez az úgynevezett ke­rékasztal szervezet, dr. Fu- taki Géza országgyűlési kép­viselőt, a megyei szervezet ügyvivőjét kérdeztük. — Véleményünk szerint októberig, a helyhatósági vá­lasztásokig lenne szükség er­re a bizottságra. Elképzelé­sünk az, hogy mindenek­előtt véleményezési joga le­gyen ennek a szervezetnek, mint az új hatalom megtes­tesítőjének a még funkcioná­ló megyei tanács felé. A vá­lasztópolgárok bizalmát ma­ga mögött tudható kerékasz­talnál a pártok megyei szer­vezeteinek ügyvivői, vagy választott tisztségviselői fog­lalnának helyet. Elsősorban abban közreműködnének, hogy a békés átmenet ne ke­rüljön veszélybe. Mintegy kontroll szerepet játszhatna a szervezet a két választás között. így kerülhetjük el azokat az esetleges konflik­tusokat,. amelyek két hatal­mi szervezet egyidejű léte esetén talán elkerülhetetle­nek lennének. A megyei ke­rékasztal szervezésében köz­vetítő szerepet vállalt a Po- fosz, személy szerint Lévai István. A csoportülésünkön jelenlévő Fidesz is egyetér­tett velünk, és a napokban keressük fel az MDF-et és a kisgazdákat. — Bár az SZDSZ részéről annyira nem tűnik meglepő­nek, mégis furcsa, hogy a parlamenti mandátumok 10 százalékát elnyerő Magyar Szocialista Pártot nem emlí­tette a résztvevők között. Szándékosan, avagy esetleg véletlenül, mert még nem volt idő megszokni Önöknek sem azt, hogy mindketten ellenzéki pozícióból politi­zálnak a jövőben? — Szándékosan hagytam ki az MSZP-t a felsorolás­ból, már ami a megyei ke­rékasztalban való részvéte­lét illeti. Szívesen látnánk őket, bármikor a felállítandó bizottságban, de addig, amíg nem számolnak el a vagyo­nukkal, addig elzárkózunk mindennemű kapcsolatfelvé­tel elől. — A párttörvény szerint a párt működésével kapcso­latos elszámolási kötelezett­ségnek az MSZP tulajdon­képpen eleget tett, sőt, a párt mai álláspontja szerint a népszavazás sem kötelez­heti szélesebb körű vagyon­elszámolásra. Érveik szerint az MSZP tulajdonjogának detulajdonizálása jogfosztást jelentene, amely a tulajdon­jog szentségét és sérthetet­lenségét hirdető, újonnan hatalomra jutott pártok ré­széről meglehetősen ellent­mondásos lenne. — Ml ma is azon az ál­lásponton vagyunk, hogy az a bizonyos vagyonelszámo­lás, ami az MSZP részéről a Parlamentben elhangzott, minden volt, csak nem el­számolás. S ha valóban a jö­vőben konstruktív ellenzéki szerepet akar vállalni ez a párt is, akkor nem kibúvó­kat kell keresni, hanem vég­re rendezni azokat az ügye­ket, amelyek ma is irritálják a közvéleményt, s amire a népszavazás is kötelezi. — rákóczl — Ez kellene az orosháziak­nak! — villan át agyamon a gondolat, amikor megpil­lantom az OTP egyik hirdet­ményét: Szarvason a Jókai utca 82—84—86. szám alatt 17,9 négyzetméteres garázso­kat kínál a takarékpénztár, 125 250 forintért, amely ösz- szeg tartalmazza a 25 száza­lékos ÁFA-költséget is. Biz­tos vagyok benne, hogy az érintettek közül — a Kos­suth utca több száz lakója — másoknak is felcsillant a szemük az ajánlat láttán. Lám, van még a világnak olyan zuga, ahol a laposodó pénztárcái ú vevőnek is kí­nálnak valamit! Orosházára nem ez a jellemző, vagy legalábbis egy-két vállalkozó egészen másként látja a ga­rázsszűkös világ megváltá­sát. Természetesen ezt is, mint sok minden mást, a la­kók zsebe bánja, ha ..'. — Lépnünk kell, mert va­lami nagy disznóság van a dologban — e szavak kísé­retében kereste meg szer­kesztőségünket öt lakóbizal­mi, hogy elpanaszolja a fő­utcaiak kiszolgáltatottságát garázsügyben. Neveik közlé­sétől azonban elzárkóztak, mivel tartanak attól, hogy még „bajuk eshet”. (?) De nézzük sorjában a történte­ket! I zöldgarázs terve elvetve Tíz éve már, hogy az oros­házi főutcán lakók a tömb­belsőben garázsokat és ját­szóteret szeretnének létre­hozni. Többszöri kezdemé­nyezésüket azonban soha nem követte biztatás, illetve megvalósítás. Két éve a ta­nács által elfogadott város- központ részletes rendezési terve hagyta jóvá először a garázs-, illetve játszótérépi- tést. A terv úgynevezett zöldgarázst irányzott elő. Később kiderült, hogy a kü­lönleges előírások és a meg­fizethetetlen árak miatt esz- telenség a munkába belevág­ni. Ekkor már a lakók sean bírták cérnával, nyilatkoza­tot tettek — garázsigényüket ezzel is erősítve. A körzet tanácstagja (egyben az Uni- or elnöke) rövid határidőt és előterveket ígért. A lakók vártak. Az idő múlt, a türe­lem fogyott. Végső elkesere­désükben a tanácselnökhöz fordultak az érintettek. — Legyenek nyugodtak, majd szólunk, ha lesz valami — hangzott a halogató nyugtat­gatás. A lakók azonban nem nyugodtak, saját szakálluk­ra gyűjtögetni kezdték az in­formációkat. Felvették a kapcsolatot a Dunaújvárosi Vasbetonipari Művekkel, ahonnan 80 ezer forintért ígértek garázsnak alkalmas panelelemeket. — Egyszerű és nagyszerű! — örvendtek az autótulajdo­nosok. (Korai volt az öröm, csakhamar kedvüket szegték a hatóságok.) Nem úgy van az! A terület, ahová a gará­zsokat majd építik, városké­pi jelentőségű. Oda nem le- * hét ám akármilyen panelo­kat felállítani! R napsugaras nem tetszik — Meg kell nézni azt a környezetet, amiben évek óta élünk! — háborognak a lakóképviselők. — Csak nem attól a vályogviskótól mű­emlék jellegű a Kistemplom utca, amivel mindig példá­lóznak „ellenfeleink”?! A méltatlankodás, a türel­metlenség jogos, hisz meg­nyugtató megoldás a mai na­pig nem született. Azaz szü­letett valami, de ez még mindig nem az igazi. A mi­nap a főutca minden lakója egy vastag borítékot kapott kézhez, melyben egy terv és egy írás lapult. Részlet Sza­bó Géza tanácstag leveléből: „Garázsépítésbe a lakók (vevők) véleményének kiké­rése nélkül senkinek nem volt, nincs szándéka fogni. Elértük viszont azt a célt, hogy konkrétan ismert ter­vek és árak mellett lehet dönteni arról, mi történjen az adott területen. A jóvá­hagyott terv alapján készít­hető garázsok átalagos ára 250 ezer forint, plusz AFA. Ez az összeg 1990 májusában történő kezdés és december 31-ig történő átadás mellett fix árnak tekinthető.” Itt jön a bökkenő és a la­kóbizalmiak által a kezembe adott árajánlata, mely egy 14,58 négyzetméter alapte­rületű garázst 250 ezer, plusz ÁFA = 315 ezer forintra ér­tékel, és ha ehhez a 17 szá­zalékos átírást is csatoljuk, akkor a végösszeg 368,5 ezer forintra rúg. A lakók köszö­nik szépen, de nem kémek az átriumos, napsugaras ga­rázsokból. Miért? Miért? Miért? Kommentár helyett in­kább azt a sok kérdést sora­koztatjuk fel cikkünk vé­gén, amit a lakók képviselői sem értenek, megválaszolni eddig senki nem igyeke­zett ... — Miért nem építhetnek a Kossuth utcán lakók kalá­kában garázsokat? — Mennyire tekintik az illetékesek szociális kérdés­nek a garázs, illetve a ját­szótér építését. Vagy ez csu­pán üzlet? — Miért nem kaptak hat hónapig választ a lakók? — Miért tekintik lázítónak azokat az embereket, akik a közösség érdekében emelnek szót? — A városi tanács nép- képviseleti szerv. És vajon önkritikus-e? — Végül, kinek az érde­ke???... Csete Ilona DÉLNYUGATI-ÉSZAKKELETI HOMLOKZAT M 1100 I RÉSZLET) Vállalkozó: szellemkedések Navigare necesse est, — hajózni szüksé­ges —, de ki az ördögnek van manapság hajója? Ámbár vállalkozásnak a hajóépítés se lenne rossz, —, de erről majd később. Eme felvezető csupán azt hivatott érzékel­tetni, hogy a vállalkozások és vállalkozga- tások korát érjük. Aki ma ad magára, az vállalkozik! lgenám, de mit? A magunk részéről egy sajtókonszern megalapítása és felvirágoz­tatása tűnne a legkézenfekvőbbnek, ám a hozzáértő körök, például a Stem-konszern szerint, az OTP által nyújtható 50 ezerfo­rintos személyi kölcsön ehhez induló tő­keként édeskevés. Számításba jöhet még a KST, meg az uzsorakamatos kölcsön, Ró­zsi'néni Ciha-bankjából. Az ötlet kidolgo­zása szakemberek bevonásával már folyik, de addig se ülhetünk ölhetett tollal. Apropó toll! Mi lenne, ha libában utaz­nánk? Liba még csak akadna (ajaj, de mennyi!), ám nem biztos, hogy panel­szomszédjaink kedvelik a hajnali gágogást. Nem beszélve az erkélyről potyogó hm----­é gi áldásról. A liba különben is igen lár­más jószág. Ellentétben például a halak­kal, gilisztákkal, kagylókkal és... megvan! a csigákkal! Az ám a nagy buli, de sajnos nem ere­deti az ötlet. Kolléganőnk tette meg az el­ső lépéseket a puhatestűek irányába. -Ele­inte sehogyan sem értettük, miért ólálko­dik esős napokon, a temetők környékén, mélyen bókolgatva a sírok közt, kezében zörgedezö vödörrel. Azt is furcsállottuk, hogy napszámra böngészi a csigák szerel­mi életével foglalkozó szakkönyveket, to­vábbá megvásárolta Bélbaltazár részletes térképét. Akkor kezdtünk gyanakodni, amikor az egyik megyei lapban a kőbet- kező hírre bukkantunk. A járőr jelenti fel­eim alatt: 30 kg éticsigát lopott valaki áp­rilis 26-án, reggelre. Bélbaltazáron, az Űj utca 34. számú ház udvarából. A•* kár há­romezer forint. Szóval tudjuk, amit tu­dunk. Ámde nem árulkodunk. Elvégre mi, vállalkozók, tartsunk össze. És énekeljük együtt indulónkat, a „Vállalkozó ..aka­rom mondani, „Hegedűs a háztetőn" című musical slágerét: Ha én gazdag lennék... Ja, Az ám, de miből? Ismét a kályhánk­nál, vagyis a hajónknál vagyunk. Am ten­gerekben szűkölködő megyénkben óceán- járókért valószínűleg kevesen állnának sor­ba. Igaz, átalakíthatnánk szárazon járóvá, mondjuk egy 17-es busszá. Föltéve, ha be­szállna némi apporttal — például pár olaj- kúttal — valamelyik szovjet olajsejk. Ad­dig is valami egyszerűbb energiaforrás után kell néznünk. Olyasmire gondolunk, ami energiatakarékos, környezetbarát, és kis helyen elfér. Megvan! A ló. Igaz, az öt­let nem túl eredeti, de kombinálva egy konfliskocsival, már nyerő. Szinte látjuk, amint kocog a Ráró végig a hires csabai sétálóutcán, mögötte zötyög a konfliskocsi, A bakon ülök én, mint fővállalkozó, hátul „ ___és Tsa", puccos libériában, wálkman­n al a fülén, amint Suppé Könnyülovasság nyitányát fütyüli. Ja! És középen feszít az utas, aki a buszbérletét próbálja mindhiá­ba érvényesíttetni, hisz a kalauz csak any- nyit szól: Nyiha-haha! Hát persze, hogy dől a pénz! Aztán, ahogy sorra születnek a kiscsikók, indulhatnak az újabb járatok. Ügy mint: Nyiha-ha 1, Nyiha-ha 2 és így tovább. > A felvirágzó vállalkozás hasznát persze újabb üzletekbe fektetnénk. Kiépítjük elő­ször is a McDonald’s csabai változatát, a Zsirosdeszka Részvénytársaságot (továb­biakban Zs. D. Rt.). A szigorú, zárt rend­szerű technológia a következő: végy 20 veknit a legolcsóbb fajtából, szeld áttetsző szeletekre, s jobbról balra, majd balról jobbra, határozott mozdulatokkal zsírozd meg. A Big Zs. D. úgy készül, hogy két szelet közé egy harmadikat helyezünk, s különleges keleti csemegeként megszórjuk lilahagymával. Kicsit drága, ám dp garan­táltan hizlal. Mindezt leöblítheti a kedves fogyasztó az ínyencek italával, a világ­szerte egyedülálló békéscsabai arzénes ivó­vízzel. Az életben maradiakat kedvezmé­nyesen szállítjuk konflisunkkal a kórház­ba. Számos, hasonlóan ragyogó ötlet van még a tarsolyunkban (tényleg! magyaros hímzé­sű ötlettarsolyt is lehetne gyártatni gyesen lévő mamákkal), de félő, hogy valaki el­halássza előlünk a jó tippeket. Talán in­kább ötletirodát nyitunk. Vállalkozó kedvű olvasóink! Forduljanak bizalommal hoz­zánk! Gubucz és T(sa)óth Fotó: Szűcs Lászlóné-r jyir-11-y i Y-it-t i-r-1-?-i; k,__ A szép, de megfizethetetlen.»

Next

/
Thumbnails
Contents