Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-08 / 106. szám

1990. május 8., tedd

o

Az ellenségtől az ellenzékig

Egy bizottság a nemzet szolgálatában

, v

Néhány kérdés Szskolay Zoltán aíelnSkhöz

A Parlament alakuló ülésszakán a legfontosabb teendők egyike a bizottságok életre hívása volt. Mint ismeretes, tíz állandó és négy különbizottságot hoztak létre. Az egyik különbizottság, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke Szokolay Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum Békés megyei listáján mandátumhoz jutott képviselője lett. Az alelnököt mindenekelőtt arról kérdeztük, hogyan került kapcsolatba éppen ezzel a bizottsággal?

— Az ülésszak előtt valamennyi MDF-képviselőhöz eljuttattak egy • kérdőívet, amelyben nyilatkoznunk kellett az érdeklődési körünkről, a nyelvtudásról, s arról is, milyen bizottságban dolgoznánk szívesen. Én többet is megjelöltem, első helyen például a sajtót, de szívesen dolgoztam volna az önkormányzati, a közbiztonsági vagy a menekültekkel, a nemzetiségiekkel foglalkozó bizottságban. A sorrendet egyébként úgy igyekeztem összeállítani, hogy a megyét érintő legégetőbb kérdésekkel foglalkozó bizottságok szerepeljenek az elsők között.

— A nemzetbiztonságit miért tartja fontosnak a megye számára?

— A romániai helyzet miatt. Békés határmegye, s ebből kifolyólag fontos szerepe van a magyar—román viszony alakulásában. Képviselőként itt érzem a magam küldetését a Parlament előtt.

— Körvonalazódik-e már a bizottság feladatterve?

— Nem volt alkalmunk még összeülni, ily módon a konkrét tennivalókról sem beszéltünk. Feltehetően a nemzetbiztonsági hivatalok munkájának ellenőrzését kell majd végeznünk. Ügy érzem, van mit tennünk a hivatalok működéséről szóló törvény megalkotása előtt is, de nem maradunk munka nélkül utána sem.

— A nemzetbiztonsági különbizottság elnöke a szabad demokrata dr. Demszky Gábor. ön hogyan vélekedik; várhatók-e pártközi viták az üléseiken?

— Demszky Gábort ugyan nem ismerem közelről, mégis úgy vélem, ez az a bizottság, amely nem a pártvitákról lesz ismert. A nemzet- biztonság kérdését a pártok kezdettől fogva nagyjából azonosan fogalmazták meg, s itt valóban csak a nemzet érdeke vezérelhet mindenkit. Örülök annak, hogy ilyen összetételű a bizottság, jól ismerem és tisztelem az SZDSZ-es Kőszeg Ferencet és Mécs Imrét, s kiváló barátom Ilkei Csaba MDF- képviselő is.

L. E.

flz építők szakszervezeti szövetséginek alapítványa

ötmillió forintos alapítvány létesítését határozta el az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipar Dolgozóinak Szakszervezeti Szövetsége hétfői vezetőségi ülésén. Az alapítvány a munkanélküli szakszervezeti tagok segélyezésével a rászorulók megélhetési gondjait hivatott enyhíteni. A segélyezés részleteit most dolgozzák ki. Ezzel a döntésével a szövetség nem mondott le arról, hogy minden lehető eszközzel küzdjön a dolgozók számára elfogadhatatlan élethelyzet, a munkanélküliség ellen.

Az alapítvány bejegyzése még e hónapban megtörténik. Az alapítvány nyitott lesz, így csatlakozhatnak hozzá a szövetség körébe tartozó vállalatok, intézmények, alapszervezetek és magánszemélyek.

Reméljük, nem feledkezünk meg arról, hogy nem is oly régen még alig volt különbség ellenfél, ellenzék és ellenség között. Lehetett szabadon és nyilvánosan szeretni, dicsérni a rendszert, de ennek ellenkezője már erőteljesen attól függött: hol, mikor és ldk előtt nem dicsérem, avagy nem szeretem. Az ellenzék és az ellenség közötti különbségtétel eltüntetése többek között azért is káros, mert az ellenségnek általában a megsemmisítésére szoktak törekedni, viszont ha már a velem egyet nem értőt is legyőzendőnek. tartom, akkor előbb- utóbb magamra maradok.

A tavaszi választások eredményeképpen majdnem másfélszáz képviselő tekintheti magát ellenzékinek, tucatnyi pártnak reménye sincs arra, hogy érdemi hatalmi tényezőként működhessen, utcán, sajtóban, könyvben megszólalhat szinte mindenféle politikai tör rekvés.

Kisebbségi szerep

Az ELLENZÉKKEL bor nyolultabb a dolog. A mindenkori hatalomgyakorlókat sohasem fogja teljes egyetértés övezni, és a politikai élet demokratikus működésének nélkülözhetetlen feltétele az, hogy a hatalmi küzdelemben valamilyen módon alul maradók (például mert kisebbségi véleményt képviselnek) is hallathassák hangjukat, részt vehessenek a politikai közéletben.

Elenzéki helyzetben lenni korántsem jelent örökké kisebbségi szerepet. (Elegendő talán a jelenlegi parlamenti képviselők nagy részének eddigi politikai élet- útiára gondolni.)

Úgy tűnik, hogy e finomságok és különbségtételek megtanulása hosszú folyamat lesz Magyarországon — s ez teljességgel érthető is. A tavaszi választások után egy időre leosztódnak a szerepek; lesz három kormány- zati felelősséget viselő párt és lesz másik három, amelyek képviselőinek módja nyílik — hazai viszonyok között — a parlamenti ellenzék szerepének gyakorlására. Az is kétségtelen azonban, hogy e három utóbbi párt között (SZDSZ, MSZP és a Fidesz) attól még jelentős különbségek vannak — és lesznek.

A képet még tovább bonyolítja annak felvetése, hor gyan minősítsük majd azokat a pártokat, akik be sem jutottak a parlamentbe? Nyilvánvalóan azok, akik túlélik önnön választási vereségüket és továbbra is tevékenykedni szeretnének, majd egyértelműen meg fogják fogalmazni politikai álláspontjukat mind a kormányzati hatalmat gyakorlókhoz, mind pedig az ellenzéki pártokhoz képest. S ez utóbbi viszony nyomán lesznek majd, akik a parlamenti ellenzékiek politikai ellenzékei lesznek — a szélesebb értelemben vett közéletben.

I szavazás csak egyszeri ítélet

E vázlatos áttekintés is alkalmas talán arra. hogy előre jelezhessük: az érdeklődő állampolgár nem lesz köny- nyű helyzetben az elkövetkező időkben. Figyelmét kénytelen lesz megosztani a többszörösen tagolt politikai erők között — és az állandóan változó politikai erőviszonyok közepette kevéssé remélheti biztosítottnak álláspontja változatosságát. Akik valamelyik párthoz szervezetten tartoznak, azoknak véleménye és magatartása együtt fog mozogni pártjukéval, hiszen ők is valamelyest alkotó tényezői e mozgásnak. Jól tudjuk azonban azt, hogy az összes párt EGYÜTTES TAGSÁGA nem éri el még a választási jogosultak számának tíz százalékát sem. Ezért az igazi talány ma még a magát politikailag meg nem nevező óriási .többség minősítésének a kérdése.

Rendkívül nehéz megjósolni azt, hogy a lakosság ellenzéki, kormánypárti avagy érdektelen, semleges észjárás és érzelemvilág jegyében viszonyul-e az új hatalmi struktúrához.

Ha kiszámoljuk, hogy az első fordulóban (amikor még pártokra szavaztak) mekkora volt a támogatottsága ama három pártnak, akik most kormányzati koalícióra lépnek, akkor azt láthatjuk, hogy fcb. 2 millió százezer választó támogatta őket. Az ellenzéki hármas p>edig szintén valamivel több mint két- • millió szavazatot kapott. Igaz, a választópolgárok NEM IS KOALÍCIÓRA, nem is ELLENZÉKI POZÍCIÓRA hatalmazták fel pártjaikat; mégis érdemes azonban e fenti számokon elgondolkodni. Tény, hogy a szavazói magatartás: EGYSZERI VÁLASZTÓI ÍTÉLET.

A közeljövő kormányzatának LEHET NAGYOBB IS, MEG KISEBB IS áz ellenzéke, mint amit eme 2-2 milliós ide-oda megosztottság kifejez. Az emberek nagy valószínűséggel a kormányzati 'döntésektől függően fognak, kormánypárti, ellenzéki avagy tökéletesen érdektelen szerepeket választani. Ez a többpárti struktúra ugyanis túlontúl fiatal ahhoz, hogy a tavaszi pártválasztások eredményeit hosz- szabb távon is meghatározó

erejűnek véljük. A választás szabadsága, a sokpárti ki7 nálat még friss élmény; a politika és a politikusok utálata és a velük szembeni bizalmatlanság viszont nagyon is erősen meggyökerezett, s több generáció életében megtapasztalt hagyomány.

Iz újabb eröpriba: a helyhatósági választások

Mindeme — elvontnak látszó — elmélkedésnek nem is oly soká nagyon is gyakorlatias és mindennapi jelentőségét fogjuk átélni. Mihelyst fölállnak a központ hatalmi szervei, azután nyomban át fog tolódni a politikai küzdelmek súlypontja a HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOKRA. Valamennyi, magát komolyan ve- , vő politikai erő ugyanis tisztában van azzal, hogy a tavaszi választásokon a rendszerváltásnak CSAK A FELSŐ RÉGIÓKBAN MEGVALÓSÍTHATÓ RÉSZE történhetett meg. Az igazi változást azonban az hozza, ha majd a száznál több város és az ezernyi falu vezérkara is lecserélődik; majd ennek nyomán pedig a kulturális, egészségügyi, közlekedési, helyi gazdasági szervezetek alkalmatlan vezetőit is leváltja a sors.

Saját településeiken a leendő választók összehasonlíthatatlanul jobban meg tudják ítélni azt, hogy ki a legalkalmasabb közügyeik intézésére. Tagadhatatlan annak is a jelentősége, hogy az egyes jelölteket mely pártok támogatják, s az is valószínű, hogy A MÁR HATALMI HELYZETBEN lévő pártok jelöltjei előnyösebb helyzetben lesznek. Mégis, a fordítottja is megfontolandó: a pártokat is erőteljesen minősíti majd az adott város, falu közössége előtt az a tény, hogy mennyire tudnak hiteles, elfogadott személyeket megnyerni jelöltnek. Ebből pedig fura kombinációk alakulhatnak majd ki; kormánypárti szavazók ellenző-. ki helyi jelölteket támogatnak, ellenzéki pártok szavazói nyugodt szívvel fogadnak el kormánypárti jelölteket — ha őket látják alkalmasabbnak.

Ez a tanulási folyamat, még mindig jobb (és európaibb) annál, mint amikor az ember szándékától függetlenül — mások és másutt — döntötték el, hogy ellenfél vagy ellenzék legyen belőle. Az alattvalónak általában nincs választása.

Kéri László politológus

indokolt esetben 18. életévüket betöltött, tartósan beteg személyek otthoni ápolására is biztosítható a díj.

— Hová kell benyújtania kérvényeket?

— A helyi tanácsokhoz, ahol a körülmények mérlegelése után egy bizottság dönt. Ha nem ítélik meg a díjat, a kérvényező fellebbezhet a megyei tanács egészségügyi osztályán. Ed-- dig több, mint húsz esetben érkezett hozzánk fellebbezés, s meg kell mondanom, hogy többségük indokolatlan. Tipikus az idős, egymást ápoló házaspárok példája. Ugyanis, ha bármilyen juttatást, például nyugdíjat, vagy rendszeres segélyt kap az illető, nem adható ápolási díj. Nagyon fontos viszont, hogy beszámít a nyugdíjidőbe.

— Hogyan érheti el célját ez a rendelkezés?

— Minden a helyi tanácsoktól1 függ; ha körültekintően mérlegelve, humánus szempontok alapján döntenek, s költségvetésük összeállításakor gondolnak a rászorulókra, a rendelkezés csak akkor érheti el célját.

G. K.

Kedves, szép hagyomány immár a békéscsabai belvárosi iskola karácsonyi és anyák napi hangversenye. Pénteken este volt a hatodik koncert ebből a sorozatból, amelyen három kórus köszöntötte az édesanyákat. A csabai kicsinyek kórusát Mucsi Margit, a felsősökét Bartus Károlyné vezényelte. Képünkön a vendégszereplők láthatók, a szeged-rókusl zene tagozatos általános iskolai kicsinyek kórusa

Fotó: Gál Edit

Ismét az ápolási díjról

Add vissza

a fekete pontot a tanító néninek!

Sokszor elgondoltam már, milyen szép ajándék, Igazi meglepetés lehetne anyák napjára, név- vagy születésnapra a gyermekeink mondásaiból készült összeállítás. Gyerekszáj — őszinte, jópofa, kedves. Tartós virágcsokor. S kéznél van minden családban, csak az a baj, hogy nem mindig halljuk meg a nagy „bölcsességeket”. Vagy ha meghalljuk, nincs időnk feljegyezni, és lassan elfelejtjük, pedig kár értük.

Íme, néhány bizonyíték a legfrissebbekből: Azt hittem, a kampánycsönddel „lefújták” a választási reklámszövegeket és -dallamokat. Négyéves kislányom döbbentett rá, hogy tévedtem, mert a legjobbak szájról szájra terjednek és bizony tovább élnek. Valamiért rászóltam:

— Nem szabad!

Mire a válasz — dallamban:

— Szabad élet, szabad madár...

Más: Az iskolában történteket „értékeljük” este, beszélget a négytagú család.

A másodikos „magyarázza a bizonyítványát”, azaz egy fekete pont beírásának körülményeit. A két szülő szigorú tekintettel hallgat, méreg és szomorúság egy- aránt vegyül abba a hallgatásba. Az iskolás kétségbeesik és tanácstalan, mire óvodás kishúga — felmérve a helyzetet — tudni véli a megoldást;

Hát add vissza azt a fekete pontot a tanító néninek, és kész!

A harmadik „apróság”; Reggel, öltözködés, kapkodás. Jön a biztatás:

— Nyugodtan add rám a kötés sapkát! Adri (óvodás barátnő) olyan ügyefogyott, hogy már tud kötni, majd segít.

Végül: A Körös-parton sétálunk, az egyik fáról rigófütty hallatszik.

— Figyelj csak, fütyülök neki, és mindjárt válaszol! — mondja a nagypapa unokájának, aki így fordul hozzá:

— És mit kérdeztél tőle?

n. k.

Sokan kértek, kevesen kaptak

Ez év március 1-jétől lépett hatályba az a minisztertanácsi rendelet, amely alapján ápolási díjat kaphatnak mindazok, akik beteg családtagjukat otthon gondozzák. Megyénkben is sokan kívántak élni P humánus rendelkezés adta lehetőséggel, s többen meglepődtek, amikor kérvényüket visszautasították. Ki jogosult az ápolási díjra, s milyen hatáskörrel rendelkeznek ez esetben a helyi tanácsok? — erről kérdeztük dr. Domokos Irént, a Békés Megyei Tanács egészségügyi és szociálpolitikai osztályának csoportvezetőjét.

— Többlépcsős rendelkezésről van szó. amely szociálpolitikánk jelentős vívmánya. Sajnos, a helyi tanácsok — amelyek eldönteni hivatottak, ki jogosult a díjra — nem mindig vannak birtokában a szükséges összegnek. Olyan visszajelzéseket kapunk, hogy megyénk több településén már elfogyott a szociális keret, s nem hogy ápolási díjat, de segélyeket sem tudnak adni. Köztudott, hogy ez évben megváltozott a tanácsok gazdálkodási rendszere. Már év elején megkapták a fejkvóta alapján kiszabott ösz- szegeket, s eszerint terveztek. Az ápolási díjról szóló rendelkezés csak márciustól érvényes. Addig a helyi közigazgatási szervek már elkészítették költségvetésüket, s kevés helyen tartalékoltak pénzt erre a célra.

— Kik azok, akiknek mindenképpen meg kell kapniuk az ápolási díjat?

— Szinte alanyi jogon jár azoknak. akik fogyatékos gyermeket ápolnak. Ez esetben az összeg is meghatározott, 4800 forint. Méltányosságból jár idős hozzátartozó ápolására, erre havonta 2000-től 4000 forintig adhat a helyi tanács. Különösen