Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-05 / 104. szám

1990. május 5., szombat 0 Szegeden is piros golyók csábítják a „zöldhasúakat” Kiosz-kongresszus előtt „Rumcájsz” röpke röszkei kirándulása táron már délelőtt 11 óra­kor kilométeres sor áll, és ilyenkor a biciklivel és gya­log közlekedők haladnak a leggyorsabban. Legalábbis hat, kerékpárján teli tápos- zsákot toló asszony pillana­tok alatt végez az útlevél kezeltetésével. — Van kocsink, de éppen azért jöttünk biciklivel, hogy ne kelljen órákat várakozni — mondja egyikük, Mariska néni. — Horgoson lakunk, a ha­tártól néhány kilométerre, de hízótápért mindig átjá­runk Magyarországra. Igaz, kicsit fárasztó 5-6 kilométe­ren át cipelni a zsákot, de megéri, hiszen így fele pén­zért hozzájutunk a sertésele­delhez. — Ügy hírlik, hogy a két­száz dolláros kötelező bevál­tás miatt mostanában a sza­badkai piac szinte átköltö­zött Szegedre. Mit hallottak erről? — A szabadkai piacon va­lóban, jóval kisebb a forga­lom, mint eddig. Gondolom, a kötelező beváltással azt akarják elérni, hogy az em­berek a boltokban vásárol­janak, ne a piacon üzletelje­nek — morfondírozik Maris­ka néni. Közben a magyar határ­őrök kezelik útleveleinket, sőt a jugoszláv oldalon is bekerül a pecsét. A vámos azonban rögtön a kétszáz dollár felől érdeklődik. Hiá­ba bizonygatjuk, hogy Bul­gáriába utazunk, hajthatat­lan marad. Hasonlóan jár egy lengyel fiatalember is, akit itt csak Rumeájszként szólít mindenki. Szó, mi szó, szakálla és főként vakmerő­sége alapján rászolgál erre a névre. Egy nagy táskával (Folytatás az 1. oldalról) Itt a piros, hol a piros? — Lehet, hogy itt van, de lehet, hogy ezalatt — fo­kozza szavaival az izgalma­kat. — Kétezer forintot nyerhet, ha eltalálja, hol van. Egy középkorú férfi vér­szemet kap, de veszít. Pén­ze viszont még maradha­tott, mert közvetlenül a bu­kás után ötezerkétszáz fo­rintért száz márkát vásárol. A piacon természetesen az árukínálat sem mindennapi. Lengyel hegedűtől a helyben megkóstolható román Dro- beta konyakig minden kap­ható. Egy fiatalasszony ép­pen arany karikagyűrűt vá­sárol háromezerkétszáz fo­rintért, majd rögtön ezután már négyezerért kínálja. Az embergyűrűből kike­rülve, a főúton egy rendőr őrmestert pillantunk meg, aki a szabálytalanul parkoló autósokat bírságolja. — Egy átlagos napon is több mint húszezer ember fordul meg itt — mondja Nyári Ferenc őrmester. — Főleg románok, szovjetek és jugoszlávok árulnak, és ők a KRESZ-t teljesen figyel­men kívül hagyják. A kör­nyéken lakók sokszor alig tudnak a házukhoz jutni. Hizófáppal a határon A szegedi piacról a jugo­szláv határ, Röszíke felé vesszük az irányt. Bár nincs kétszáz dollárunk, kíván­csiak vagyunk, meddig jut­hatunk úgy, mint Bulgáriá­ba igyekvő turisták. A ha­Hova tűnt a golyó a skatulya alól? Fotó: Veress Erzsi ugyanis futásnak ered, és csak mintegy háromszáz mé­teres üldözés után tudják megcsípni. A vámos szavai­ból kitűnik, hogy Rumcájsz- nak egy ideig nem tanácsos Röszke felé próbálkoznia. Voltak, akik naponta többször próbálkoztak Visszaindulunk mi is és a röszkei határátkelőhely parancsnokával, Stumphau- ser Géza alezredessel beszél­getünk. — Nem egyedi rendelke­zés Európában, amit a ju­goszláv hatóságok hoztak — kezdi az alezredes. — Svájc­ba vagy Belgiumba sem lép­hetnek be azok, akiknek nincs meg az ehhez szüksé­ges valutájuk. Mindenesetre a jugoszláv kollégák tisztes­ségesen járnak el, hiszen akik kimondottan turizmus céljából érkeznek, azokat be­engedik az országba. — Miként lehet megállapí­tani azt, ki milyen szándék­kal utazik? — Ma például érkezett egy gyerekcsoport, ők a palicsi állatkertbe szerveztek ki­rándulást. Minden gond nél­kül átengedték őket. Ugyan­így bemehetnek kétszáz dol­lár nélkül azok is, akik iga­zolni tudják, hogy turisták. Gondolok itt az utazási iro­dától kapott igazolásra, vagy lefoglalt szállásra. — A kétszáz dollárt Ju­goszláviába lépve kötelező dinárra átváltani? — Természetesen, és ugyanakkor a pénzt forintra visszaváltani nem lehet. Kezdetben a szükséges valu­ta hiányában nagyon sok utast visszafordítottak a ha­tárról, néhány lengyel és szovjet naponta háromszor négyszer is próbálkozott az átjutással, sikertelenül. Az utasforgalmat illetően most annyiban változott a helyzet, hogy az eddigi 35 százalék helyett a magyarok csak mintegy 10 százalékát alkot­ják a kiutazóknak. — Mi a személyes vélemé­nye erről a jugoszláv lépés­ről? — ESz a lépés a jugoszláv hatóságok belügye. Azt elis­merem, hogy kemény intéz­kedésről van szó, de szerin­tem ez a szervezett turiz­must nem gátolja. Nekünk abból a szempontból hátrá­nyos, hogy jelentősen lelas­sítja az átléptetést. Sokszor 4-5 kilométeres kocsisor vá­rakozik a határon órákon át — zárja a beszélgetést Stumphauser Géza. Rumcájsz sikertelenül próbálkozott Akik Magyarországra járnak hízótápért Nyemcsok László Valódi támogatást várnak a vállalkozók, iparosok Kiosz-kongresszust tartanak május 6-án és 7-én Budapes­ten. Az előzetes információk szerint a kisiparosok, vállalko­zók képviselői a szervezet átalakulásáról hoznak döntéseket. Várható, hogy a Kiosz területi alapszervezetei függetlenné válnak az országos központtól. "Üj szerveződés jön létre, amelyben felelevenednek a régi ipartestületi formák időt­álló elemei. Megyénk 5-6 ezer kisiparosából, vállalkozójából legtöbben, szám szerint 1700-an, Békéscsabán és vonzáskör­zetében dolgoznak. Kneifel Istvánt, a Kiosz békéscsabai alapszervezetének titkárát arról kérdeztük, hogy a tanács­kozáson milyen megoldásra váró problémák felvetése vár­ható. — Az iparosok, vállalko­zók elsősorban azt akarták, hogy az ipartestületek tény­leges, hatékony érdekképvi­seletet jelentsenek, azaz foly­tassák a régi hagyományo­kat — kezdte válaszát Knei­fel István, majd így folytat­ta: — Ehhez természetesen jó néhány kérdés tisztázásá­ra lesz szükség. Például sze­retnénk, ha mihamarabb rendeződne a csabai alap­szervezeti székházunk tulaj­donjoga. Tudnillik a jól is­mert épületet a ’40-es évek végén államosították, holott annák idején a helybéli ipa­rosok saját pénzükből épí­tették föl. A kongresszuson szó lesz az érdekképviseleti törvény szükségességéről, hi­szen jelenlegi helyzetünk jo­gilag tisztázatlan. Egyszerű­en nincs meg a lehetőségünk az általunk képviseltek ér­dekeit a kormány előtt érvé­nyesíteni. Annak ellenére, hogy a Kiosz mindig -meg­próbálta a döntéshozók elé terjeszteni az iparosréteg jo­gos kívánalmait. A gyakor­latban azonban -kezdeménye­zéseink rendre süket fülek­re- találtak. — Tudomásom szerint a kisiparosok, vállalkozók leg­inkább, a már elviselhetetle­nül magas adóztatásra pa­naszkodnak ... — Jó példa erre a leg­utóbbi eset. A Kiosz hiába tiltakozott a 43+10 százalé­kos társadalombiztosítási já­rulék nagyságrendje ellen, a kormány 41+10 százalékot javasolt tárgyalási alapnak, amit egyszerűen nem lehet elfogadni. Reméljük, az új kormány teljesen más felfo­gásban közelíti meg a vál­lalkozásokat. — Napjainkban érdekkép­viseleti törvény sincs, igaz szó van róla. A békéscsabai kisvállalkozók, iparosok mit várnak ettől a születendő jogszabálytól? — Leginkább azt, hogy az érdekképviseleti szervek — nem csak a vállalkozóké! — jogait a törvény garantálja, mert csak így válhatnak a kormányzat partnereivé. — A vállalkozási törvény április elsején lépett életbe. A kívülállók arra gondolhat­nak, hogy ez tényleges len­dületet adott a vállalkozá­soknak. önök szerint tény­leg így történt? — Alapvetően vállalkozás- barát jogszabályról van szó, mert leegyszerűsíti" az ügy­intézést és érdemben köny- nyíti meg a vállalkozásokat. De a törvény alulszabályo- zottságot takar, ugyanis nem tisztázza az iparosokra vo­natkozó szakképzettségi elő­írásokat, az ellenőrzési jog­köröket és a kötelezettsége­ket sem. Sokkal nagyobb fe­lelősséget, nem egy esetben terhet ró a vállalkozni szán­dékozókra, mint az eddigi rendeletek, mindent önma­guknak kell intézniük. (A Társadalombiztosítási Igaz­gatósághoz, az adóhatóság­hoz való bejelentkezést, a te­lephely engedélyezését, a Köjál-, a tűzoltósági engedé­lyek beszerzését stb.) Ma­gyarán szólva még hiányzik a vállalkozási törvény vég­rehajtási utasítása, amit mi­hamarabb meg kell alkotni, hogy a jogi feltételeink egy­értelműek legyenek. — Mit tehet mindezekért az előbb már említett új, vállalkozói érdekvédelmi szervezet? — Az országos elnöksé­günk nagyon helyesen nyi­latkozta, hogy a jövendő kormányt vállalkozásbarát politika folytatására kíván­ja ösztönözni. A jelenleg problémás, nagyobb hord­erejű kérdésekben — TB- járulék, adó, hitelek — ked­vező döntéseket szorgalma­zunk és várunk el. Helyileg pedig biztosítani kívánjuk a vállalkozók valódi képvise­letét, például az államigaz­gatás és az adóhatóság előtt. Segítséget adunk a gyorsan változó jogszabályok közötti eligazodásban. Ha kell, min­denben — a könyveléstől a Számlázáson át a rezsióra­díj kiszámításáig — a vál­lalkozók rendelkezésére ál­lunk. Mindezekből követke­zik, hogy az új struktúrá­ban a városi szintű alap- szervezetekre, mint tényle­gesen funkcionáló érdekkép­viseletekre szükség lesz. Egyébként a csabai városi apparátus egy titkárból és három beosztottból áll. De ha a jövendő taglétszám és á bővülő feladatok, elvárá­sok megkívánják, akkor a vállalkozók igénye szerint alakul .a létszámunk. Bízom abban, hogy ezúttal nem­csak szavakban lesz vállal­kozásbarát politika Magyar- országon és érdekképviseleti szervként tényleg tehetünk a vállalkozókért, s rajtuk ke­resztül az ország boldogulá­sáért. Lovász Sándor Mézeskalács Gyergyészentmiklósba Apák a szülőszobában Orosházán Békést és Gyergyószent- miklóst több mint hatszáz kilométer választja el egy­mástól, ám ez a távolság nem akadálya annak, hogy a két kisváros között barát­ság szülessen. Pár hónappal ezelőtt merült fel a gondo­lat a békésiekben, hogy test­vérvárosi kapcsolatot köt­nek a Hargita megyei város­kával. Igaz, hivatalos pecsét még nem szentesíti „házas­ságukat”, ám ennél sokkal többet jelent az a segítő­készség, amelynek már több­ször példáját adták a béké­siek. Az elmúlt hét péntekén nem először indították út­jára segélyszállítmányt Ro­mániába. Ezúttal a városi tanács, az MDF helyi cso­portja és a városi Vöröske­reszt által kezdeményezett segélyakció során összegyűlt könyvekkel, írógépekkel, kórházi eszközökkel, ruha­neműkkel és élelmiszerekkel megrakodva indult át a ha­táron négy teherautó. Mint­egy félmillió forint értékű segély gyűlt össze a békési üzemek, vállalatok és intéz­mények jóvoltából. Hogy minderre milyen nagy szük­sége van a 95 százalékban magyarlakta Gyergyószent- miklósnak, arról a szállít­mányt kísérők a helyszínen győződhettek meg. A helyi kórházban például meg­döbbenve láthatták, hogy az újszülötteket jobb híján pokrócokba csavarják, s az osztályok rendkívül hiányo­san felszereltek. Á gyer- gyóiak nagyon örültek a bé­kési cukorkaüzem mézeska­lács-adományának, s talán még jobban a magyar nyel­vű tankönyveknek, szépiro­dalmi köteteknek és folyó­iratoknak. G. K. Az idei évre a Magyar Vöröskereszt 147 millió fo­rintos támogatást kapott a költségvetésből. Ez az összeg alig több. mint amivel a dolgozók bérét finanszíroz­hatják. 1990. tehát igazi pró­batételt jelent a városi szer­vezetek számára. Saját erőből keU előteremteniük fenn­tartási költségeiket, és a te­vékenységeikhez kapcsolódó anyagiakat. Ebben a sokat emlegetett átmeneti idő­szakban sem tétlenkednek az itt dolgozók. A Vöröske­reszt Orosházi Városi Szer­vezet*» például pályázatok útján szeretné előteremteni a lakosság egészségvédelmé­hez, -megőrzéséhez szüksé­ges pénzeszközöket. Bigacz Istvánná titkárral két kez­deményezésükről beszélget­tünk. — Immár hagyomány vá­rosunkban a túltáplállt gyer­mekek folyamatos gondozá­sa, amit nyáron fogyókúrás táborral egészítünk ki. Ezt az idén, augusztus első két hetében szervezzük meg Gyopárosfürdőn, a mező- gazdasági szakközépiskola üdülőjében. A jelentkezőket a kórház gyermekambulan­ciáján várjuk. Az intéz­ménnyel egyébként igen jó a kapcsolatunk, ennek kö­szönhető, hogy a közelmúlt­ban közösen kapcsolódtunk he az úgynevezett Egészsé­ges, érett újszülöttekért programba. Ennék kereté­ben tanfolyamot indítunk május 2-án azoknak a kis­mamáknak, akik terhességük 12. hetében járnak már. — A tanfolyam felkészítő jellegű, hét foglalkozáson ismerkedhetnek meg a le­endő anyukák a terhesség, a szülés, a gyermekgondo­zás apróbb fortélyaival — kapcsolódott beszélgetésünk­be dr. Svarsing hajós, szü­lész-nőgyógyász szakorvos. — Az elméletet terhestor­nával egészítjük ki, ahol megtanítjuk az asszonyokat a szülést könnyítő, a szülé­si fájdalmakat csökkentő relaxációs gyakorlatokra, a helyes légzéstechnikára. ­A programot olvasva, ér­dekes dologra figyeltünk fel: „papás szülés”. A fo­galom nem új, sőt, külföl­di viszonylatban sok jót hallani arról* hogy mekko­ra előny,_ ha az apa a szü­lés ideje' alatt az anyuka mellett van. Orosházán azonban ez még nem jel­lemző ... — Nem általános, de volt már rá példa. Ezért is szor­galmazzuk ennek megismer­tetését. A terhes anyák szo­ronganak, félnek, amikor fel kell' feküdniük a szülő­ágyra, nem ok nélkül, hisz nálunk ki a főszereplő a szülőszobában? — tette fel a kérdést a szakorvos, majd így folytatta: — Az orvos. Pedig ez egy családi ese-< mény, ahol áz édesanya, az édesapa, és természetesen az újszülött az elsődleges. Ehhez azonban gyökeres szemléletváltásra van szük­ségünk. A program része­ként ezért is foglalkozunk a papás szüléssel. Kedvcsi­nálóként csupán néhány dolgot említenék: ha az apa ott van a szülőszobában, és segít az anyukának, akkor lerövidül a szülés, mérsé­keltebb a mama kimerült­sége, ezáltal kevesebb a szövődmény. Statisztikák bi­zonyítják, az ilyen pórok­nál a válás is kevesebb. (esete)

Next

/
Thumbnails
Contents