Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-28 / 123. szám

1990. május 28., hétfő NÉPÚJSÁG A bárka partot ért ugyan... Antall József Nyugat-Berlinben beszédet mondott a 90. Német Katolikus Kongresszuson Nagy tetszéssel fogadott előadást tartott szombaton a nyugat-berlini Jégcsarnok mintegy hatezer főnyi hall­gatósága előtt Antall József magyar miniszterelnök, aki a 90. Német Katolikus Kongresszuson meghívott ven­dégként, a nyugatnémet kancellárral egy rendezvényen föllépve, taglalta Magyarország és Európa kilátásait az egypártrendszerű diktatúrák bukása után. A magyar kormányfő be­vezetőjében megállapí tóttá: — Lenin -1922. évi jóslata, miszerint a * XX. század a szocializmus jegyében fog állanl. minden elképzelést felülmúló szenvedést, elnyo­matást és nyomorúságot ho­zott az érintett népeknek Európa keleti felében. Ha­bár az 1956-os magyar sza­badságharc. az 1968-as Prá­gai Tavasz és a ’80_as évek lengyelországi eseményei a népek fokozódó ellenállásá­ra utaltak, az ideológia és az erőszak biztosította a kom­munizmus uralmát az érin­tett országok fölött. A régi rendnek a hatalmat birtok­ló képviselői kénytelenek voltak elismerni, hogy a szo­cializmus rendszere megbu­kott, hogy immár nem lehet a népek akarata ellenére kormányozni. Nem maradt más választásuk, mint fel­adni a kommunizmus kísér­letét, amely egyenlő az em­beri természet elleni erő­szakkal. Azokról az országokról, például Magyarországról, ahol a fordylat békés kere­tek között zajlott le, Antall József leszögezte: — A régi rendszer támaszai el fogják tudni érni, hogy a történe­lem enyhébben bírálja el sú­lyos felelősségüket saját né­pük . évtizedeken át tartó el­nyomásáért. A keresztény kötelesség, a megbocsátás rájuk is érvényes, még ak­kor is, ha a nép maga, il­letve a Nyugat nem tanúsít is megértést ezen álláspont­tal szemben. RÍagyarország és a többi, hasonló helyzetben levő or­szág helyzetét a magyar kormányfő a bibliai vízözön utáni állapothoz hasonlítot­ta. — A bárka partot ért ugyan, ám szinte semmit sem találnak a földre lépő utasok: sem rendet, sem struktúrákat, sem anyagi értékeket. Legfőbb támaszuk az Istenbe és önmagukba vetett hit, a remény, és a velük szemben megnyilvá­nult szolidaritásból fakadó bizakodás. Három jelentős kihívásra hívta fel a fordulat nyomán a hallgatóság figyelmét An­tall József. Elsőnek említet­te közülük új társadalmi struktúrák, intézmények és szabályok létrehozását, a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalomnak Montes­quieu szellemében történő szétválasztását. A második számú kihívás a «szocialista piacgazdaság Ludwig Erhard szellemé­ben történő bevezetése Ma­gyarországon. Ezzel kapcso­latban a miniszterelnök le­szögezte: kormánya nem fog belemenni kompromisszu­mokba, s ő maga bizonyos abban, hogy a meghozandó intézkedések legkésőbb két- három éven belül sikerre vezetnek. Harmadik kihívásként em­lítette az előadó Magyaror­szág felzárkózását Európá­hoz. Cáfolta, hogy Magyar- ország csatlakozási vágyá­nak elsősorban anyagi vagy gazdasági mozgatórugói len­nének. Mint mndotta. a ma­gyarok és más közép- és ke­let-európai népek vonzódása szempontjából (Nyugat-Eu- rópához) elsősorban politi­kai. történelmi és érzelmi motívumok a meghatározók. Antall József a közönség lelkes tapsát kiváltva szö­gezte le, hogy a magyarok fenntartások nélkül támo­gatják Németország egyesí­tését. mint az európai integ­rációs folyamat részét. Vi­haros taps fogadta a ma­gyar miniszterelnök törté­nelmi párhuzamot vonó sza­vait, amelyekkél báró Eöt­vös József 150 évvel ezelőt­ti megállapítását („A ma­gyar függetlenség a német egységtől függ”), ezzel a ki­jelentéssel egészítette ki: A német egység a magyar füg­getlenségtől függött. A lelkes tapssal fogadott 30 perces — németül el­hangzott — előadást köve­tően a bonni kancellár lé­pett a mikrofonhoz. Egyik fő megállapítása volt. hogy köszönetét mondott Ma­gyarországnak, amely ta­valy nyáron tanúsított ma­gatartásával mintegy beha­rangozta a Honecker-kor- szak végét az NDK-ban, s lehetővé tette az ott élő né­metek békés forradalmát. Helmut Kohl elutasította a németek ..nacionalista kü- lönútjának” lehetőségét és hitet tett az Európába való Végleges integrálódás, a len­gyel néppel való megbéké­lés mellett. A két előadást követő há­romnegyed órában a hallga­tóság kérdésekkel ostromol­ta a két politikust. Antall Józsefhez szólt az a kérdés, vajon a keresztény alapo­kon álló új magyar kor­mányzat ideológiai türelmet fog-e tanúsítani a nem ke­resztény (például ateista) szellemiségben felnőtt fia­tal nemzedékkel szemben? A kormányfő válaszában rámutatott: az európai ke­reszténység Magyarország számára nem program, ha­nem történelem. Az ország évszázadokon át harcolt a kereszténység bástyájaként az Európát fenyegető külső hatalmakkal. A kormány a kereszténységet az európai népek integrációs kovászá­nak tekinti. „Európában még az ateisták is keresztények” — szögezte le a miniszter- elnök. Az MDF zsidóellenes, an­tiszemita áramlataira rákér­dező hallgatónak Antall Jó­zsef azt felelte: — Az ilyen — elsősorban az amerikai sajtóban megjelent — állítá­sok nem igazak. Antiszemi­ta tendenciák gyakran je­lentkeznek az európai orszá­gokban, ám Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem volt ilyenre példa. — Az állítás cáfolatául hozta fel a kormányfő, hogy Magyar- országon él Közép-Európa legnagyobb lélekszámú zsi­dó közössége, itt működik Kelet-Európa egyetlen rab­biképző intézete. Magyaror­szág hídszerepet tölt be a szovjet zsidók Izraelbe irá­nyuló kivándorlásában és az MDF vezetőségének is van zsidó tagja. A magyar miniszterelnök a nap folyamán tolmács nél­küli négyszemközti beszél­getést folytatott Helmut Kohl szövetségi kancellár­ral. A találkozón áttekintették az Európában végbemenő változásokat. Ezen belül kü­lönös figyelmet szenteltek a kelet-közép-európai átala­kulási folyamatoknak. Ki­emelten foglalkoztak a két­oldalú kapcsolatok alakulá­sával és Magyarország, va­lamint a Közös Piac közötti együttműködés fejlesztésé­vel. Kohl kancellár messzeme­nő támogatásáról biztosítot­ta a magyar kormányfőt mind a kétoldalú, mind pe­dig a Közös Piaccal kapcso­latos törekvéseiben. A IKSZ is lemondott hatalmi monopóliumáról „Vásárlási igazolványok” kiadását tervezik Felvásárlási láz a Szovjetuniiban A hét végén sem csilla­podott a felvásárlási láz sem Moszkvában, sem más szov­jet városokban. Az élelmi­szerüzletek — miután Nyi- kolaj Rizskov szovjet kor­mányfő csütörtökön ismer­tette a tervezett árreformot — valóságos ostrom alatt állnak. Csak több órás sor­ban állás után lehet bejut­ni az eladótérbe. A moszkvai üzletek amúgy sem bőséges kínálata még szűkösebb lett, - a vevők va­lósággal „kisöpörték” az áru­kat. Két nap alatt annyi ét­olaj, vaj és tea fogyott, mint amennyi máskor a moszkvai üzletek egy hónapos ellátá­sára elegendő. Lisztből há­rom hónapi tartalékokat hal­moztak fel a kamrákban a szovjet főváros és környé­kének lakosai, a Moszkvába érkező „batyuzók”. Száraz- tésztából, darából hét-nyolc­szoros mennyiség fogyott, sóból pedig a szokásos 100 tonna helyett most 200 ton­nát vittek haza. A moszkvai lapok ismer­tetik a városi tanácsnak azt a döntését, hogy vasárnaptól kezdve Moszkva 'és környé­ke üzletei csak személyi iga­zolvány, vagy a helyi ille­tőséget igazoló más okmány bemutatása mellett szolgál­ják ki a vásárlókat. A 16 éven aluliak a házkezelősé- gektől vagy az oktatási in­tézményektől kapnak a vá­sárláshoz igazolást. Egyelőre nem világos, hogy a Moszk­vában dolgozó külföldiek vagy az ideérkező külföldi turisták miként tudják el­költeni rubeljeiket, ha nem étteremben kívánnak étkez­ni. (A balti köztársaságok­ban, Leningrádban és más városokban, hasonló rend­szerben, egyes árucikkek ki­vételével csak a helyi lako­sok rubelje váltható át áru­ra.) A moszkvai városi szak- szervezeti bizottság a helyi lakosok érdekeinek védel­mében javasolta a városi ta­nácsnak, hogy szigorúan korlátozzák az egy személy­nek kiadható áru mennyisé­gét, és adjanak ki vásárlói igazolványokat. Ez gyakor­latilag a jegyrendszer beve­zetését jelenti, amire a há­ború óta nem volt példa Moszkvában. Az ígéretek szerint Moszkvában két hét múlva kezdik meg a „vásár­lói igazolványok” kiadását, de a városi tanácson megvi­tatnak más intézkedéseket is, így például azt, hogy mi­ként lehetne rendet terem­teni az ellátás terén kiala­kult zűrzavarban. A helyzet nemcsak az élel­miszerek terén elszomorító, hanem a tartós fogyasztási cik"kek kínálatában is. A Ra- bocsaja Tribuna szerint az a jegyespárt, aki most köt házasságot Moszkvában, csak tíz év múlva számíthat ar­ra, hogy hálószoba-garnitú-, rá hoz juthat. Csonka kongresszusként folytatta szombaton félbe­szakadt januári kongresszu­sát Jugoszlávia mélyen meg­osztott kommunista pártja, és hamar be is fejezte azt azzal a felhívással, hogy or­szágosan is tartsanak több­párti választásokat. Ezzel a JKSZ mintegy hivatalosan is lemondott hatalmi monopó­liumáról. A kongresszus mindössze három óráig ülésezett, s azon a hat tagköztársaság közül három — Szlovénia, Horvátország és Makedónja — nem képviseltette magát. Szlovéniában és Horvátor­szágban a kommunisták ve­reséget szenvedtek a közel­múltbeli, 50 éve első sza­A szovjet alkotmány értelmé­ben az elnöknek nincs joga ar­ra, hogy érvénytelenítse a szö­vetséges köztársaságok legfel­sőbb tanácsai által hozott tör­vényeket és döntéseket — ezt nyilvánította ki a lett parla­ment elnökségének Mihail Gor- bacsovhoz intézett üzenete. A táviratban, amelyet szom­baton hoztak nyilvánosságra Rigában, a lett Legfelsőbb Ta­nács elnöksége Gorbacsav má­jus 14-én kelt rendeletéire rea­gált. Ezekben a szovjet állam­fő alkotmányellenesnek és ér­vénytelennek minősített egyes észt törvényeket, és ugyanígy minősítette a lett parlament má­jus 4-én elfogadott függetlensé­b.ad választásokon, s a két köztársaság kommunistái az­zal az indoklással maradtak távol a tanácskozástól, hogy azt a JKSZ keményvonala­sai hívták össze, hatalmuk fenntartása érdekében. így csupán Szerbia és Grnar-Go- ra ortodox kommunistái, va­lamint Bosznia-Hercegovina reformkommunistái vettek <észt a szombati ülésen. A delegátusok elhatároz­ták, hogy szeptember 29-én megtartják a Demokratikus Megújulás Kongresszusát. Ezen „modern politikai párt­tá” alakítják át a JKSZ-t, amely a „demokratikus szo­cializmusért és a föderatív Jugoszláviáért fog küzdeni”. gi nyilatkozatát. Am ezt a lett parlament vezető testületé ki­zárólag az elnök személyes vé­leményeként hajlandó tudomá­sul venni. A lett állásfoglalás arra az alapra helyezkedik, hogy Gor­bacsov jogköre nem terjed ki ilyen intézkedésekre, így az el­nök rendelete állítólag semmi­lyen jogi következményekkel sem jár, azaz magánvélemény. A táviratban a lett vezetők mégis békülékeny hangnemet ütnek meg. Hangsúlyozzák, hogy tárgyalások útján szeretnék megoldani a nézeteltéréseket, és hogy a rigai parlament elnök­sége várja a szovjet államfő be­leegyezését a párbeszédhez. Gorbacsovnak nincs jnga érvényteleníteni a köztársaságok áöntéseit „Egy venyigeszál könnyen szétpattan...” Parasztnagygyiílés (Folytatás az 1. oldalról) hogy a vertikumon belüli jö­vedelemáramlás nyomon kö­vetése, s közgazdasági elem­zése kiemelt szerepet kap. Tóth Imre országgyűlési képviselő Békésszentandrás- ról szintén kételyeinek adott hangot a kisgazdapárt föld­tulajdon-rendezésének sike­rével kapcsolatiján. Elmond­ta: bár a jövő héten a Par­lament tárgyalja e témakört, nem tudni azonban, az egyes képviselők miként nyomják Orosházán meg azt a bizonyos gombot, tudja-e majd mindenki a kötelességét? Éppen ezért a parasztszövetség óriási tá­masza lehet a parlamenti munkának is. Az ■ünnepség végén dr. Samuel Daines világbanki agrárszakértő szólt a hallga­tósághoz, röviden elemezte hazánk jövőjét, amelynek alapját véleménye szerint mindenképpen a magyar mezőgazdaság teremtheti meg. Rákóczi Gabriella Ötvenéves érettségi találkozó Csabán „Drága perc, én visszavárlak még...” — Szervusz, Miklósi _ 77? — Nem ismersz meg, ugye...? Pedig én voltam az első, aki közöltem ve­led, hogy a numerus clausus ellenére felvettek az állat­orvosi egyetemre. — Molnár Lajosi... Ha valaki szombat dél­után' 3 óra tájban a békés­csabai evangélikus nagy­templom környékén járt, ilyen és ehhez hasonló pár­beszédeket hallhatott. A békéscsabai ágostai hitval­lású evangélikus Rudolf Reálgimnázium (ma Rózsa Ferenc Gimnázium) 1940-ben érettségizett, és a nyolc év folyamán hosszabb-rövidebb ideig velük járt tanulói — öt éve tett találkozási fo­gadalmuk állapján — ismét meglátogatták egykori alma materüket. Volt, aki az Egyesült Államokból, volt, aki Izraelből érkezett haza, hogy emlékezzen a felejthe­tetlen diákévekre. A viszontlátás nyújtotta öröm perceinek átélését kö­vetően a Serényi úti teme­tőben felkeresték szeretett osztályfőhökük, dr. Sze he­rényi Lajos sírját, majd megkoszorúzták az 1956-os magyar forradalom Békés megyei mártírjainak, Mány Erzsébetnek és Farkas Mi­hálynak a sírját. Emlékbe­szédet Lőcsei Pál, a Törté­nelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapító tagja mondott. De lerótták kegyeletüket a zsidó temetőben a nácizmus áldozatai előtt is, és elza­rándokoltak a Szabadság téri, második világháborús emlékfalhoz. ülésnap a gimnáziumban folytatódott az öregdiákok programja. Bizony nemigen maradtak szározon a sze­mek, amikor az iskola kó­rusa Rung Lászlóné énekta­nár intésére rázendített: „Drága perc, én visszavárlak még ..Azután a nemrégi­ben Kazinczy-díjat kapott, most érettségiző Banner Gé­za olvasott fel a jubiilálök- nak. Kruchió Gábor igazgató szép és megható beszédében azt a kérdést tette fel a ru- dolfosoknak, és egyetlen életben levő tabániknak, Brózik Jánosnak, vajon volt-e. lehetett-e az eltelt fél évszázad folyamán leg­alább huszonöt nyugodt évük? Senki sem jelentke­zett szólásra... Végezetül Táborszky Lász­ló esperes, püspökhelyettes szólt az egybegyűltekhez. Bejelentette, hogy az előző kormánnyal történt tárgya­lások során az evangélikus egyház visszakérte az állami­tól a gimnáziumot. (dányi) Mány Erzsébet és Farkas Mihály sírjánál Povázsay Géza, dr. Molnár Mihály és az emlékbeszédet tartott Lőcsei Pál Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents