Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-26 / 122. szám

1990. május 26., szombat TALLÓZÓ Az elnök Méltató publicisztikát ol­vastam egyik hetilapunkban, pár nappal Göncz Árpád el­nökké választása után író­dott, s az ország új ideigle­nes köztársasági elnökét kí­vánta méltatni. A méltatás sikerült. A méltató cikkből kide­rült, hogy az új elnök per Árpi, a szerzőnek, a szerző jó barátja, mi több, harcos­társa is, egykoron együtt voltak elnyomottak, amit az is bizonyít, hogy az átkos időkben két ízben is majd­nem együtt ültek, ám erre nem került sor, mert a szer­ző szabadlábon maradt, et­től függetlenül, ha de facto nem is, lényegileg minden­képpen együtt raboskodtak, olyannyira, hogy a szerző együtt érezte magát Göncz Árpáddal a börtönben, lé­nyegét tekintve tehát látta is, amint jó barátja angolul kezd el tanulni. Az írás rendkívül meggyő­ző, egy dologról legalábbis meggyőz: Göncz Árpádnak, mióta elnök, rendkívül sok barátja, harcostársa, de leg­alábbis közeli ismerőse van, gyanítom, valamivel több is, mint ahányat ő személyesen ismer. Féltem az elnököt, nála jobban már csak magunkat féltem. A helyzet a következő: van egy tiszteletre méltó, abszo­lúte tiszta, önmagát soha nem kompromittált, művelt, emellett emberi arcú elnö­künk, olyan személyiség, aki egy egész nép számára el­fogadható. S vagyunk mi, a közvélemény, sajtó útján formálva, informálva, a kér­dés pedig: meg tudjuk-e emészteni azt, hogy nekünk ilyen elnökünk van. A kérdést fontosnak tar­tom, még annál is fonto­sabbnak, hogy miként lesz képes az új elnök a pártok között is bölcsnek, okosabb­nak maradni, hogyan birkó­zik meg a pártok fölötti fel­adatokkal. Meg tudja-e emészteni például életrajzá­nak azt a neuralgikusnak mondható pontját, hogy a megválasztása előtt nem volt elnök, pontosabban, mielőtt elnök lett, egész mást csi­nált, mint amit majd most fog csinálni, amikor már el­nök. Ügy látom ugyanis, az el­nökről szóló újságcikkeket olvasva, hogy a sajtó na­gyobbik része képtelen na­pirendre térni ama tény fö­lött, már hogy Göncz Árpád úgy lett elnök, hogy előtte nem volt az. őszinte, de azért mégiscsak gyermeki rácsudálkozás fogadja azt a -tényt, hogy- korábban, példá­nak okáért, műfordított, mégpedig a lehető legmaga­sabb fokon, vagy még ko­rábban erdő-mezőt járt ag- ronómusként, vagy éppen jiutogénhegesztett, mert így hozta a sorsa, s miközben .mindezeket civilül tette, nem gondolt arra, hogy kilencven tavaszán elnökké választják. Meglepő. Ezért úgy gondo­lom, a Göncz Árpáddal ké­szült interjúk kérdéseit ol­vasva, hogy amíg nem késő, nem árt néhány nem túl bo­nyolult dolgot tisztázni . . . ... vegyük tudomásul, hogy a jelenlegi elnök korábban is létezett, anyagcseréje volt, tehát étkezett, hidegben ka­bátot vett, mert fázott,, me­legben viszont könnyű inget viselt, s egyáltalán: szokásai voltak. Az elnök hatvanhét éves: teljesen természetes, hogy nem könnyű néki élet­formát váltani, elképzelhető, hogy nem hordhatja ezután mindennap kedvenc ingét, kardigánját, amiből körül­belül az következik, mint a korabeli villamosozásból, te­hát: semmi. Mi már megjártuk né­hány tisztára pucolt sárga villamossal, s megjártuk pár nagykabáttal, egyszerűnek tetsző konfekciós öltönnyel. Ne tegyük hát saját magun­kat alattvalóvá, ha már er­re, legalábbis egy ideig, nem késztet senki... (Megyesi Gusztáv; Élet és Irodalom) Exhumáltatta édesapját A tettesek ismeretlenek maradtak Nem fineszes a FIDESZ Nem volt irigylésre méltó helyzetben Antall József, 'amikor kormánya program­jának beterjesztése céljából szólásra emelkedett. Nyil­ván pontosan tudta, mekko­ra az ország népében a vá­rakozás, mint ahogy azt is: ekkora várakozásnak -meg­felelni nem lehet. Nyilván számított arra is, hogy az ellenzéki pártok majd meg­fogalmaznak némi ellenvéle­ményt, rámutatnak majd a gyenge pontokra és minden bizonnyal azt is tudta, hogy melyek azok a pontok, ahol a program támadható. De az feltehetőleg készü­letlenül érte a kormányfőt, hogy másfél napos vitában az ellenzéki pártok képvise­lői ízekre szedik a progra­mot, helyesebben annak irányelveit. Azért gondolom, hogy váratlanul érte ez a részletekbe menő boncolás, mert a hosszúra nyúlt ülés alatt a kormánykoalíció ne­vében szólók gyakorta nem igazi érveket hangoztattak a program védelmében, és így a felszólalás puszta retorika volt — semmi más. És ab­ból sem mindig a legszínvo­nalasabb. Mert miről győz az meg bárkit, hogy „gyö­nyörű ez a program” vagy az, hogy kitűnő, hogy át­gondolt — és a jelzők sora, a dicsérőké, hosszan folytat­ható. És miről győz meg bárkit is az a T. Házban újszerű gyakorlat, hogy a kormány- párti képviselők „kitapsolás­sal” fojtják bele a szót a meglehet túlságosan is éles hangon bíráló fiatal képvi­selőbe, miután az nemes egy­szerűséggel lefogalmazvá- nyozta a kormány program­ját. És ez egy kissé valóban erős. Mint ahogy az MDF jsorából felcsattanó válasz is: hogy visszautasítjuk ezt a „hökkentsd meg a burzso- át!” bolsevik stílusát. Én nem utasítanám visz- sza. Mert bár meglehet, a stílus nyers, szokatlanul szó­kimondó, nem csomagolja sztaniolba és nem köti át masnival a véleményt. De figyelve ezeket az éles fi- deszes megnyilvánulásokat: csak igen-igen ritkán volt belőlük kihallható demagó­gia vagy csúsztatás. Általá­ban .a lényegről szóltak a fiatal képviselők, tiem ritkán meglepő éleslátással ráta­pintva a dolgok lényegére. És hát mi tagadás: koránt­sem volt ez mindig elmond­ható a többi pártok jólfé­sült, szépen lekerekített mondatokban fogalmazó szó­nokairól ... (Gábor Iván; Magyar Hírlap) Csernobil továbbra is veszélyeztet? A csernobili atomerőmű, amelyet a múlt pénteken le kellett volna állítani, to­vábbra is üzemben marad. M. Umanzev, a csernobili atomerőmű igazgatója egy szovjet újságban kijelentet­te, hogy „az atomerőművi blokkok megfelelően működ­nek”. A. Demjanenko, a dél­nyugati nukleáris hatóság vezetője is’ azt mondta: már nem merülnek föl kétségek a csernobili atomerőmű mű­ködésével szemben. Az 1986- ban környezeti katasztrófát okozó csernobili atomerőmű további üzemben tartását az elmúlt hetekben többen meg­kérdőjelezték. Ukrajnából olyan hírek érkeztek, hogy az újonnan létrehozott Sia- vutis városban, ahol az atomerőmű személyzete a baleset óta él, magas’ a su­gárzási szint. Egy bizottság vizsgálódásai során 150 eset­ben regisztrálta a biztonsági előírások megsértését és más hiányosságokat. (Pesti Hír­lap) Az Ikreknek „Ötöst” az 5-östől remélhetnek A nyolcvanas évek elején múltjának feltárásában — egy alkalommal apám sír­emlékét keresve, a békés­csabai zsidó temető látvá­nya — összeomlott ravata­lozójával, ltedőlt kerítésével, embermagasságú gaztenge­rével — a felháborodás olyan viharát keltette .ben­nem, hogy kénytelen voltam lemondani a bensőséges sír­látogatás előzetesen elgon­dolt tervéről. Feldúlt lélek­kel indultam a temetőből, előbb ismeretlen kezekbe került szülőházunk roskatag falaihoz, majd innen to­vább, a szomszédos paraszt­porták lakóihoz, akik között nagyszülőkké éltesedett haj­dani játszótársaimat, s egy náluk is idősebb, első világ­háborút járt veteránt kö­szönhettem. Amikor a megbántottság hangján beszámoltam nekik a zsidó temető kegyelétsér- téssel felérő állapotáról, a városvezetés és a társada­lom nemtörődömségének e fájó bizonyítékáról, vala­mennyien együttérzően csó­válták • fejüket. (...) Kudarcaim történetét és dokumentumát feltártam ak­kor 72 éves bátyám, Ligeti László előtt, aki elhatároz­ta. hogy halottunk méltó kultuszának jövőbeni bizto­sítása érdekében apánk föl­di maradványait és sírkö­vét „kimenekíti” a békés­csabai temető vadon bur­jánzó bokrainak és gyomnö­vényeinek áthatolhatatlan bozótjából. A szükséges en­gedélyek beszerzése, majd az exhumálás elvégeztetése után apám kihanitolt csont­jait és síremlékét bátyám Budapestre szállíttatta. Ha­lottunk — remélhetőleg — végső nyughelyét 1983. au­gusztus 15-én találta meg a Farkasréti zsidó temetőben. Hogy mennyire megokolt volt ez a költöztetés, azt a következő esztendők elszól morító eseményei bizonyí­tották. Feltehetően 1937 ta­vaszán a csabai zsidó teme­tőben tedöntötték apai nagyapám és nagyanyám: Lerner Dávid és felesége gránit síremlékét. És való­színűleg ez idő tájt, kala­pácsütésekkel megrongálták és ledöntötték apai nagybá­tyám, Lerner Jakab ugyan­csak fekete gránitból fara­gott, egyszerűségével vonzó kőtábláját. A tettesek mind­máig ismeretiének marad­tak . . Az áldozatok terére, lige­tére vonatkozó indítványom nem kellett a hét év előtti békéscsabai városvezetők­nek. Vajon a mostaniaknak sem keli? S'egyáltalán akad népesesbb település az or­szágban, amelyik valamikor életre kelti, valóra váltja a megbékélés és kiengesztelő- dés e keresztény és zsidó magyarhoz, keresztény és zsidó emberhez egyaránt méltó szimbólumát? (Lőcsei Pál; Szombat, a Magyar Zsi­dó Kulturális Egyesület fo­lyóirata) ... Az Ikrek fő uralkodó bolygója a Merkúr. Az e planétához kapcsolódó fő- szerencseszánf az 5-ös. Má­sodlagos, kiegészítő száma a 10-66. A május 21. és június 21. között születettek általá­nos szerencsétlen száma vi­szont a 8-as. Ezért az Ikrek- jegyű ügyeljen arra, hogy amint az 5-össel (és annak többszöröseivel), valamint a 10-essel pozitív módon, sze­rencsésen létrehozott, elért, megteremtett, azt a 8-assal (ez lehet dátum, lottószám és egyéb számszerűsíthető esemény), ne tegye tönkre! Röviden: mindenben előnye tegyen az 5-ösnek és lehető­leg kerüljön hátrányba a 8-as!.. . Az Ikrek fő szerencseszá­mán (5-ös) és többszörösein, variációin kívül a jegy szü­lötteinek — a figyelembe ve­hető asztromisztikai erőhatá­sokat’— még a következő kabalaszámok számíthatnak időszakos szerencseszámnak (1990-re): május (23, 37, 51), június (26, 40, 54), július (27, 41, 55), augusztus (30, 44, 58), szeptember (33, 47, 61), október (36, 50, 64), novem­ber (15, 32, 42), december (18, 29, 40). . . Az ötös lottóban (az 1802. húzás után) az 5-ös szám (holtversenyben a 63-assal) a leglustább szám. Például az idén április végéig egy­szer sem húzták ki." Noha az 5-ös önmagában valóban rendkívül lusta, a „klasszikus” lottóban azon­ban a többszörösei között ta­lálunk kifejezetten „lottó- sztárokat” is. Első helyen az ezüstérmes 75-ös érdemel említést (eddig 130-szor jött elő a szerencsekerékből), mert nálánál csak a „legka­pósabb” 3-as (134-szer volt az ötös fogatban) lett für­gébb 1957 óta. A 100-asok klubjába tartozik még a 15- ös, a 25-ös és a 65-ös is. Az 5-tel kezdődő számokból az 56-ost húzták a legtöbbször (120-szor). A magyar hatos lottóban is tevékeny az 5-ös szám, illetve a többszöröse. Ugyanis (14 húzást alapul véve) csak egyszer fordult elő, hogy nem volt 5-ös vagy 5-tel osztható szám a telita- lálatos sorban. Az idén feb­ruárban és márciusban is 5-össel kezdődött a hatos fogat... A nálunk is kedvelt oszt­rák hatos lottóban az 5-ös szám „aktivitása” közepes­nek mondható. A 17. hétig bezárólag „e|ykeként” 28- szor jött elő. A legtöbbször (33-szor) a 28-ast húzták. Az egyik „ötös” szám (a 25-ös) tagja volt annak a hatosnak, amely eddig rekordered­ményt (közel 6 millió schil- linget) fizetett... (Molnár Ottó; Képes 7) 'kÖRÖSTÁJ Esterházy Péter írja: ... Mert valóban most alakulnak ki a közmegegye­zések, az, hogy mit fogunk botrányosnak, elfogadhatat­lannak tekinteni, és az, hogy mire hunyunk szemet. Az erő persze, ha nyugodt, ha nem, ha tudja, ha meri, ha teszi, ha nem, érvényesíti az erejét, azért erő, és egyéb­ként is mi adtuk neki. Ám, ha ezt nem a közmegegye­zések szerint teszi, abból botrány van, és a botrány­tól az erő gyöngüli, ami nem áll érdekében, következés­képp majd tartózkodni fog tőle. Bizony: a bátor és szabad emberek hona ily szép jövő előtt áll. No de az ember milyen? Az ember egy rút szibarita váz. gyáva, ostoba és meg­alkuvó, legalábbis fennáll ennek a lehetősége. Ez rend­ben is volna. Én tulajdon­képpen arról beszélek most itt, hogy azt keltene elér­nünk, ez volna a valóban hatalmas országépítő föladat, hogy csupán a saját hülye­ségünk, gyávaságunk és így tovább juthasson szerephez, és ne adódjék ehhez, mint eddig, a struktúra fenyege­tése. Azaz: hogy változzék meg a hely szelleme. A hely szellemét talán a legérzékenyebben a hatalom és a sajtó (láthatóan nehe­zen alakuló) viszonya mu­tatja. Theo Sommer, a Die Zeit-főszerkesztőnek szavait ajánlóm minden újságíró fi­gyelmébe : Ők megpróbál­ják, mi meg ellenállunk. El­múlván negyven, izgatnék kicsit állam ellen, és fölhí­vok minden újságíró kollé­gát a lázadásra, arra. hogy semmit ne tűrjön el, ami (neki) nem eltűrni való. és a célból, hogy a hatalom' — mint a kismacska a tűzzel — tanuljon belőle, minden igaztalan hatalmi ,beavatko­zást bocsásson azonnal a nyilvánosság elé. A nyilvá­nosság mint hatalom; ez új és létezik. (Itt jegyezném meg, hogy a hatalom sz nem azonos az MDF-fel, ha­talom például az SZDSZ is, minden ötödik magyarorszá­gi ember erejét bírják. Ép­pen itt volna a dolog vele­je. A világ nem MDF-re és SZDSZ-re oszlik fölt A haj­dani egyszem pártunkhoz tartozni vagy nem tartozni valamelyest vízválasztó volt, mindenesetre magyarázatot igényelt a párthoz való tar­tozás. Ez most nincs így, ez a két párt nem vízválasztó. Pedig most nem kevesen gondolják így. Szerintem azt kell elérni, hogy az ne legyen fontos döntés, milyen párthoz tartozik az ember. Döntésnek döntés, de nem jó és gonosz között, mert hisz’ úgymond mindegyik jót akár majd. ebben az lesz jobb. abban amaz, és remél­ni lehet, hogy akkor meg ezt az csinálja, azt meg amaz, majd;. Rolling Stones vagy Beatles: tudjuk, nem mindegy. DP azért mégis­csak az a legfontosabb, hogy nem diiszkó ...) A sajtónak tehát nem se­gítőkésznek kell lennie, nem jószándékúnak, nem prog­resszívnak (ez mind követ­kezmény volna, ha), a sajtó­nak SZABADnak kell len­nie. Az újságíró akkor a legjobb, ha szabadj ha sza­badon beszél — összevissza. És mi van, ha szabadságá­ban szamárságot beszél, pontatlan, tendenciózus stb.? Az bizony nem jó, az árt­hat, ez a szabadság megke­rülhetetlen rizikója. Viszont azt. aki állandóan melléír, annyiban szabad csak. hogy szamár, pontatlan és ten­denciózus, azt majd elsöpri a szakma vagy/és a nép ha­ragja . . . (Esterházy Péter; Hitel) „Ilike, téged a pénz Cicciölina ismét itthon van, s ahogy lenni szokott, botrányt kavart az általa „nemzetközi nagyműsornak” nevezett mutatványával. Győrben az MDF. illetve az Ifjúsági Demokrata Fórum helyi szervezetei tiltakoztak a radikális pornókirálynő városukba meghirdetett fel­lépése ellen. Meglehet, so­kan emlékeznek még a ta­valyi tiltakozáshullámra, amikor a Kebelbarátság cí­mű Zalatnay Saroltával. ter­vezett közös országjáró tur­né maradt el. Akkor az egy­házak képviselői emelték fel szavukat Cicciölina közsze­replése ellen. A „főszereplővel” Staller Ilonával még az indulás előitt, telefonon beszéltem. — Énekelek és beszélge­tek a műsorban — mondta. — Pontosabban: a közönsé­get beszéltetem. A drogról, az ózonlyukról, a szabad szeretemről, a homoszexua- litásról meg ilyesmikről diskurálunk.. . nem érdekel” Nógrády Tiborné, Ciccio­lina édesanyja talán többet tud. — Nyugodtan írja csak meg, hogy a lányomat nem érdekli ez az egész botrány. Nincs szüksége ezekre a fel­lépésekre, de állandóan be­lerángatják, unszolják. Min­dent tőlem kérdez, azt sem tudja, mikor, hová kell mennie Mondtam is neki: Ilike, téged a pénz nem ér­dekel, legfeljebb fellépési (sic!) v zketegsógedi van. És meg fos lepődni: a lányom tényleg íem a pénzért csi­nálja. glazdag nő, hála istenne1 Higgye el, nem a magyar forintból fizeti az adóját táiMában. Mindig ez történik a külföldről haza­térő magyarokkal. Nem is­merik el. ha valamiben te­hetségesek, állandóan pisz­kálják, cinikusan foglalkoz­nak vele. Nos, Ilikémre is ez vonatkozik. Írja le, válla­lóm a véleményem ... Bör­zék Tibor; Mai Nap) ÍAz újvidéki Map var Szóból)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents