Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-23 / 119. szám

o MM. májai IS, nerft A nemzeti megújhodás programja a Parlament elfttt (Folytatás az 1. oldalról) jövőben a társadalmi szoli­daritásnak gondoskodnia kell arról, hogy a létmini­mum alatt élők kiemelked­hessenek a szegénységből, a veszélyeztetettek pedig ne süllyedhessenek oda. Az új kormány felelősséget érez polgárai szociális biztonsá­gáért, támogatja a családo­kat és közösségeket, a ve­szélyeztetett emberek leg­fontosabb támaszait A kormány tudatában van annak, hogy egészséges nép­nek lehet csak jövője. A társadalmi és gazdasági élet minden területén jelenjen meg az egészség, mint ér­Tehetségek hazája Az ember egészségének és környezetének tárgyalása után az ember és a műve­lődés viszonyáról szólok. A lakosság körében ta­pasztalható elkedvetlenedés, zavar, kiegyensúlyozatlan­ság, türelmetlenség, vagy fá­sultság, nem egyszer ön­pusztító magatartás a mű­veltség, a nevelés és a köz­oktatás hiányosságára is visszavezethető. Sok fiatal nem érez ösztönzést a tu­dás, a szakma megszerzésé­re, nem becsüli a szorgal­mat, mert nincs sikerélmé­nye, nincs kötődése sokszor társaihoz, vagy akár a ha­zájához. Az egész ország magán viseli a pártállam lé­lekölő művelődéspolitikájá­nak jegyeit, azoknak az év­tizedeknek a maradványait, amelyben az igazi értékek és tehetségek nem érvényesül­tek és nem bontakozhattak ki. Nő az iskolázatlan, vagy hiányosan iskolázottak szá­ma is. Magyarországot ugyanak­kor a tehetségek hazájaként ismerik szerte a világban. A felénk sugárzó rokonszenv, érdeklődés egy keserves tör­ténelméből tehetségével és szorgalmával újraéledő nem­zetnek szól. A nevelést, az oktatást és a művelődést a kormány- program központi kérdésnek tekinti, az ebbe befektetett szellemi és anyagi tőke a leghatékonyabban és leg­gyorsabban térül meg az or­Magyarországon az embe­rek ma már szabadon gya­korolhatják gyülekezési és egyesülési jogukat, pártokat alapíthatnak, szabadon, csak a lelkiismeretük által befo­lyásolva választhatják meg a hitükhöz legközelebb álló vallást, és szabad választá­sok útján megválaszthatták azt a Parlamentet, amely valódi népképviseleti szerv­ként a népakarat tényleges letéteményeseként működhet a jövőben. Ez a folyamat azonban még közel sem ért véget. Az emberi jogokra vonatkozó szabályozásunk zsinórmérté­kévé az Európa Tanácshoz való csatlakozásunkkal a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmá­nyánál sok tekintetben szi­gorúbb követelményeket tá­masztó Emberi Jogok Euró­pai Egyezménye válik. A le­endő kormány eltökélt szán­déka, hogy a magyar jog­rendszer és joggyakorlat en­nek az európai mércének megfeleljen. Nem teremtődtek meg még a teljes esélyegyenlőség fel­tételei mindazok számára, akik valamilyen formában szabadságvesztést szenvedtek politikai okból e hazában. E nagy számú politikai áldo­zat szabadulása után is el­nyomottnak érezte magát. Anyagi és erkölcsi rehabili­tációjuk megoldandó feladat. A helyzet teljes körű felmé­résére és a feladatok lebo­nyolítására megfelelő álla­mi szerv felállításáról gon­doskodunk, és az egyik tár­ca nélküli miniszter fel­ügyelete alá helyezzük e kérdést. A kormány a nemzeti és ték. A betegségek megelő­zése össztársadalmi ügy. A kormány felelős a lakosság egészségügyi ellátásáért, de az egyén is felelős saját egészsége megőrzéséért. Az egészségügyben alapvető és átfogó megújulásra van szükség, abból a célból, hogy egészségügyi ellátásunk ha­tékonyabban szolgálhassa az embert. Ennek feltétele, hogy az egészségügy na­gyobb arányban részesedjék a neipzet által megtermelt ja­vakból. A betegek* kiszolgál­tatottságát a kormány a sza­bad orvosválasztás megte­remtésével csökkenteni kí­vánja. szág számára, ahogy a világ számos felemelkedő — hir­telen felemelkedő — nemze­te is igazolja. A nemzeti megújhodáshoz kiművelt em­berfőkre van szükségünk, ami szinte közhely Széche­nyi óta. Nemzeti kultúrán­kat hagyományaink újra­élesztése és műveltségünk, iskoláink korszerűsítése ré­vén kell megújítanunk. A kormány célja olyan újítások bevezetése az isko­larendszerben, amelyek le­hetővé teszik az iskolaköte­lezettség 16 éves korig való kiterjesztését. - Ennek egyik alapkövetelménye az, hogy a maga keretén belül az okta­tási rendszerben olyan alsó-, középfokú iskolarendszer alakuljon ki, amelyben nin­csenek zsákutcák, bármelyik iskolatípus teljes képzést ad­jon önmagában, de tovább is lehessen lépni mindegyik­ből. A művészi tevékenységet nem szabad teljesen kiszol­gáltatni a piaci viszonyok­nak. A szépirodalmat — a könyvkiadás támogatása ré­vén —, a színház- és film- művészetet, a zene-, a tánc-, a képző- és iparművészetet ezután is állami támogatás­ban kell részesíteni, akkor is, ha a piaci viszonyoknak is lehetőséget nyújtunk. A művészetek költségvetési tá­mogatása azonban nem jo­gosítja fel a kormányzatot arra, hogy beavatkozzék a művészi ’alkotó folyamatba, vagy a művek értékelésébe. etnikai kisebbségek kultúrá­ját, nyelvüket önmagukban is, és a magyar nemzeti kul­túrát gazdagító értékként is elismeri, megőrzésükre, ápo­lásukra, továbbfejlesztésükre sajátos eszközeivel biztosíta­ni kívánja a kisebbségi kö­zösségek önszerveződésének szabadságát, támogatásukra lehetőségeihez mérten vállal kötelezettséget. A kormány az állam és az egyház teljes és valóságos szétválasztásának elve alap­ján áll. Ehhez szükségesnek tartja az egyházak működő­képessége feltételeinek tel­jes körű helyreállítását, gaz­dasági autonómiájuk bizto­sítását, és a magyar egyhá­zaknak vissza kívánja adni azt a történelmi szerepét, amelyet az elmúlt magyar évezred során játszottak megalakulásuktól kezdve egyházaink. A jogrendszer megfelelő A magyar társadalom az utóbbi négy évtizedben for­dított világban élt. Nem szabad vállalkozó egyének és csoportok szövetéből épült fel a gazdaság, nem auto­nóm együttműködő csopor­tok alkották a társadalmat, hanem egy másolt és élet­idegen politikai és gazdasá­gi rend nehezedett rá a la­kosságra. A gazdaságban is minden megfordult: az ál­lam magihoz vonta a gaz­daság irányításának, sőt mű­ködtetésének létfontosságú tevékenységeit, a vállalatok nem voltak valóságos vállal­kozások, a piac helyére be­nyomult az állami újrael­osztás. Erős, a magántulajdonon és magánvállalkozáson ala­puló szociális piacgazdaság áll stratégiánk középpontjá­ban. Mindazok, akik erőt-" lenek, hátrányos helyzetben vannak, egy szociális védő­háló révén segítséget vár­hatnak a társadalomtól és az államtól. Segíti azokat, akik akár a régi rendszer társadalmilag igazságtalan és gazdaságilag ésszerűtlen közegében halmozottan hát­rányos helyzetbe jutottak, valamint azokat, akik a mo­dern piacgazdaságban való átmenet során kénytelenek elszenvedni ilyen hatásokat. A szociális védőháló egy­szerre jelenti új munkaerő­piaci intézmények kiépíté­sét. a hatékony érdekvédel­met, egy olyan, vállalkozás segítő politikát. amelyik időleges védelmet ad a gaz­dasági átalakulás töréseire, egyben segítséget arra, hogy a munkanélkülivé váló ál­lampolgár újból bekapcso­lódhasson a gazdasági életbe. A kormány olyan politi­kára törekszik, hogy a nyug­díjasok nagy tömegei r.e szorulhassanak a valós meg­élhetési küszöb alá. Ugyan­csak célja, hogy a fiatalok életútját, gazdasági beillesz­kedését olyan intézmények segítsék, amelyek esélyt ad­nak a szükséges ismeretek és az első munkahely meg­szerzésére. A kormány új agrárpoliti­kát hirdet meg. A piacgaz­daság elképzelhetetlen való­működésének alapvető fel­tétele a független és korsze­rű igazságszolgáltatás. En­nek középpontjában a tény­leges bírói függetlenség, a bírói testületek és szerveze­tek autonómiájának kialakí­tása áll. Megindul a bírósá­gi szervezet és az eljárásjo­gok alapvető korszerűsítése is. Mindezt csak egy olyan gazdasági növekedés teszi lehetővé, amelyik egy két­éves gazdasági átalakulás után évi 3-4 százalékos mér­téket ér eJ. Gazdasági nö­vekedés nélkül belesüllye­dünk az adósságtengerbe, s nem lennénk képesek Nyu- gat-Európa fejlett társadal­maihoz egyenrangú partner­ként kapcsolódni, sőt, azt mondhatjuk: egyáltalán nem tudnánk kapcsolódni. A gazdaság belső feszült­ségeit, ésszerűtlen szerkeze­teit és lázas állapotát az er­re az évre már 20 százalék fölé szökő infláció jelzi. Nem élhetünk együtt egy olyan inflációval, amely ál­landóan gyorsul, amikor a lakosság és a gazdaság sze­replői folyamatosan azzal számolnak, hogy hónap-ól hónapra, évről évre az ár­emelkedések felülmúlják a korábbiakat. A kormány el­ső lépésben már egy éven belül megállítja az elszaba­duló inflációs folyamatokat a törekvéseivel, majd a há­rom éves időszak végére az infláció egyszámjegyűre zsu­gorodását tűzi ki céljául. Stratégiai célunk az erős és biztos forint megterem­tése, ennek révén a magyar nemzeti valuta konvertibi­litása. A külső konvertibili­tás már a jövő éven belül elérhető, a teljes konverti­bilitáshoz szükséges folya­matokat a kormány felgyor­sítja. A program eredményeként olyan piaci struktúra alakul ki, amelyben döntő súllyal szerepelnek a kis- és közép­méretű vállalkozások, nagy­mértékben átvéve a Pazar­ló, mesterségesen létrehozott és fenntartott állami nagy- vállalatok helyét. Ez a pri­vatizálási folyamat eredmé­nyeként alakul ki, ennek keretében számítunk a kül­földi működő- és pénztőké­re. A magyar gazdaságban szerepet vállaló külföldi tő­ke részaránya a program végére többszörösére nőhet. di magántulajdonos nélkül, amely a mezőgazdaságban nagyrészt természetes sze­mélyek tulajdonát jelenti, és zömében egybeesik a tulaj­don és a használat. Az új mezőgazdaság alapvetően magántulajdonos termelők családi együttműködésén, valamint a tulajdonosok va­lódi szövetkezetein — meg­határozott szűkebb körben, állami gazdaságokon — ala­pul. A mezőgazdasági tulaj­donreform alapelve, hogy a föld annak tulajdonába ke­rüljön, aki azt várhatóan megműveli. Célunk igazsá­got szolgáltatni a paraszt­ságnak az elszenvedett sé­relmekért. E tekintetben az 1947-es esztendő meghatáro­zó kiindulópont lehet, ami­kor kialakultak az 1945-ös földreformot követő tulaj­donviszonyok, és még nem kezdődött el az erőszakos kollektivizálás. De ez nem veszélyeztetheti sem a ter­melést, sem pedig az ország tulajdonrendszerének mo­dem kialakítását, és nem ve­szélyeztetheti egész agrárpo­litikánkat. A kormány ag­rárprogramja éppen ezért nem egy párt, hanem a koa­líció pártjainak egységes programja kell legyen. Für Lajos megvédte Raffay Ernőt Meglehetősen nagy visszhangot váltott ki a Honvé­delmi Bizottság hétfői ülése. Már csak azért is, mert annak idején sokan felkapták a fejüket, amikor Für Lajosnak, mint a honvédelmi tárca várományosának ne­ve felmerült. Ha bizalmat kap a Parlamenttől, a felsza­badulás utáni időkben ő lesz a harmadik civil honvé­delmi miniszter. Ismerve azonban irodalmi munkássá­gát, egyáltalán nem áll messze tőle ez a terület. — Kemény kérdéseket kapott Für Lajos a bemutat­kozó ülésen, ám „katonásan” helyt is állt — mondta a Parlament szünetében Markó István, megyénk egyik MDF-képviselője. Természetesen szóba került Raffay Ernő ügye is, amit anak idején az időközi választáso­kon is „bedobtak”. Raffay ugyan nem vett részt az ülé­sen, Für Lajos azonban ismételten elmondta, hogy az a bizonyos levél, amiben a képviselő a „kommunistaelle­nes irodalom” betiltását kezdeményezte, olyan időszak­ban íródott, amikor ő maga már megfigyelés alatt állt. Abban a helyzetben kénytelen volt megtenni e lépést azért, hogy folytathassa munkáját. Für Lajos azt is hoz­zátette, hogy Raffay munkásságának ez csupán egy pi­ciny mozzanata volt, ami eltörpül a számos értékes te­vékenysége mellett. Korszerű jogrendszert és gyakorlatot Igazságot szolgáltatni a parasztságnak Magántulajdonon alapuló piacgazdaságot A fennmaradó állami föl­dek sorsa a Parlament dön­tésétől függ, addig be kell fagyasztod a nagyüzemek tulajdonéban és használatá­ban levő földek eladását, be­leértve a tagok közötti ki­osztást is. A termőföldek hasznosítása a tulajdonosok akarata szerint alakul, ők döntik el, hogy egyénileg vagy közösen művelik, bér­be adják vagy eladják. A külföldiek hazai földszerzé­sét nyilvánossá, átláthatóvá kell tenni, az átmeneti ide­ig korlátozható csak. Méltó helyet Európában A Magyar Köztársaság független, a nemzeti érde­kek elsődlegességén alapuló külpolitikát fog folytatni. Nemzetközi helyzetünk eh­hez pillanatnyilag kedvező, mert valamennyi nagyhata­lom elfogadja, illetve támo­gatja a végbement politikai átalakulást, és szuverenitá­sunk teljes körű megvalósí­tását. Mondom ezt úgy is, hogy a nehézségeket termé­szetesen ismerjük, és nin­csenek illúzióink abban sem, hogy vannak, akik nem feltétlenül örülnek ennek. A gazdasági átalakulás ered-, ményessége mellett elsősor­ban külpolitikánkon múlik, hogy az elmúlt évékben megszerzett előnyt és a tér­ségünkben kialakult hatal­mi átrendeződést kihasznál­va megszilárdítjuk-e helyze­tünket, és el fogjuk-e tudni foglalni a hagyományainkból és földrajzi helyzetünkből fakadó, bennünket megille­tő helyet Európában. Magyarország független­sége és biztonsága érdeké­ben .arra törekszünk, hogy az 1991. június 30-i határidő előtt eltávozzanak hazánk­ból a szovjet csapatok, de mindenképpen arra kell tö­rekednünk, hogy ez ponto­san következzék be, ha más mód nincs. Az államterület és az új politikai szerkezet védelmét az ütőképes hon­védség mellett egy új, össz­európai kollektív biztonsági és együttműködési rendszer­re kell építenünk. Ez többet jelent, mint a nagyhatalmi garanciák nélküli semleges­ség. Egy ilyen szerződés lét­rehozásában való tevékeny közreműködés a magyar külpolitika egyik első szá­mú feladata. Ettől függetlenül, már a legközelebbi jövőben, kez­deményezni fogjuk a velünk szomszédos államokkal a kölcsönös érdekeket és jó­szomszédi viszonyt biztosító kétoldalú szerződéses kap­csolatok létrehozását. A Varsói Szerződésben va­ló részvételünk ellentétes a nemzet 1956-ban kifejezett és a legutóbbi választásokon is megerősített akaratával, véleményünk szerint maga a szerződés is szükségtelen hosszabb távon. Jogi, kato­nai és politikai álláspontunk érvényesítése érdekében tár­gyalásokba fogunk bocsát­kozni a szerződés tagálla­maival, figyelembe véve a nemzetközi jogi feltételeket, szomszédaink álláspontját és hadseregünk ütőképessége fenntartásának szükségessé­gét. És itt kell figyelembe vennünk a magyar Ország- gyűlés erre vonatkozó állás- foglalását is. Kisebbségi politikánk fő célja az emberi jogok és ezeken belül a kisebbségek jogainak érvényre juttatása határainkon kívül és hatá­rainkon belül egyaránt. Te­kintettel arra, hogy a ma­gyarság egyharmada hatá­rainkon kívül él, a magyar államnak különleges felelős­sége a magyar nemzet, mint kulturális és etnikai közös­ség megmaradásának támo­gatása mindenütt. Ezért ál­lunk ki — a fennálló nem­zetközi szerződések tisztelet­ben tartásával, azok szelle­mében — a határainkon kí­vül élő magyar közösségek önrendelkezési jogainak megtartása mellett, a szom­széd államok kormányainak kinyilvánított ígéreteivel is összhangban. Ideje, hogy a nemzeti kisebbségek való­ban az országok közötti ba­rátság legfontosabb hídját alkossák, de ezt csak a jo­gaikat és méltóságérzetüket visszanyert közösségek lát­hatják el. Ebben a tiszta tö­rekvésünkben számítunk a demokratikus államok kor­mányainak és közvélemé­nyének támogatására éppen ügy. mint az európai és a nemzetközi szervezetek poli­tikai segítségére. Külön hangsúlyt helyezünk a ha­tárainkon túl élő, az egyko­ri történelmi Magyarország területén élő magyar ki­sebbségek mellett a nyugati magyar emigrációval való kapcsolatunkra, és a nyuga­ti magyar emigráció problé­makörének rendezésére tö­rekedve kívánjuk, hogy meg­tartva akár állampolgársá­gukat, ugyancsak vállalkoz­zanak a híd szerepére, vagy nemzetünk érdekében a népi diplomácia feladatkörének ellátására. A kormány új honvédel­mi doktrínát dolgoz ki és érvényesít a jövőben. Ennek alapja, hogy nemcsak a bel­ső elszánás, de a külső fel­tételek is adottak ahhoz, hogy a katonai tömbök ad­ta kényszerhelyzetből a kö­zös európai biztonsági rend­szer létrehozása felé moz­dulhassunk el. A kormány kiindulópontja az ország szükséges és elégséges vé­delmének biztosítása, vagyis a magyar honvédség véde­kező és nem támadó jellegű haderő Lesz a jövőben. Tisztelt Ház! Végére értem ennek az alapelveket tartalmazó poli­tikai stratégiai fejezetnek, amely átfogta, meghatározta az elkövetkező esztendők te­vékenységét. Most rátérek az utolsó fejezetre, ahol rövid távú cselekvési programunk alapelveivel foglalkozom. A kormány programja vá­zolta az alapértékeket, a tár­sadalmi és gazdasági cselek­vés fő irányait. Az elkövet­kező mintegy 100 napot kulcsfontosságúnak tartja az 1990-ben érvényesülő kedve­zőtlen társadalmi és főként gazdasági folyamatok meg­fékezése és a három eszten­dőre szóló megújhodási fo­lyamat sikere szempontjá­ból. A rövid távú program ke­retében a kormány a követ­kező lépéseket kívánja meg­tenni: Először a kormányzati irá­nyítás szervezeti és műkö­dési rendjének átalakításá­ról. A demokratikus alapokon álló koalíciós kormányzás és a piacgazdaságra történő át­menet együttesen igényli a közigazgatás gyökeres átala­kítását. A Parlamenttől ka­pott felhatalmazás alapján a kormány a hivatalba lépé­sét követő 120 napon belül kialakítja egy ütőképes, kor­szerű, társadalmilag és anya­gilag nagyobb megbecsülést élvező, de kisebb létszámú és költségű államigazgatás szervezeti és működési rend­jét. A koalíciós kormányzás politikai követelményein túl az államigazgatás átszerve­zésénél a szakszerűség, a szakmai színvonal emelése a cél, a közszolgálat pedig a parlamenti többséget élvező kormány lojális partnere kell legyen. A következő az infláció- ellenes és vállalkozásélénkítő program néhány pontja.

Next

/
Thumbnails
Contents