Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-21 / 117. szám
NÉPÚJSÁG 1990. május 21., hétfő Gyilkost fogó kiskatónák... Határőrökkel - határszemlén Porfelhő takarja be az utat. Csendes a határ, csak a n»a- dárcsicsergés hallik. Kegyetlenül süt a nap, nyári ruhában is nehéz elviselni. Kísérőink katonák, az ő ruhájuk pedig bizonyára jobban „fűt”, bőrcsizmáikról már nem is beszélve. — Még 24 óra és vége. Ezt már kibírjuk, még akkor is, ha tíz órát kell féllábon a napon állnunk. Sok volt a 18 hónap! ment egy fél lépésen múlt, Török Zoltán mosolyog, arcáról leolvasható a nagy öröm: holnap már a családjának mesélheti katonadolgait. Az orosházi határőrkerületben május 16-án a lesze- relők között volt Török Zoltán és Szepesi István, akikkel most a magyar—román határ mezőhegyesi szakaszán beszélgetünk. Elkísért minket erre a határszemlére Dávid Károly őrnagy is, aki a legnagyobb elismeréssel beszélt a határt járó kiska- tonák munkájáról. No, de tartsunk sort! — Nem akarjuk mi saj- náltatni magunkat — folytatja a szimpatikus. 22 éves, szegedi lakosú Török Zoltán —, de ha valaki nem próbálta, igazán fogalma sem lehet arról, hogy mit jelent naponta, éjjel 22-től reggel 6-ig szolgálatot teljesíteni. A legtöbbször gya- tag kellett megközelítenünk a határszakaszt. Van olyan terület is, ami az őrstől 9 km.re fekszik. Gondolja csak meg. nem semmi oda- vissza, télen-nyáron 18 km-t megtenni. — Voltak-e emlékezetes „kalandjaik”? — Ha kalandnak llehet nevezni? Nyár volt és töksötét. amikor az egyik ellenőrzésen a társam hirtelen megállt. Még időm sem volt megkérdezni, mi a baj. hogy össze nem ütköztünk egy menekült családdal. Romániai magyarok voltak ... Szepesi István csongrádi fiú, alig múlt 21 éves. — Egyik szolgálati helyünk a kukoricatábla mellett volt, amikor elfogtunk egy román házaspárt és a 15 éves fiukat. Egyikük tudott magyarul. Közvetlen, barátságos emberek voltak. Mostanában kevesebb a határsértő. bár még mindig előfordul. A zűrös idők akkor voltak, a forradalom idején. A segítő, Baksis Búcsút mondunk a mezőhegyesi határőrsön szolgálatot teljesítő két fiatalembernek. Irány Orosháza, a határőrlaktanya. Beszélgető- partnerünk Pál János ezredes. Továbbra is velünk marad eddigi kísérőnk, Dávid Károly őrnagy. — A megye teljes határterülete, Csangrád és Hajdú- Bihar romániai szakasza, közel 300 km hosszban tartozik az orosházi határőrkerülethez — kezdi az ezredes. — Ez, létszámunkat tekintve olyan sok, hogy gyakorlatilag egy ember sem jut egy kilométer határszakasz őrzésére, ön az egyik cikkében megkérdezett bennünket, hogy hogyan őrizzük a magyar—román határt úgy, hogy kisétálhat egy ember több mint ezer birkával, szekerekkel, gépkocsikkal’? A cikk megjelenése után többen cinikusan megkérdezték, hogyan is? Az anyag félreérthető volt. Nem derült ki belőle például az, hogy Bratu Ioannak Magyarország egész területére ideiglenes tartózkodási engedélye és konvenciós útlevele vollt. Legeltethette tehát a birkáit a határ vonalán is. Miért kellett volna arra gondolnunk, hogy visz- szasétál? És miért kellett volna őriznünk? Teljes bizalmat élvezett. Útlevelével hetente-kéthetente kiutazott Romániába. Ha egy járőrünk távolabbról észleli is az ő mozgását, akkor sem tudta volna eldönteni — a terület jellege miatt —, hogy magyar vagy román részen van-e. Ahogy említettem, a határ közvetlen közelében is legeltethetett. A zöldhatáron manapság is 8-an, 10-en jönnek át naponta. A járőröző kiskatónák ma is teljes 300 kilométer hosszban vigyázzák a határt. — Jelentős számban érkeztek ez évben is menekültek? — 1989-ben közel nyolcezer menekülőt regisztráltunk területünkön. Ez évben eddig 406-an érkeztek illegálisan. El kell mondanom, hogy az elmúlt évben a nyolcezer közül egyetlen menekült volt, aki úgy jött be országunk területére, hogy azt nem vettük észre. Azt hiszem* ez egyértelműen a kiskatonáink éberségét tanúsítja. Ne higgye, hogy a mundér becsületének védelmében mondom, de akár a kiskatonákat, akár a hivatásos állományt említem. ezt a munkát csak becsülettel, szívvél1, lélekkel, és hivatástudatból lehet végezni. A „nagy inváziót” nem egy munkatársunk családi élete is megsínylette. Hiszen a múlt évben szinte éjjel-nappal a menekültek ügyeivel foglalkozott az állományunk. Nem lennék korrekt, ha nem említeném meg a határőrterületen élőket. A menekültek közel 40 százalékát lakossági bejelentés alapján fogtuk el. Hogy egy szomorú példát említsek: A biharkeresztesi határőrökén és á lakosokon múllt, hogy egy gyilkos nem játszhatta ki a törvényt. Megrázó a történet. Fodor Lajos román állampolgár. Büntetett előéletű. 1988-ban átszökött hozzánk, de pontosan előélete miatt a magyar állam nem fogadta be. Hazájában tiltott határátlépésért 3 és fél évi börtönre ítélték. Ez ■ alól ’89 karácsonyán amnesztiával szabadult. Ez év márciusában ismét illegálisan jött országunkba Itt is elkövetett egy bűncselekményt. és amikor érezte, hogy szorul a hurok, tervezte, hogy visszaszökik. Ti- borszálláson akart a Krasz- nán úgy átjutni, hogy lehetőleg kikerülje . a határőröket. A községben csatangolása közben megállított egy 12 éves kislányt. Megkívánta a gyereket, aki ösz- tönszerűen védekezett. Fodor megszorította a torkát, lerángatta a gát oldalán, és a fejét többször a földhöz verte. A kislány meghalt. A gyilkos most börtönben várja büntetését. Ne vegye dicsekvésnek, de némi túlzással állíthatom, világraszóló, amit pór éve végzünk. Ügy gondolom, ennyi menekültet egy európai ország sem tud „felmutatni”, mint ahánnyal nekünk foglalkoznunk kellett. És azt hiszem, alapvetően zökkenőmentesen láttuk el feladatainkat szűkös lehetőségeink ellenére. Nem tudom, mennyire közismert például, hogy a decemberben induló és Romániába tartó élelmiszer-szállítmányok biztonságos célbaéré- sét is mi segítettük. De hát azt gondolom, az volt a természetes, hogy ezt nem vertük nagydobra. Béla Vali J=----------------------“V. A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ Metrotourist valutáért árusító boltja (Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 6. sz.) felhívja kedves vásárlói figyelmét, hogy nagy választékban találhatók illatszerek és italok, illetve május 21-től május 27-ig a gyermeknap alkalmából a gyermekjátékok 10% engedménnyel kaDhatók! Hirdessen lapunkban! 4 PÄLYAZAT! A Kőolajkutató Vállalat orosházi MUNKÁSSZÁLLÓJÁT vállalkozónak, vagy gazdasági társaságnak 1990. július 1-jétől ÜZEMELTETÉSRE ATADJA. A pályázatokat Kőolajkutató Vállalat, Belföldi Vállalkozási és Szolgáltatási Iroda, 5000 Szolnok, Munkásőr út 43. címre kérjük leadni levélben, vagy személyesen, 1990. május 31-éig. Telefon: (56) 40-514. ERDÖGAZDALKODASSAL FOGLALKOZÓK FIGYELMÉBE! Az Erdészeti Szolgáltató Kft. kitermel, felvásárol, szállít, értékesít rönk-, papír-, oszlop-, tűzifakészleteket. Vállal: tuskózást, mélyszántást, gyérítést, ritkítást, véghasználatot, bérfakitermelést, saját brigádjával is. Keres: Darus gépjárműszerelvényekkel rendelkező fuvarozókat, rönk szállítására. Cím: Kirendeltség: Szeged, 6724 Szaitymazi u. 18. Telefon: (62) 24-530. Telex: 26-865. Központ: Kaskarutyú, 6211, Hunyadi u. 38. Telefon: (78) 46-191. Fax: 78/46071. A TÜRKEVEI VEGYESIPARI KISSZÖVETKEZET, TŰRKEVE, Május 1. út 13., MEGNYITOTTA: FÉM- ÉS VASÁRUBOLTJÁT. BÁDOG OS-FÉLKÉSZTERMÉKEK, FÜGGÖERESZ-CSATORNA, LEFOLYÓK, IDOMOK, egyedi megrendelésű épületbádogos-termékek, kapuk, kerítésmezők, garázs- és pinceajtók. KÖZÜLETEKET, MAGÁNSZEMÉLYEKET MAGYAR—AMERIKAI VEGYES VÁLLALAT keres a megye területén ipari, mezőgazdasági és idegenforgalmi hasznosítás céljára ingatlanokat amerikai befektetők számára! Varrodát keresünk 10 ezer gyermekfürdőruha varrására! Exportképes termékeket keresünk nyugati piacra! AQUATRADE KFT., Füzesgyarmat, Kossuth u. 3—7. 5525 PIRAMIS elemesbútor ^lakástextil OTP-BEFIZETÉS NÉLKÜLI HITELAKCIÓ A DOMUS Áruházban, Békéscsaba, Lázár u. 2. PIRAMIS Áruházban, Békéscsaba, Tanácsközt. u. 6. sz. 1990. június 2-áig 5000 Ft-tól 70 000 Pt-ig befizetés néilikül vásárolhatnak boltjaink teljes áru választékából. DOMUS ajánlata: szekrénysorok, kárpitosgarni túrák, fagyasztók, műszaki cikkek. PIRAMIS ajánlata: fagyasztók, lakástextíliák, tapéták, gnaboplaszt PVC-k, szőnyegpadlók. Várjuk kedves vásárlóinkat! Szepesi István és Török Zoltán elhagyják a megfigyelőállomást Fotó: Kovács Erzsébet