Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

1990. május 19., szombat TALLÓZÓ IkÖRÖSTÁJ Déli báb kergetés helyett reális célokat Vágyaink jelképe ... az Európa-házba költözés nemcsak kortesfogás, vá­lasztási lózung: méltán tekinthetjük Nyugatra haladó tár­sadalmunk vágyai jelképének. Más kérdés persze: kellünk-e oda lakónak most, hogy kezdjük elsajátítani a házirendet? Esélyeinket nem mindenki ítéli meg derűlátóan. Kelet-Európa talán soha nem volt teljesítőképességben, életmódban, élettapasztalatokban, s főként anyagi és szel­lemi infrastruktúrájában olyan távol a földrész másik fe­létől, mint most, a balul sikerült „szocialista kísérlet” négy és fél évtizede után. A második világháborús gyermekek nemzedéke nagypapa-, nagyanyakorba jutott már, egy csak­nem leélt életnek azzal a keserő tapasztalatával, hogy bo­kányi vízben nem lehet úszóversenyt rendezni. A gyermekek és unokák nemcsak okulnak az apák és nagyapák balsikereiből: génjeikben hordozzák az ismétlés veszélyét is. Nemzedékek születtek és hunytak ki anélkül, hogy megtanultak volna vállalkozni, kezdeményezni. Ki ta­nítja meg erre a ma fiataljait? Többnyire autodidakta mó­don, önerőből kell elsajátítaniuk ezt a művészetet is, mint a hőn óhajtott nyugati nyelveket... (Szászi József; Magyar Napló). ,Bóvlidömping az erkölcsi piacon rt Magyar tavasz (Elmentek a fagyosszentek). (Lakatos Ferenc karikatúrája) (A Vas Népe karikatúrája) „Csak két emberre ... Az infláció ellen alap­vető okainak kiiktatásával lehet csak küzdeni, ez nem jelent mást, mint a terme­lésben eredményes, verseny- képes tevékenységet kell folytatni, és az elosztásban csak a tevékenység eredmé­nyeit szabadjon figyelembe venni. Ehhez olyan intézke­dések sorozatára van szük­ség, amely a társadalom te­herviselő képességének ke­retein belül fokozatosan ki­kényszeríti a gazdaságos te­vékenységet és minden .terü­leten megszüntetni a pazar­lást. A gazdaságpolitikának reális célkitűzésekkel kell rendelkeznie, és nem szabad a gazdaság valós helyzetét fi­gyelembe nem vevő délibá­bokat kergetnie. A konverti­bilitás jó dolog, ha egy gaz­daság teljesítőképességére alapozódik, anélkül azonban görögtűz, a korábbinál is rosszabb helyzetet hoz lét­re. A konvertibilitás nem pénzügyi elhatározás kérdé­se, hanem a gazdaság fej­lettségének következménye. Olyan 'kísérletek, amelyek ezt a játékszabályt nem tartot­ták be, mindeddig az inflá­ció fokozódását vonták ma­guk után. Végezetül külön érdemes szólni — aktualitása miatt - a privatizációról. Az állami vagyon értékesítéséből be­folyó összegek az időközben számbavett belső államadós­ság csökkentését kell szol­gálják, mert enélkül ezek­nek az összegeknek az új­bóli felhasználása növeli, ... Petres Tamás (a to­vábbiakban P. T.) valamikor a télen jelentette be az unalmast. Nehezményezte, hogy a Videoton nem fizette ki a neki járó összeget, ezért good bye-t mondott és rö­vid eltűnés után Veszprém­ben tűnt fel. Mecénást is talált — ifsm is egy olcsójá- nost —, aki etette-itatta, dé­delgette és elintézte, hogy átigazolhasson a Veszprém­be. Természetesen a Video­ton nem hagyta annyiban a dolgot, érthető módon küz- dött-harcolt huszonegy éves játékosáért, aki Fehérváron lett válogatott. Közben per­sze P. T. is perelt, mi több, még arra sem sajnálta az időt, hogy csőbe húzzon és lebuktasson egy MLSZ-mun- katársat... növelheti a fedezetlen pénz- mennyiséget. Különösen igaz ez, ha a privatizáláshoz bel­földi forrásokból nyújtanak hitelt, mert ez esetben gya­korlatilag csak az állam- adósság egy részének a ve­vőre áthárítása történik. (Az új tulajdonos a korábbi vagyonra felvett állami hi­telt remélhetőleg törleszteni fogja és ezzel is segíthet a gazdaság egyensúlyának ja­vításában.) Mindebből kö­vetkezik, hogy a privatizá­lásból eredő bevételek nem lehetnek a folyó költségve­tés bevételei, nem fordítha­tók a' folyó kiadások finan­szírozására. Ebben az eset­ben ismét az elszámolási rendszer segítségével fokoz­nánk a masszív inflációs fo­lyamatot. Az infláció ellen való fel­lépés általános társadalmi igény. Nincs olyan politikus, gazdaságpolitikus, aki ezt ne hangoztatná. A gazdasági okok megváltoztatása nehéz folyamat és nem hoz gyors eredményeket. De az elszá­molási szféra — szabadjon így mondani — inflációt keltő pénzügytechnikai „trükkjei” viszonylag gyor­san kiiktathatók. Ez esetben a pénzfolyamatok tárgyia- sabb, használhatóbb infor­mációt jelenthetnek és job­ban segíthetnek a gazdasági tevékenység megítélésében, és reális reményt nyújthat­nak az inflációellenes harc­hoz. (László Andor; Hitel) Enyhe túlzásnak érzem azt is, hogy P. T. Fabulon-tini- tonikért kiáltó arcát az el­múlt néhány hónapban több­ször láttam a televízióban, mint a közismert bemondó­két; hogy szinte hetente kö­nyökölt be a képernyőről az otthonomba, és folyton-foly- vást azt hadarta, hogy vele milyen igazságtalan a sors. A valóság ugyanis éppen az ellenkezője: P. T. jó ba­rátságban van a sorssal. Mindössze huszonegy éves, és máris olyan körülmények között él, mint mások egy sikeresnek mondható élet­pálya végén. Mégsem rá ha­ragszom, miért is tenném, nem vagyok klubelnök, előnytelen szerződést sem kötöttem vele, ráadásul en­gem (még) nerrF perelt be. ... Rikolt a szellemi kom­mersz, politikai tucatáru az önjelöltek gomblyukában, bóvlidömping az erkölcsi piacon. Szabadnak véli ma­gát, aki egy jót gorombás- kodott, függetlennek, aki a tőle eltérők torkára hurkol­na kötelet. Szóinfláció seké- lyesíti a mégiscsak cselek­vők ázsióját. Nemcsak a va­lóban megsemmisítendő ha­sad, szétfércelődnék nemes kapcsolatok is. Gyökerestől tépetik az a növény, amely a romlott levegőben oxigént adott. Silány művirággal ko­pog a magabiztos jövevény, fuldokolva köszön a házi­gazda. * Nagy és csakugyan rend­kívüli lélegzetvételünkben túl sok a por, megannyi ká­ros mellékhatást le kell szív­ni, tüdőnkben lerakódik a szabadság füstje is. Inog az arányérzék: óriásnak hiszi magát a törpe, egy-egy fürge hűségnyilatkozat leszorítja az alkalmassági mércét, ki­világíthatja magát a senki. Buzgó tekintet mélyén már ott a mohóság: ki az enyém, mi az enyém. Minden el­adó újra. Kukába a kölcsön­vett veterángimnasztyorká- val, árulnak forradalmár- gúnyát is, most éppen ez a divat, kapjuk magunkra. Fo­lyik az országos kézmosás, Eleve hibás ...Az elmúlt negyven év politikája azt tekintette fel­adatának. hogy a múlt szá­eljött az átvedlés korszaka. Majd kiesnek a pádból a mindig készséges nebulók: bejött az új tanár, most kell a krétát kivinni, tegnapi té­telt törölni, mintha a mait tudnánk, táblához tündököl­ni. Az imént még sarokba ál­lítottak, betapasztott szájú- ak, teremből kitiltottak, he- tedíziglen meghurcoltak, vagy éppen azok, akiknek bőrére ment a játék, több­nyire most is csak csönde­sen, bölcsen teszik a magu­két ... Még hallgatásukban is több a dallam, mint a tü- lekedők izgága tenorjában. Nincs miért félniük: azt te­szik, amit eddig, s értik a módját. Épp csak a mester­séges nehezéket oldozgatják a derekukról, a ballasztot vetnék ki talán már köny- nyülő szívükből. Históriai tapasztalatban, emberi emberek tartásában, rontatlan reményeinkben várakozik a minőíség. A sza­vatolt anyagú lélek, amely meg nem gyűrhető, amely­nek a legképtelenebb idők­ben is jó a tapintása. Az a tartós tudás és érték, mely­nek ereje: szerénység, visz- szafogotíság ... (Nádor Ta­más; Rádió- és Televízióúj­ság) tartozzék...” ... A sok éve tartó népes­ségfogyásnak csak az egyik és nem is a döntő oka a rossz fizetés, az anyagi bi­zonytalanság. Sokkal inkább befolyásol „nem szülésre” a rossz közhangulat, s valljuk be, a durva gyerekellenes- ség, a gyermekintézmények diktatórikus és sivár vol­ta ... Mi nők, - nagyon nem sze­retjük, ha a hátunk megett, megkérdezésünk nélkül, az életünk főszerepéről férfiak döntenek. Nem kérjük, el­lenben elvárjuk, hogy a gyermekvállalás ügye pon­tosan csak két emberre tar­tozzék, az anyára és az apá­ra. Nem tudok nagyobb vét­ket elképzelni, mint a for­szírozott, kikényszerített szülést. Nagyobb vétek, mint a terhességmegszakítás. A nem kívánt gyerek ugyanis minimum három ember éle­tét löki zsákutcába. Nem lenne akkora a hara­gom, ha minden társadalmi és egyéb feltétel a szülésnek kedvezne. Olyan országban azonban, ahol a nők nagy része kényszerpályán mo­zog, ahol muszáj dolgozni menniük, ahol a lakáskér­dés siralmas, ahol a környe­zeti ártalmakba csak bele­halni lehet, ott nem javas­lom, hogy az abortuszt bizo­nyos pártok — ilyen vagy olyan jelszavakkal — kisa­játítsák. Szó van arról, hogy az orvosok ma már lelkiis­mereti ökokból megtagad­hatják a 'terhességmegszakí- tást. A nőnek ezzel szemben nem lehet joga lelkiismereti okokból nem szülni? Természetesen nem szeret­nénk, ha a terhességmegsza­kítás a családtervezés egyik formájává válna. Ezt meg­akadályozandó az orvosok felvilágosító missziója, nem pedig a tiltás és a büntetés. Ha a férfiak szeretnének va­lami óriási, látványos politi­kai tettet végrehajtani a megújuló társadalomban, akkor harcoljanak azért, hogy csak a férfi fizetéséből tudjon megélni tisztességgel egy háromtagú magyar csa­lád. Ez igen, ez politikai tett, és ezzel már néhány ezer nőt boldoggá is lehetne ten­ni. (Seszták Ágnes; Képes 7) Dívik a homoszexualitás A rácson túli világ valósága Petres kontra... Meccsek, pályán kívül Tökéletesen megértem, ha egy ember harcol az igazá­ért. Azt is elfogadom, ha egy klub érvényesíteni kí­vánja jogait. Az azonban már elfogadhatatlan szá­momra, ha egy olyan fiatal­ember tulajdonképpen piti panaszából lesz országos ügy, aki tulajdonképpen még semmit nem produkált, s eredmények híján legfeljebb tehetségesnek nevezhető. A tehetetlen, önmaga dön­téseit kontrázgató, állás­pontját hetente változtatga- tó MLSZ-bizottságok heró- tom igazi okai. Aligha járok messze az igazságtól, ha megkockáztatom: a szövet­ség hitele egyre inkább meg­kérdőjelezhető. A káosz — lásd Petres-ügy, kapitány­válság — nagyobb, mint ko­rábban bármikor ... (Jakab József; Népszabadság) zadi tőkés viszonyok hibát­lan' ellenrendszerét alakítsa ki. Erről ugyan kiderült, hogy talán eleve hibás el­képzelés volt, de sokkal in­kább az lett a veszte, hogy közben minőségileg más tár­sadalommá alakult a meg­reformálandó ellenfél, a ka­pitalizmus... (Kopátsy Sán­dor; Mozgó Világ). — Az isten lábát fogtam meg az asszonnyal, nem iszik, nem dohányzik, nem főz, nem öltözködik ... (Brenner György rajza) (A Figyelőből) ... A börtönszakemberek mentesek a ha­mis moralizálástól. Tudják, hogy a bűntet­teket nem lehet egy okra visszavezetni, ha­nem a különböző tényezők összhatása idézi elő. A kinti feltételek romlásával a neve­lés egyre kevesebb eredménnyel kecsegtet. Leverő tanulság: a nevelőmunka csak benn fegyelmez, de a polgári életre alig készít elő — a magyar társadalom pauperizálődá- sával nem lehet lépést tartani. 1116 dolog a szexualitás is. Régen az alul­tápláltság és a bróm segített. Ma az elítéli­tek jóllakottak, s szeretnének szeretni. A fogházasok az Emanuelle-t nézik, s a nekik engedélyezhető gyakoribb eltávozásra gon­dolnak. A hosszabb szabadságvesztéssel sújtottak közt’dívik a homoszexualitás. Ré­gebben üldözték ezeket a kapcsolatokat, ma viszont már éppúgy beépítik az őrzés és a nevelés stratégiájába, akár a kinti munkaadók, amikor előnyben részesítik a rendezett házasságban élőket. Természete­sen a megtörés papíron, nevelési tervben nem jelentkezik. A bírói döntések gyakran ma is túlzóan kemények. Ez a diktatúra eredeti jogi el­gondolásából fakad: bárki börtönbe való, kis és nagy bűnösök egyaránt. Az ideigle­nes szabaduláshoz, a harmadoláshoz, vagy a negyedeléshez vigyázni kell a bírói dön­tés formális helyességére, azaz az elköve­tett bűn nagyobb súllyal esik latba, mint a szabadságvesztés idején tanúsított loja­litás. a reform jogászok könnyítésekért har­colnak. Csakhogy, ha divatba jön is a pénz- büntetés, a hétvégi elzárás, s a kis tévely­gőket valóban elválasztják a visszaeső bű­nözőktől, akkor a kemény fegyház határ­vonalát is egyértelműen meg kell húzni. Az utca embere, aki csak azt látja, hogy nő a bűnözés és csökken az elítéltek szá­ma, értetlén a finom jogi érvelésekkel szemben. Valamikor a magányt, a magánzánkát a nevelés eszközének tekintették. A nálunk is alkalmazott ír büntetés-végrehajtási el­vek szerint az elítélt az első hónapokat magányban, önmaga vizsgálatával töltötte. A szocialista kor krónikus helyhiánya foly­tán a magánzárka a fegyelmi büntetés he­lye lett; hiszen egyébként hárman, tízen, esetleg még többen vannak a zárkában, Akik a magányt szeretik, s gyomorgörcsük van a többiektől, vétenek a fegyelem ellen, hogy magukra maradhassanak. Nem isme­rik, de ilyenkor érzik Santre mondását: a pokol a többiek ... Az érem másik oldala az őrök: sem az igazságügy, sem a kormány nemigen fog­lalkozik velük. Sokuk csak 8-9 ezer forint körül keres. Ausztriában ennek kétszeresét kapják ottani társaik, schillingben. Negy- ven-ötven éves korukban ugyanúgy szív-, ideg-, gyomor- és mozgásszervi bántal'mak jellemzik őket, mint a visszaesőket. Rabok, cigányok és smasszerok előbb halnak meg, mint ahogy az amúgy is alacsony magyar- országi halálozási ráta diktálná. A gyűjtő­beli őrök nehezen kapnak lakást — az újak közül sok albérletben él — s így nem vé­letlen a 90 főre tehető létszámhiány. A tíz éve vagy annál régebben nyugdíjazottak közül sokakat segélyezni kell: nyugdíjuk átlagban 5 ezer forint körül mozog. A Gyűjtő egy közepes nagyságú, ám az ala­csony rabmunkabérek miatt egyelőre ren­tábilis bútorgyárat üzemeltet. Ennek év vé­gi nyeresége sokat emel az őrszemélyzet és a benti polgári alkalmazottak jövedel­mén, de a hierarchia csúcsán álló parancs­nok juttatása is messze alatta marad egy kiinti vállalatvezető jövedelmének, (Tamás- ka Péter; Heti Világgazdaság).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents