Békés Megyei Népújság, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-19 / 116. szám

1990. május 19., szombat o Hz igazgató „nem hisz a könnyeknek» II békéltető tárgyalás eredménytelen (Folytatás az 1. oldalról) Hajlamos az ember azt hinni, minél többet foglal­kozik valaki egy összekuszá- lódott ügy kibogozásával, annál világosabbá válik a helyzet. Nos. ez esetben nem így történt. Mert hovato­vább az sem egyértelmű, ki kiben nem bízik. A dolgo­zók az igazgatóban? Vagy egy dolgozó az igazgatóban? Vagy az igazgató egy dol­gozóban? Netán a felügye­ltet! szerv a vállalatban? De az is lehet, hogy a dolgo­zók nem bíznak a sajtóban’ Nem sorolom tovább a nyi­latkozatokban, az elbeszél­getéseken és a vállalati fó­rumokon felvetődött kérdé­seket, hiszen az ügyről tu­dósítva lassan úgy érzem magam, mintha bokszmérkő­zésen lennék. Vagy még úgyabbul. hiszen itt már ré­gen nemcsak a mérkőző fe­lek. de a bírák, sőt a szur­kolók is kaptak a pofonok­ból. Hogy a meccsnek mi a végkimenetele? És egyál­talán mi lesz e „sportág” további sorsa? Ez úgy tű­nik senkit nem érdekel. Keserű szavak ezek, ám napjainkban annyi ilyen és ehhez hasonló bizalmi vál­sággal találkozunk, hogy ta­lán érdemes levonnunk az ügy tanulságait is. Mert mi történt tulajdonképpen? Először is kipattant a „bot­rány”, azaz egyesek hangot adtak a sajtó hasábjain bi­zalmatlanságuknak. A me­gyei tanács illetékes osztá­lya vizsgálatot — vagy in­kább elbeszélgetéseket — II hír félig igaz A napokban kósza hírek keltek szárnyra Békéscsa­bán, miszerint ausztrál (?!) tőke bevonásával hamarosan bevásárlóközpont létesül a JÖkai u.—Gyóni Géza u.— Tanácsköztársaság útja által határolt területen. Kézenfekvőnek tűnt a fel­tevés: a megyeszékhelyen is megjelenik az az ausztráliai magyar vállalkozó, aki már 18 hónapja nem tudja meg­venni a Nagykanizsai Sör­gyárat. Dr. Kovács Zoltán, a városi tanács igazgatási osz­tályának vezetője nem szí­vesen nyilatkozott ezzel kap­csolatosan, annyit azért el­árult. hogy a tanács végre­hajtó bizottságának múlt héten hozott határozata indított, mint felügyeleti szerv. Még meg sem szüle­tett az eredmény, a dolgozók titkos szavazáson — egzisz­tenciális okok miatt, vagy meggyőződésből, ki tudná megállapítani — bizalmat szavaztak főnöküknek. Ezek után már csak formális lehe­tett a felügyeleti szerv vizs­gálatának eredménye, ml mégis eleget tettünk a me­gyei tanács művelődési osz­tálya (a vizsgálat kezdetekor általunk szorgalmazott) meg­hívásának tegnap délelőtt. Amolyan békéltető tárgyalás volt ez, melyen az osztály képviseletében Vámos László osztályvezető, Klampeczki Béla osztályvezető-helyettes és a vizsgálatot végző dr. Kertész János vett részt. A vállalat részéről a két „küz­dőfél” — akár al- és felpe­resnek is nevezhetnénk őket — Dankó Pá] igazgató és Panyi Márta ex-igazgató- helyettes volt. A többórás megbeszélés dióhéjban: az osztály kompromisszumot, megbékélést javasolt. Panyi Márta hajlott is e megoldás­ra, mondván, nem kell, h’ogy szeressék egymást főnök és beosztott, csak a munkájá­hoz biztosítsák a megfelelő feltételeket. Dankó Pál azon­ban „nem hisz a könnyek­nek”, s hogy a kompromisz- szumra hajlik-e, erre nem adott határozott választ. Az ügy nem zárult le — mond­ta, a vállalat még várható közszereplésére utalva —, így ő sem dönthet e témá­ban. A kérdés tehát kérdés ma­radt. A döntést a felügyeleti alapján fel kell mérniük, hány üzlethelyiség és lakás található az emített részen. Javaslatára bővebb informá­ció végett Bánfi Ádárn mű­szaki osztályvezető-helyet­teshez fordultunk. — A hír csak félig igaz — mondta —,-mert a tanács valóban tervezi — külföldi tőke bevonásával — vásárló­központ kialakítását, de nem ausztrál erőforrásra támasz­kodva. Jelen pillanatban két jelentkező van: egy vegyes vállalat és egy osztrák— spanyol érdekeltségű cég. Az ottlévő Ingatlanok értékének megállapítását követően hasznosítani szeretnénk ezt a régóta építési tilalom alatt lévő területet. (dányl) szerv — két ember ellenté­tére redukálva a dolgot — elnapolta két hétre, akkor újabb békéltető tárgyalás kezdődik. Ennyit a tegnap délelőtt- ről, s még valamit arról, mi­től keseredett meg e sorok írójának szájaíze. Először is attól, olyanok a külső kö­rülmények, hogy egyhamar nem kerülhet pont e kelle­metlen ügy végére. Másod­szor attól, hogy úgy tűnik, a vállalat eredményei, vagy eredménytelenségei senkit nem érdekeltek. Pedig ezt érdemesebb lett volna meg­vizsgálni, az úgymond el­beszélgetések helyett. Mert mi más bizonyíthatná job­ban egy igazgató alkalmas­ságát, vagy alkalmatlansá­gát, ha nem a vállalat élén betöltött esztendők (hat) eredményei. S - akkor köny- nyedén felülemelkedhetnénk a kicsinyes vitákon, a min­denkori érdek diktálta véle­ménynyilvánításokon, és csak a tények .maradnak, pőrén, a számok, melyekkel nem le­het vitába szállni. Ne higgye a kedves olva­só, hogy bármely peres fél­nek igazat adunk, s azt se, hogy képesek vagyunk bölcs tanácsokat osztogatni. Egy biztos: ha nem zárul le mi­előbb e „bokszmérkőzés”, úgy nemhogy a Fair Play díjat nem kapják meg a já­tékosok, de győztes sem lesz. És mi, a közönség is csaló­dottan hagyjuk majd el a küzdőteret... Nagy Agnes Lemondás A sajtóból már ismert a Hazafias Népfront rendkí­vüli kongresszusának dönté­se, mely szerint többségi — de kétharmadot el nem érő — határozatával a feloszlás kimondása nem történt meg. Minthogy az országos elnök­ség javaslatával — annak tagjaként — egyetértettem, és az új ügyvivő testületben felkérés ellenére sem vállal­tam munkát, a továbbiak­ban .a Hazafias Népfront Békés megyei elnöki tisztsé­gét nem tudom ellátni. Dr. Herjeczkl János Bevásárlóközpont létesül Békéscsabán? „Feltárt művészet” Bronz- és vaskori kerámiák , Szeghalmon Két nagy régészeti lelő­hely — Bucsa és Füzesgyar­mat tájáról — hozott bemu­tatásra méltó kerámiákat, gyöngyfüzéreket, bronz kar­pereceket és fibulákat a szeghalmi Sárréti Múzeum kiállítótermébe Nikolin Edit és dr. Szénászky Júlia ré­gész. A (rendhagyó kiállítást dr. Goldman György régész, a Dél-Kelet szerkesztője nyi­totta meg, felvázolva a kö­zépső bronzkor és a késői vaskor időszakát, az abban az időben élt emberek szo­kásait, művészkedő, tárgyal­kotó fantáziáját. Szólt ar­ról, hogy a bucsai iskolások és a Füzesgyarmat határár ban dolgozó Üt- és Vasút­építő Vállalat Kovács János vezette munkacsapata nélkül nem valószínű, hogy ezek a szép tárgyak előkerültek volna, hiszen ők voltak azok, akik — mindkét helyszínen — időben értesítették a mú­zeumot. A két hónapig látható ré­gészeti kiállítás anyagát Oláh Éva és Petrovszky Zol­tán restaurálta, a fotográfiá­kat Oravszki Ferenc készí­tette. Képünkön: dr. Goldmann György megnyitja a szeghal­mi kiállítást. s. e. Fotó: Veress Erzsi Mégiscsak döntöttek a vagyonfelosztásról (Folytatás az 1. oldalról.) Legalábbis a békési Egyet­értés szövetkezet közgyűlése mindenképpen ezt látszik igazolni. Balogh László elnök is a következő módon fogalma­zott: „Képtelenség mindenki számára kedvező megoldást •találni, még ha a legjobb szándék is vezérel bennün­ket.” Ennek ellenére az el­nök felhívta a közgyűlés fi­gyelmét arra is, hogy min­denképpen most kell dönte­ni, mert előfordulhat, hogy az új Parlament kedvezőtle­nebb helyzetet teremt. Töb­ben viszont azon az állás­ponton ivoltak, s erre javas­latot is tettek, hogy a szö­vetkezet tagsága mindenkép­pen várja meg az új fpld- és szövetkezeti törvényt, amely várhatóan egy-két hó­nap múlva megszületik. Er­ről az indítványról azonban mégsem dönthetett a tagság. A vezetés indoka szerint azért nem, mert egy koráb­bi közgyűlés hónapokkal ez­előtt, kétharmados többség­gel állást foglalt a vagyon ötven százalékos felosztása mellett. Mindenesetre a többórás vita során egyértelműen ki­derült. hogy a szövetkezet tagsága két csoportra sza­kadt. Az egyik oldalon a nyugdíjasok, a másik olda­lon az aktív tagok álltak. A belső ellentét oka elsősor­ban az, hogy a törvény sze­rint a vagyonfelosztáskor két tényező vehető figye­lembe: a munkában eltöltött évek, illetve a legkedvezőbb öt év átlagfizetése. Logikus tehát a két ellentétes cso­port magatartása. Az aktív tagok ugyanis elsősorban a munkabérarányos, míg a nyugdíjasok az eltöltött munkaévek szerinti felosz­tásban érdekelitek. Ezenkívül más sérelmek is felszínre kerültek. Volt, aki azt kifogásolta, hogy az alkalmazottként eltöltött éveket nem vették számí­tásba. holott sokan azért nem léptek be annakidején a szövetkezetbe, mert akkor még a társadalombiztosítás a tagokra nem vonatkozott. A nyugdíjasok egyébként egységesen azt követelték, hogy a vagyon 80 százalékát az eltöltött évek álapján osszák fel, és csupán a 20 százalékát munkabérará- nyosan. A fiatalok viszont 60 százalékban a munka­évek és 40 százalékban a fizetések szerinti felosztási javaslatot támogatták, ame­lyet egyébként előzőleg már a vezetőség és a küldöttgyű­lés elfogadott. Véleményük szerint a nagyobb értékű vagyonjegy a több munkára, á jobb teljesítményre sar­kallja őket. — Ml lesz azzal, aki tőle független okok miatt kény­szerült elmenni a téeszből, de végső soron évtizedeket húzott le a_ nehezebb idők­ből? Miért részesedjünk ki­sebb mértékben mi, nyug­díjas alapítótagok, hiszen mindenünket elveszítettük, s a legembertelenebb kö­rülményeké között dolgoz­tunk? — tették fel a kér­dést többen az idősek kö­zül. A négyórás vita után a tagság végül is kétharmados többséggel úgy döntött, hogy a szövetkezet 200 millió fo­rint körüli vagyonát negy­ven százalékban munkabér, arányosan, 60 százalékban pedig a munkában eltöltött évek szerint osztja fel. ame­lyet korábban már a veze­tőség és a küldöttgyűlés szentesített. A kompromisz- szum azonban törékenynek tűnik, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy csupán néhány szavazaton múlott a kétharmados több­ség. Kérdés az is, lesz-e bé­ke ezek után a szövetkezet öregjei és fiataljai között. Sajnos, a közgyűlés záróak­kordjaként felcsattanó fütty­koncert és a- hangos nemtet­szés-nyilvánítás alapján eb­ben aligha lehet remény­kedni. — rákóczi — Konzerválódnak a piaci állapotok a megyeszékhelyen? Amikor egy napilap egyet­len hét leforgása alatt há­romszor is foglalkozik ugyanazzal a témával, nem jelenthet mást. mint hogy a probléma közérdeket képvi­sel, fontos, és még mindig nem oldódott meg. Igen, a békéscsabai piac­ról van ismét szó, pusztán azért, mert — bár a hely­zet közismert — az illeté­kes még nem szólalt meg lapunkban. EzérJ aztán — biztató válíasz reményében — felkerestük Bánfi Ádá- mot, a városi tanács műsza­ki osztályvezető-helyettesét, aki megnyugtató hírrel saj­nos, nem szolgálhatott. Beszélgetésünk során ki­derült, hogy a csabai piac, a hivatalosan megállapított területén túl, az utóbbi idő­ben 10 ezer négyzetméterrel többet foglal el, főleg szom­batonként. Ez az állapot el­sősorban az úgynevezett KGST-piac ugrásszerű bővü­lésével alakult ki. A tanács illetékese szerint akkor ol­dódna meg a probléma, ha új vámszabályok bevezető, sével korlátoznák a KGST- piacot. vagy a külföldi áru­soknak egy másik helyet je­lölnének ki. Ez utóbbira több javaslatot is beterjesz­tettek már a végrehajtó bi­zottság üléseire — főbbek között szóba került az új buszpályaudvar melletti ki­használatlan terület, a sport­csarnok mellett a cirkusszal szembeni üres tér, vagy a kétegyházi álűatvásár hely­színének egy része —, ám mindannyiszor félretették, pénzhiány miatt. Ezt már dr. Simon Mihály vb-titkár erősítette meg, aki szerint több 10 milliós beruházásról lenne szó. Erre viszont nincs lehetőség az idei költségve­tésből, ráadásul, mint mond­ta. ez a testület már nem vállal fel ekkora kiadást a jövendő városatyák nevé­ben. Marad tehát minden vál­tozatián, a piacra járók, s főleg a környéken élők nagy bosszúságára és aggodalmá­ra? Bánfi Adóim csupán tü­neti kezelésnek” mondható megoldásokat sorol. A köze­li autópiac már elköltözött, ezzel 3 ezer négyzetméter­rel bővült a piac területe. Az AÉV volt telepéről most is folynak tárgyalások, s ha sikerül megegyezni, újabb 4 ezer 500 négyzetméterhez jutnának. Május végére pe­dig egy 100 férőhelyes autó­parkolót is kiépítenek a gazdabolt mellett. „Mind­ezekkel persze nem sokra jutunk, mert amennyivel bő­vül a terület, annyival töb­ben jönnek, s a zsúfoltság csöppet sem enyhül” — mondta Bánfi Ádárn. Any- nyit még megtesznek, hogy a zöldségellátást a Lencsé- si úti és a jaminai piac fel- fejlesztésével igyekeznek ki-, bővíteni, ezzel is tehermen­tesítve a nagypiacot. A közlekedés viszont szin­te lehetetlen, ez is megol­dásra vár — szól a követ­kező felvetés, A tanácsi szakember csupán annyit ígér, hogy az Illésházi úton — amelyet a múlt héten teljes egészében lezártak — szabadon hagynak egy sá­vot. hogy a lakótelepen élők ki- és bejárását biztosítsák. Ugyancsak vigyáznak arra, hogy a lakótelepen ne bé­nítsák meg a közlekedést az idegen autók. Ezek tehát a „tüneti ke­zelések”, amelyektől gyanít­hatóan nemigen enyhül a környéken élők bosszúsága. L. E.

Next

/
Thumbnails
Contents