Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-11 / 85. szám

.JígSáEi:' 1990. áprilla 11., szerda Van-e lehetőség életben maradni? (II.) 11 nagyüzemi struktúra jövője meg, és nem akartak ki­flz üzletrész mellett döntött a tagság Új rajtkőről startol a Start A hölgyek által igen kedvelt hula-hopp karikákat ragaszt­ják össze Fotó: Veress Erzsi A vállalatok mai helyze­tét meghatározó külső té­nyezők között bénítóan hat­nak a korábbi gazdaságpoli­tika hibás preferenciái és az emiatt ránk nehezedő kép­ződmények is. Az elhanya­golt, alacsony szintre zül- lesztett oktatás is kedvezőt­lenül hat arra, hogy a nehéz helyzetből kikerüljünk. Ezért ma a sikerre törő vállalatok a nyugati képzési formákat részesítik előnyben. Problé­ma az is, hogy az egyoldalú nagyvállalati orientáció fel­számolta a kisüzemeket. Ez a tényező és a szerződéses fegyelem fellazulása arra biztatta a vállalatokat, hogy kapun belül építsék ki sa­ját háttériparukat, amely az egészségtelen növekedés fo­kozásával és a piaci ver­senyképesség, a mozgékony­ság csökkenésével járt. Ugyanakkor a politikai ütő­kártyát jelentő felduzzasz­tott vállalati létszám jó po­zíciót adott a központtal való alkukban, de elsorvasz­totta a megújulást hordozó erőforrásokat. Sajnos a gaz­dasági környezet hirtelen változásával vajmi kevés az esély e sorvadt mechaniz­musok gyors életre keltésé­re. Az a tapasztalat, hogy a központi segítségre még mindig számítanak a bajba kerülő vállalatok. Az „úgyis megsegítenek”-hit azonban növeli a vállalatok nehéz helyzetbe kerülésének esé­lyeit. Sajátosan rossz be­idegződést eredményezett a gyáregységeknél a központ olyan irányú beavatkozása, amelynek következménye, ként mindig többet von el a nyereségből, ha többet pro­dukált. A gyengék megsegí­tése az erősek rovására, ez az elv érvényesült. Az ál­lami redisztribució verseny­fékező beavatkozása követ­keztében a vállalatok, okul­va az elvonásokból, csupán az ipari átlagot célozták emelkedni a szürkeségből. A piaci viszonyok azonban sem az átlagot, sem a telje­sítmény visszafogását nem méltányolják. A mérsékelt erőfeszítésre ráállt vállalat tehát nem képes jól és gyor­san válaszolni a mai kihí­vásokra. Ne feledjük el, hogy mind­ezen folyamatok egy átmene­ti „se terv, se piac” hely­zetben hatnak. Bár csökkent ugyan a centrális irányítás, de a piaci hatások még gyengék és felettébb ellent­mondásosak. Sőt, sokszor mindkettőből csak a nega­tív tendenciák érvényesül­nek. Viszont előremutató, hogy az elmúlt évekig mű­ködő bázisszemléletű szabá­lyozórendszer, amely lehe­tetlenné tette a hosszú távú stratégiák megfogalmazását és értelmetlenné a tartalé­kok feltárását, végre meg­szűnt. Azonban a tapasztal­ható szabályzómódosulások, amelyek kedvező változáso­kat indítanak be a vállala­toknál, kiszámíthatatlanná teszik a környezetet. Az így kialakuló újabb és újabb dezorientáció egyben a gaz­dasági stabilitás ellen hat. Ugyanebben a környezet­ben sajátos az iparirányítás helyzete is. A .piaci viszo­nyok nem teszik feleslegessé a felsőbb szintű iparirányí­tást, de a direkt irányítás helyett most már az indi­rekt irányítással, a vállala­tok gazdálkodási feltételei­vel kell hogy foglalkozzék. Az átállás ideje alatt viszont az irányítás az optimálisnál szükségképpen kisebb haté­konyságú. E kapcsolatra még a múlt tehertétele is neheze­dik. Az irányítás és a vál­lalatok közötti viszonyt je­lenleg sajnos a kölcsönös bizalmatlanság jellemzi, és ez természetszerűen akadá­lya a hatékony együttműkö­désnek, a vállalatok „gyó­gyulásának". A kormány minden el­szántsága ellenére sem fe­nyegeti kellőképpen a válla­latokat a csőd, a felszámo­lás veszélye. Persze a cél ■nem a megszűnés, hanem a vállalat megújulása, haté­kony működése. A szüksé­gesnél azonban lényegesen kevesebbet számolnak fel azok közül, ahol a gazdál­kodás már láthatóan ellehe­tetlenült. Szintén gondot je­lent, hogy a jelenlegi pénz­szűkös helyzet páratlan ál­lapotokat idézett elő. A vál­lalatok egymásnak körbetar- toznak, ezáltal kölcsönösen kiszolgáltatottak. A hiteltar­tozások dominószerü behaj­tásának majdani kezdete egyben a gazdasági össze­omlás kezdetét is jelentheti részben vagy egészben. A vállalatok megújulási erőfeszítéseit persze nem­csak a felszámolástól való félelem gyengíti, hanem az is, hogy nem állnak rendel­kezésre olyan eszközök, ame­lyek előre jeleznék a prob­lémákat, amelyek alapján a vállalatok időben tudnának beavatkozni a válságba sod­ródó úton. Magyarországon a válságkezelés mechanizmusai még csak a kialakulás stá­diumában vannak és felet­tébb ellentmondásosak. A válságmegelőzés kérdése Is csak az utóbbi időszakban vetődött fel. A gazdálkodók külső és belső környezete sajnos olyan feltételrendszert al­kot, amely szinte törvény­szerűen vezet a kis hatásfo­kú gazdálkodáshoz, és a pia­ci mechanizmus esetén is veszteséges működést ered­ményezhet. Az egyes esetek­ben persze másként és más­ként alakul a vezetés és a rajta kívül álló tényezők fe­lelősségi aránya. Ügy lát­juk, hogy a vállalati válság megakadályozására nemcsak vállalati szinten vannak te­endők, hanem a külső és belső feltételeknél is. Dr. Kulcsár Sándor, Bagó József A békési Sportszergyártó és Fémipari Szövetkezetét (Start) nem kell különöseb­ben bemutatni az olvasók­nak. Fő profiljuk a sport­szer és a könyvtárberen­dezés gyártása. Fejlődésüket jól mutatja, hogy míg 1975- ben 5-6-féle terméket állí­tottak elő, ma már 140-faj- ta portékát kínálnak a pia­con. A kisszövetkezet elnö­kével, Balikó Györggyel be­szélgettünk a Start jelené­ről és jövőjéről. — Mi, 1988-ban alakul­tunk kisszövetkezetté — idézi fel az eseményeket Balikó György. — Akkor nem kevés izgalommal járt ez a lépés. Utólag mégis azt mondhatom, hogy a legin­kább összetartó év volt. A szó szoros értelmében iz­gultunk egymásért, minden­ki féltett valamit, vézető és vezetett egyaránt. Számunk­ra ismeretlen úton kellett végigmenni. Kitűnő erőpró­bának bizonyult, s hogy si­került. az a kollektívának köszönhető. Megközelítőleg 170-en dol­goznak a szövetkezetben. A tagok és az alkalmazottak (nem tagok) aránya 50-50 százalék. — Milyenek a kereseti vi­szonyok? — Számokat mondok, így tesz a legpontosabb. Tavaly az egy személyre kimutatott átlagkereset 110 ezer forint­ra jött ki. Az előző, 1988-as évhez viszonyítva, mintegy 23 százalékos az emelkedés. Ha a jövedelem alakulását nézzük, akkor — szintén a két év összehasonlításakor — 30 százalékos fejlődést mutathatunk ki. A márciu­si közgyűlésen, az előző gaz­dasági év eredményes zárá­sa következményeként a 7 millió forintos nyereség után kéthavi jövedelemnek meg­felélő pénzt tudtunk kifizet­ni dolgozóinknak. Az említett közgyűlésen a tagság elfogadta a vezetőség vagyon felosztási javaslatát is. Az üzletrészmódozatot választották, mert megítélé­sük szerint, egyszerű, átte­kinthető és a leginkább ösz­tönző. A felosztható vagyon 30 százaléka az eltöltött idő, 70 százaléka az elért jöve­delmi viszonyok alapján ke­rül meghatározásra. Az üz­letrésznek további előnye, hogy utána csak forrásadót kel) fizetni. A nevesített tu­lajdoni hányad, minden bi­zonnyal növeli a tagok kö­tődését a szövetkezethez. Bár az eredmények bizta­tóak, a szövetkezet elnöke mégis óvatos, hiszen az életkörülmények nehezedé­sekor, elsőként a kultúráról és a sportról mondanak le az emberek. Ennek ellenére a profilt fenn kívánják tar­tani. Egyrészt, a fennállá­suk, 1975 óta végzett fej­lesztőmunka folytatása, másrészt az egészséges élet­módi kialakításához szüksé­ges sporteszközök gyártása miatt. — Próbáltunk mi — gon­dolkodik hangosan Balikó György — korábban is új termékekkel megjelenni például a KGST-piácon. Ám, ott a viszonyok, sok máshoz hasonlóan, erősen konzerválódtak. Csak a ré­gi. a megszokott kell. az új­tól idegenkednek. Már a ’80-as évek elején elkezd­tük a különböző kondíció-’ náló berendezések sorozat­gyártását. És hiába állítjuk elő ezeket többféle válto­zatban, világszínvonalon, a kerestet mégsem a várako­zásoknak megfelelően ala­kult. Valahogy erre nem jut pénz. A Start természetesen elő­relátó, fenntartja a ve­gyes profilt is. Fémipari ter­mékeik jelentős részét tő­kés kooperációban gyártják, tőkés piacra. Az lKEA-cég- g*l például világítótesteket és egyéb, fémből készült háztartási felszereléseket forgalmaznak közösen. A közelmúltban Budapesten megnyílt IKEA-áruházban láthatók és meg is vá­sárolhatók a békésiek ter­mékei. Az 1990-es évi tervekről röviden szól az elnök: — A szoros piac bennün­ket is megtanít az üzleti ti­tok fogalmára. Annyit azon­ban elárulhatok, hogy közel 10 új gyártmánnyal jövünk ki az idén. A gyártásfejlesz­tésen belül pedig, a csoma­golás technikáját kívánjuk korszerűsíteni. Az utóbbit különösen a tőkés exportra gyártott termékek miatt szorgalmazzuk — mondta zárszóként Balikó György. Papp János sajátost az általánossal. A személynek szóló üzenetet az általános társadalompoli­tikai törekvésekkel. Így töb­bek közt azzal, hogy a be­telepítés követelménye sze­rint városunk kétharmadát te fogiák dózerolni az új tömbházak felépítése végett. Továbbá azt a jogos köve­telményt is megfogalmazza, miszerint a város régi la­kóinak ugyanúgy blokkban a helyük, mint a frissen beho­zott katonatiszteknek. Váro­sunk kertes magánlakásai magának az egyenjogúság­nak az eszméjét sértik. November 11. Ledöntötték a berlini fa­lat. Ledöntötték a török ki­sebbséget fasiszta módon ül­döző Zsivkovot, főtitkárunk nagy barátját, vadásztársát a medveölésben. A szerkesz­tőség ablakából a városi pártbizottság udvarára látni. Aktivistabolt, élelmiszer- és italraktár. Nagy nyüstöüés idején, amikor terepjáró ko­csikra sörösládákat, étkes csomagokat szoktak volt fel­rakni, mindentudó G. bará­tunk jelentőségteljes hunyo- rítással közölte a jelenség okát: „Zsivkov jön, nagy va­dászat lesz megint Görgény- ben.” Jó hely az! Rudolf trónörökös is kedvelte. Most már nem tudjuk: jön-e még Zsivkov medvét lőni? S vajon beszól-e hoz­zá a vadászkolléga: mit csi­náltál, te hülye? Miért hagy­tad magad megbuktatni? November 12. hajnalán Tegnap Lászlóffyék láto­gatása. Újabb kote'svári rémtörténetek aktivista­garázdálkodásokról. Mord hangulatunkat Ali szójáté­kai oldották. Arról számolt be, hogyan próbálták őt meggyilkolni. Csoda, hogy megmenekült, életben ma­radt. Így maga szólhat ar­ról, ami történt. Késekkel fölszerelt „hazafi-banditák” törtek be a lakására. Akkor tehát miért ne törhetnének be hozzánk is? Lefekvéskor Éva két kicsi feiszét hozott be a lugasból. Egyiket az én ágyam fejé­hez, másikat a magáéhoz. Ha jönnek: sutty! Még ne­vetünk is. Helyzetelemzés: a temesvári orvgyilkosok nem számoltak azzal, hogy Tő­késnél vendégek lehetnek. Most voltak. Ha ebből ta­nultak, nyilván kilesik majd, hogy kettőnkön kívül a há­zunkban még tartózkodik-e valaki. Puskám is lenne, azt még nem vették el. Mégis a feisze mellett maradunk. A vadölő szerszám nem ar­ra való, hogy ember ellen védekezzünk vele. (...) November 13. öcsém és családja. Aztán F. D.-ék látogatása. Röpira- tom harmadik része is el­hangzott a Magyar Rádió­ban. D. azt mondja: az el­hangzott szöveg szellemében szólt híveihez is az isten- tisztelet. Nincs és nem le­hetséges már nemzetiségi gondoktól mentes igehirde­tés sem. D. ezt nem most vallja csupán; börtönt is ült már a nézetei miatt. Segítő­készsége, szolidaritása jóleső vigasz e mai helyzetünkben. (...) November 15. Minden napra kijut vala­mi a levelem keltette bot­rányból. Valaki megjelent Budapesten, a Magyar Rá­diónál, s interjú keretében beszámolt tényszerűleg ar­ról, ami velünk történt az utóbbi hetekben. Ismeretlen jóakarónk, B. ezredes nevét is megemlítette. Beszámoló­ját magunk nem hallottuk. Mások mesélték el, ahogy éppen tudták. Sógorom is. öt faggattam éppen: no és mit mondott még? Hogy mondta volt? Amikor meg­csörrent a telefon, B. ezre­des ielentkezett. Első né­hány mondata még emberi­nek nevezhető hangon in­dult. ám folytatólag egetlen, félbeszakíthatatlan üvöltéssé vadult. Mi háborította föl? Hogy úgynevezett vitáinkról én a Magyar Rádiót tájé­koztattam. (Holott ismeret­len jóakarónk tette.) Hogy ez ügyben az ő neve is el­hangzott. öt óhajtottuk te­hát kompromittálni. Mindez pedig aljasság, disznóság ré­szemről stb. No hát, eddig volt, ahogy volt, békés vita, eszmecsere, ám ezután más­ként lesz. Mások fognak majd velem tárgyalni — más eszközökkel. Mik tehet­nek azok? Csizma, szorító­vas? Tény, hogy ő velem többé nem tárgyal, ezt én nem érdemiem meg. Már­mint, hogy ő emberileg el­fogadható módon fogalmaz­ta meg rendszerint a kifo­gásait. Ez így is volt. Kész! Lecsapta a kagylót. Éva unokasirató bánata egyre fokozódik. Az éjjel megeredt az orra vére. (Bo­rogatás és tanácstalanság.) Sikaszóba készülődünk. Már előre borsódzik a hátunk: mire megyünk ki újból, mi- faita disznólkodások várnak ránk? A gyermekekkel má- sod-harmadvonalon, közve­tett üzenetek útján tartjuk a kapcsolatot — „Nincs baj, ne aggódjatok!” Kolozsvár. D. Cornea asz- szony éhségsztrájkba kéz-, dett. Vigasztaló, hogy akadnak barátaink, akik népia tele­fonunk miatt — meg rém­hírektől is nyugtalanítva — faluról is bejönnek. „Csak épp látni akartunk benne­teket.” — Házunk sarkában feltűnt az első rendőr is. Itt lebzsel hosszú órákon át majd eltűnik. Az aggodalom hozta újból Fülöp Dénest és feleségét D. Erzsit, Nagy Paliékat, T. Zoltánt, a bö- zödi Mózsit, Hunyadi And­rást, meg anyatársunkat. Van, aki nem csönget be, csak épp elsétál a házunk előtt, hogy hírt vihessen az értünk aggódóknak: „Nem igaz, hogy üres a ház. Nem vitték el őket.” Mások óva­tosabbak. lakásunk környé­két is elkerülik, nehogy ba­juk essék miattunk. Vegyes vitézek vagyunk. Gergely öcsémet újból megfenyeget­ték, s munkahelyén is haj­szát indítottak ellene. Állja derekasan. (Folytatjuk) (Megjelent a romániai Magyar szóban) Előleg befizetése nélküli vásárlási lehetőség a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ alákbl egységeiben: 3. sz. Gazda Áruház, Békéscsaba, Saílai u. 3. 10. sz. műszaki szaküzlet, Bcs., Mednyánszki u. 2. 35. sz. műszaki áruk boltja, Bcs., Kétegyházi út 18. 55. sz. házépítők boltja, Bcs., Kétegyházi út 16. 50. sz. Skáila-divatsairok, Bcs., Tanácsköztársaság út 6. 99. sz. Pina/rnis-szaiküzlet, Bcs., Tanácsköztársaság út 6. 100. sz. Domus Áruház, Bcs., Lázár u. 2. 5000,— Ft-tói 70 000,— Ft-ig történő vásárlási lehetőséget biztosítunk üzleteink teljes választékából, OTP-hitelre. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT ÉS VÁSÁRLÓT SZERETETTEL VÁRUNK.

Next

/
Thumbnails
Contents